Még mindig Liverpool. A liverpool-i Mercure hotel egy átlagos ottalszunkmegyünktovább szálloda. Először azt mondtam, vitorlára hasonlít az alakja, ez később hajóra módosult, szinte hiányzott a tetejéről egy gigantikus Di Caprio-Winslet páros. Aztán rájöttem:
-Aliz! Ez a szálló egy Wankel motor forgódugattyúja!
-Ennyire éhes vagy? Üres gyomor, üres fej? Megint-nézett rám egy bokáig sajnálkozó mosollyal a nejem. Hm.
A reggeli az mindig eldönti egy szállodáról, hogy jó-e vagy sem. Nos a Mercure-ban adagolt reggeli…mit mondjak?! Értem én, hogy rogyásig tele a gatya a nembeszélünkróla dologgal és rettegnek attól, hogy egyszer csak kiderül Mrs.Covid is a vendégek között volt, ki tudja ki vitt haza egy kis élményt vele kapcsolatban? Ahhoz persze teljesen angolnak kell lenni, hogy higgyenek olyasmikben, hogy két ember a liftben vagy maszk a recepciónál mindent megelőz és hogy Boris Johnson valaha fésülködött. A reggelinél odavezettek minket egy asztalhoz, ahonnan arrébb mentünk az ablakhoz, hogy lássuk a Merseyside-ot, ami még nem tengerpart ugye, de már nem folyópart. Aztán hoztunk innivalót és egy gyezsúrnaja típusú hölgytől kértem egy full englisht.
-Breakfast? Reggelit? – kérdezett vissza.
Mert mondjuk a reggelinél kérhettem volna mást is, picinyem!? Aliz nem engedte használnom az angol szavak zaftosabb részét, ami mindig is jobban megy, mint should-could-would, és egy halk please!-zel elintézte a dolgot. Nem mondom azt, hogy nagy volt a tányér és kicsi rajta az adag, mert már a tányér is kicsi volt. Ami döbbenetes volt, az a kenyér. Szeletenként volt csomagolva a nembeszélünkróla miatt. Mert ugye tök más, ha a dolog a csomagoláson pihen és nem a kenyéren! Abroncsot!
A döbbenetes a kenyér vékonysága volt. Sosem hittem volna, hogy létezik olyan gép, ami a téglánynak is nevezett /copyrigh by Barth István/ angol kenyérből ennyire vékony szeletet képes vágni. Lézer lehetett, komolyan. Vettem négy szeletet. Az volt úgy másfél centi. Aztán egyet visszatettem, mert a többi vendég úgy nézett rám, mint egy EU migránsra.
-Annyi elég lesz? – kérdezte a nejem.
-Simán. Nézd meg a hasam, legalább a hatodik hónapban vagyok!
-Júniusban. Nem kunszt – bólintott a feleségem.
Aliz egy több napos bezártság után kiszabadult eleve öngyilkosnak készült pekán diós juharszirupos szelet makettjét ette. Nem volt boldog tőle. Ez addig tartott, amíg nem ivott a kávéból. Mert az aztán! Én megittam, mert én cikória kávét is ittam a seregben, amit bivalytejnek becéztünk. Jó volt az. És nem volt más.
A megrázó élményű reggeli után elindultunk a találkánkra a városnéző busszal. Az idő kicsit zordabb lett. Szél, 10 fokkal kevesebb, nap sehol. A terv szerint haladtunk, épületeket, helyeket kerestünk és találtunk meg. Liverpool belvárosa nem kicsit volt furcsa.
-Biztos szép lehetett, ha neked nem tetszett – mondta KZS bristolszakértő.
-Nem is láttad!
-Sok mindent nem láttam, mégis tudom szép vagy sem.
-Mutassam?
-Na azt próbáld meg – nézett kifejezetten csúnyán.
Így a fotók elmaradtak. A furcsaságot az okozta, hogy a régi és az új házak teljesen ötletszerűen váltakoztak. Tény mindenhol építettek valamit. Vagy házat vagy áruházat vagy utat vagy teret vagy a jövőt. Ám az, hogy egy szép viktoriánus ház mellé egy csupa üveg dobozt tegyenek, nekem nem jött be. Megnéztük a St. George Hall-t, a rádiótornyot, a katedrálist – kívülről, mert a nembeszélünkróla miatt még mindig zárva voltak. Ilyen ronda egy katedrális még nem láttam. Középen van a torony. Lapos tetővel. Mellette két felé egy egy épület. Az Isten is menekülne tőle. Jaaaj!
-Szerintem csak téged nem akartak beengedni – szólt közbe KZS bristolszakértő, akinek ezután egy speciális vesekő hajtó teát adtam, de azt is megitta. Következmények nélkül.
