Vannak szavak az ember életében, amik csak úgy jönnek, aztán itt maradnak. Később felbukkannak és használja őket. A Magyar Néphadseregben eltöltött 538 napom alatt gyarapodtam egészen érdekes kifejezésekkel. Egyrészt a Szeged környéki srácok beszédéből, másrészt a felettesek jóvoltából. A takubaku, a herevertyó, a „padra tönni, pösti!”, igazétottam az orcáján,hunemána és a sika-mika ekkor került a szótáramba. Ez utóbbiban többször volt részem és nagymérvű tisztogatási akciót fedett. Ahogy Kapec szakaszvezető elvtárs mondta:
-Síterepre vajazó habot akarok látni, meg hogy ott döglenek meg az elvtársak!
Kedves ember volt, talán ezért hívtuk Tetünek. Én voltam olyan okos, hogy felhívtam a figyelmét, hajazó és nem vajazó a helyes kifejezés, valamint nem biztos, hogy a megdöglenek az elvtársak helyes kifejezés, még félreérthetik. Meglepődtem, amikor megköszönte és nem lepődtem meg, hogy megbízott egy nemes feladattal: foncsorfényösre takaréjjam a desznyó csöbröt! Vagyis pucoljam tükörfényesre a moslékos bödönöket, amiből négy volt. Ő talált még kettőt, hiszen szakaszvezető volt. Ezeket egyébként sosem pucoltuk, slaggal átmostuk oszt jó napot, mert egy desznyó sem ment panaszra, hogy zsíros maradt a széle. Az orosházi áldott napsütésben kifejezetten kellemes feladat volt, gondoltam, legalább a körlet sika-mika kimarad. Az én pösti agyam! Mikor visszatértem és úgy néztem ki, mint egy egyszerű vietnámi postás monszun után, Kapec szakaszvezető elvtárs azt mondta:
-Ösik kint e pösti? Na hogy lássa veszem ám mejjemre magát, a nyócas csak a magáé. Egy kila ultra, mög a víz. Lépni!
Láttam. A keblére ölelt és meghagyott nekem egy egész hálótermet, véletlenül a legnagyobbat, ahová 1 kg ULTRA mosópor volt felszórva, majd jött rá víz vödörszám, hab volt bőven. Mert Ő ilyen rendes volt. Aztán kért egy zsebkendőt tőlem, mert tudta a szakaszban nekem tutira van és végig ment a termen, ablakokon, ágyakon, szekrényeken. Mikor odavitette a középen lógó neonhoz az asztalt és a stokit /kisszék/, majd felmászott rá és a majd három méter magasan lévő világító test tartórúdját törölte meg, valahogy éreztem, ebből újabb sika-mika lesz. Vacsora helyett. És igazam lett!
-Ennek a Kapecnak nincs meg a száma? El kellene nálunk is.
-Ez a lényege annak, amit mondtam?
-Ez. Meg, hogy már akkor se bírtál a pofáddal. Aztán nézd meg, hová jutottál?
-Itt vagyok veled.
-Mellettem. Mérföldekre. Nagy különbség.
KZS bristolszakértő kicsit morcosabb volt az átlagnál. A meleg miatt. Egy hete napi 30 fok van, ami egy légkondi és normál ablak nélküli helyen, főleg ha az kórház és érvényben vannak nembeszélünkróla miatt hozott intézkedések, nem egyszerű. Tény KZS bristolszakértő vasággyal együtt úgy 50 kiló, amiből a vaságy a nehezebb, mégis melege van. Ráadásul nem bírja a napot, nap allergiája van, ezért imád nagyon napos és nagyon meleg tengerpartokon aszalódni, szinte rotyogni, hogy utána szenvedjen.
Aki még nem tudná, EZ a fika-mika.
Az elnevezés keresztanyja, Aliz, velem együtt nagymester ebben. A fikázni, leszólni, beszólni kifejezést biztosan sokan ismeritek. Most a szó etimológiai elemzésébe ne menjünk bele, mert ki tudja, hátha valaki éppen eszik, iszik, satöbbi. Fikázni nem szép dolog. Sose csináljátok!!! Viszont bitang jó.
