Hat év Angliában, az nem kevés idő. Az ember alkalmazkodik sok mindenhez, ilyen az időjárás is. Ez a mostani két napos zuhanyszerű eső, ami most volt, tök természetes egy éppen kiirtás alatt álló brazil őserdőben, ám errefelé szokatlan. Az, hogy visszanyomja az ablaktörlőt, kifejezetten pofátlanság. Az meg, hogy a derék britek ilyenkor még egy pótzseblámpát is bekapcsolnak, hogy az autó jobban menjen az esőben /!/ az teljesen normális. A MetOffice az itteni AignerSzilárd Művek már most beindította a Durvanagytéllesz hadjáratot, amitől a Média rákapcsolt a Mindmeghalunk üzemmódra. Főleg miután a gáz és kőolajárak az ég felé tartanak. Olyan ez, mint a régi vicc, miszerint egy indián megkérdez egy boltost, miért van olyan sok takaró az üzletében. A boltos nem azt mondja, balfék voltam túl sokat rendeltem, hanem, hogy bitang nagy tél lesz. Az indián hazatér a wigwamjába és elmondja a többieknek, bitang nagy tél lesz a fehér ember szerint, vágjunk fát. Nosza. A város lakói csak azt látják, az indiánok vágják a fát veszettül. A kocsmában találkozik a boltos egy lovásszal, aki azt mondja:
-Azt hallottam bitang nagy tél lesz.
Mire a boltos:
-Az biztos. Az indiánok két hete vágják a fát.
Amúgy itt Bristolban a hat év alatt egyszer volt Nagy Tél, mikor is a 16 mérföldes utat 3 és fél óra alatt tettük meg szakadó hóban, mínusz két fokban és közepesen nyári gumival. Az kérem örök élmény lesz. Azóta minden egyes évben a MetOffice beígéri a brutális, mindent elborító, végünk van havazást. Kezdik általában november végén. Aztán márciusban még egyszer bedobják.
Idén megújult a dolog. Szeptember 22-én közvetlenül a végünkvanmintabotnak gáz helyzetjelentés után fél órával közölték, napokig tartó havazás és hideg lesz már október végén. Ekkor az itt élők többsége megnyugodott. Akkor biztosan nem lesz. Azóta már többször elhangzott a dolog, az időpont változik folyamatosan, a hülyeség nem. Ez márciusig biztosan így megy.
-Ez egy hagyományos angol dolog. Csak te az európai eszeddel nem érted! – közölte KZS bristolszakértő.
-És miért is nem?
-Mert európai vagy. Az eszed meg nem az időjáráson jár. Neked egy havas domboldalról is csak a domb marad meg. A kilátóval- kacsintott huncutul, mert ismer.
Végül is, ha azt mondják, bitang nagy hó lesz, akkor 50% eséllyel eltalálják. Nem olyan rossz eredmény, akár győzelemként is értékelhető, angol szemmel tuti.
Azt mondják, itt Britanniában, hogy nincs karácsony sült pulyka, mince pies /erről lesz egy külön rész karácsonykor/ süti és karácsonyi puding nélkül. És persze időben kezdett karácsonyi vásár nélkül sem.
A sort általában augusztusban a Harrods vagy a Selfridge’s kezdi Londonban. Olyankor, a már csudaszép játékosztályon tombolnak a srácok. Aztán a hipermarketek elkezdik a csokis dobozok /ezek úgy 20 cm átmérőjű színes dobozok, benne 60 deka nyamnyam/ leárazását. Ami nem leárazás, normál ár, csak jobban mutat. Mint anno Magyarországon, mikor a Skála Áruházban Demján Sándor kitalálta, hogy a 149 forintért nem fogyó román ingeket hogyan lehet eladni. Kiírták:
-Import ing 219.-Ft helyett 189.-Ft.
Ugye akkoriban az import egyenlő volt a külföldivel, a külföldi meg a nyugatival. A vásárló már akkor is vásárló volt. Mint az köztudott.
Ezek a dobozok teli vannak ilyen falatnyi csokikkal, Snickers, Bounty és a többi. A Cadbury doboza pedig a Cadbury angol csoki gyár finomságaival. A Double Decker a legjobb. Ekkor már feltűnik a polcokon a Lindt csokigyár kicsi rénszarvasa is, ami bizony pont úgy néz ki, mint a húsvéti nyúl. Főleg mert az, csak a csomagolásnál a hosszú fül helyett szarv van.
Mint mikor a férj benyit a hálóba és látja az asszony éppen lovagló leckét vesz egy pasitól.
-Tudtam, tudtam- kiáltja.
-Igen, de ő még most is tud – mosolyog az asszony.
