-Én szeretem a meleget- jelentette ki KZS bristolszakértő.
-Neked nap allergiád van.
-Ettől még szeretem a meleget. Mert ingyen van.
-Tudod te, hogy…
-Nem is akarom – bólintott és kikapcsolta a tabletet.
KZS bristolszakértő mostanában morcos. Ugyanis az utcájuk nagy részében útfelújítás van. Este nyolctól hajnal hatig. Ami azt jelenti, hogy tizenkét centis réteget felmarnak az útból, légkalapáccsal kiegyenesítik az akna tetőtek, majd újra aszfaltozzák az egészet. Aztán még egyszer légkalapáccsal kiegyenesítik az aknafedőket. Valamit már tanultak tőlünk. Ezt 14 nap alatt végzik el úgy, hogy a hétvégéken nem dolgoznak. Ilyenkor lehet aludni. Nappal megy a forgalom, minden akadály nélkül, na jó van pár ugrató, útközepén lévő aknafedél, ami még nincs kiegyenlítve. Ezért aztán éjjel nincs alvás. Munka van. Meg tea idő. Anélkül úgy 10 nap alatt készen lennének. Ám ez Anglia, a hagyomány az nagyon fontos dolog. Mint a Teatime, a tea idő.
Mivel mi is azon az útvonalon közlekedünk, így a mielőbbi akadálymentes közlekedés fontos lenne. Szerencsére az útkarbantartók úgy gondolták, máshol is belefognak az útjavításba, ezért Marksbury és Chelwood között július elsejéig lezárták az utat, alig 3 mérföld, amit 6 mérföldes kerülővel lehet abszolválni, igaz elég egy pakoló teherautó, hogy ez ne valósuljon meg, csak órák alatt. Ez Anglia!
Ezért aztán most nem megyünk el KZS bristolszakértő háza előtt, mert az kerülő lenne. Így aztán másfelé kerülünk, ahol mindig akad valami kis gebasz. Tegnap a St.George Parknál elütötték a szokásos heti gyalogost. Mert olyan angolos a lámparendszer, amiben égők vannak, logika nincs. A gyalogos és egy oszlop kidőlt reggel háromnegyed nyolckor. HÁROM órával később, gyalogos már kórházban, autó a kukában / nem tudom otthon hogy van, ám itthon a legtöbbször egy törött autót inkább „gazdasági totálkárra” vesz a biztosító, mert a javíttatása sokkal drágább lenne/, az oszlop még pihent. Egy járdaszigeten. DE! A rendőrség továbbra is kézi irányítással, a működő lámpa mellett engedte a forgalmat. Ezért tíz perc araszolás kellett ahhoz, hogy átjussunk a kereszteződésen.
-Tudod mi az, akadálymentesítés?
-Nem.
-Amikor a rendőr eláll az útból.
Mindezt gatyarohasztó 23 fokos hőségben! Mert mifelénk ez a hőmérséklet egyenlő a kánikulával. A zsíroskenyér bonyolult kulináris akció eredménye az angolokhoz képest, mivel nekik június elseje és szeptember elseje között nyár van. Pont. Úgy is öltöznek. Ha közben eső, meg hideg van, akkor is. Az időjárás csak beszédtéma, nem változtat semmin. Ekkora hőségre nincsenek felkészülve. Errefelé ha nagyon ritkán van klíma a lakásokban, házakban, az csak a pára és a penész ellen jó, másra nem használják. Üzletek, középületek stb. viszont beáll a 18 fokra és ezt nyomatja. Amikor nem kell akkor is. Nem az ő pénzük. Nem is gondolnak arra, hogy az ő pénzük.
-Lelkesen ünneplik Sir Davis Attenborough-t, ám fogalmuk sincs miért – legyintett KZS bristolszakértő.
Valóban így van. És van a média, ami manapság csak azért van, hogy FÉLJETEK MINDENNAP! Nincs már valós hír, mindenben a rosszat hangsúlyozzák, mert abban van a pénz. Komolyan, ki kattint arra a bejegyzésre, hogy:
-A Kovács család békésen, mosolyogva ünnepelte a kis Botond születésnapját, ahol a fő attrakció egy piramis alakú mogyorókrémes torta volt.
Hányan? Köszönöm. Arra, hogy:
-Tragédia a Kovács családban! Mogyorókrém tortát evett a feltehetően allergiás gyerek! A szülők felelőssége nem kizárt! A gyilkos piramis! Megrázó képek a tortáról!
Na ez már igen! Ha én szenvedek, szenvedj te is! Ha én félek, féljél te is! Ha én elhiszem, hogy hazudnak, hidd el te is! Egy a net, egy a beszarás!