-Ha lenne az olimpián száz méteres fika-mika, akkor adhatnál úgy 40 méter előnyt és 5 méterrel nyernél- közölte KZS bristolszakértő.
Van pár rossz tulajdonságom. Sokak szerint a folyamatos levegő vétel az egyik. Az, hogy írok, a másik. És ugye fika-mika, mint harmadik. Én amúgy ezt véleménynek hívom. Más nem, van hová fejlődniük.
-Maga szerint EZ, micsoda? – mutatott az edényben lévő borzalomra a séf.
-Kísérlet.
-Akkor egye is meg!
-Egy kísérletet nem lehet megenni.
-Fogadjunk.
Következzen néhány konkrét fika-mika.
Amikor elindulunk napi egy órás utunkra, hogy eljussunk a melóhelyre, Aliz számolni szokta, meddig bírom fika-mika nélkül. Kétségtelenül a csúcs az volt, mikor vártuk, hogy nyíljon a kapu, vagyis a ház parkolójából kijussunk és egy nő vonszolta át magát előttünk, olyan „ se vége se hossza csak két gyereke” típus. Ezt meg is jegyeztem. MÉG nem mentünk, álltunk. Aztán Aliz közölte, a nő, az férfi! Huppsz! Utunk során sokszor látunk igazi bojlertestű briteket, akik az itteni szokások szerint úgy öltöznek, ahogy akarnak, se megnézni, se szólni nem fog érte senki. Az, hogy gyengébb lett a látásom az elmúlt hat évben, az főleg az ilyen „látványoknak” köszönhető. Amikor kint van, ami nem fér be. Amikor kiteszi, ami nincs is. Amikor 30 fokban a nemzeti viselet flip-flop papucs, rövidnadrág vagy annak álcázott csakviccbővagyokitt bikini alsó felett egy virtigli kapucnis télikabát virít. Kötött sapkával és természetesen napszemüveggel. A napszemüveg az itt mindig divatos. Egyrészt nem látni tőle a delikvens szemét, ez jó, ami még jobb, ő sem lát semmit, úgy is közlekedik. Tehát fika-mika alap mindig van.
Közlekedés! Szuper.
-Ne, ne jelezzél, kitalálom, merre akarsz menni!
-Persze várjál meg, akkor nyisd ki az ajtót!
-A dupla sárga vonal nem azért van picim, hogy két kerékkel kell ráállnod!
-Értem én, azért állsz a KEEP CLEAR /HAGYD SZABADON/ helyen, mert a kocsi eltakarja a feliratot!
-Dehogy akarok tovább menni, Allah áldjon meg, csak ácsorgok az úton és nézem, ahogy beszélgettek!
-Helyes! Ha balra megy az út, akkor indexelj balra, még ha másfelé nem is tudsz menni!
-Bakker! Nem szeletben kellett volna jogosítványt venned, hanem egyben!
Ez folyamatosan megy. Mindig megfogadom a St.Michael templomnál, ami 170 méterre van tőlünk, hogy MA semmi fika-mika nem fog menni. Esküszöm a petricsészére, amiből az a vegetáció kikelt, aki elállja a keresztforgalmat!!
Munkahely.
-Már megint. Mert te vagy ott az ész mi? Csak azzal meg nem lehet gondolkodni- intett KZS brisztolszakértő.