Azt mondják, ezek után a karácsony beindul, mint pénzszagra a Média. Jönnek az akciók, az első karácsonyi tv és rádió reklámok. Idén az első október 20-án az ASDA-tól, az itteni legnagyobb hipermarkettől. A K mint karácsony kategóriás filmek már özönlenek, a 60-as csatornán napi tíz ilyen megy!!! Aztán majd jönnek a többiek is. A slágerek. Mariah Carey. A The Pretenders 2000 miles száma, Debbie Harry, Kim Wilde. Az 1984-es Band Aid Do They Know It’s Christmas? száma. És persze az én kedvencem a The Pogues és Kirsty McColl Fairy Tales of New York remeke. Amennyiben éppen nem pereskednek felette akkor Billy Nighy örökbecsűje is felhangozhat a Love Actually-Igazából szerelem című filmből, azokkal a harapnivaló hölgyekkel, akik közül párat oda lehetne csempészni a fa alá, talpig masniban. Aztán hogy milyen nóta jön, azt majd kiderül.
-Kis dudával is lehet nagyot muzsikálni- teszi ilyenkor mindig hozzá KZS bristolszakértő.
Igaza van. Ez kérem tapasztalat, évek kemény munkája.
Azt mondják, nem lehet elég idejében lefoglalni a helyet a karácsonyi csomagokra. Egy haza, egy ide. Ezt valóban időben kell megtenni. Főleg most, mikor a Szabad és Független Britannia mindent megtesz azért, hogy minden levél és csomag csakis későn, késve vagy egyáltalán ne érjen célba. Hatalmas meló van ebben. Az eddigi 1,10 helyett immáron 2,50 fontért megy egy levél haza. Amennyiben a levélen kívül más is van benne pl. egy tábla csoki, akkor vámárú nyilatkozatot kell kitölteni. Ekkor a normál megérkezés a címzetthez úgy négy hét. Igen, jól látjátok, ez a Szabadság ára. És az emberi ostobaságé, ami végtelen. Mint az köztudott.
A csomagok ára a hat év alatt megduplázódott. Sőt kicsit több lett. A kézbesítés és csomagfelvétel biztonsága megfeleződött. Azt mondják, ez a mai világban természetes. Akkor karácsonyra kérem vissza a régit! A lényeg mindig ugyanaz. Mint minden csomagfutár cég, így a hazamenő főleg magyar cégek is úgy gondolják: ha haza akarsz küldeni bármit, akkor legyél otthon. Egész nap. Mert Ő nem tudja, mikor jön a csomagért. Ugyanez visszafelé: legyél otthon, mikor kihozzák. Bármikor. És persze gyere ki cuccért, mert Ő fuvarozó, nem azért van, hogy odaadja neked a csomagod és behozza az ajtóig. Ne már!!!
-De én dolgozom, nem tudok egész nap otthon lenni.
-Akkor ne kérjen csomagot.
-Nem lehetne délelőtt?
-Nem. Hát hol élünk?! ÉN alkalmazkodjak a megrendelőhöz?!
Ez minden évben külön harc. Aztán idén jön majd hozzá pár plusz dolog, igyekszünk kideríteni mi az, mert cégenként változó. Mint az köztudott.
Azt mondják, a munkahely alapvetően meghatározza a hangulatodat. Napra, hétre vagy még tovább. Nos, ebben lehet valami. Az én cégem az EU migránsok távoztával egyre inkább belesüllyed az angol valóságba, ami mit mondjak nem egy szép látvány. Az, ami eddig normális volt, mondjuk a 12 órakor kezdődő meló 12 órakor kezdődik, már a múlté. A köszönés eddig sem volt az angolok erőssége, ez most kissé alább hagyott. A butasághoz való ragaszkodás, jó ez így! bólintásokkal, dehonesztáló. Újabban többször jönnek nekem, és a megszokott mindig és mindenhol alkalmazott Sorry elmarad.
-Gyuri! Értsd meg. Azért mennek neked, mert ott vagy – közölte amúgy lippaiszabósan Barbi.
Elképzelhető. Másik variáció: ennyit fogytam, nem vesznek észre. Vagy. Annyira alacsonyan vannak, hogy nem látnak meg. Talán annyira sötét vagyok, hogy nem látnak meg. Esetleg ők annyira sötétek, hogy… jaj ez nem lehet, ez Britannia.
Azt mondja a kínai mondás:
-Ne decse lao!
Vagyis aki erős, azt terhelni kell. Ezért aztán az angolokat nem terhelik. Nem azért mert gyengék, hanem mert teljesen felesleges, mint Boris Johnsonnak a fésű. Ezért marad az a pár nem angol, akire rá lehet nyomni a melót. Ennek következménye például, hogy a lett rinocérosz, Maris, aki a legtöbbet szedi, a legtöbb hibával /ezt nagyon nehéz elérni, neki sikerül/ a sebesség érdekében összeönti a fehér és piros szőlőt. Nem zacskóba teszi, a kék dobozt burkoló nejlon aljára. Dobja. Melléje egy mosolygó görögdinnye huppan és a vevő, mire megérkezik hozzá, már mustot kap. Görögdinnyével! Ez ám a különlegesség.
