„Halottakat csak akkor néz az ember, ha híresek vagy örömet okoz”. Woody Allen szarkasztikus mondását küldöm azoknak, akik hiányolják, hogy nem írok erről a szép városról, Bristolról. Már csak a címben szerepel.
Megmondom a frankót, Skacok. A város most csak van. Egy üres váz, élet nélkül, rengeteg útfelbontással, javítással. Süket és vak üzletekkel, amolyan nyomjunk a depresszión egy adaggal alapon. Amikor Bath-ban voltunk egy ilyen lockdown idején / tudod mi a lockdown? Az, ami a víruson kívül mindent elpusztít, hogy Miranda Hart-ot, az itteni kétméteres komédiás hölgyet idézzem/ akkor éreztük azt, nem szabad ilyet csinálni. Rombolja az emlékeket. Amikor a gyász miatt fátyol kerül az eltávozott imádott, mosolygós fényképére. Ezért most úgy döntöttünk, hogy nem megyünk le a városba és a kedvenc helyeinket nem fogjuk így tönkretenni. Így is felmerül a nagy kérdés mi marad meg, mi éli túl, eltűnnek-e szívünknek kedves üzletek, kávézók, pubok, éttermek. Ki éli túl ezt az egész esztelenséget? Viszont. Megígérem, amikor újra ÉLNI fog a város elviszlek titeket egy igazi túrára. A Castle Parktól, a Broadmeaden át ki a Harbourside-ra és fel a zsilipig a The Pump House-hoz megnézni a függőhidat. Képekkel. Extra kiadás lesz. Nekem biztosan. Buszjegy, pint ale vagyis korsó sör, kávé, mandulás croissant stb. Egyszer élünk. Megyünk! Becsszó.
-A hét vicce Gyuri, hogy te mondod meg a frankót!
-Nem én mondom meg, csak írok róla.
-Mindjárt gondoltam, hogy ott van Aliz is – bólintott KZS bristolszakértő, aki már nem számolja, hányadik napja nyomja a kórházban.
Egyébként, ha a nembeszélünkróla dologról pontos tájékoztatást szeretnénk, akkor őt kérdezzük meg. Nem a tv, nem az újság, főleg nem Mr.Hancock a mérvadó. KZS bristolszakértő. Mert Ő tudja mi a frankó. Ott van. Naponta. Meg is mondja, mindig is megmondta. Mint mikor egy román kollégája ajánlotta, csinál neki egy gyereket,mert már benne van a korban, hogy pihenjen egy kicsit és felvegye a segélyek tömegét. Erre mondta:
-Kis kanalat csak a kávéhoz használok. Persze ha tiszta.
Ezután a kollégával speciális, mondhatni teanyád! kapcsolat alakult ki.
Mint az köztudott.
Nálunk a frankó kérdése teljesen egyszerű. Alizé. Ennyi. A példa. Az egyik út, amin hazafelé szoktunk jönni, egy nagy körforgalmon keresztül vezet. A brit körforgalmak szépségéről, teljesen logikátlan ám célszerű voltáról már többször értekeztem. Öt és fél év után sem értem meg, hogyha én megyek folyamatosan egy sávban, akkor a jobbról vagy balról érkezők miért hiszik azt egy idő után, hogy az az ő sávjuk? Hogy a merre menjek kérdésre az útbaigazító tábla pont a kijáratnál van, vagyis nagy az esélyed, hogy túlmenjél rajta. Még mindig Cirencister második körforgalma tartja a csúcsot, ahol négy azaz NÉGY kört tettem meg, mire kitaláltam belőle. Bogi, a megboldogult Passat-unk betegre nevette magát. A lényeg, hazafelé van egy Lawrence Hill nevű néhol három, néhol négy sávos körforgalom. Itt ki volt írva három hete, hogy 7 éjszakára este 8 és reggel 6 óra között le lesz zárva az A 420 út kivezető része. Ez a Church Road, amin hazafelé tudunk kocogni este 10 felé. Hétfőn Aliz azt mondta, menjünk arra, mert már letelt a 7 nap. Mondom, a másik irányból még ki vannak téve a terelőtáblák.
