Az angolok teát isznak. Nagyon szép sztereotípia. Mert az angolok főleg kávét isznak. Otthon meglehet inkább teát, a szokásos módon. Vagyis bögréből, kevés tejjel és legalább három kanál cukorral, hogy legyen értelme. Mert a „cup of tea” vagy csak röviden „cuppa” az mindenre megoldás. Amikor egy probléma felmerül, akkor az első dolog: igyunk egy teát! Barbi mondása szerint:
-Az angoloknál a munkaidő az az időszak, amit két tea között kénytelenek eltölteni.
Telitalálat. Ettől függetlenül, amikor az angolok mászkálnak vagy vásárolnak a városban, ott a kávé a nyerő. Teljesen más itt Britanniában a kávézók vagy pub-ok élete.
Nem is hívom kocsmáknak őket, mert a pub az más. Az kérem életérzés. Lehet bármilyen bőrkanapés megoldás vagy odaragadokapadhoz helyiség, a lényeg ugyanaz. Nem azért mész oda, hogy igyál. Nem ez a cél. Egy pub az mindig egy találkahely, közösségi tér is, ahol összejössz ismerősökkel, ismeretlenekkel. Senki nem kéri számon, mennyit fogyasztasz. Egy pint /0,57 liter/ ale, azaz angol sör vagy lager azaz világos sör vagy cider mellett órákig maradhatsz. És beszélgethetsz. Mindig lesz valaki, aki meghallgatja mennyire nem történt semmi veled.
-Mi volt a héten, James?
-Az, ami múlt héten.
-Ez ugyanaz, mint egy hónapja?
-Pontosan. Cheers.
Az angolok pillanatok alatt képesek szóba elegyedni egy idegennel. Aztán ha nem angol az illető, visszahúzódnak. Mert kifelé totál harc a rasszizmus ellen, meg mi vagyunk a nagy befogadók. Aztán befelé: az angolokat szeretik csak. Mármint a gyökeréig angolokat, akik nem „azok lettek”, hanem már itt voltak jó ideje. Könnyű őket megismerni, mert ők tudják hogyan is kell egy pub-ban viselkedni. Odamész a pulthoz, és mondod:
-A pint, please! Egy pintet kérek.
Esetleg hozzá teszed, hogy lager vagy cider. Máskülönben ale-t kapsz. Ha van kedvenced, akkor a csapolón lévő felirat alapján kérsz Proper Job, Tribute, Abbott, Spitfire, MacMillan vagy más ale-t. Vagy Guinness-t. Ritkábban:
-A glass white/red wine, please! Egy pohár fehér/vörös bort kérek.
Ennek létezik large változata is. Van, aki komolyabb italt kér: whisky, gin vagy vodka járja errefelé. Előfordul olyan, hogy egy whisky, ami úgy egy deci vagy 8 cl, komoly pénzbe kerül. Én voltam olyan pub-ban, ahol egy Macallan whisky 15 font volt, vagy úgy 7000 ft egy pohár. A külföldi vagy nem angol, az bemegy a pub-ba, leül és vár. Arra a pincérre, aki nincs. Aztán rájön, a pultnál kell rendelnie. Rögtön fizetve.
