-Ez a cím, dicsekvés vagy panaszkodás?
-Szerinted?
-Hülyeség.
-Megbeszéltük – mondtam KZS bristolszakértőnek.
Aki ugyan azt ígérte, márciusban fog utoljára túlórázni, ám még mindig teszi. Mert Ő olyan. Közben a nembeszélünkróla által kórházba kerülők száma mifelénk lecsökkent, ezzel együtt még sok minden. Ilyen mondjuk a brit fiatalok munkakedve, ami a furlogh, a 80%-os állam által biztosított fizetés, miatt nem is fog növekedni.
Mi viszont növekedtünk. Öt hónap munka után eljött egy hét szabadság, ami gyorsabban ért véget, mint egy röptében lőtt pásztoróra. Kezdődött azzal, hogy múlt hét pénteken megkértek minket, menjünk be dolgozni, mert ugye…Teljes kilenc órára nem is, de hat órára bementünk, mert ugye… Mert én morogtam, hogy elvett a cég februárban 21 font 16 pennyt tőlem, ami enyhén szólva a szélét se érte el a fair play szabályoknak. Aztán elvett öt teljes napot, minden itteni állami szabadnap, bank holiday előtt, amit eddig fizettek, mint szabadnapot, most pedig dolgozunk. Elvileg fizetik is, ezt majd május végén meglátjuk. Aztán azt sem felejtettem, hogy a legutóbbi túl órámat NÉGY hónap után kaptam meg. Tehát mit mondtam?
-Of course – és mosolyogtam, bár Aliz szerint egy nyálcsorgó adóbehajtó is így mosolyog jobb filmeken, mikor készpénzt lát.
Tehát eljött a szabadság, ami nagyon jó dolog. És mindig nagyon rövid.
-Te szoktad mondani, hogy a nők mindig rövidebbnek tartják, mint amekkora.
-A szabadságot?
-Ha te annak hívod – vonta fel a vállát KZS bristolszakértő.
A szabadság rövid volt. Talán páran ismertek, ezért tudjátok, én megtervezek mindent, előre. Ezért felvettem az asztalról a füzetet, hogy beleírjuk, mit, mikor és hova. Aztán Aliz pillantását követve szembesültem azzal, hogy a takarítás során a füzet alatti terület portalanítási procedúrára vonatkozó végrehajtási része nem teljesült az előírt feltételek szerint. Vagyis nem töröltem le. Ekkor nem pirultam el, hanem vettem a porrongyot és letöröltem. Aztán bocsánatot kértem Aliztól, mert az, amit törlőrongynak néztem, az az egyik frissen mosott nyári felsője volt. Minden textilt nem ismerhetek.
Tehát felírtuk mikor mit csinálunk. Ez múlt szombaton volt, Aliz elment futni, takarítottam és pohárrezegtető hangerővel szólt a tv-ből a Die Toten Hosen egy tíz éves koncertje. A terv az volt, Aliz megjön, habos-babos fürdő neki, autómosás nekem, Fruzsi megérdemel már egy Nagy Takarítást.
-Kinyalod, mi?
-Én mindig, ami finom.
-És szereti?
-Eddig nem panaszkodott.
-Te is az autódról beszélsz ugye?
-Ha te is, akkor igen.
Ilyen röpke beszélgetések vannak köztem és KZS bristolszakértő között. Mert kötelező felhívnom a megállapodás szerint, mikor kocsit mosok, vagy ahogy Ő mondja „kinyalom a verdát”.
-Gyuri, ha te kocsit mosol a Szaharában, akkor ott is lesz eső, mert te egy ilyen vagy. És ezt azért kell tudnom, mert akkor nem locsolom a virágokat. Se.
Tetszik érteni. Aztán megjött Aliz 10 kilométer a lábában egy isteni süti a kezében, amire úgy csaptam le, mint magyar a sarkon felbukkanó vakcinára és közölte:
-Megyünk Bath-ba.