A mai média nem tud mást. Nem is akar mást tudni. Az újságírók az igazi újság olvasókkal együtt halnak ki. Mint az köztudott.
Mint tudjátok a múlt héten otthon voltunk. Előtte volt bennem egy kis para, mert minden újság arról írt, hogy borzalmas, döbbenetes, iszonyatos, ami a reptereken várja az utazókat. A bristoli reptér főleg, pedig sikerült már a harmadik legdrágább reptér címet elérnie, egyelőre csak Angliában, ám szerintem nem adják fel.
-Ha már ótvar vagy akkor legyél a legjobb ótvar – mondja Ben Stiller, mint rabbi az Ég velünk! című kitűnő filmben egy a bár micvó-jára készülő gyereknek, aki úgy énekel, hogy nincs hangja, igaz, ha jó a marketingje az X faktort még megnyerheti.
Ami várt minket a repülőtéren. Öt perc alatt átjutottunk a biztonsági vizsgálaton. Igaz, ha Bristol és reptér, akkor Alizt és bőröndjét átvizsgálják. Most is így volt. /Amúgy ezt suttyomban lehet kérni egy app-on keresztül, alig 3,99 font, de megéri! Suck it! a neve/
Aztán három perc alatt vettünk egy kiváló kávét, egy több napja rabságban szenvedő elhaló félben lévő muffinnak álcázott süteménnyel egyetemben. Tíz perc várakozás után már a beszálló kapunál voltunk. Kettő perc és egy levegőtlen lépcsőházban rostokoltunk negyedórát, majd a repülőn simán elfért a csomag. Aliz odaülhetett mellém a drágább helyre.
-Mert a pofád miatt nagyobb hely kell, hehehe – göcögött KZS bristolszakértő.
-A lábam miatt kell nagyobb hely.
-Ahogy elnéztem, Gyuri, nem sokára a hasad miatt is. Fiú lesz vagy lány? – nevetett tovább, de ezt már nem néztem.
Az eredeti helyen ülve a dolog úgy néz ki: egyszer beszorulok és úgy 2 óra 25 perc múlva kiszabadítanak. Ezért kell nagyobb lábhely. Ha mindenhol ekkora lábhely lenne, sokkal kényelmesebben utazna mindenki, csak akkor O’Leary úrnak a Ryanair pofátlan embernyúzójának nem lenne meg az éves 50 millió font feletti bónusza. Ezért az én lábamon spórol. Így megy ez!
A gép tíz perc késéssel indult és öt perccel előbb szállt le. Így kell ezt csinálni. Budapesten hőség várt. Busz nem. Erre úgy negyedórát várni kellett. Aztán mikor megjött, csak ment bele a budapesti napfénybe, én már vártam a Lajosmizse táblát, annyit kanyarogtunk. Aztán lépcsőn fel, lépcsőn le, mert a földszinti ajtó le volt zárva. Egyből otthon éreztem magam, amikor az őrmester asszony a kuckójában ülve visszaköszönt:
-Kézcsók, hölgyem – mondtam.
-Mmm – mondta Ő, majd pár pillanat múlva adta az útlevelem.
-Köszönöm, szép napot! – mondtam.
-Mmm – mondta ő.
Meleg volt. Nekem veszettül meleg. Elvileg 24 fok, de ugye az bristoli mércével már hőhullám. HA olvasnám, a brit lapokat, akkor már halálos, végzetes, borzalmas hőcsapás! Nem tudom mi ez, a The Daily Telegraph találmánya. Végig a városon, újra Budapest. A legszebb város. Tény, ez nem a József Attila lakótelepnél jutott eszembe / amúgy még az a neve vagy már más?/ ám a Körút még mindig szép. Kicsit kopott, kicsit sok a bezárt üzlet, de a miénk. Az Allé környékén még mindig útfelbontás és terelés van, valószínűleg csak azért, hogyha évenként egyszer hazajövünk, ne érjen meglepetés. Mint az új lakóhelyemnél Bicskén, ahol 16 évvel ezelőtt alig öt vagy hat autó parkolt, most egyetlen ház előtt állt ennyi.
Mert időközben 63 év után megszűntem budapesti lakos lenni. Nem, Nagy Évi, a szívem maradt lila-fehér, mert CSAK AZ ÚJPEST! Immáron bicskei lakosként merültem el az élvezetek tengerében: igazi húsleves, cérnametélttel, zúza pörkölt nokedlival és Mészáros féle szekszárdi vörös. Már érdemes volt hazajönni!
A Könyvhét most is fantasztikus volt! Sokan voltak, sokan vettek könyvet, az Igazi Írók többségben voltak, dedikáltak rendületlenül, órákon keresztül. Én most találkoztam először Verával a Marysol Kiadó tulajdonosával és még sok mindenkivel. Jöttek ismerősök és ismeretlenek.
