“Érdekel, hogy miért kerestél. Hagyják üzenetet. Nem hívlak vissza. Téged sem.”
Mostanában KZS bristolszakértő helyett az üzenetrögzítője jelentkezik. Mert változott a világ, ott hagyta kilenc éven keresztül végzett áldásos, higiéniai asszisztensi munkáját a kórházban és elment egy másik helyre dolgozni, ahol is operációs és vizsgálati eszközök fertőtlenítésével foglalkoznak, szintén a kórházban. Ugyanabban. Ez olyan angolosan ment, vagyis: meglesz majd szólunk még pár hét jövő hónapban biztos ebben az évben tuti! Na de KZS bristolszakértő nem azért nógrádi menyecske, mondjuk túlmenyecske már, hogy ezt ne intézze el a maga módján. Mert amit ő ugye kézbevesz… A lényeg, elintézte, halottak nélkül, az új helyén este tíz és reggel hat között teszi a dolgát az NHS üdvére. Ennek okán, mikor én ébren vagyok, ő alszik. Mikor ő ébren van, én alszom. Igen, bár a matek a kisujjamban van, ki tudom számolni, hogy van pár olyan óra, amikor mindketten magunknál vagyunk. Legalább is a közelben. Apró pici zavaró tényező, hogy ilyenkor dolgozom, ám ez kétségtelenül engem zavar jobban. Mint az köztudott.
Így aztán nincs kinek elmondanom, mire is készülök a blog kapcsán. Nem hiszem el azt Barbinak, hogy KZS bristolszakértő örömtáncot lejtett és negyvenháromszor mondta azt, hogy végre, mert mi jó páros voltunk. Ebben legalább is. Valószínű. Remélem. Azt hiszem. Szóval tuti. Aztán most itt állok egyedül, mint feltörő lelkesedés a lakodalomban.
Hupsz!
Ez a szó itt Britanniában legendás. Oops – nak írják és Úpsznak ejtik, persze ez alkohol mennyiség, származás és oktatás kérdése. Mert a tájszólás az árulkodó, ha azt mondja valaki, hohgy Jupsz, az birmingham-i. Ha azt, hogy Ojpsz, akkor Yorkshire szülötte az illető, ha azt, hogy Well,well, akkor magániskolába járt, ha azt hogy Really? Oh My God! akkor nem tud angolul és állítólag, ha csak a felesleges gázmennyiség hangosabb távozása következik be nyitott szájon keresztül, akkor ír. Errefelé ilyen egyszerűen mennek a dolgok. Az Oops! az átmeneti dolog a Hoppá! és a Nemá! között, esetleg a Ne b…m..g! sarkalatos kifejezés is eszébe juthat a fordítónak. A legtöbb romantikus filmben, vagy vígjátékban előfordul, vagy ötvenszer. Még felnőtt filmekben is, amiket persze nem láttam, csak hallottam, hogy van ilyen. Mint a Csillagok Háborúja című filmnek is van ilyen változata, Csillagom Állj Újra címmel. Ez az a film, amit nem láttam, de nagyot nevettem, mikor a kis hegyes fülű bármi, igen nagy bottal azt mondja az ifjú “duginak”:
-Tedd be vagy ne tedd be, de ne lóbáld!
Igen, Yoda mester konkrétan azt mondta:
-Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!
Ám így sokkal kézreállóbb. Bocs. Kézenfekvő.
Hupsz!
A hupsz! itteni életem állandó része lett, mert szinte mindig mindenhol alkalmazható. Mint azt fentebb tetszettek látni. Gondoljunk csak a napi közlekedésre, ami vagy 50 kilométer oda-vissza és mindig lehet valami olyat találni, amivel a vérnyomás emelkedés biztosított gyógyszerek nélkül is. Vegyünk egy mai példát. Mindig mindenhol a városban van valami lyuk keresés. Ez most nem a fenti filmismertetőhöz kapcsolódik. Hirtelen megjelenik egy autó, bójákkal és két akkumulátorral rendelkező közlekedési lámpával. Akkor már egy dolgot tutira lehet tudni: minimum kettő tea, mielőtt bármit is csinálnak. Ma reggel mikor mentem volna ki az udvarunkról, éppen egy ilyen lámpát tettek le. A kocsikijáró közepére. Ami egy angolnak teljesen természetes, megvárom azt a két-három napot, aztán úgyis kijöhetek, minek izgulni. Mondom a pasinak:
-Bocs, mate /haver/ de itt nem férek ki.
-Ó maga annyira nem kövér, uram.
-Az autóm nem fér ki.
-Na az már elég széles – bólogatott a fickó és hörpölt a teájából.
Angol idő mértékkel percek alatt, vagyis alig húsz perc és a lámpa arrébb került. Ez nem jelentette azt, hogy dolgozni kezdtek, mert jött egy újabb adag tea. És ugye itt Britanniában a két tea között eltöltött idő: A munkaidő.
Hupsz!