Mint régi férj, még a generálon innen, a népmeséken túl, csak bólintottam és vettem a mobillal egy úgynevezett West of England napi jegyet. Ezzel persze néhány nap tervezése borult, de a régi mondás szerint:
-Az a jó szoknya, ami nem a térdre, hanem a nyakra borul.
Bath fantasztikus volt, mint mindig. Nagyon sokan voltak, igazi régi hangulat volt. Mindenki vidáman állt sorba, szó nélkül viselte a maszkot és vásárolt ezerrel. A legnagyobb sor az Apple bolt előtt volt, mert bizonyos termékekre 5-10%-os akciót hirdettek. Egy közismerten dollárszemű cégtől ez már hihetetlen. A Royal Crescent még mindig egy csoda. A Pulteney Bridge még mindig ámulatba ejt. Két dolgot meg kellett állapítanom. Egyrészt előjöttek vagy visszajöttek a sárgák. Ennyi kínai hirtelen honnan jött? FYI, tájékoztatásul: a kínai diákok negatív teszttel jöhetnek április óta. Megjöttek. Másrészt a színes, szélesvásznú bojlertestű britek valahogy szélesebbek lettek.
-Azt hiszem nagyobb lett a mellem, Sarah!
-Miből gondolod Myra?
-Mikor közte van a pasim, nem látom.
Az angol nyár, ami itt úgy 16 foknál kezdődik, sajátossága a textil hiány ott, ahol jobb lenne, ha volna. Az, hogy a fantázia szabadjára van engedve, az rendben van. Ám néha nem ártana egyes hölgyekre a LENGŐ TEHER ALÁ NE ÁLLJ! feliratot kitenni. Errefelé a Család általában 2-6 gyerek, ki számolja őket?, aztán egy Nagy Anyuka egy fele akkora szélességű apuka. És unott pofa tepsi mobillal. Címer helyett is megtenné.
Másnap megtörtént a „nyalás”. Tavalyi karácsonyi ajándékom, az akkus Hoover porszívóm fantasztikusan jó volt. Aztán mosás, szárazra törlés, védőpaszta, szárazra törlés. Fruzsi ragyogott és megköszönte, hogy a jobb oldalán túlnőtt bokor ágait, amik csiklandozták, rendbe szedtem. Ezek után berongyoltam, mert Aliz rakott kelt ígért ebédre, ami mellé a Lidl-ben vett magyar bor /Haraszti féle Etyeki Sauvignon Blanc/ pont jó lesz. Úgy tíz méter a parkoló és a lakás közti távolság, ennyi elég volt ahhoz, hogy a rakott kel tejfölös csirkepaprikássá alakuljon át, olasz tésztával. Mint régóta forgalomban lévő férj, most is csak bólintottam, ismerve a nejem, tudtam elmondja hogyan történt, a délutáni program is megvan. Nos röviden: Aliz mostanában egy Positano-ban élő angol hölgy és olasz férjének a vlogját nézi. Azt a tésztát, amit ők használnak, meglátta Sainsbury-ben, ahová Sztevia nevű édesítőszerért tért be. Ez okozta a változást. Egy édesítő szer. Mint az köztudott.
-HOL AZ ESŐM?!
-Neked is szép napot!
-HOL AZ ESŐM?! Kocsit mostál! Két napja! Hol az esőm!? Ha nem lesz holnap se eső, akkor jöhetsz locsolni. Kizárólag kannával!-szögezte le KZS bristolszakértő.
Valóban, ilyen még nem történt. Vasárnap volt kocsi mosás, kedden még nem esett. Ezért aztán természetesen bent csináltunk mindenfélét. Nyári-téli ruha csere. Kinek milyen ruhája ment össze a hosszú állásba? Mit dobjunk kis és hova? Aztán a kedd, írással telt nálam, megszületett a MISI MESÉK első része. Persze azóta kicsit változott. Mert ilyenek ezek a Misik. Aztán a vázlata egy esetleges könyvnek ELTÉPETT BOLDOGSÁG munkacímmel. Van még kettő, majd mikor a történet megírja önmagát, kiderül melyik illik hozzá. Addig ezt használom.