Tehát munkahely. Egy dolog. Volt vagy van egy Martina nevű lengyel munka/?!/társ/?!/nő/?/ a Vámpír műszakban. Azért a feltételes mód, mert egy hónapig ott volt. Most két hete nincs. EZ nem jelenti azt, hogy nem is lesz, meglehet szabadságon van. Ez Britannia, itt természetes, hogy valaki két hét munka után elmegy három hét szabadságra. Amikor akar. Aztán, akik maradnak, dolgozzanak többet, mert hiányoznak az emberek. A dolgozók meg mindig. Nos Martina az idejét azzal töltötte, hogy egy Ryan nevű sráccal „barátkozott”. Nem voltak együtt, mert Martinának barátja van, csak barátkoztak, amibe azért egy laza „méretvevés” a srácon a szőlősdobozoknál belefér, mint egy lazább „köldökömig van a nyelvem” cuppantás, esetleg „meg ne fázzon” ölelés a lánynál úgy mellmagasságban, kicsit talán lejjebb, hiába az idő, az bizony idő egy majd harmincévesnél is. Ez eddig oké. Az, hogy emiatt én kapok több rendelést, AZ nem oké. Mert akkor valami nekem is járna!
-A pofád, Gyuri. Mindig. És ez teljesen ország független, látom!
KZS bristolszakértő már az előző munkahelyemen sem értette, miért gondolom azt, hogy ekkora magassághoz és ekkora kilókhoz ekkora orca jár. Elárulom.Fussa rája, na!
Martina sebességéről, ami a fika-mikát kiváltotta, a legjellemzőbb, hogy tipikusan az a nő, aki egy jobb együttlét során akkor élvez el, mikor a pasi már az utcából is elment. Ez mondjuk ízlés kérdése, ám hogy megdicsérték a jó munkájáért, az nekem kicsit sok volt. Úgy négy k-val. Tudnék még pár oldalnyi fika-mikát említeni a munkahelyünkről, de jöjjön egy olyan, ami érdekesebb.
Szeretünk új helyeket felfedezni.
-Aliz tudja? – szúrta közbe egy üzenetet Barbi.
Új helyek. A munkába menet áthajtunk Saltfordon, ami Bath felé van fél úton. Ott láttuk meg, hogy nyílt egy Flourish nevű hely, ami bolt is és étterem is, főleg a környékbeli gazdák termékeit árulja, a honlap szerint. Reggeliző helyként sok dicséretet kapott. Ezért gondoltuk, hogy Wells-be menet betérünk. Wells a szívcsücsök városka. Havi egy alkalommal kell az, feltöltődésnek. Meg van tormás cheddar sajt. Somerset brie. Utánozhatatlan sajtos scone. Meg valami, ami kell és ott mindig megvan.
A Flourish nagyon szép épület, rendezett környék, páran már aszalódtak a teraszon evés közben. Maszk fel, boltba be. Szuper! Gyönyörű.
-Igazi tv paprika- rebegte Aliz.
Ez a kedvence, amit itt Angliában nem ismernek. Mikor egyszer Cara kolléganőmnek elmeséltem a töltött paprika hogyan készül, szabályosan rosszul lett. A legnehezebb megértetni azt, milyen is a NEM kaliforniai /bell pepper/paprika. Tehát Aliznál az üzlet nyert. Hús pult, olyan steak szeletekkel, amibe bele lehet harapni. Sajt pult, amitől alig lehetett arrébb vinni. Szendvicsek és kész ételek, mind kézzel készítve. Very posh! Nagyon flancos hely. Igaz. Ez az árakon is látszott. Mert egy különleges olasz bor 11,90 ért került a kosárba, valahogy becsúszott, van ilyen. Minden friss és gyönyörű volt. Mondjuk a helyi gazdák közé nem igen fér be egy pugliai szőlészet, vagy manchesteri sörfőzde és pár spanyol termék, a lényeg a kínálat! Kenyerek, nem téglányok, az itteni zacskóba csomagolt szögletes, szeletelt nyomaiban kenyérre emlékeztető lisztből készült izé! Csuda finomak!
Innen jött az étterem, ami világos volt, tiszta és tágas. Pincér srác, Aliz mondja, odaülünk az ablakhoz, srác összébb, mi leülünk. Étlap, jópofa, egy facsíptetőn van. Jön egy kislány, rendelést felveszi. Most indul a fika-mika. Mint az köztudott.