A buszos városnézés Párizsban jött be nekünk. Aliz itt Liverpoolban egy városnéző Beatles túrára fizetett be. Jól tette. Mert maga a város látnivalói úgy húsz perc alatt véget értek. Aztán jött a Beatles. Tony az idegvezető, na jó, idegenvezető remek pofa volt. Mondjuk kicsit nehéz volt megérteni az akcentus miatt. Igaz, ez engem nem befolyásolt, mert sehogy se értettem csak pár szót, viszont mindig jókor nevettem, mert ezt már megtanultam. Van érzékem hozzá. Mint az köztudott. Amúgy tényleg jó hangulat volt. Amikor mentünk a Penny Lane-en és énekelték a dalt hozzá. Aztán közösen a Yellow submarine refrénjét. Láttuk a Strawberry Field-et. Aztán John Lennon szülőházát, ahol 8 éves koráig élt. Aztán a George Harrison szülőházához vezető utat, amin jobbra fordulva a második volt Harrisoné. Paul McCartney szülőházának a tetejét, harmadik balra piros cseréppel. Esetleg jobbra. Ringo Starr, Richard Starkey gyerekkori otthonának a kéményét, bár azt már nem tudtam kiszámolni. A 46-os buszt, amin Paul és John utaztak éveken keresztül és sok nóta született ott. Szóval klassz volt. A marketing csodája, hogy a Beatles-ből a fél város megél. Mert mindenből pénzt tudnak csinálni. A Beatles egy fantasztikus csapat, remek számokkal, ám ekkorára felfújni a dolgot! Úgy 23 bolt van, ami Beatles ereklyéket árul, a napelemes táncoló George Harrisontól, a bögrében lévő folyadék melegségétől mosolygó John Lennon-on át, a pólón feszítő Ringo Starr-ral és a csokoládéba öntött Paul McCartney-val. Ez csak a kezdet. Mert mindegyik tagról könyvek vannak! Lennonról 12-öt számoltam össze. Félelmetes!
Liverpool egy nagy vidéki város. Rengeteg parkkal, mindenhol fákkal, terekkel, bokrokkal. Lapos, hatalmas területen terül el. A belvárosa egyetlen nagy bevásárló központ, ahol három hivatalos Liverpool FC bolt is van! Mert a másik nagy marketingfogás: a foci. A vörös ördögök. A 26-os busszal mentünk az Anfield Roadra. 23 font fejenként egy stadiontúra. És Aliz jött velem. Nem vagyok Liverpool fan. A Tottenham Hotspurs A Csapat nekem, /The most looser team in the Premier League!/egyszer még a White Hart Lane-re is szeretnék eljutni, Londonban. Megnéztük a múzeumot, minden elismerésem, hogy sikerült annyi mindent összeszedni, sok kép, pár kupa meg fotók. A túrára egész szépen összegyűltünk. Dél-koreai, japán srácok. Mi azt mondtuk Bristolból jöttünk, mert a Hungary kijelentést eddig mindenhol rosszul fogadták. Mert Angliában szeretik a külföldieket. Főleg a pénzüket. A túrát egy teljesen átszellemült Rob nevű pasas vezette, aki 1977-ben járt először az Anfield Roadon és ott is maradt. Ezt úgy adta elő, mintha a szüzességét vesztette volna el akkor. Az ötödik /!/ emeleten kezdtünk, aztán ereszkedtünk lejjebb és mindenhol, minden emeleten elhangzott:
-A Liverpool a legjobb a világon! A legjobb játékosokkal! A legjobb edzővel!
És ezt el is hitték. Érdekesség volt a negyedik emeleten, hogy alig pár száz méterre láttuk a Goodison Park-ot, az Everton, a másik liverpool-i csapat kék-fehér stadionját. Nekem, kicsit bántó volt, ahogy arról a stadionról beszéltek, ami talán edző pályának jó lenne és az Everton, never won! Everton, sosem nyert! kifejezés úgy kilencszer lett megemlítve. Amúgy a stadion remek. A pályán éppen akkor szellőztették a gyepet, amit sávonként felemeltek, ahol kellett alátöltöttek, hagyták kicsit, majd visszatették. Profi munka. Mindenhol elegendő illemhely volt. Rengeteg büfé, aki ott kiszárad, az meg is érdemli. Az öltözőben ott ülni Mo Salah helyén, az klassz volt! A japán-dél-koreai-yorkshire-i kórusba én is beszálltam és Rob teljes megelégedettségére előadtuk a híres nótát:
-Mo Salah, Mo Salah running down the wing!
