Túl vagyunk rajta. Lesz még ilyen, de most kifejezetten rossz volt. Szerencsére nem tartott sokáig. Jön a változás.
-Te most Borisról beszélsz? – kérdezte KZS bristolszakértő egy zellerszállal hadonászva.
-Dehogy! A hőhullámról!
-Két nap az neked hullám?
-Nekem még nem, ám a MetOffice (az itteni meteorológiai intézet) szerint igen.
-Egyszer foglalkozhatnál értelmes dolgokkal is. Nem Boris, meg hőhullám.
-Oké. Például?
-Feladom…. – harapott emberesett a zellerszálba KZS bristolszakértő és eltűnt a képernyőről.
Két napig hőhullám uralta Britanniában. Ekkora még nem volt, kisebb már csökkentette a nyugdíjkifizetések számát és a téli kabátok iránti igényt. Lassan a briteknek is meg kell szokniuk, hogy ez a sziget már nem az a sziget, ahol a nyár úgy 22-25 fokon múlik el, három hét napsütéssel és tíz hét esővel. Itt kérem, már olyan is előfordul, hogy Aberdeen-ben fent Skóciában 28 fokot mérnek és kókadozó embereknek, melegük van!
A hőség nem a legjobbat hozta ki a britekből. Nem lett több kedvük dolgozni, ezért bizonyos reptereken a pilóták pakolják a bőröndöket és néha az irányítja a forgalmat, aki eltalálja a sok kis zöld pötty közül melyik fog leghamarabb eltűnni a monitorról. A munka az nem angol dolog. Nem is lesz az. Az ivás, az igen. A sportért való lelkesedés, ivással egybekötve, szintén. A sorban állás, viccelődés, a pub-ban való beszélgetés is marad angol dolog, a tea és a teaidő, ebben semmilyen hőség nem hoz változás. Mint, ahogy Károly herceg sem változik, aki 41 fokban is öltönyben feszített, míg jobbján egy olyan hervadt Kamilla kókadozott, hogy nincs az a locsoló, ami életre keltené. Ahogy Esterházy Péter mester apja mondta, mikor hasonló öltözetben állt a magyar kánikulában és megkérdezték:
-Herceg úr maga nem izzad?
-Azt nem illik, fiam.
Itt Bristolban 36 fokkal megúsztuk a meleget. Nem volt jó. Én kifejezetten utálom a meleg időjárást, az égető napot, a „hájvizem” nyomát a pólómon vagy ingemen. Kétségtelenül minden elismerésem a Dove remek stiftjének, mert száraz maradtam hónaljban, ettől még egy kisebb Niagara szaladgált a fejemen.
Szerencse, hogy a szedőteremben 5 fokban dolgozunk. Papíron. Mi dolgozunk. Az angol kollégáink ott vannak és ez nagy dolog. Annyira, hogy az egyik kolléganőnk most lett emiatt a hónap dolgozója, mert mindig bejön és ott van, a munkát persze másra hagyja. Mint az köztudott.
Az 5 fok inkább 10 volt. A hűtőberendezések ugyanis úgy 30 fok külső hőmérsékletig jól teljesítenek. Aztán igazi angolok lesznek, uralkodnak és nem hűtenek jobban. Hiszen ott vannak, kell ennél több? Ettől még lehetnek a hónap hűtőberendezései! A mostani hőség bizonyította pár dolgon változtatniuk kell. Tény a „nekünk így is jó” életérzés eddig ezt a témát kizárta. Most azonban, mikor a lutoni reptér aszfaltját egy leszálló gép összegyűrte, mint egy szalvétát /na jó, a legtöbb angolnak lövése sincs mi az a szalvéta, ettől még gyűrődik/ és azt jelentették hivatalosan, hogy némi felületi elváltozás történt a leszállópályán ezért a reptér konkrétan bezárt, tehát most már változtatni kell a dolgokon. Ezt a parlament megtárgyalta. Ennyi. Azóta senki se beszél róla, majd mikor újra ilyen lesz, akkor foglalkoznak vele. Így megy ez!
KZS bristolszakértő is izzadt a munkahelyén, ahogy mondta:
-Mint egy ló, fedezés után.
Vidéki lány, biztosan látott már lovat. Meg fedezést. Esetleg a kettőt együtt. Nap allergiája van, ezért elvileg a nap nem tesz jót neki.
-Te sokkal ártalmasabb vagy a heti dolgaiddal.
-Nem lehet mindenkinek csak havi.
-Majd szeptemberben csörgess meg – mosolygott KZS bristolszakértő és lecsapta a tabletet, nem tudom, miért.
