Megérkezni az mindig jó dolog. Egyrészt így biztos, hogy a repülőgép leszállt, ez azért nem hátrány. Másrészt igazolja, hogy a tesztek, formanyomtatványok és a pluszban ezekért fizetett vagy 60.000 forint megérte. Na jó, semmire se jó, de bevétel és ez a lényeg. Körülbelül a kutyát se érdekelte hányszor vagyunk oltva. A lényeg van-e teszt, hazafelé és az itteni Locator Form ki van-e töltve, a szent QR kód ott van-e?
Aztán itthon két nappal a megérkezés után /!!!/ egy saját kezűleg elkövetett előre megfontolt szándékú tesztelés jött. Ami ugye bármilyen lehet, ki a fene fogja ellenőrizni kinek a mintája, honnan vette és mennyiért? Ez megint egy olyan „dollárszemű” intézkedés, aminek NEM egészségügyi, hanem pénzügyi magyarázata van. Nem is olcsó. 48 font / kb. 20000.-Ft/ per darab. Jól jön az fésűre, Borisnak. Mert HA egészségügyileg lenne fontos fertőzött vagyok-e vagy sem, akkor nem kellene két napot várni, amíg sikeresen össze-vissza-elölről-hátulról összefertőzök mindenkit. Mert én dolgozom. Vagy vásárolok. Vagy elölről ugye. Esetleg hátulról. Szállok fel a buszra.
-Te most amúgy az én fizetésem ellen beszélsz.
-Sosem tennék ilyet.
-Pont most teszed! Abból a pénzből kapok fizetést!
-Szóval hiszel a csodákban?
-Inkább, mint benned. Bár az, hogy még beszélek veled, az is egy csoda – mondta KZS bristolszakértő, akit a pogácsa és almás pite sem lágyított meg, amit otthonról hoztunk neki. Mármint ennyi, nem. A tepsi mennyiség még nála is érne egy 32-es mosolyt. Mint az köztudott.
Tehát megérkeztünk. Sehol sem csipogtam be, ez eddig nem volt műsoron és a határon is átsiklottunk, mint politikus az igazság felett. Igaz, a brit kormány minden ellenőrzést rátolt a légitársaságokra, így megoldotta a határőr problémát, ami miatt a múltkoriban négy órát kellett várni a Heathrow-n. Nem a Kormánynak, az embereknek. Amúgy mire hazaértünk, a külügyminiszter egészségügy miniszter lett. Így megy ez!
A nembeszélünkróla következménye, hogy még mindig megy az emberek nélküli szolgáltatások használata. Ezért aztán, mikor a reptéri parkolóból ki akartunk jönni, a rendszer közölte, nincs kifizetve a parkolás és lógunk 223 fonttal. Ekkor telefon. Aztán kerestünk egy gombot, amin közvetlen segítséget lehet hívni. Ezt sikerült úgy elrejteni, hogy méltó legyen Sherlock Holmes hazájához. Egy tökéletes wales-i akcentussal beszélő ügyintéző igyekezett segíteni. Alig tíz perc alatt megértette mi a probléma. Másik tíz perc, Aliz megértette mit válaszolt.
-Így már érti?
-Már azt sem, amit kérdeztem.
-Örülök, hogy segíthettem.
-Én is. Nekem mikor fog?
Közben este lett, a csillagok és a vérnyomásom már az égen, végre kijutottunk. Hazafelé nem kockáztattuk meg, hogy az elkerülő utat a Ring Road-ot válasszuk, mert azt írta a Bristol Post elkészült. Ilyenkor szoktunk azzal szembesülni, hogy azért még úgy öt teányi meló ott maradt, ezért terelés van. A város felé jöttünk és örömmel tudatom: semmi sem változott. A biciklisek és az ezerszer átkozott rollerosok ugyanúgy arra mennek, amerre akarnak. Világítás és ész nélkül. Ez kötelező, gondolom. A taxisok továbbra is maszkban mennek bármikor, bárhová. Szerintem a maszk a szemüket is takarja. A BMW-ken továbbra sem működik az index, széria hiba lehet vagy kötelezően vállalni kell az autó megvásárlásakor, hogy azt a kart bal oldalon soha nem használja! A Church Road adott részén a pakisztániakra hasonlító románok még mindig az utcán isznak és tesznek sok mindent, az elhaladó rendőrautó még mindig nem látja őket. Pedig kérem szép darab vegetációk. Lawrence Hill-nél a fátyolosok még mindig úgy indulnak el az autóikkal, hogy teljesen mindegy ki megy arra, álljon meg, mert a Próféta gyermekei úton vannak. Az útlyukak /copyright by Aliz/ még mindig a helyükön vannak az A420 elágazásánál. Igaz a Hanham felé vezető oldalon is megjelent egy méretes teknőszerűség, a 44-es busz bólint is miatta. Egyszer mindenki próbálja ki, milyen érzés, mikor az emeleten ülve hirtelen közelíteni kezd a ház fala. Vidámparkban nincs olyan. Ezt a részt tavaly újították fel, talán jobb lett volna megcsinálni. A mindenhol szabálytalanul parkoló autók miatt cikk-cakk még mindig megy. Ezt sem értem, mindenhol van CCTV ahogy anno nekem tudtak képet küldeni, hogy tilosban megyek, úgy ezek a parkoló autók is kaphatnának egy fotót, Az ön autója nagyon szép, tegye el a fotót emlékbe és perkáljon le 100 quid-et /froncsit/ a kasszába. Nem teszik. Mennyi pénz lenne!!