Sajátos változat, amikor ott hagyod a hitelkártyádat, amihez tesznek egy cetlit az asztalod számával vagy a neveddel és akkor viheted a piát, ameddig akarod. Ám a legtöbben inkább rögtön fizetnek. Jobb a békesség. A pub-ok nagy részében van kaja is. Igazi pub kaja. Vagyis két-három féle hamburger, pie. Vagyis pite, ami egy sűrű zöldséges húsos étel, tésztában. Beef and ale /marhapörkölt sörrel, inkább sűrű gulyáslevesnek mondanám/ Chicken and leek /ez póréhagymás csirke, fehér mártással keverve/ és Veg /ebben csak zöldség van, bőven, pacallá főzve, ahogy errefelé szeretik/. Ezt egy finom tésztában sütik meg, forrón hozzák. A belseje még forróbb, tessenek vigyázni. A legtöbbször jár hozzá chips, vagyis sült krumpli. Ahol ezért külön pénzt kérnek, azok a sóher bandához tartoznak. Ami nélkül nincs pie, de néha még burger sem, az a gravy szósz. Már párszor mondtam, itt Britanniában az ízeket ezzel pótolják. Általában alig sóznak, egy adag milkshake-ben több a só, mint egy pie-ban. A pub-ok, éttermek többségén nincs is só az asztalon, külön kell kérni. Ilyenkor a személyzet pillantását tessék elraktározni és megszokni: vigyél magaddal sót. Jobb a békesség. A pub kaják nem nélkülözhetik a nemzeti ételt, a fish and chips-et, a chippy-t. Ez általában cod-ból, tőkehalból készül. Van, amikor a nemesebb haddock-ból. Én nem vettem észre a különbséget, ezt persze nem mondtam, mert ez trauma lett volna az angol haveroknak. A halat egy sűrű sörtésztában forgatják meg, majd kisütik. Persze nem sózzák meg. A jó chippy attól függ, hogy a tészta az összedobtamvalamit vagy rendesenkikevertem típusú-e. Aztán meddig sütötték az olajban. Mármint ha túl sütik, akkor annyi olajat szív magába, hogy száz mérföldet elmegy vele a busz. Az igazi chippy bundája ropog. És sótlan. A hozzáadott sült krumpli szintén só nélkül készül. Minősége a bitangjótól az eznemategnapimakaróni szintjéig tart. Hihetetlen, de van olyan hely, ahol képesek ehetetlen sült krumplit készíteni, pedig ez még a teánál is egyszerűbb.
-Nem tudtam teát csinálni!!
-De drágám, a tea ott van előtted!
-Igen, de nem találtam a melegvíz receptjét!
A fish and chips-hez jár még a mushy peas, azaz főtt zöldborsó, összetörve. Nem rossz, szokni kell. Mondjuk leszokni róla. Igényesebb helyeken tesznek hozzá valami csalamádét, rukkola tuti lesz benne. Külön lehet kérni a coleslaw nevű káposztasalátát, amin jobb esetben majonéz van, rosszabb esetben ennek higított változata vagy vizes tejföl. Bors biztosan van benne, só biztosan nincs benne. Ha valaki a hagyományos take away, elviteli változatot viszi, már szinte sehol sem adják újságpapírban. Pedig a londoni ingyenes újságba lehetne, 60 oldalas. Reggel és este. Éljenek a fák. Az ételt műanyag dobozkában adják. Még kis villa is jár hozzá. Figyelmeztetés! Ha nem vagy elég figyelmes, akkor meglocsolják ecettel. Ez errefelé természetes dolog, az ecetes crisps, ami otthon a csipsz, nagy kedvenc, láttam már több kilós változatban is. Érdemes megkóstolni, mert egy kis szenvedés mindenkinek kijár.
Néhány desszert is előfordul. Az apple pie, almás pite fagyival vagy custard cream-mel, ez olyan sűrű sodó, vanília szósz. Brownie, kakaós-csokis sütemény, szintén az előbbi öntetekkel. Tömény és édes! Esetleg sticky toffee puding. Ez az a speciális angol desszert, ami befelé és kifelé is ragad. Persze édes. Bitang édes! Van, ahol az apple crumble dukál, ez lényegében az almás pitében lévő alma töltelék egy lisztes, zabos kekszes, vajas keverékkel lefedve és megsütve. Van belőle jó is. Amit én ettem, az nem az volt, de el kell ismernem, takarítani azt tudott. Legalább megtudtam, van vesekövem!
Vannak persze a hagyományos háromszögre vágott szendvicsek. Sonkás, tojásos, tonhalas, sajtos a leggyakoribb. Ezeknek különböző helyi változatai, ami attól függ, honnan van a sonka vagy a sajt. A sonka általában helyi változat. A városokban előfordul, hogy boltban veszik. Ekkor azt hiszik angol, pedig a sonka 60%-a EU országból jön, Dánia és Németország a fő beszállító. Szegény angolok, ha tudnák, hogy a legtöbbször náci sonkát esznek… akkor is megennék. Vagy nem beszélnek róla és akkor nincs! Mint az köztudott.