A meleg napokban Bournemouth-ban süttette magát és kis faszenes grillen a rákokat, némi zöldséggel vagy negyvenezer másik angollal együtt. Ilyenkor nem számít a nap allergia. Hm. A meleg a lényeg. Ami furcsa, ilyenkor nem izzad. A dezodor reklámok álma. Áll negyven fokban, mellette teljesen szétfolyik egy anyuka, szinte a bikinije már nem is látszik az ide-oda mozgó pörköltnek valótól, ám KZS bristolszakértő kis kalapjával csontszárazon mosolyog. Kizárólag munkában izzad. Hiába, a munka nem egészséges dolog, főleg egy kórházban. Ahol amúgy sincs légkondi, mert ez a Brit Szigetek, itt nincs meleg. Amikor van, akkor nem beszélnek róla és akkor azért nincs. Teljesen egyszerű dolog, aki itt született nem is értene meg mást, igaz nem is érdekli. Szóval KZS bristolszakértő, aki most már deep cleaning expert lett vagyis nagytakarítás szakértő, bent izzad. Ettől a napallergia során szerzett viszkető felületek még jobban viszketnek. Kérdeztem tőle:
-Ez megéri neked?
-Van olyan forró dolog, ami megér egy kis kellemetlenséget. Ha még emlékszel rá, Gyuri.
-Ja persze, a gulyáslevesed.
-Igen- sóhajtott KZS bristolszakértő és a kezébe temette az arcát.
A hőség sajnos azt is előhozta, hogy az angoloknál is két szó határozza meg az életet. Ignorance és Frugality. Vagyis tudatlanság és igénytelenség. Ez úgy összetartozik, mint a helytelen gumi használat és a gyermekáldás. Nem, igazából nem mondható, hogy büdösek lennének az angolok, főleg az a harmincmillió körüli egyszerű mezei angol. Mert a sziszegő szappan használata az már a vérükben és a kezükben van. Az a téves nézetük alakult ki, hogy ha valamiből sok van, az jó mindenre. Lásd még bojlertestű brit asszonyok. Amikor úgy érzik, kicsit izzadtak vagy valami furcsa szag tör a karonülő csiga módszerrel tisztított orrukba, akkor elő a sziszegő szappant és adj neki. Úgy méteres körzetben minden elpusztul tőle, a legjobb ellenszer arra, hogy egy nem angol közelítsen hozzájuk. Sajnos itt egy munkahelyen nem kötelező sehol sem az öltöző. Igen, kórházban sem, az egyenruhába öltözött nővér leszáll a buszról, ahol, ha szerencséje van ebben a hőségben nem egy hetente arcot mosó fátyolossal hozta össze a First Bus, besétál a kórházba, kiteszi a kitűzőt és már szolgálatban is van. Az orvosok szint úgy, nekik egyenruhájuk sincsen.
-Ha lenne öltöző, akkor azt a sok remek fertőzést ki hozná be, Gyuri? – csóválta a fejét KZS bristolszakértő.
Tényleg. Vajon ki? És biztosan kell? Ez is olyan „nekünk így is jó” érzés. Ez persze nem angol sajátosság, van más nemzet is, akik így gondolkodnak. Bár a gondolkodás, mint olyan, itt Britanniában szinte teljesen ismeretlen dolog. Mint mondjuk a munkaruhák mosása. Inkább a Primark, a helyi kínai piac, áruház formájában.
-Ez a póló látott már szebb napokat is.
-Az lehet. De mosógépet biztosan nem.
Az igénytelenség és tudatlanság, mint látható a hőségben is jelen van. Nem is fog eltűnni, mert „nekünk így is jó”. Akkor meg mire pattogsz picinyem? Ha szagod van fújjál! Milyen légfrissítő?! Nem mindegy neked?
A múlt héten a kingswood-i Lidl olyan üres volt, mint egy teli bolt az 1973-as Kolozsváron. Nem láttam még itt ilyet. Voltak páran, akik ott hagyták a kosarakat. Tamas és Milena szedegette össze őket. Komolyan a sajt részen Quarg Lipi, az egér éhen halt volna. Semmilyen zöldség nem volt, mert a napilapok a másik oldalon vannak. Daria éppen egy bosszús nénit hallgatott, Wojtek pedig sietett a kasszába. Én ugyan mindent meg tudtam venni, de valóban ijesztő volt a dolog.
-Mi történt? – kérdezte a nejem.
-Holiday. Szabadság. Nincs sofőr – felelte Justyna.
Vagyis az a kamion sofőr válság, ami már egyszer problémát okozott, mikor a média felfújta az üzemanyagszállítási problémát, mint kiskölyök a kotont, ahelyett, hogy a fejükre húznák, nem ért véget. Nincs elég kamion sofőr. Teherautó sofőr sincs. Ezért nem jött meg az áru. Persze a sofőr hiányról nem beszélnek, tehát…milyen jól tudjátok! Tehát nincs. Mert nekünk így is jó. Természetesen az EU tehet róla! Ki más?
