Mivel sokan mondtátok, hogy a hagyományok közül az időjárás és az arról való csevej kimaradt, akkor most egy külön fejezet a híres angol időjárásnak. Megérdemli.
Ismét az EGY NYÁR című új könyvemből két idézet:
„- Szombat reggel van, hajnali tíz óra. A britek mit csinálnak minden szombaton?- kérdezte Liam.
– Hajvágás, vásárlás, kocsi mosás – sorolta Gorka.
– Pontosan.
– És ha esik?- vetette közbe Zsin.
– Zsin kedves, kínai ugye azt mondtad, barátom. Lassan három éve élsz itt, költöd a pénzt, köszönjük és nem érted meg. Egy angolnak az időjárás, az beszédtéma, nem befolyásolási tényező. Az eső egy olyan momentum egy kocsi mosásnál, ami lényegtelen. Nem beszélsz róla és nincs.”
A másik:
„- Elnézést, Lady Padmore.
– Látom magára fért az a whisky, Chris. Teát is iszik esetleg?
– Köszönettel hölgyem. A bemutató…
– Mindent a maga idejében. Ez Cornwall, ne feledje. Foglaljon helyet – mutatott az asztal másik oldalára a lady, aki úgy ült le, hogy észre sem lehetett venni.
Mindenféléről csevegtek. Angol módra. Milyen szép az idő? Valóban a felhők is bájosak. A szél kifejezetten simogató. A napsugár tündöklővé teszi a délutánt.”
Akár abba is hagyhatnám, mert az angol időjárás lényegét már leírtam. Beszédtéma. Semmi más. Esetleg meg lehet jegyezni, hogy a menetközben áradássá változó folyó színe megváltozott és nem amiatt, hogy a szomszédban lévő kemping összes sátrát elvitte. Tőlünk 30 mérföldre, délre, Glastonbury-ben szokott lenni Britannia legnagyobb zenei fesztiválja, június végén. Ott fellépni felér egy Grammy díjjal. Ami biztos, amikor úgymond Glastonbury hétvége van, akkor pocsék az idő. Nem kicsit. Aki látta a Bridget Jones babát vár filmet, az képet kaphat a dologról. Életünk legnagyobb esőjét Oxfordban éltük át és ugye Glastonbury hétvége volt. Egyszer történt meg, hogy kifejezetten meleg volt a fesztiválon, 26-28 fok, akkor többen ájultak el, mint mikor David Beckham végiglejtett a vörös szőnyegen a Guy Ritchie féle Arthur király film bemutatóján. Amúgy aki nem szereti az elfecsérelt időt, ne nézze meg. Aki szeret szenvedni vagy végig tudja aludni az egészet, annak javallott. Nem rossz film, csak még nem találkoztam olyannal, akinek tetszett volna. Mit tegyek, Guy Ritchie vagy David Beckham nem jár a kingswood-i Coop-ba, hogy elmondják miért is jó az a film. Ilyenek ezek!
Az esőhöz tartozik egy népdal is, amit csak leírok. Pedig ha énekelném…
Esik eső Angliában,
Boris Johnson szép hajára.
Valahány csepp esik rája,
Annyiszor volt már másban.
Mert Kazalhajú Boris mindig téma. Vagy mert mond valamit, amitől a blackpudding /úgy néz ki mint a véres hurka, az íze…/, mint a teljes angol reggeli része, kihullik az ember szájából /higgyétek el, jobb az úgy!/ vagy mert letagadja, amit mondott, pedig ott játszák le előtte a felvételt vagy mert újabb hölgy kerül elő, hogy Boris a komisz a gyermeke apja, vagy mert egy gyerek kerül elő, aki letagadná, hogy Boris az apja. Manapság már többet beszélnek róla, mint az időjárásról. Ennyit az esőről.
Akkor komolyan. Az eső egy olyan dolog Angliában, amit senki nem vesz komolyan. Az apró szemű, alig érezhető eső miatt senki sem vesz elő kapucnit vagy esernyőt. Amúgy is megfigyelhető, hogy a kapucni inkább divatból van, esetleg elrejtőzni mögé, védeni a sminket, DE nem az eső ellenében. Egy komolyabb eső már az idősebbeknél előkényszeríti az esernyőt, aminek annyi haszna van, mint az esemény utáni óvszernek. /Egy olyan világban, ahol a TikTok nevű néphülyítés aratni tud, megfelelő marketinggel hegyeket lehetne belőle eladni: LÉGY ÓVATOS A GYÖNYÖR UTÁN IS! szlogennel/ Ugyanis az eső mindig széllel jön. És ennek kivételesen, nem a nagy mennyiségű paradicsomos bab az oka, ami a teljes angol reggeli másik állandó résztvevője. A szél hatására az ernyő kifordul, mint angol szurkoló a negyedik pint után. Az igazán komoly eső akkor kezdődik, mikor már a hölgyek sminkjét mossa, az már vészhelyzet. Amikor az utak egy része nem járható és a terelőút terelő útja is víz alatt áll. Mert ugye itt nincs árok, így árokpart sincs, nem is marad ott senki. Itt kérem, csatorna van. A legtöbb esetben. Ahol nincs, ott lejtő van, csak lefolyik a víz. Egyelőre brit tudósok még nem oldották meg, hogy az a víz, ami lefolyik, az felfelé is folyjon, így megáll az alján. És ugye ilyenkor jön az, hogy nincs tovább. Mert az élet nemcsak Land Rover Defender. Mint az köztudott.