Döntő szempont: milyen mustárral van megkenve a sonka? És mind a két fele vagy csak a teteje? Totál nem mindegy. Errefelé az angol mustár a sztár, ki tudja miért? Ennek van csípős, nagyon csípős és eztnemhiszemel változata. A colman’s mustár jellemzője, hogy felnyúl az orrodon és elkezdi az agyadat kihúzni. Ha van. Ez néha jó érzés, a legtöbbször a könnyeivel küszködik az éhes ember. Van egy olyan érzésem, hogy a zsebkendők mennyiségétől függően lehetne osztályozni őket. Három zsebkendővel a legmagasabb fokozatot lehetne jelezni. Hátrány, a legtöbb angol a zsebkendőt csak mint fogalmat ismeri.
A pub tehát egy különleges hely. A legtöbb helyen lehet valami sport eseményt nézni. Egy Liverpool-ManCity meccsre megtelhet a pub, általában egy pub-nak megvan, melyik csapat szurkolói járnak oda. Mert a foci az komoly dolog. Bármennyire is hihetetlen, ám két észak-londoni fiatal bimbózó románcát már az elején tönkre teheti egy egyszerű kérdés:
-Spurs or Gunners? Sarkantyúsok vagy ágyúsok?
Vagyis Tottenham vagy Arsenal? Ha ez a dolog nem azonos, a kapcsolatnak vége, örökre. Mert az elképzelhetetlen, hogy Spurs szurkoló Gunners /ágyús/ legyen. Mint az, hogy Boris Johnson valaha megfésülködik, vagy igazat mond. Mint az köztudott.
A meccs végén persze még órákig taglalják az eseményeket, úgy, hogy közben csak két pint gurul le a torkukon. Mert a találkozás az együtt szurkolás, a társaság a lényeg. A nők ugyanúgy járnak pub-ba, némileg kevesebben. Sokszor vehemensebbek, mint a férfiak. Errefelé nem akkora divat egymás lakására, otthonába meghívni még barátokat sem, inkább összefutnak egy pub-ban. Aztán beszélgetnek. Bármiről. Politika a legritkább. Szerencsére.
Az angol kávézok javarésze valamilyen láncolat tagja. Starbucks, Café Nero, Café Costa, Pret a manger, Soho Café, Boswell café, BTP –Boston Tea Party és sok más. Az igazi kávézók azonban helyiek és fantasztikus neveik vannak. A legtöbb helyen a kávé választék azonos capuccino, latte, americano, presso. Valódi múúútejjel vagy műtejjel. Természetesen tea. Ez a helytől függően pohárban jön vagy tálcán és kannával. Aki félti az életét, az citromot soha, de soha ne kérjen hozzá! A tejet pici kis edényben biztosan hozzáteszik. Mindenféle tea van, lehet válogatni. Cukrot külön kell kérni, édesítőt főleg. Természetesen vannak gyümölcslevek, üdítők. A már a pub kajáknál is említett szendvicsek itt is megtalálhatóak, ám a legtöbb helyen lehet pl. bagette-tel készített szendvicset is kapni. Sőt, van, amikor választani lehet fehér, barna, teljes kiőrlésű kenyér vagy bagette között is. Meleg szendvicseket is árulnak, kis tálkákban saláták. Egy kisebb ebéd letudható. A kávézók hangulatát a belseje határozza meg, meg a környék ahol van. Sok helyen van kütyü töltési lehetőség. Wi-fi nélkül nincs kávézó, még a legkisebb helyen is elérhető. Ugyanitt mondjuk papír, nem biztos, hogy van. Csak úgy mondom. Az Union Street elején található Café Nero-ban például több könyv is van, amit a kávé-tea mellett olvasni lehet. Itt sem szólnak igazán, ha több órát olvasol egy szál latte mellett. Sőt! Angol sajátosság, hogy a legtöbb helyre be lehet menni kisebb és nagyobb sürgető ügyek elintézésére. Ez kezd szigorodni, de még sok helyen elérhető. Ellentétben ugye a papírral, mint az említettem. A kávézók hamar kedvencei lehetnek a helyieknek. Nekem a Broadmead-en, a bristoli bevásárló negyedben a Crazy Fox volt a kedvencem, ahol bitang erős eszpresszót lehetett inni. Ezt sajnos a nembeszélünkróla elsodorta. Jelenleg a legjobb kávét a Harbourside elején egy bódéban lehet inni, szerintem. Illetve a könyvesboltban, a Waterstone-ban. Bár itt nem elég forró és gyengébb. a mandulás croissant viszont remek!