Vannak aztán olyan angol kollégák, akik annyira tehetségesek, hogy ettől már a munkavégzésre nem is marad idejük. Mellesleg ha egy vonalzót adsz a kezükbe, azt is képesek elrontani, a centiméterek arrébb kerülnek rajta. Ilyenek mennek bent.
Azt mondják, mindig jöhet valami, amin le tudsz döbbenni. Annyi évvel, ami mögöttem van, ez nehezen hihető. Az emberekben azonban bízni kell. A Netflixen van nálunk a Method című orosz filmsorozat ilyen normális, szovjet időket idéző pzsichopatákkal, lelkibetegekkel, fából ácsolt falukkal, panelházakkal és helikopter leszállópálya alakú tányérsapkával rendelkező nyakkendőtűs rendőrökkel. Meg Volgákkal és Ladákkal. Amúgy nem lenne rossz, ha nem azt érezné az ember, visszakerült a 80-as évekbe és a rendező éppen akkor találja, ki mi is legyen a történet. Amitől belefagytam a kanapéba, az egy autó volt. Nem egy Ferrari vagy Aston Martin. Egy UAZ. Aki nem tudja mi az, az guglizzon. A szocializmus vívmánya, ami bárhol elment kétszer akkora fogyasztással és fele akkora sebességgel, mint egy Toyota Land Cruiser. Igazi terepjáró. És akkor a felügyelő jobb keze balról bejön egy UAZ-zal a képbe. Emberek! Metál feketére volt festve és könnyűfém felni volt rajta!!! Mint egy spojleres Trabant, hogy jobban tapadjon! Lesokkolódtam. Négyszer visszapörgettem a jelenetet, ami megrázóbb volt, mint mikor az egyik manus halott nők felett tudta csak jól érezni magát. Bal kézzel. Goszpodi pomiluj!
A múltkor azt mondta az egyik olvasóm: miért nem írok? Nos, kedves Olvasóim írok. Mint azt látjátok. Könyvet is. Meg novellát. Meg mesét. És levelezek sok felé, sok mindenkivel. Tény jelen pillanatban nem tudom lesz-e valamikor könyvem nyomtatásban. Amint kiderül, közlöm veletek. A munka most főleg abban van, hogy a novellákhoz próbálunk borítókat fabrikálni a nejemmel és a fiammal. Aztán szeretnénk majd minél több olvasóhoz eljuttatni, mert ez a lényeg! Olvassátok és terjesszétek. Mikulásra jön az első novella, ami hosszabb lesz a szokásosnál. Két szereplő és két város van benne, meg… majd elolvassátok. A Betty sorozatom első könyve, GURUL A PIRULA, már a harmadik fejezetnél tart és sikerült a hölgyet, Bettyt, egy piszok nehéz helyzetbe hajszolnom, kérdés hogyan jön ki belőle.
A kreatívulásom halad. Az új házifeladatot két változatban készítettem el, és várom mi lesz az ítélet. Igaz hétfőn lehetett feltenni a zárt csoportunkban és én hétfőn tettem fel jól elkésve, mert a többiek már vasárnap megtették. Hiába, az időeltolódás és a távolság ennyit tesz. Mint az köztudott. A héten lesz új és nagy dolog is. Elvileg. Kíváncsi vagyok rá.
Barbi eddigi legjobb idejével futotta le Oxfordban a félmaratont és vidáman mosolygott a kamerába, minden elismerésem.
-Az nem mosoly volt, oxigén hiányból adódó görcs. Amúgy neked se ártana futnod.
-Az én térdeimmel ugye…
-Tudom, hogy földrajz tanár vagy eredetileg ezért elárulom. Csak neked. Lábbal futunk. Nem térddel. Érted? – nézett rám amúgy Barbi módra a csúcstartó.
Barbit amúgy megviselte másfél év home office után, hogy be kellett mennie az irodába. Meg tudom érteni.
-Angolokkal dolgozol te is. Akkor? – mondta Ő, mint angol állampolgár.
Szerencsére megint otthon dolgozik. Azt mondja, rájöttek, így hatékonyabb. Én ezt kizártnak tartom, mert ilyen szót a britek nem ismernek. Inkább az lehet az oka, Barbi megint közölte egy-két észrevételét, ami plusz munkát generált volna, ezért jobbnak látták, ha inkább otthon van. Hátha akkor nem jut eszébe ilyen munkaizé. Hát pajtások, ez hiú ábránd!
A heti Barbi Bölcsesség:
-Azt mondják, a legnagyobb Bölcsesség az, mikor magadra hallgatsz. Ha ez egyszer megvalósul, szebb lesz a világ. És unalmasabb.
See you later!