Ami tény, ilyen szűk széken még stadionban nem ültem. Ha ül valaki előttem, akkor a térdemmel befogom a fülét. Nagyon kényelmetlen volt. Talán ki volt írva mekkora emberek ülhetnek oda, nem láttam. Igaz a szoborcsoportot sem. Összességében megint azt éreztem, kicsit túl van tolva az egész. Mert az Anfield Road az egy fogalom a fociban, ám ekkorára felfújni nem kellene.
-Minden lufi addig jó, amíg ki nem durran. Mert utána már csak a remény marad –sóhajtott KZS bristolszakértő.
Egy nagyon klassz étteremben vacsoráztunk What’s cooking, Mi lesz a kaja, volt a neve. Még koktélt is ittunk, az EGY NYÁR című könyvem borítójának elkészültére. Mert innen már csak pár hét és jön a könyv! A barbecue szószos oldalas remek volt, Aliz fish and chips-e a negyedik helyre jött fel a listáján, szép teljesítmény. Még desszert is belefért, az is finom volt.
Másnap a reggeli…nem lett jobb. Ezért indulás előtt még kóboroltunk a Merseyside-on és Aliz ivott egy rendes kávét egy rendes mandulás croissant-nal. Az idő már sokkal jobb volt.
-Azt mond, mikor tévedtél el?
-Nem tévedtem el.
-Csalódtam benned – mondta KZS bristolszakértő.
Pedig valóban nem tévedtem el, Disley-t egyből megtaláltuk, a mellette lévő Lyme Parkot is. Van olyan, hogy az ember szeretne eljutni helyekre, de azok vagy messze vannak vagy nem találja meg a térképen. Az 1995-ös Büszkeség és balítélet BBC adaptációban Mr.Darcy kastélya, Pemberley, itt testesült meg és mindig szerettem volna látni. Én a kastélyt, Aliz Mr.Darcy-t amint jön kifelé a tóból. Mivel majd 4 óra út lett volna Bristolból, lemondtunk róla. Na de Liverpool-tól csak egy óra!
A kastély a parkkal együtt fantasztikus volt. Képek az oldalamon. Az idő remek szuper fényképek születtek. Mr. Darcy ruháját megtaláltuk, őt magát nem. Tartaléknak ott voltam én. Mint az köztudott. Bárki, aki teheti, nézze meg, nem fog csalódni egy darab Jane Austen féle angol történelem. És vadkacsák. Meg vadlibák. Ha Mr. Darcy nem jön a tóból, rájuk lehet számítani. Aliz azért sokszor nézett a tó felé, mikor jön Mr.Darcy? Meglehet az egyik szárnyasnak ez volt a neve, csak nem értettem. Így megy ez.
Innen nem messze Wilmslow falu mellett van Quarry Bank Mill. Erről azt gondoltuk egy malom a sok közül. Aztán Aliz megnézte és azt mondta ez jobb annál.
-Két malom? – kérdeztem.
-Meg neked egy fél – legyintett, mert ismer.
Quarry Bank Mill egy textil gyár. Aki még nem látott ilyet, az fogja erősen az állát vagy írja be a GPS-be, mert miután leesett, meg kell találni. Az angol ipari forradalom egyik megmaradt gyöngyszeme! Igazi történelem! Még ma is működő száz éves gépekkel, amit két kislány mutatott be! Visszaemlékeztem arra, amikor Muci nagynéném mondta, meg lehet süketülni a szövödében, ahol egy ideig dolgozott, amíg át nem került a kendergyárba, ahol akkora zaj volt, hogy meg lehetett süketülni. Igaz ott már por is volt! Micsoda különbség. A textil gyár örök élmény marad!
Hazafelé meleg és nagy forgalom volt. Birmingham környékén dugó, mert anélkül azért nincs angol közlekedés. Semmilyen baleset nem volt. Birmingham volt. Anglia második legnagyobb városa. Nagy Birmingham a sok kis településsel, faluval, várossal majd 5 milliós. És amikor esete 5 és 6 között mindenki egyszerre akar hazajutni, nem képes elvezetni ekkora forgalmat. Ha nyolc sávos lenne az út, akkor sem. Így megy ez!
Jó kis nyaralás volt. Egyrészt mert végre kiszabadultunk a megszokott napi taposómalomból. Másrészt, amit láttunk az szép volt, újabb élményekkel gyarapodtunk. Harmadrészt, mindennek örülünk a mostani időkben.
Barbi az elmondottak alapján még gondolkodik, elmenjen-e Liverpool-ba. Mert egyrészt a képek alapján szeretne. Amit mondtam, aszerint főleg, mert szerinte, amit én előadok az valóság egyik igen érdekes része, amit azért fenntartással kell fogadni. Hm.
Azért a szokásos BB azaz Barbi Bölcsesség nem maradt el:
-Élményt gyűjteni a legjobb dolog. Főleg, ha később is emlékszel rá.
See you later!