Amikor beléptünk a lakásba, valóban azt éreztük hazaértünk. Immáron ötödik éve lakunk itt, a Flat 3, ahogy hívjuk, már az igazi otthonunk.
-Ha Te is bementél, hol voltak a bőröndök? – mosolygott KZS bristolszakértő, aki mindig is hangoztatja, akkora pofával, ami nekem van, nagyobb lakásban kellene laknunk.
Na és mi volt az első dolog kipakolás után? Igen, valóban két pogácsa lenyelése. De aztán…a mosógép megint ment. Hogy ez mennyire NEM hiányzott!! A kipakolás öröme mindig az, hogy akkor szembesülünk azzal, mit hagytunk otthon? Idén a pirospaprika futott be első helyre. Na majd legközelebb. Is otthon hagyunk valamit. A pogácsát és almás pitét beosztottuk, hogy szombat este lévén, úgy csütörtökig kitartson. Szegények már a hétfőt sem élték meg. Morzsáikat megőrizzük.
Mivel vasárnap már dolgoztunk, ezért reggel korán keltem. És a rókák, a mi pajkos virágláda borogató, kocsim tetején mászkáló, ablak alá trottyantó rókáink megvoltak. Amúgy a rókák dolgaiban járatos vagyok. Ehhez is értek, mint köztudott. Ifjúkoromban, amikor bicepszre gyúrtam teljesen teli, félig teli és üres üvegek sűrű emelgetésével, arra is képes voltam, hogy kétszer is találkozzak a rókával, amint éppen elhagyott engem. Ilyenkor, ahogy mesélték nekem, olyan arcot vágtam, hogy azzal kaszáltam volna az Instagramon, csak akkor még nem volt. Csak a pofám. Még mindig megvan, többek szerint nagyobb, mint volt. Az unokahúgom, Csili esküvőjén is egy dupla Vukkal indítottam, úgy dél körül már meg is voltam vele, ennek ellenére a pár órával későbbi esküvőn, mint tanú helyt álltam. Bár a többek szerint Csili helyett én mondtam ki az igent. Így születnek a legendák. Tény, maga az esküvő kicsit homályban van, de egy fantasztikus Andrea nevű lányra emlékszem. Nem tudom mit mondtam neki úgy négy órán keresztül. Nevetett és ez a lényeg. Remélem azóta megbocsájtott. Ennyit a rókákról.
A gondosan elrejtett munkaruháink előkerültek és Aliz szembesült azzal, hogy a nadrágja nem az igazi. Mondjuk értek a divathoz, legfeljebb nem követem, hacsak nem valami jó formán feszül vagy betekintést nyújt meglátogatásra érdemes völgyekre. Tény, a lyukakon volt némi nadrág. Szerintem.
-Nem fogok fázni benne? – kérdezte Aliz.
-Nem, mert olyan, mintha rajtad se lenne- feleltem és kaptam egy énhülyeminekkérdeztemeg pillantást, ami 13 év házasság után a minimum.
Ekkor kezdődött a vadászat egy használható nadrág után. Én felajánlottam az egyik melós gatyámat, Aliz szerint hiába húzná le a zippzárt, a kilátás nem lenne tökéletes. Kifogások. Egy ritkábban használt darab lett a megoldás, ami a szívecskés zoknival és pont az ellenkező színű felsővel tökéletesen alkalmas arra, hogy bárki, aki meglátja, elveszítse ideiglenesen a látását és ne szóljon egy szót se. Az új nadrág majd a hétvégén érkezik, az amazon csodákra képes.
Szembesülnöm kellett azzal, hogy First Date idei őszi évada elindult, ezt sürgősen pótolnom kell, kettő!! adással vagyok lemaradva, ebből egyet már kedden hajnalban pótoltam. A Married at First Sight England /Házasság első látásra Anglia/ show viszont elhúzott 13 résszel. Ezt már nem fogom behozni. Ez kérem egy akkora kamu műsor, hogy hihetetlen. Egymást nem ismerő emberek kötnek házasságot, aztán vagy két hónapig nyüglődnek és ha úgy gondolják, hogy oké a dolog, végleg összeadják őket, a költségek levonása után. Amiért nézni szoktam: nagyon jó karakterek vannak benne, amit később a regényeimben fel tudok használni. Rengeteget lehet nevetni rajta: mint mikor a két számmal nagyobbra szabott mellű hölgy kijelenti, őt azért kerülik a pasik, mert túlságosan intellektuális, közben olyan partiarcok a barátai, akiket márt több klubból is kitiltottak és Birmingham-et simán Wales-be teszi, a financial manager /pénzügyi menedzser/ pedig szerinte az, aki a számlákat írja az étteremben. Aztán az a nő, aki keresi az igazit, aki a lelkét érinti meg, ezért minden héten próbálkozik valakivel, de nem találja a lelkitársát és soha senkinek nem engedi, hogy nála aludjon. Közben állandóan, 11 percenként sír, hogy elvesztette az apját. Négy éve. Az a pasi, aki autókkal foglalkozik. Adja a menőt. A sorozat közepén kiderül: Ő mossa le az eladás előtt álló járműveket. Ki is porszívózza. 36 éves, anyukával él. De Ő egy önálló, sikeres vállalkozó. Vagy az a fickó, aki kijelenti: ő a felesége jellemét akarja megismerni, a szex csak utána jöhet, majd fél órával később csodálkozva mondja, a pár órás asszony nem hajlandó semmire, hát hol élünk? Szóval csudapofák!