Úgy hat perc múlva gondoljuk, jön a kávénk, mert egy másik kislány, apró léptekkel és sokkal nagyobb óvatossággal elindul két bögre kávéval. Aztán keresgél, tekereg, időnként kérdezget, majd megy tovább, amíg a koffein ki nem hal az italból. 12 perc keresgélés után feladja, vissza pulthoz. A térerő vagy a GPS nem lehetett jó, esetleg az angol oktatás nem kompatibilis a valósággal, mert MINDEN asztalon van szám, a rendelést is eszerint veszik fel.
-Ez nem lassúság. Angol megfontoltság. Egy spanyol vagy olasz pincér hipp-hopp kihozná, amit kértél, aztán menne tovább. Hol itt az élvezet?
-Én azt élvezném, ha nem kellene 20 percet várnom egy kávéra!
-A szabadságnak ez az ára, csak te ezt sem érted –legyintett KZS angol állampolgár bristolszakértő.
20. perc, a kávé megérkezik. 26. perc, befut a reggelink. Briosh french toast home made compot with white berries Aliznak és egy Full Flourish nekem, ami a full english breakfast itteni változata. Remek volt! A bab alig, a fürtös paradicsom túlzásban volt. Életemben először egy kiváló kolbászt ettem. Angliában! Már megérte, az igazi kenyérből készült pirítós makettjével együtt. Mert az simán, egyben elfért az orcámban.
-Most ugye nem kell meglepődnöm – nézett komolyan KZS bristolszakértő. És Barbi. És Aliz. És még sokan mások.
Aliz egy édes bundáskalácsot kapott, gyümölcsökkel, ugyanezt sült szalonnával is lehetett rendelni. Ez itt Britanniában teljesen normális dolog. Én már kóstoltam Cornwall-ban, hát ugye mások vagyunk. Nem kicsit. Meglepően gyorsan fizethettünk, ez már nagyon megy az angoloknak, a többiben még mehetnének az EU szintre. A fika-mika itt véget ért. Biztosan fogunk még errefelé járni, ti se hagyjátok ki, kocsival vagy a 39-es és X39-es buszokkal könnyen elérhető. Bristolból. Vagy Bath-ból. Saltfordból gyalog is. A szabadság, hiába!
Az EGY NYÁR című könyvem már kapható, olvasható, elérhető. Mától már e-könyvben is!! Elvileg a héten már a boltokba került. Bárki látja, szóljon nekem! Én is várom a magam példányát, ami Alizé és a helye ott van a többi mellett. 14 napja törekszik felénk, tény úgy 200 éve ehhez 9 nap elég volt, de hol volt akkor még repülőgép, meg kamion vagy gyorsvonat?! Akkor ló volt. Most meg már csak egy része! Az internetről meg hasonlókról ne is beszéljünk. Csodás a technika! /Ez most fika-mika volt, csak úgy mondom!/
Barbi szereti az ilyen meleg, száraz időt, mert új hobbiját a drónnal történő fénykép és videó készítést ilyenkor tudja a legjobban gyakorolni. És közben le is barnul, micsoda kombináció. Amikor mondtam neki, hogy akkor megtalálta az útját, ezt válaszolta:
-Amikor elindulsz az utadon, nem tudod jó-e. Csak aszfaltozva legyen.
A fika-mika dologhoz is volt megjegyzése. Megjegyzem az általam előadott „műsorhoz”, ahogy ő hívja, általában szomorú tekintet /Megint? Komolyan?/ és kissé bánatos mosoly kezdemény társul. /Ne szólj be neki, Barbi, ne szólj be!/. Aztán csönd, pislogás nélkül. Nagyon tudja. A BB a Barbi Bölcsesség helyett csak egy megjegyzést küldött:
-Gyuri, amíg nem értik meg, hogy milyen tökéletes vagy, addig a fika-mikát sem értik meg. Viszont biztos lehetsz benne, rajtad van mit gyakorolni.
See you later!