-Maga írta azokat a vackokat?
-Melyik vackokat?
-Amiket olvastam!
-Azokat én.
Találkoztam végre olyanokkal, akik már helyet foglaltak a szívemben (Andi, Niki), de még nem beszéltem velük szemtől szembe. Nagy élmény volt. Sok ötlet merült fel, sok megírni való ötlet raktározódott el. Jó volt látni, hogy Vera mennyire lelkes és mennyire élete a Kiadó, jó helyre kerültem, ez biztos. Néha volt olyan, hogy valaki irányt tévesztett és azt mondta nekem, mert csak én voltam az asztalnál:
-A maga versei borzalmasak! Hogy adhatta ki?
-Én is meglepődtem rajta, mert nem írok verseket.
-Akkor értem, miért borzalmasak!
Nagy élmény volt újra dedikálni a Könyvhéten, most éppen BAKKER GYURI: A SLAG című könyvét. Locsoljatok mindennap!
Amikor összesen csak egy hétre mész haza, akkor mondjuk úgy, percre beosztod mikor hová kell menned, mit csinálsz? A legfontosabb dolgokat már Aliz előkészítette telefonon, villanylevélben. Volt, amit elintéztünk, volt, amit nem. Még mindig meglepetés, hogy az otthoni online bankrendszer ismeri a hétvége fogalmát! A mesterséges hülyeség már jelen van. Az egy hét alatt úgy egy tonna papírt gyártottunk, mindet aláírva, pecsételve, láttamoztatva és oltási igazolvánnyal ellátva. Aliz még röntgenfelvételt is csináltatott /4400.-Ft/ és vérvizsgálatot /15.000.-Ft/! Bizony!
A magyar magánegészségügyről elmondhatjuk, hogy jó. Jó drága. Igaz, itt, Angliában sem olcsó. Az otthoni fizetéseket figyelembe véve felmerül az emberben a kérdés: érdemes-e egy bizonyos koron túl költeni arra, amire nem érdemes? Csak egy példa. Aliz sarka már fáj egy ideje, tavaly egy „orvos” megvizsgálta /20000.-Ft/ majd azt mondta van egy kis gyulladás, injekció kúra kell, szteroidok. Kettő fért bele egyenként 12000.-Ft ért. Plusz az utazás Tatabányára. Idén Budapesten újabb vizsgálat /36000.-Ft/ aztán injekció /16000.-Ft/ és egy fejmosás, miért nem mutatta meg előbb egy orvosnak? Hát ki hitte volna, hogy a tatabányai fickó nem orvos? Fehér köpenyben volt, drága volt és mindenki doktor úrnak hívta.
-Maga itt az orvos?
-Itt nem, csak máshol, ahol nem ismernek.
A mostani „orvos” azt mondta kell legalább még négy injekció, ami ugye nem fér bele az időbe. Ám csütörtökön, egy másik magánklinikán a Corvin Plázában, ad a doktor úr még egy injekciót. Helyfoglalás, számolgatás, ha gyorsan megy a dolog, akkor simán odaérünk a fogorvoshoz. Ami igazi magyar dolog volt, hogy az injekció /15000.-Ft/ mellé felszámoltak egy vizsgálatot is, pedig nem volt vizsgálat /34000.-Ft/ ám a nem kedves és nem hölgy recepciós lányka szerint a kettő együtt jár, mint a rendőrök az utcán. /Egyetlen egyet se láttam az egy hét alatt, csak a Starbucks-ban, mikor kávét vettek/. Szóval ezért mondom, hogy nekem már nem érné meg ennyit költeni a sarkamra. Se.
A fogorvos lényegében annyiba került, mint itthon Bristolban. Nem spanyol, nem litván, igazi móri ember a doki, aki amúgy remek. Nem tudom, mennyit kell otthon keresni ahhoz és milyen munkahelyen, hogy ilyen árak mellett kényelmesen megéljen valaki. Elképzelni se tudom. Néha voltam olyan hülye, hogy boltokban vagy a Lehel téri piacon átszámoltam fontra az árakat. JAJ! A tésztánál például az jött ki, Britanniában vagy 40%-al olcsóbb. A tej szintén és még sok minden. Tény, én 860 forintért tankolom a benzin literjét, de ennek a matematika az oka, ahogy Henry Jansen a BP elnöke kifejtette. Akinek ugye tavaly 23 millió font volt a bónusza. A fizetésén felül. 86-szor keres többet, mint egy átlag BP dolgozó. Hm.