Van az angoloknak egy nagy találmányuk. Nem a víz öblítéses wc, amit általában kézmosás nélkül haználnak bizonyos szinten, mert ők környezetvédők. És lusták. Ez a találmány, a körforgalom, amit egyszerűen nem értenek. Össze-vissza mennek benne, ami addig működik, amíg egy nem-angol bele nem keveredik és logikusan, tetszenek érteni?! logikusan használja a sávokat. Hát hol élünk?! Egy angolnak teljesen természetes, hogy a szaggatott vonal azért szaggatott, mert két vonal között ő odamegy, ahová akar. Egy kamionnal is. Ezért amikor bemész a középső sávban egy ilyen helyre, akkor jobbról és balról is veszélyben vagy. Elvileg úgy működne a dolog, hogy van három sáv a körforgalomban, az útjelző tábla mindig a kijáratnál elhelyezve, nem előtte, mert akkor még látnád merre kell menni. Ne már! A legszélső sávból az első max a második kijárónál kellene kimenni. A középső sávból a második és harmadik jöhet szóba, a legbelső sávból pedig az utolsó kijáró. Ez az elmélet. A gyakorlat: a szélsőből egyenest ki balra kis ívben, a középsőből bárhová, a legbelsőből, amit túlélsz.
Hupsz!
A kevencem a megszűnő sáv. Ami általában a jobb oldalon szűnik meg és aki ott halad teljesen fixa ideával rendelkezik, hogy neki van elsőbbsége! Komolyan. Megkérdeztem Chris haveromat miért van ez így. Kicsit lesajnálóan nézett rám, hogy ezt sem tudom:
-Azért, mert vége a sávjának.
-Na de én maradok a sávomba, tehát, aki be akar jönni, alkalmazkodik.
-Nem lehet George. Jobb kéz szabály.
-Hogy mi?!?
-Jobbról jön, tehát jobbkéz szabály, neki van elsőbbsége – mosolygott Chris.
Megint elfelejtettem, hogy ez nem Európa és az angol gondolkodás, ha ez nem oxymoron, az teljesen más.
Hupsz!
Egy kis életkép a bristoli kávézók és éttermek világából, mióta az igazi munkaerő elment. Valahová messze. Aliz kért egy cappuccino-t, mire a lány visszakérdezett:
-A cup of tea? Egy pohár teat?
-Nem kávét kérek.
-Az nem tea. Tudja?
Igen. Hm. Mi tudjuk. És te?
A másik érdekessék a Globe Inn nevű pub-ban történt Bath közelében, ami piszok jól néz ki, kandalló, gyertyafény meg négy /!/ pincér. Tíz perc felveszik milyen innivalót kérünk, kicsit nehezen megy, mert a lányok cider-t én egy pint sört kérek, nem olyan egyszerű ez. Újabb tíz perc, jönnek felvenni, mit ennénk. Megvan. Tizenöt perc, megérkezik- az étel. Az ital sehol. Barbi ilyenkor átmegy a jóanyukádóvjontőlem típusú vendégbe és elindul a pult felé, majd visszatér egy megszeppent pincérrel és az italokkal. Csak annyi történt, hogy az italokat összekészítették, de Michael a pincér szünete akkor kezdődött, hát nem hozta ki! Mivel az az ő asztala, más nem nyúlt hozzá! Abroncsot!!! Voltak idők, amikor még Guiseppe és Dolores esetleg Jesus és Elizabeta volt a pincér és ilyen nem fordult elő. Akik itt maradtak a szigeten, ilyenek. Velük épül az új Britannia. Vagy valami.
Hupsz!
A gondolkodás sejtelmességéről jut eszembe a cég, ahol nemrég múlt hét éve, hogy dolgozom. A világválság minket se kímél, vannak problémák, amiket meg kell oldani. Sok pub és étterem dönt úgy, hogy hetente csak 3-4 napot vannak nyitva, ezért kevesebb kaját rendelnek. Az idősotthonok, iskolák pénze nem változott, tehát az érte kapható kaja kevesebb lesz. Ehhez jön, hogy a dolgozók nem a munkához állnak hozzá, hanem a beszélgetéshez. És még lehetne sorolni. A megoldás kicsit szocialista módon érkezett. Két nagy főnököt neveztek ki, gőzöm sincs milyen beosztásba, szerintem ugyanúgy nem fogok velük találkozni, mint a többi főnökkel az utóbbi hét évben. Aztán szaporodott a menedzser helyettesek száma is, néha többen vannak, mint a délutáni műszak dolgozói, a múlt hét szerdáján Yordanka-t az egyetlen délutános dolgozót, öt azaz 5 darab menedzser helyettes fogadta, talán lehetne javítani az arányon. Ezek az intézkedések még nem voltak elegendőek, ezért felvettek két srácot abba a műszakba, ahol amúgy is sokan vannak. Csak akkor még nincs rendelés, magyarán nem lehet dolgozni. Ki a hibás? A vevő. Ezt az egyik főnök mondta. Azért főnök. Ezen csak mi lepődtünk meg, mindenki más bólogatott, úgy van! A két srácot elnézve akik 18 és 22 évesek, a következő csoport egyenesen az óvodából fog jönni. Az éjszakai műszakba kellene ember, csak oda nem jelentkezik senki. Ennyi pénzért. Így aztán papíron és excel táblázatban a létszám remek, igaz nem használható semmire és emiatt túlórák tömegét fizetik ki, de a táblázat az szuper, a költség csökkentés halad és ugye azt senki nem mondta merre is menjen. Mint az köztudott.