Erről csak pár szót, mert ez is olyan angol dolog. Valahol látsz egy Diverted traffic, Terelő útvonal, sárga táblát, akkor igazából rád van bízva kitalálod-e melyik út miatt van kitéve? Van, amikor jelekkel, kör, kocka, rombusz stb segítik, hogy ne sokat értsél. Aztán mondjuk, elindulsz a terelésen. Úgy két mérföld múlva jön egy újabb tábla. Ha szerencséd van, akkor közben nem volt egyetlen utca vagy kereszteződés sem. Ez a ritkább. Így megy ez.
Mivel Aliz tudja a frankót, ezért irány Lawrence Hill. A látvány. Sok sisakos, sárga kabátos pasi fülvédővel, 90-fokos szögben tartott karral teázik. Egy azaz egy markoló éppen nem csinál semmit, mert a kezelő teázik. Szóval normál angol munkavégzés folyik. Kivilágítva úgy, hogy egy nappal játszódó filmet le lehetne forgatni. Hm. A frankó most az, hogy akkor vissza. Kis kerülő, 4 mérföld, kicsit tovább tart 13 perc, viszont megtudtuk, hogy a 7 nap az nem a munka, hanem a tea mennyiségétől függ. Frankón.
Amúgy az a mondás, hogy:
-Minél feljebb vagy annál jobban tudod mi a frankó!
Az kérem, határok nélkül megállja a helyét. A brit nagy embereket már említettem. Kivételesen megemlítem druszámat, George of Matolcsyt, aki Bokros Lajos és Lengyel László szerint is közgazdász zseni, csak néha mereven ragaszkodik a saját elképzeléseihez. Annak idején hitt az MSZMP által elindított új gazdasági mechanizmusban is, amikor azt megbuktatták, akkor már a másik oldalról mondta a szentenciákat. Később persze irányt váltott, mint elszabadult tehervonat a Rákos rendezőn, de ezt még az ő szemével sem lehet követni. Pedig neki panoráma látása van! Ami fantasztikus tőle, hogy mindent meg tud magyarázni. Amikor tavaly májusban azt mondta:
-A nyárra már vége lesz a járványnak, a gazdaság V alakban visszapattan a helyére.
És kérem, bejött. Nem az eredeti V, de a Végünk van! V betűje az tökéletesen. Hihetetlen a figura, Mr. Hancock-kal egy szinten van, frankón.
Van egy kedvenc együttesem. Mondjuk úgy több EGY van. És nem mindegyiket lehet megtalálni a Spotify nevű zene izén. Mert annak örültem, hogy a Die Toten Hosen nevű remek zenekar koncertje, mind a másfél óra fent van, nagyon helyesen, a Tage die wiese és a Wansee című halhatatlanokkal együtt. Amúgy annak, hogy németül énekelnek van valami különlegessége. Igaz, Aliz ilyenkor megnézi van-e térerő /ez itt Britanniában a logikával együtt hiánycikk szokott lenni/ hogy időben tudjon orvost hívni. Egy jó metál szám mondjuk Rammstein: Ich will vagy Du hast, az angolul már inkább egy szétfőtt weißwurst-hoz hasonlítható, még ehető a virsli, csak ne nézzed, kapd be.
Viszont! A Spotify, amelyik tudja a frankót, a kiváló magyar East együttesre azt mondja „nem található”! Micsoda kóceráj ez? Komolyan? Egy remek együttes jobbnál jobb számokkal és nem található?! A másik nagy kedvenc, visszatérve az elejére, a My Cream nevű formáció, melynek tagjait volt szerencsém ismerni. Wéber Tomi volt a vezető, vagy ahogy mondta mindig:
-Én vagyok a csapat félrevezetője.