Szerdára terveztük, hogy a közeli, 50 km, Street-be megyünk a Clarks Village nevű Outlet faluba, venni pár dolgot. Kis kirándulás és ott olcsóbb. Naná hogy esett. Meg hideg volt és fújt a szél. És csak egyszer mentem egy kört, mikor rossz helyen léptem ki a körforgalomból. Annyi idő után nem csak a megszokott útvonalon közlekedni, nem könnyű. A legszebb az volt, hogy amit nekem akartunk venni, azt rögtön az első boltban megkaptuk. Aztán mondtuk a Lindt csoki boltot elkerüljük. Aztán azt mondtuk, mivel a TEFAL bolt, amit meg akartunk nézni, az mellette van, akkor megnézzük kívülről. Aztán mikor bent voltunk, azt mondtuk, na jó, pár fontért válogatunk a csoki golyókból. Megegyeztünk 10-15 font a maximum. Amikor kijöttünk megállapítottuk, a 27 fonttal mennyit spóroltunk. Mert mi meg tudjuk állni! Mindig! Sosem mentünk még 30 font fölé.
Ahhoz képest, hogy szerda volt nyugdíjasokkal és kismamákkal bőven ellátott területre értünk. Szerencsére az igazán rohangáló és sikoltozó gyerekek az iskolában edzették a tanárok idegeit, így kifejezetten csendes volt minden. Mindent vettünk, amit szerettünk volna. Ugye a nembeszélünkróla az nem teszi lehetővé a próbát ezért úgy szemre jó lesz alapon vettünk. Ruhát. A vége az lett, hogy a nekem vett két rövid nadrágból egy lett, Aliznak vett egyből pedig kettő. A többi jó lett. Két szemüveg többet lát. Az EU munkaerő hiánya a GAP boltban csúcsosodott ki, ahol igazi angol munkaerő volt jelen a kasszánál. Egy kifolyikateaaszámból gyerek éppen betanult. Na jó ez így nem igaz, de ott volt. Egy lapjával észrevehetetlen hölgy olyan sebességgel vette ki az áruvédő plombát egy farmerből, hogy olyan lassításért a VAR rendszer /video bíró a fociban, amivel tönkreteszik a focit/ is megnyalná minden monitorát. Ráadásul egy a boltban is kapucnis kabátban vacogó fátyolos emberke vásárolt, akinek az angol tudása vetekedett az enyimével. Hat nadrág, hat póló meg még pár dolog. Mert nagy a család és jön a hetedik gyerek is! Aztán egy papírt vett elő, amire valami szociális kedvezményt kapott. Ez persze túlzott feladat volt Mirandának, ahogy a kitűzőn állt a neve, ami oda volt kitéve, ahol állnia kellet volna valaminek. Miranda ekkor elvonult a három méterre lévő Margareth-hez, aki rendületlenül próbálta a málé gyereknek elmagyarázni, nem letépni kell a vonalkódot, hanem lehúzni az érzékelő előtt. A gyerek bólogatott, majd egy olló volt a kezében. ÉN megértettem, ha nem letépni, akkor levágni! Iskola! Angol! Margareth és Miranda eszmecserét folytatott a szociális papír ügyében és ekkor Michael abbahagyta a telefonálást! Gondolom ő lehetett a menedzser. Megnézte a papírt, majd megvonta a vállát és újra telefonált. Ekkor Miranda képben volt, Margareth talán a keretig jutott el, de alig 27 perc alatt a fátyolos fickó kivacogott a boltból. Aliz összesen 39 percet töltött a boltban, ebből 32 percet állt sorba. Ő volt a negyedik. Kérdezte, hogy unatkoztam-e?