Tény az óceáni időjárás jellegzetessége, hogy csapadékos. És ezt a jó szokását még tartja. Amikor majd a Golf áramlat úgy dönt, nem járkál körbe-körbe, akkor hirtelen kontinentális idő lesz itt Britanniában. Ez kb olyan lesz, mint mikor egy kádból kihúznak egy dugót és csak a karácsonyi tátogó ponty marad benne. Ezek lesznek a britek. Az eső, az kell, főleg a legeltetéshez és az egyre növekvő csatornadíj fizetése miatt. Rengeteg kicsi és közepes folyó van erre, patakok és tavak, amikhez kell az eső, mert a sziget hosszában nagy, széltében viszont nem, ezért az az ostoba csapadékgyűjtő terület kicsi. Mert ő is követi az angol mondást Don’t think, just do it! Ne gondolkozz, csináld. Mert ha gondolkodna, akkor hosszában lenne a gyűjtővidék és kevesebb eső kellene. Viszont az már hatékonyság, ezt a szót meg errefelé nem ismerik. Mostanában az a jellemző, hogy az eső kisebb-nagyobb hurrikán, vihar vagy EU átok formájában érkezik. Ez utóbbit még Nigel „The Rat” Farage mondta, mikor a brexit szavazás előtt igen szép árvizek vittek el komplett utcákat errefelé, hogy ezt az EU intézte, hogy ne legyen brexit. Igen, jól gondoljátok, voltak, akik ezt is elhitték. Tény az árvíz gyakori Britanniában. Főleg északon Cumbriában, de errefelé Gloucestershire-ben is megfordul, Tewkesbury lakói tudnának mesélni róla, csak akkor letilt a facebook.
-Most mér tiltott le a Frászbúk? Nem igaz, amit írtam?
-De azt.
-Akkor mér tiltott le?
-Pont azért.
Mivel az időjárás nem hideg errefelé, inkább Skóciára jellemző, ahol a 23 fok Glasgow-ban idén meleg csúcsot döntött, ezért az eső szinte egész évben megtalálható. Az érkezését mindig előre jelzik, a legtöbbször 50%-os pontossággal. Hiába, Brit Tudósok, ezek aztán tudnak!
A hurrikánok általában két nap alatt elintézik a dolgukat, olyan 100 km/óra feletti széllel és négy-öt méterre felkorbácsolt hullámokkal. Ilyenkor visznek, amit tudnak, mint annak idején az egyik kisebbségi család, akik azt „hitték” azért van kitéve minden a boltban, mert másnak nem kell. El is vitték. Aztán őket is. A viharok tudnak nagy bajokat is okozni. Természetesen a polgárok nem ijednek meg, amikor egy szél miatt repülő asztalt vagy a mögötte ülő vendéget látnak távozni, udvariasan elengedik, mert teázás vagy kávézás közben senkit sem zavarnak Angliában. Még a megmentésük sem ildomos. Hogy is nézne ki?
Bármennyire is hihetetlen, de errefelé Nyugat-Angliában az év legszárazabb időszaka a február. Hó csak ritkán van, viszont, ha van, akkor aztán van baj bőven. Az úgynevezett Hadrianus vonal felett, északon a hó normális dolog, lejjebb, délen meg Boris Johnson van, így ott pedig egyértelmű a helyzet. Itt eltöltött 6 évünk alatt egyszer volt, 2017-ben irgalmatlan hóesés, március első napján, mert a február ugye a legszárazabb, amikor is két napig állt a közlekedés, mi három és fél óra alatt tettük meg a 30 kilométernyi utat hazafelé, ma sem tudom, hogy értünk haza, kiváló nyári gumikkal. Mivel NINCS errefelé hó, csak esés, ezért nem vesznek téli gumit, mert komolyan pénzkidobás, annyi haszna van, mint magamtól megkérdezni mivel értek egyet. Na jó, mi néha összeveszünk. A hó errefelé tehát ritka, a takarítása egyszerű: általában megvárják, míg elolvad. Bristolban ez a szokás. Az EGY NYÁR című könyvemben írok erről:
„És milyen meredek néhol ez a város? Mi lehet itt, mikor esik a hó. Amikor ezt megemlítette a The Wolfs- ban, ahová egy ismerős angol srác hívta, akinek a barátnője egy zenekarban énekelt és éppen fellépésük volt, akkor nevettek:
– Kit érdekel? Egyrészt itt ritkán esik a hó. Másrészt, ha sok a hó, akkor megáll minden. Kimegyünk ökörködni az utcákra, bulizunk, segítünk az autósoknak tovább menni.
– És amikor jönnek a kotrógépek?
– A micsodák?
– Amik a havat takarítják. Akkor…
Értetlenül néztek angol haverjai.