A legnagyobb esemény az az íróasztalon történt. Aszi megérdemelt nyugalomba vonult. Mivel otthon némi keresgélés után sikerült billentyűzet matricát beszerezni /az EMAG Mamutban lévő boltjában a kedves srác azt is megkérdezte mi az a billentyűzet, mert csak a keyboard nevet ismeri/ így Házi Pálesz, vagyis a HP laptop, ami nagyobb, gyorsabb és működő akkumulátora van /ezt még meg kell szoknom/ előlépett főállású íróeszközzé. Mivel Őt már itt vettük a Curry PC World nevű boltban /soha többé nem megyünk oda, sóval behintem még az emlékét is!/ a billentyűzet angol. Mivel pedig én úgy írok, hogy a billentyűket nézem, mert hiába minden segítség, nem tanultam meg tíz ujjal gépelni, ezért nagyon hiányzott, hogy nem láttam az ékezetes betűket. Most már ez is megvan, mint látjátok, megy a dolog.
-Ha lehetne lustaságból diplomázni, lenne egy harmadik diplomád.
-És mit érnék vele?
-Pont annyit, mint az első kettővel- legyintett KZS bristolszakértő.
Amíg otthon voltunk, nem tétlenkedtem. Megírtam sok Könyvismertetőt. A BRISTOLT LÁTNI ÉS… blog is ment tovább. Írtam vázlatot, hogy a Betty történet merre menjen tovább. Az első két fejezet Marion történetéből /ELTÉPETT BOLDOGSÁG/ a fejemben van, első és utolsó mondta megvan, egyszer majd jön a könyv is közéje. Sok mindenkivel beszéltem és nagy kedvencem A SLAG című könyvem megjelentetésére még mindig nincs ötletem, de megtalálom a megoldást, ezt megígérem. Ez sajnos nem csak pénz kérdése, itt a halmozottan hátrányos helyzetem, például, hogy nem otthon élek, fokozottan előjön. Meg amiről szól, az sokaknak nem kompatibilis. Emiatt senkit sem akarok bajba sodorni. A lényeg: biztosan nem adom fel, Fokföldi Tivadar nyomozó főhadnagy nyomoráról olvasni fogtok. Már csak azért is, mert az utóbbi napokban kicsit átszabtam a történetet és van egy lelkes rendőrhölgy, aki szakmai szempontból át fogja nézni a könyvet!
Jött egy ötlet, Riley Baker könyvének olvasása után, hogy a gyuriságok, amilyen A SLAG is, zsebkönyv formában jöjjenek ki. Ezen most dolgozunk, mert nem mindegy, hogy egy történet 120 oldal vagy 320 oldal. Teljesen másképpen kell megírni.
Hamarosan olvashatjátok a MISI MESÉK második részét HOVÁ TŰNT PICIPOFI? címmel. Karácsonyra érkezik a harmadik mese is. Úgy gondolom a karácsonyról fog szólni. Amúgy a karácsonyi ajándék novella már készen van, teljesen más, mint az előző, remélem tetszeni fog. Mint látjátok az írás megy, mint féknélküli szekér a dinnyeárus felé, már csak több idő kellene, megoldjuk. Mindig van honnan elvenni, aludni sem kell annyit, írás közben már kiválóan tudok reggelizni, vacsorázni. Ez utóbbival van a gond, gyorsabban alszom el meló után, mint hogy megegyem a vacsorámat. Aliz szerint álmomban is tudok enni, mert lehunyt szemmel is mozog a szám és a szendvics is fogy. Hiába, a tehetség, ugye! A tévé nézést egészen lecsökkentettem, semmilyen hátrányát nem érzem. Semmilyen hűha! filmről nem maradtam le, sorozatról már nem is beszélve! Szóval lesz idő és lesz könyv. Meg mese. Meg zsebkönyv. Meg novella. Meg… Minden lesz!
Barbi sikeresen lefutotta a bristoli 10k versenyt, idei legjobb idejével. Ez igen! Most inkább biciklizik és hamarosan átvált szobabiciklire, mert ahogy felhívta rá a figyelmemet, ott kevesebb eső esik. Van benne valami! Mai Bölcsessége:
-Amit ma megehetsz, edd meg.
See you later!