-Ha szociológus lennék, akkor itt dolgoznék. Tök jó volt!
Mert azért pár következtetést így csípőből levonhat az ember. Egyrészt a GAP csak M betűvel kezdődő keresztnevű embereket alkalmaz. Két éve amikor itt jártunk volt Paulina, Magdalena és egy Ekaterina, a sor háromszor ekkora volt és hat perc alatt végeztünk. Az a rohadt EU! Direkt csinálta! És ismét szembesülhettünk azzal, hogy az angolok viszonya a munkához nem változott, inkább más csinálja, de ha már én, akkor nem kell komolyan venni. Hazafelé szakadt az eső és mondtam Aliznak hívja fel KZS bristolszakértőt, hogy locsoltam.
Az úgy volt, hogy valamikor egy éve csináltam valamit a kettle-lel, ami a vízforraló, és ami itt Britanniában alapvető dolog, mindenhol van. Ez nem függöny, amit csak posh /flancos, előkelő/ népek használnak. Mert minek a függöny? Ha benézel és olyat látsz, hogy hűha! akkor legyél boldog. Ha benézel és olyat látsz, hogy jajne!, akkor minek néztél be? Ezért függönyt venni, mikor cidert is lehet? Viszont! Kettle nélkül nincs élet. Mivel a tetején kívül nincs mozgó alkatrésze, na jó, a kapcsoló, ezért nagyon nehéz elrontani. Nekem sikerült. Mert mindenhol jött belőle a víz, mondjuk a kiöntő részén pont nem. Ezért aztán csütörtökön még Aliz maszása előtt / ez a masszázs nálunk meghonosodott neve, Aliz ebben fantasztikus talán emlékeztek még a munkába menős videó legnagyobb találmányára, mikor belefutottunk egy ÚTLYUKba/ A Lidl-ben vettünk egy újat.
-Azért mert fakezed van, vesztek egy újat. Környezetvédelem mi? – mondta Barbi.
-Fakezem van?
-Éreztem a szálkákat, mikor kezet fogtunk.
Erre nem tudtam mit mondani. Mert szerintem még sosem fogtunk kezet. Ő fejét néha, mikor beszélünk. Egyszer a vállamat, mert nem hitte el, hogy élő ember lehet ennyire hülye. Az évek során háromszor adhattam puszit neki, miután ellenőrizte borotválkoztam-e? És kétszer kézcsókot, miután ettem, mert ugye mit lehet tudni. Akkor honnan tudta a fakezet? Mert valóban van érzékem dolgokhoz, ám ezek között két dolog nem szerepel: az elektromos és nem elektromos eszközök. A többit meg nem ismerem. Így megy ez!
Amint olvashattátok, már megvan a mese. MÁJUS 28, tessék felírni, akkor lesz olvasható. Egy remek lány, Sági Mira megálmodta a főhőst és egy tündéri rajzot készített hozzá. Amennyiben tetszeni fog a történet, akkor jönnek majd a többiek is sorba egy mese erejéig. MÁJUS 28-án azonban bemutatkozik TRABI,A FÉLFÜLŰ NYÚL. A jövő hónapban olvashattok majd részleteket az EGY NYÁR című új könyvemből. Ami nyár elején megjelenik, vihetitek nyaralásra, pihenésre vagy csak úgy. Egy napjainkban játszódó történetről van szó, ami részben Bristolban, részben a csodálatos Cornwall-ban játszódik. Agárdi Kristóf szeretettel vár benneteket, hogy körbe vigye az olvasókat ezeken a csuda helyeken. Meg fogjátok szeretni, jópofa srác!
Barbi of Google szabadságról alkotott véleményét tessenek megszívlelni:
-Az a valódi szabadság, amikor úgy lehetsz otthon, hogy bármikor otthon lehetsz.
See you later!