Szóval ő mondta, van egy matematikai képlet /én hülye a kémiaiak között kerestem!/ ami alapján, amikor a kőolaj ára változik, kiszámolják az üzemanyag árát. Ez valamiért úgy működik, hogy mikor emelkedik az ár, akkor fél óra alatt átáll az összes BP kútnál. Amikor csökken, akkor ez napokba, hetekbe telhet. Vagy be sem következik! Azt a tényt, hogy minden megvásárolt hordónyi kőolajat 90 nappal később kell kifizetni, nem is tudja a képlet! Hát hol élünk?! Mindebből kiderült, hogy a KÉPLET a hibás. Az a buta matek! Én ezt már tudtam, mert én olyan országból jöttem, ahol ez mindig is így volt. Mint az köztudott.
Jó volt otthon lenni. Kicsit poros volt minden. Kicsit nagyon meleg volt. Kicsit úgy éreztem visszakerültünk a „langyos a sör, de nekünk így is jó” világába. Az embereknek annyi idejét igénybe veszi a folyamatos munka a megélhetésért, hogy másra alig marad idejük. A kontraszt, ami Londonban elénk tárult a nagyon gazdagok és nagyon szegények között, az Budapesten is megvolt. Csak élesebben. Mikor egymás mellett állt egy főtengelyét már elkoptatott Daewoo a nyugdíjas sofőrjével és egy szövegkiemelő sárga színű BMW 6-os az alig húsz körüli hölggyel a volánja mögött, az volt a mostani valóság. Eltűnik a középréteg, ami mindig a változások előidézője, a társadalom, a gazdaság, a tudomány, a művészet mozgatója, képviselője, finanszírozója. Nélkülük nincs jövő. Így megy ez!
Visszatérve Bristolba eső, szél, 15 fok, minden a helyén volt. Hat perc alatt már túl voltunk az útlevélvizsgálaton is. Meg kell jegyeznem, Aliz útlevelét nem fogadta el az automata rendszer, át kellett állnia a másik sorba. Megérte a 3,99-et az app!
Na jó. Engem Ferihegyen vizsgáltak át. Kitettem mindent a tálcára, amit 18-as karika nélkül kirakható volt. Semmi fém nem volt rajtam. Mégis becsipogtam. „Az az arany szívem vagy más?” gondoltam. Motozás, végighúzták rajtam a villogó botot, mint anno a dizsiben és a farzsebemnél megszólalt.
-Az mi? – kérdezte a biztonsági ember és hátrább lépett, ki tudja mit veszek elő, esetleg egy Glock-ot vagy egy laposüveg szilvapálinkát, mindegyik végzett volna vele, mert olyan „egy kézzel elbírom a Túró Rudit” fajta volt.
-Az egy papír a bristoli reptér parkolójában való helyfoglalásról – mutattam.
-Aha. Akkor azért. Máskor tegye ki!
És még azt mondják, a magyar humor kihalóban van!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvasta és terjeszti AZ ESKÜVŐ című kisregényemet. Nagy öröm, hogy Megyeri Norbit még mindig ilyen sokan szeretik!
Az okulásom az Íróakadémia Haladó csoportjában most ért véget, még egy novellával vagyok adós, aminek a témája megvan, A PITLI címen fogják megkapni, augusztusban Ti is olvashatjátok.
Kemény munka van jelenleg is a Marysol Kiadó szerkesztője és köztem A VESZETT ÜGY című regényem kapcsán, ami már kezd annyira átalakulni, hogy alig ismerek rá. Eddig mondjuk előnyére. A megjelenés sok mindentől függ, rajta vagyunk, mint extra adó a repjegyen.
BAKKER GYURI úgy döntött, hogy még ebben az évben:
-Betolok nektek egy ilyen kisregényt, bakker. Megérdemlitek, ha már ilyenek vagytok. A SLAG legyen veletek!
A címét megmondta, megnéztem mit is jelent, augusztusban elárulhatom nektek is.
A MISI MESÉK első részét a TRABI, A FÉLFÜLŰ NYÚL címmel akár most is elolvashatjátok a honlapomon /www.szekelynagygyorgy.hu/ és kész van még három része. Próbálkoztam kiadóknál, ám a szokásos dolgok történtek. Nem válaszoltak. A kultúra nem ér el mindenhová, van ez így. Szeptemberre készen lesz AZ ELVESZETT MOSOLY című mese is, amiből majd kiderül, hogyan veszett el Kép Ernő mosolya és ígérem, ha addig se találok kiadót a mesékre, karácsonykor kaptok egyet ajándékba. Ne lássak több zselés vagy marcipános szaloncukrot!
Barbi bölcsessége a végén:
-Az otthoni meleg azért jobb, mint az itthoni, mert messze van.
See you later!