– Lad! Pajtás! Amíg esik a hó, nem jönnek. Minek? Amikor eláll, jönnek és takarítanak. Clear?
– Igen, igen. A járdák tisztításához vesznek el hómunkásokat?
– Miket?
– Akik elkotorják a havat. Tisztítják a járdát.
– Holy makrel! Honnan jöttél, öreg? A járdát nem takarítja senki. Az kéne, hogy bepereljen valaki miatta.
– Bepereljen? – képedt el Kristóf.
– Még szép! Ha úgy hagyod a havat, nem te vagy a felelős. Ha eltakarítod és ott elesik valaki bármiért is, akkor te vagy a hibás. Érted?
– A norma életben nem fogom érteni.
– Of course! Természetesen! Ne értsed, szeresd. Ez Anglia! És Anglia sosem lesz rabszolga!- harsogta a srác és hangos Hurray! volt a válasz.”
Így megy ez.
Szél, eső, hó megvan. Napsütés. Az angolok imádják a napsütést és a meleget. Főleg külföldön, ahol az egyszerű angol képlet alapján két óra alatt leégnek, három óra alatt berúgnak és ezt két hétig bírják folyamatosan, miközben főleg angol ételt szeretnének enni és nem helyi specialitásokat. Málaga-ban láttuk, hogy egy fish and chips kétszer annyiba került, mint egy osztriga tál, mert az angolok megveszik. A napsütés árnyoldala, hogy ilyenkor az angolok textilvesztési sebessége Sir Hamilton lejtőn repesztő vezérfekete Mercedes-ét megelőzi. Ami valahol nem lenne baj, ám errefelé a hölgyeknél az aztamindenitkibökiaszemem típus helyett, a haeztelengedipihenapocimon változat a gyakoribb. Esetleg a biztosvanottvalamivagycsakárnyék forma. Aztán a tetoválás rajtuk. A múltkor egy sárkány kidobta a taccsot, mert tetkóként sem bírta a hullámzást. Tény, az itteni egyébként porcelán repesztő szépségű gyerekek mindig ihatnak habos tejet, ha az anyuka ment vagy tíz métert. Nem mindegyik képes rá, ám a szándék a fontos. Mint az köztudott.
A pasiknál sokkal több a kigyúrt vagy a jó kiállású, akik bárhová kiállnak és a sörmaradványt egy kézzel kormányozva is átadják a természetnek. A szégyenlősség sem a nőkre, sem a férfiakra nem jellemző. Igaz, egymás nézése sem. Mert ha kibuggyant valami, azt vissza illik tenni. Persze csak miután ittak. Vagy ha zavarja őket. Amúgy nehezen bírják a meleget és a piát. Pedig inni tudnak, sokkal jobban, mint napozni. Azért ha már napozás. Négy perc huszonhat másodpercig kerestem a leesett államat, mikor Weston Super Mar-ban a tengerparti homokon láttam egy fekete párt egy pokrócon. Napozni. Komolyan. A lány be is kente magát, gondolom, hogy jobb legyen a színe. Ilyen nincs. Aztán kicsit feljebb két Calcutta City-ből származó valódi angol család is napozott. A férfiak, steppelt anorákban. A fiatal srácon csak pulóver és mellény volt, ez már kuriózum. A hölgyek pedig talpig száriban. És arrébb mentek, hogy ne legyenek árnyékban! Abroncsot! Ennyit a napról.
KZS bristolszakértő most éppen otthon van, talán a Balaton partján iszik egy jó kis rosé fröccsöt és napozik, hogy utána legyen miért bevennie a napallergia gyógyszerét. Mert a napot szereti, meg Magyarországot is, főleg mikor hazamegy. Ezért aztán nem is zaklattam semmiféle kérdéssel. Igen, le tudnám írni mit mondana, de sokkal jobb, mikor személyesen aláz egy olyan nézéssel, mint Grabowski a Macskafogóban. Imádom, mit mondjak.
Az EGY NYÁR című könyvemről nem küldtetek még véleményt, csak remélni tudom, hogy olvastátok. Én nem, a Leányzó /lásd EGY NYÁR című könyv/ viszont megérdemli a figyelmet. A héten nyerhettek is egyet. Már most felhívom a figyelmeteket, hogy a következő három hétben három Plakát Novellát olvashattok, amit egy pályázatra írtam /Álljon meg egy novellára! pályázat, a BKK megállóiban olvashatjátok a nyertes novellákat, plakát méretben/, aminek holnap van az eredmény hirdetése, de már két hete megírták, az én novelláim nem jutottak a legjobb húsz közé. Hm. Fogadjátok szeretettel őket és mindenkit kérek, amennyiben tetszik, akkor LEGYEN KEDVES TERJESZTENI! OSZTANI, MÁSOLNI! MEGTANULNI! MESÉLNI! Előre is hálásan köszönöm! Hatalmas segítség lenne.
Barbi szintén nyaralni van. Előtte azonban elküldte a Barbi Bölcsességet:
-Szeresd az esőt, mert a sör is abból lesz.
See you later!