„Könyvek és nők nélkül lehet élni, csak nem érdemes”. Horváth János első és egyik legfantasztikusabb főnököm mondta ezt és milyen igaza volt.
-Most akkor a könyvekről vagy a nőkről fog szólni? – nézett morcosan KZS bristolszakértő a tableten.
-Az majdnem ugyanaz.
-Aha. Azért megnézném Aliz arcát, mikor rájön, hogy éppen „lapozol”.
Erre nem is mondtam semmit. Miből jönne rá?!
A könyv már kiskorom óta olyan elmaradhatatlan dolog az életemben, mint a hasam vagy a gatyám. Na jó, voltak események, amikor ez utóbbi elmaradt. Vagy éppen nem tudtam hol van. Vagy nem tudtam hol vagyok. Viszont könyv az mindig volt nálam.
-Gyuri jól vagy? Fordítva van a könyv a kezedben.
-Mert már olvastam.
-És akkor minek is van nálad?
-Hogy legyen mibe kapaszkodnom.
Szóval a könyv még akkor is ott volt. Gyerekkoromban a szüleim sosem meséltek nekem, ezért én találtam ki történeteket. Ráadásul nagyon hihetően adtam elő ezeket. Nem, nem Vetítőgép volt a jelem az óvodában, Pöttyös labda az alakom miatt, ám a kamu, ahogy nejem mondja, már akkor is a véremben volt. Ennek egyik folyománya volt, mikor Major Csilla nevű csoporttársam előtt akartam nagyobb lenni, pedig a Dadus pont akkora volt, mint én és elmondtam a folyamatosan krémeket kezére kenő Olga néninek, hogy kígyót láttam a homokozó mellett. Először nem hitte, aztán meggyőztem. Az eset után életem második legnagyobb pofonját kaptam egy nőtől. Még a törött tányérokat is apámék fizették, pedig arról nem tehettem. És kaptam apámtól is egy nyakast, mert hazudni nem szabad.
-Én csak kitaláltam és elmondtam.
-Ha ezt így folytatod, jó politikus leszel, fiam. Vagy utcaseprő.
Mivel akkor még nem tudtam, mi az a politikus, az utcaseprők meg mindig cigiztek, ezért inkább maradt a tanulás és az olvasás. A könyv. Dusán után szabadon „ A könyv kezében, hogy ne legyen egyedül”. Akkor alakult talán ki az a szokásom, hogy beleélem magam a történetbe. Mármint nem azonosulok, mondjuk Szörnyella de Frásszal, de ott vagyok vele és teszem, amit Ő. Aztán jött az, hogy nem vagyok ott, csak nézem, mint egy moziban, mindig a sor szélén, mert csak ott fér el a lábam. A mese kiteljesedése volt a televízió, ami már születésemkor megvolt. Majdnem olyan társam lett, mint a könyv.
-Na akkor a kocka fejet tudom honnan van.
-Én nem mondom neked sosem azt, hogy azért vagy vékony, mert gyerekkorodban répát termeltetek.
-Bizony. Meg dinnyét is. És az sem látszik rajtam – mutatott végig sportos alkatán KZS bristolszakértő.
A könyv már akkor is jobb volt. Mert azt mindig vittem magammal. Nem mindegyiket, egy gyönyörű első kiadású Móricz könyvet egy meglehetős legyintés után tettem vissza vitrinbe, mert apám szerint a hülyeségem nem mentség az alól, hogy nem kértem el. Ráadásul a Forr a bor című könyvből 10 évesen semmit sem értettem volna. Bár ki tudja.
A zsebpénzem nagy részét, mikor éppen nem volt levonás belőle büntetés gyanánt, amiket ellógott német óráért vagy a szemét le nem viteléért kaptam, könyvekre költöttem. És sosem voltam egyedül.
Később persze rájöttem, hogy az olvasás magányos tevékenység és bár nem vagyok egyedül, van olyan tevékenység is, ami jobb, mint a könyv és akkor sem vagyok egyedül. Sőt. Mivel ennek megközelítése és főleg elérése piszok nagy meló egy kétméteres túlsúlyos srácnak, a könyv kicsit háttérbe szorult. Aztán a fél ponton elbukott felvételim után nem az egyetem, a meló következett és akkor a Könyvesvilág magába szippantott egy időre. 38 évre. Ott hagyni, az felért egy válással. És persze hiányzik, piszkosul hiányzik, mint egy igazi, boldog ölelés. Utána. Meg előtte. És közben.
Mikor idejöttünk Bristolba, akkor összesen három könyv jött velünk. Aliz kedvence, Szabó Magda: Régimódi története, aztán az én kedvencem Kós Károly: Az országépítője és Csilla kolléganőnk ajándéka egy apró, de csodálatos Villon kötet. Az első időkben aludni sem volt időnk, nem hogy olvasni. Ettől függetlenül, egy hónappal az ideérkezésünk után Aliz hozott egy Steve Jobs életrajzot, amit valaki a szállodában hagyott és el lehetett vinni. Mivel sem a lengyel, sem az angol munkatársak nem mozdultak rá, ez volt az első könyvem angolul. Négy hónapba telt a 236 oldal, mert ez egy ifjúsági könyv. Aztán a bristoli séták során az Union Streetről és a The Galleries bevásárló központ felől egyaránt megközelíthető Waterstones könyvesbolt került fel a „Amikor a városban vagyunk, oda bemegyünk, mindig!” listára.
A Waterstones egy igazi könyvesbolt! /Valami hasonló Aliz álma, persze kisebb és jobb!/ Amikor belép az ember, akkor egy nagy levegőt vesz, hogy elteljen a könyvillattal! Mert az a második legjobb illat a világon. Az elsővel is el lehet telni, de az nem bolti dolog. Illetve mikor esetleg az lesz, akkor nem lehet vele eltelni. Van ez így.