Ma voltunk újra a Lidl-ben, minden feltöltve és szépen kirakva, pár pennyvel drágábban. Aliz literes laktózmentes teje két hónapja 85 penny volt, ma 1,05 font. Ami már egy éve tartja magát, a négyes csomagolású Budweiser dobozos sör 3,49 font. Igaz, ezek 0,44 ml méretűek, a fél literes ritka errefelé. Az almás párna is 49 penny mióta kijöttünk, igaz most se volt. A kenyér, ami mindig 80 dekás Tiger Boomer néven forgalmazzák, 89 pennyről felkűzdötte magát 1,19 fontra. Ez a kenyér is élesztős, a kovászos kenyér ritka erre és drága. A boomer típusú hasonlít a legjobban az otthoni kenyérre, igaz ez is olyan lágy, hogy protézis nélkül is lehet harapni. Mint minden kenyeret. De jó ez így nekünk. Hozzá kell tennem, hogy kicsit más az áfa errefelé, például zöldségre, gyümölcsre 0 százalékos. Ez vonatkozik más élelmiszerekre, esetleg az 5%-os van még használatban. A többire 20%. A Haldokló Nyugat, hiába. Ami magas, az az alkohol tartalmú italok adója. Kétszerese a németnek és a 40% feletti italoknál az ár majd fele adó. Szép teljesítmény. Ettől még a whiskyről és a Malbec típusú vörösborról nem mondok le.
A hőség miatt is szóba kerültek az energia árak, amik úgy az év elején elindultak felfelé és meg se akarnak állni itt Britanniában. Az üzemanyag fél éve úgy 1,20-1,30 font/liter körül volt. Most 1,85-2,05 font. A gáz és villany pontos értékét nem tudtam, mert havi általányt fizetünk és aztán az év végi, ez itt április elseje, elszámolásnál általában visszakaptunk. Egyszer volt a villanynál 35 font tartozásunk, amire a szolgáltató figyelmeztetett és három féle megoldást ajánlott, hogy ne legyen plusz teher nekünk. Az egyik hat havi részletfizetést mutatott, a másik fél év múlva kezdődő négy havi törlesztést, a harmadik esetleges szociális hozzájárulás igénylését. Mikor egyösszegben átutaltuk az összeget, kaptunk egy köszönő levelet egy kis aggódással, remélik nem borították fel a költségvetésünket. Akkor éppen 8,2 font volt a bruttó minimál órabér.
Most az otthoni dolgok miatt megnéztem, mi is a helyzet? Jelenleg, mivel októberben újra vizsgálják az árakat, az áram 7,17 penny/ kwh ez 475-ös forint árfolyamon 34,1 Ft. A gáz 28,34 penny/köbméter, ez 134,6 forint. Ehhez hozzájön alapdíj szerűen készenléti díj, napi 45,34 penny a gáznál, ez 215,4 forint és 22,32 penny az áramnál, ez 106,1 forint. Mindenki kiszámolhatja, ha gondolja, mennyivel jobb vagy rosszabb itt Britanniában. Ami fontos: a minimál órabér 9,25 font, bruttó. Mivel számtalan kedvezmény van gyerekek, szociális helyzet, lakóövezet stb szerint, ezért minden, mint alapérték szerepel, nem biztos, hogy ennyit is kell fizetni. Októberben a legtöbb család kap 400 font rezsitámogatást. Mint az köztudott.
A „nekünk így is jó” életérzés, felfogás, tömény lustaság nagyon nem jó dolog. Mert sosem visz előre, pedig a jövő ott van. Belenyugszunk dolgokba. Legyintünk, amikor ütni kellene és sóhajtunk, amikor kiabálni. Külön-külön morgunk és bosszankodunk, de a helyzet még mindig olyan, hogy nem fogunk össze. Sehol sem. A felelősség nem vállalása, a mások majd megoldják gondolkodás dominál. Az idő majd eldönti, mi is volt a jó. Addig pedig, ahogy Zorán énekli: Langyos a sör, de nekünk így is jó! Szomorú.
Haladok az Íróakadémián, már a harmadik novellát küldöm el, eddig kifejezetten májhizlaló megjegyzéseket kaptam. Kicsi siker is siker, kicsi boldogság is boldogság. Csak a lopott örömökből nem lesz soha teljes boldogság, ebből még lehet! A jövő héten az egy Íróakadémiai novellát olvashatjátok majd POFÁD, AZ VAN! címmel a szerzői oldalamon. Két hetenként érkezik egy új novella. Ha könyv nem is, de azért más bőven jelenik meg tőlem, igaz inkább vidámabb témákat preferálok, mostanában jobb az. Aki szomorkodni akar, nézzen híradót.
Elkezdtem egy új könyvet, jó lenne határidőre elkészülni vele egy pályázatra és átnézetni az igazán kritikus olvasóimmal. Igyekszem! A VESZETT ÜGY szerkesztése halad, két nővel harcolok folyamatosan, a nejemmel, Alizzal és a szerkesztőmmel, Verával. Nem könnyű, higgyétek el!
Barbara mostanában sokat dolgozik. Elküldtem a „nekünk így is jó” életérzésről a véleményemet. Ahogy szokta, röviden válaszolt:
-Nem jó.
Amikor azt írtam válaszul, fog ez alakulni, fog az menni, egy lippai-szabós Barbi Bölcsességet küldött:
-Ami nem megy, az nem is jön.
See you!