A Crazy Fox, az Őrült Róka egy klassz név. Ebben az angolok nagyon jók. Most következik néhány remek név:
THE SPOTTED COW- A FOLTOS TEHÉN
Bristol, Bedminster BS3 1EZ
THE HORSE AND GROOM-A LÓ ÉS A VŐLEGÉNY
Moreton-in-Marsh, Upper Oddington GL 56 0XH
LITTLE YELLOW CAFÉ- KIS SÁRGA KÁVÉZÓ
Bristol, BS3 1JS
JOLLY HOG ON THE TROT – A VIDÁMAN ÜGETŐ DISZNÓ
Bath Spa Train Station BA1 1SU
MERRY MONK- VIDÁM SZERZETES
Taunton, Somerset TA2 8NE
IMAGINE THAT COFFEE – KÉPZELD EL AZT A KÁVÉT
Bristol, Hanover Place BS1 6UH
THE CHEEKY BEAN – A PIMASZ BAB
Shepton Mallet BA4 5AZ
BURNS THE BREAD – ÉGETETT KENYÉR
Glastonbury, Somerset BA6 9DU
PICKLED PUMPKIN – ECETES TÖK
Portshewett, Caldicot NP26 5XP
THE DIRTY BIRD – A PISZKOS MADÁR
Bristol, Clifton BS8 4AB
THE LAST CRUMB – AZ UTOLSÓ MORZSA
Reading, Caversham RG4 8JN
A kedvenc:
THE WHO’D THOUGHT IT – KI GONDOLTA…
Glastonbury, Somerset BA6 9JJ
Segítségként írtam oda az irányítószámokat. Mikor itt autóztok vagy kerekeztek a szigeten, könnyebben odataláljatok. Sima ügy.
A húsvéti novellát, a MIT TOJT A NYUSZI? címűt sokan olvastátok, köszönöm! Külön öröm nekem, hogy a tavalyi SONKA?TOJÁS?HÚSVÉT! című marketing mesét a Felhő Café is leközölte a saját oldalán. Jó volt látni ott is!
A SLAG megy a maga útján, a héten egy játék keretében egy példányt megnyerhetett egy szerencsés résztvevő. Lesz mivel locsolnia. BAKKER GYURI mondásaival még találkozhattok, mert ha valaki, akkor Ő nem engedi el A SLAG-ot. Sem.
Május elején a Marysol kiadó megkapja A VESZETT ÜGY alaposan átdolgozott kéziratát, elindul a maga útján, hogy aztán novemberben már Ti is olvashassátok: Julius von Steiner, hogyan keresi eltűnt nagybátyját, Steiner Miklóst és a nővére Paula hogyan kerül egy kisebb bajból egy nagyobba, hogy aztán a legnagyobbal találja szembe magát.
A dolgok mennek a maguk útján, május elején haladó szintre lépek az Író akadémián, remélem ugyanolyan jó móka lesz, mint az előző és sok klassz novella születik majd. Azokat is közreadom a szerzői oldalamon. A honlapomon pedig bármikor olvashatjátok korlátozások nélkül.
JÚNIUS 16-án érkezik a nyári kisregény AZ ESKÜVŐ. A borító készül, még a végén be tudom tenni a betűket a kép alá, nagy öröm lesz.
Barbi csak a következő bölcsességet küldte otthonról, ahol részt vesz KZS bristolszakértő születésnapi ünnepségén:
-Egy jó pub-ban száll az idő. És pár korsó is.
See you later!