-Mi lenne, ha egyszer, csak egyszer nem ide jutnál!-ingatta a fejét KZS bristolszakértő.
-Beszélgessünk a Tour de France-ról?
-Francokat. Inkább szaglásszál, az jobban megy neked. Biciklizni sem tudsz.
Mert KZS bristolszakértőnek mindig vannak jó ötletei. Főleg, ha rólam van szó.
A Waterstones fantasztikus. A gyerekkönyveknél kis asztalok vannak, színező ceruzákkal, papírral. Aztán játékok egy sarokban. Kávézó, remek mandulás croissant-nal és jó ízű, de gyenge lattéval, fotelokkal, ahol olvasni lehet és egy méteres csúszdával, ahonnan a gyerekek lecsúszhatnak. Amíg kávézol, odaviheted a kiválasztott könyvet, könyveket és olvashatod, belelapozhat. Aztán leteszed egy polcra, ahonnan visszaosszák. Mindenki visszateszi vagy megveszi. És bármennyire hihetetlen, Ők vannak többen. Kis asztalokon vannak az újdonságok, a fél áras, vagy akciós könyvek. Nagyon szépen rendben tartva. /Na jó, én más tematikát választanék, ám ne feledjük az angol kultúra nem olyan, mint a magyar/ Természetesen füzet, toll, ceruza, bögre és mindenféle játék is kapható, mert ez egy Könyvesbolt. Olyan, mint egy igazi NŐ, minél jobban megismered minden részét, annál jobban szereted.
Hat hét után megvettem életem első angol nyelű könyvét. Chris Froome: The Climb. A remek országúti kerékpáros Tour de France győztes nagy kedvenc életrajza, a Penguin Books kiadásában. 8.99 font. Talán A hegyimenő cím lenne a legjobb magyarul. Az angol climb szó eredetileg mászást, emelkedést jelent , a kerékpárosoknál a legjobb hegyi menőket hívják így. Mint az köztudott.
-Gyuri, bakker! Nem is tudsz biciklizni!!
-Hokizni sem tudok, mégis a kedvencem sportom.
-Szerintem ebbe ne mélyedjünk el, mert zavarba jössz.
-Én?
-Én biztosan – morogta KZS bristolszakértő, mert Ő valahogy mindig előbb ért meg dolgokat, mint én. A nők! Na ja!
Aztán jött még pár könyv, persze a lakás mérete behatárolja, hogy mit lehet és mit nem. Az angoltudásom meg főleg. A Froome könyvet alig négy hónap alatt olvastam el. Margareth Tatcher életrajzának 598 oldala még több időt igényelt. És Boris Johnson: The Churchill factor című műve fél évnél tovább tartott. /Ha a fickó olyan miniszterelnök lenne, mint a milyen jó író…/ Persze vettünk könyvet Bristol és Bath különlegességeiről, éttermeiről. Van egy remek skót whisky kalauzom. Egy fantasztikus Land Rover Defender könyvem. Mert a könyv az mindig kell. Mindenkor.
A dolgok egyszerűsítése végett már megvan Mütyűr, a PocketBook e-könyv olvasó, idén karácsonyra kaptam. Igen, itt mindig előbb jön a karácsony, mert más időzóna. Mint az köztudott. Az e-könyv segít ahhoz, hogy sok-sok könyvem legyen, már pár héttel a megjelenés után. Sajnos vannak olyan könyvek, amik nem kerülnek e-változatra, arról külön listám van. Kell az is.
A könyv. Az új könyv. Az ÉN könyvem. Amit még februárban írtam. EGY NYÁR címen. Ami most a legkedvesebb, legfontosabb, a legjobb. A legféltettebb. A legújabb Gyerek a családban. Aminek a legjobbat akarom. Amit féltek a bántástól, ok nélküli gyalázástól, bérbe vett billentyű püfölők lájkvadászatától. Hogy elér-e oda, ahová szeretném: az Olvasókhoz. Mennyire elég az én és társaim munkája, hogy ez megvalósuljon. A Gyerek, ami most kilép a sokadalomba és szeretném, ha szeretnék. Észrevennék. Mert szerintem megérdemli. Sokaknak tetszene és remélem tetszeni is fog. Beszélnek róla, ajánlják vagy kölcsönadják másnak. Illegálisan letöltve olvassák. Agárdi Kristóf nagy kedvenc lesz, Mict imádni fogjátok, Liam-en mindig nevettek és Cara miatt megszakad a szívetek. Aztán megmaradnak belőle mondatok, mint az, hogy:
-A csontom sűrű, nem a belem nagy.
Vagy kifejezések, mint a „pisilnivalóan szép öböl”. Új kitalációk, mint az FSC a Frog Solar Cell, a béka napelem, ami a fény hatására megnöveli magát. Esetleg a vírust becsomagoló antitest. A szétcsúsztatható, nagyképernyős telefon, amit azóta, az Onto cég már megcsinált.
Remélem, majd sokan kapnak kedvet ahhoz, hogy ezt a remek várost megismerjék személyesen is. Elmenjenek Cornwall-ba, amiről senki sem hiszi el, hogy ilyen lehet itt Angliában, amíg nem látja. Még utána is vannak kétségei. Aztán úgyis beleszeret. Mint az köztudott.
Barbi ezen a héten sem hagyott cserben. Nála ilyen nincs. Szigorú nézés, erőteljes vezetés van. Meg nagy tudás. Az mindig. A heti BB, Barbi Bölcsesség:
-A nő az olyan, mint egy könyv. Csak akkor lesz élvezetes, ha tudod, hogyan kell olvasni. Is.
See you later!