Hupsz!
Ami a két tök kedves srácot illeti, csak egy adalék az angol húsz év alattiakról. Mondja az ifjú, hogy nincs kézikocsi, amivel lehozza magának a terméket a raktárból, ami jelen esetben három doboz uborka, lehet vagy 10 kiló. Mondtam, kint az udvaron talál, hozzon egyet magának. Pár perc múlva visszajön, nem talált egyet sem.
-Nincs kézi kocsi? Nem létezik.
-Kerestem. Zöld színű kell, olyan nincs.
-Más színű van, nem?
-Olyan van, de ide zöld kell.
Valóban a szedőterem zöld kocsikat használ, de a szükség konzervet bont, tehát jó a másik is. Elmondtam, nem értette. Rajzzal nem próbálkoztam. Erre megkérdezte:
-Akkor, George, mit csináljak?
-Hívd fel anyukádat – nevettem és mentem a dolgomra.
Mikor is a srác jön felém a telefonnal:
-Felhívtam anyámat, azt kérdezi miért akarsz vele beszélni.
WTF generáció.
Hupsz!
Másik gyöngyszem a munkahelyünkön egy angol fickó, Mondjuk Abraham, aki az évek során akkorára hízott, hogy másik autó kellett neki. Félelmetes hasa, borostája és szaga van, meg egy hatalmas SUV-ja, amibe még elfér. A cég egyik Scania tíz tonnása eladó, megvehetné. Nos Mondjuk Abraham hasa akkora, hogy bizonyos termékekért nem tud lehajolni. Vagy nem is látja őket tőle. Ezért kitalálta, hogy szól valakinek, hozza oda neki az adott terméket. Hatékony. A legnagyobb ötlete az, hogyha nem ér el valamit, mert magasabban van, mint a feje, akkor beírja: TERMÉK NEM TALÁLHATÓ! És ezt majd mások pótolják. A probléma az, hogy Mondjuk Abraham úgy van elkönyvelve, mint az egyik legjobb munkatárs.
-És miért is? – kérdeztem, én hülye, mert gondoltam a súllyal van összefüggésben.
-Mert pontosan bejár.
Ennyi. Világos nem? Amúgy az angolok mindig megsértődnek azon, hogy mennyire hülyék. Főleg, ha ez ki is derül. Ennyit a költségekről.
Hupsz!
Tegnap reggel HUSI a laptopom azzal lepett meg, hogy eldugta előlem a görgető sávot alul. Már meg sem lepődtem, mert előtte hallottam, hogy egy volt angol válogatott szerint az angolok megnyerik a foci vb-t, én meg azon gondolkodtam, hogy ez az egykor remek focista mikor vesztette el a látását vagy esetleg sosem volt neki. A lényeg, hogy ma egyszer csak visszajött a sáv egy Microsoft üzenettel, hogy használjam a görgetősávot, mert mennyire meggyorsítja a munkámat. Ez egy kicsit vastag volt nekem. Bill Gates nyakát képzeltem a kezemben és addig szorítottam, amíg egy excel táblázat ki nem esett belőle. Azóta is jönnek üzenetek, a delete gomb működik, mint egy jó guillotine.
Hupsz!
Bitang nagy hír, hogy pénteken A VESZETT ÜGY című könyvem kijött a nyomdából és a jövő héten már kapható lesz! Szép lett és jó, rajta srácok, tiétek a pálya! A KARÁCSONY ÖT PILLANATA című karácsonyi ajándék novellátok “szerkesztődik” borítót gyártok hozzá, remélem jó lesz. Kis meglepetés, hogy A Magyar szerzőkért oldal kért az advent kalendáriumába egy karácsonyi novellát. Ezt majd decemberben olvashatjátok, MIRE KÉPES EGY LAP? címmel. Itt is borító készül. Amúgy készen van. Mondjuk. Esetleg még…
Hupsz!
Hogy az év jól fejeződjön be, ezért BAKKER GYURI írja már A BÖDÖN című akármit. Ezt December 31-én kapjátok meg. Szerinte hülyeség az egész, ám tőle pont ennyit várunk. Meg elég is ennyi. Amit eddig láttam belőle, semmit, az bíztató.
Mint látjátok az élet zajlik, sok a probléma, még több a karácsonyi reklám és már alig várom, hogy Mariah Carey örökbecsű nyöszörgését meghalljam két káposzta között, egy uborkával. Mint az köztudott.
Barbi mostanában ritkán tűnik fel, messengerben küldte el a bölcsességét. Csak annyit mondtam, mikor felvette a telefont, hogy probléma, mire azt mondta értem és letette. Pedig pont azt a problémát akartam megkérdezni, hogy hogyan lehetne KZS bristolszakértővel beszélni. Na majd legközelebb. Viszont itt a bölcsesség:
-Ha sok a problémád és kevés vagy hozzá, akkor legalább te ne szaporodj, a probléma megteszi helyetted is.
Hupsz!