Szóval Tomi, aki ugyanolyan magas, mint én, csak sok haja van, jóképű és fele annyi kilóval rendelkezik, még a lába is nagyobb fél számmal, tehát Tomi és csapata paródiákat nótázott. Szerintem voltak olyan jók, mint a Mirigyek csak nekik nem jutott abból, ami járt. Így is volt pár remek számuk. A SLAG című könyvemben a Portásképű volt az apám címűt meg is örökítettem. Mert frankó egy nóta, ők mindig tudták mi az. Mint a Tegnap este feljött a hold, de nem voltam otthon című opusz halhatatlan sorai:
„Tegnap este meccsre mentem, a Fradi pályára.
Pénztárgép szalagot dobtunk a partjelző nyakába.
Felkiáltott fájdalmasan, ránk rivalt a szélről,
Mert elfelejtettük kivenni a szalagot a gépből!”
Ezt nem lehet egy Spotify-on megtalálni?! EZT!!!! És akkor ők tudják a frankót. Hát komolyan?!
Aliz, aki viszont tudja frankót, leadta az idei szabadság igényünket, a nemtudomitcsináldeaztnaponta Főnökasszonyunknak. Három dátum, amire a Főnökasszony azt mondta, kedden, hogy a héten megcsinálja. Ez már nekem is vastag volt, de most pofabe! állapotra vagyok állítva, mert a házhozszállítások szedésénél hibáztam. Van ilyen.
-Csak az hibázhat, aki dolgozik. Na ezért nem hibázik egyik politikus sem, tudod?
Hogy Hofit idézzem. Azt nem tudom, hogy mi tart több napig egy kész táblázatba bevinni három adatot és azt átmásolni a neveink alatt futó fájlba vagy valami hasonlóba. Szerintem ehhez kell assistant managernek lenni. Mert egy alkalmazott képes lenne öt perc alatt megcsinálni. Hát hol élünk?! És akkor a többi napon mi lesz?
A szabadság igénynél optimistán június eleje is benne van, mert én hiszek dolgokban, az egybe párizsi mindenhatóságában, a pogácsa halhatatlanságában és abban az Iván Bunyin mondásban, hogy:
-Nincs a világon két összeillőbb dolog, mint egy nő melle és egy férfi tenyere!
Valamint, hogy idén lesz Könyvhét. Frankón. Én mondjuk, javasolnám, hogy bizonyos szállodákban legyen megtartva, mert akkor semmi útját nem állja a dolognak, de én csak egy kis pont vagyok, igaz évtizedek óta szeretnék kitörölhetetlen lenni. Mint az köztudott. Frankón.
Talán feltűnt nektek, hogy mostanában sokat írok. Heti rendszerességgel jönnek ASZI, a laptop, jóvoltából a sorok. Egyébként úgy tűnik, ASZI és Wi-Fi kibékültek, mostanában kéz a kézben járnak, vagyis tudom használni a keresőt, az e-mailt, meg a Spotify-t, amin most éppen a Vad Fruttik Kollázs című remeke megy, talán negyedszer. Ajánlom figyelmetekbe. Mint a majd később megjelenő novelláimat, amiből az egyik a múlt század 30-as éveiben játszódik Pesten, de mintha ma történne. A másik pedig Párizsban, ez legyen meglepetés.
Az EGY NYÁR című könyv fele, készen van. Persze lesz majd változás benne, ám valahogy egy Land Rover Defender már megjelent és végig szerepelni fog. Legalább itt vezethessem a sorokon át. A könyvről annyit elárulhatok, hogy nem árulok el semmit. Más lesz. Kicsit más. Éva, a Kiadóm és András, a Szerkesztőm meg fog lepődni. Szerintem a végén én is.
Nem hagyhatom ki Barbi of Google-t, aki mindig tudja mi a frankó. A frankó még el se indult, mikor ő már tudja, hogy jön. És merre megy. Ő ilyen. Aki mellett mindig kisebbnek érzem magam. És nemcsak azért mert ő egyenesen jár, ül stb. hanem mert akkora önbizalom van benne, ami mellett az enyémet teleszkóppal kell keresni, nem nagyítóval. Mindig megajándékoz egy mondással az adott témával kapcsolatba. A mostani:
-Az , hogy mi mennyire frankó, az mindig akkor derül ki, amikor már tök mindegy.
See you later!