„ A változás mindig jó dolog, de nem mindenkinek jelent jót. Kérdezd csak meg a csirkét, mikor rántott csirkévé lesz.” Woody Allen humorát nem lehet utánozni. De azért ide kell kerüljön egy magyar mondás is, miszerint Az élet egy nagy cumi és nem mindegy melyik oldalán állsz.
November 7-én / Régen Moldova mesterrel szólva ez volt az OSE az Októberi Sajnálatos Események évfordulója, a múlt században ünnepeltük is/ volt másféléve, hogy megkezdtük életünket Bristolban és azóta annyi változás volt az itt létünk alatt, hogy felsorolni is sok. Ezért nem is teszem, csak szemezgetek belőle.
Változás, hogy NYUGODTAN élünk, felbosszantani maximum hazai dolgok szoktak, de aztán megnyugszunk, hogy itt vagyunk. Szinte furcsa, hogy itt már annyira britek lettünk, hogy a hülyeségeken, lásd még angol szokások címszó alatt, már csak mosolygunk. KZS bristolszakértő szokta mondani: Nincs akkora hülyeség, amit egy brit fapofával ki nem bírna. Igaza van. Semmi és senki sem mozdítja ki őket hihetetlen nyugalmukból, igaz annyira izgulni valójuk nincs, még a brexitet sem értik, igaz azt még saját kormányuk se, hát akkor miért érdekelje Őket?!
Változás, hogy mivel magyar borok ritkán és igen drágán kaphatók errefelé, áttértem más világok borai felé. Hosszas kortyolgatás után azt kell mondjam, hogy vörösborban a dél-afrikai borok selymességével semmi sem veszi fel a versenyt, fehérborban pedig a szárazoknál az új-zélandiak verhetetlenek, az édesebbeknél pedik az ausztrál semillion-chardonnay-k olyanok, mint az a napsugár, ami képes megtalálni a sötétségben az egyetlen nyíló rózsát. A kísérletezést még folytatom, karácsonykor kapok erősítést is, mert a legszebb és legokosabb borkóstoló és szakértő, a sógornőm, is csatlakozik a kutatáshoz, ami új távlatokat nyit meg, igaz egyetlen látnivalót szolgál, a pohár fenekét.
Változás, hogy ITT idegennek számítok, míg a fátyolos és fekete emberek nem, mert ők nemzetközönségesek. Mikor legutóbb két napig rágódtak azon, hogy évi 500 millió fontot visz el az NHS kasszájából a gyógyturizmus, vagyis azok a külföldiek, akik itt gyógyíttatják magukat, mindenhol fekete és fátyolos embereket mutattak, mert hát kérem piszok nehéz egy európait megkülönböztetni egy brittől, főleg ha még angolul is tud. A héten Terus Anyus külön megállapodást kötött az indiai miniszterelnökkel, miszerint az indiai munkavállalók és tanulók még könnyebben juthatnak be Britanniába. Terus Anyus szerint ezzel megoldódna, ha az EU migránsok hazamennének vagy küldenék Őket. Itt a neten meg is jelent egy kép egy sertés vágóhídról, ahol – ki hitte volna!- zömében EU migránsok dolgoznak NLW- ért vagyis minimálbérért, amin a munkások félsertések között állva tartanak egy feliratott: Várunk Benneteket! Nem egyszerű dolog! Úgy mint az sem, hogy a lengyelek utálata kiteljesedőben van és Őket azért könnyű megismerni. Olyan parfümfelhőben leledzenek, amitől más népek kiütést kapnak vagy elvesztik a szaglásukat. Sosem köszönnek, bár ettől még britek is lehetnének. Viszont állandóan beszélnek a saját nyelvükön és csendben ezt nem tudják megtenni. Na ez néha állandóan idegesítő. A zsebzsem, ahogy nejemmel hívjuk. A busz visszhangzik tőlük, a munkahely hangos lesz ha megjelennek. Ők azok, akik még kristálycukorból is /!!!!/ lengyelt vesznek! Döbbenetes. Kérem Ők azok, akik nem változnak. De most már a font látványos zuhanásának köszönhetően nem jönnek. És mivel a gyereknevelés errefelé igen drága, hát el is mennek jó páran. Isten óvja tőlük Németországot!
Változás, hogy idén az előző hétvégén teljesen tervezetten bekövetkező Bonfire Night-ot már természetes brit dologként fogadtuk el. Bent megkérdeztem pár srácot, hogy tudják-e miért van ez? Jack szerint azért, hogy ihassanak és fellőjék a rakétákat. Matt szerint ez senkit sem érdekel, csak inni lehessen meg durrogtatni. Én tudom kérem, hogy a hihetetlen mennyiségű babtól, ami errefelé elfogy, a britek bármikor tudnak Beanfire Night-ot sőt Morningot is csinálni, de hogy gőzük sincs Guy Fawkes-ról, meg I. Jakabról az tuti. Mondjuk Barry szerint ilyen névvel, Jacob, senki sem lehet király, maximum lekváros üvegen címke. Amúgy ámulva hallgatták a mozsárban tört angolságommal elmondott történetet, hogy mire van ez az ünnep. Aztán nevetve mondták: You are kidding George! Pedig nem vicceltem.
Változás, hogy most már nem idegesít annyira a Halloween. Itt Britanniában nagy előny, KZS bristolszakértő szerint, hogy a legtöbb britnek még álarcot sem kell felvenni,elég csak smink nélkül kilépni az utcára. A Halloweent sokan GWD nek, azaz Great Womit Day-nek is hívják, mert az egyetlen cél, hogy addig tömik a gyerekeket édességgel, amíg végig nem hánynak mindent. Throw up baby! Amúgy nagyon vidám dolog volt. A tv összes csatornáján horror ment, ennyi zombival maximum Újév hajnalán találkozik az ember, miközben azt hörgik : Coffee!. Még a BBC és a Sky hírműsora is horrorral volt tele, vagyis a Brexit fantasztikus hasznáról beszéltek egyes szakértők, kettes szakértők meg habzó szájjal támadták az állításaikat.
Változás az itteni BKK, a First életében, hogy bevezette az E-ticket rendszert és ezzel egyidőben emelte néhány jegy árát. Mert vagy húsz féle van. Az E-ticket lényege, hogy letöltesz az okostelefonra egy alkalmazást, ahol tényleg tök egyszerűen vehetsz jegyet, bérletet, amit aztán a buszra felszállva bemutatsz a sofőrnek. A dologban az a jó, hogy akár hónapokkal előbb is vehetsz jegyet, mert csak akkor lép életbe, mikor aktiválod. Egy óra mutatja, hogy mennyi ideig érvényes még. Fantasztikus és egyszerű. Igaz, az enyémet Aliz tette fel és az első day rider-t, azaz napi jegyet is Ő aktiválta, de a következő már menni fog. Ha itt lesz mellettem. Talán egyetlen hibája, hogyha éppen lemerülőben van a telefon, akkor necces, hogy látja-e a sofőr. De hát aki digitális világban él, gondoljon erre.
Változás, hogy nem változott az , hogy még mindig próbálom megérteni a briteket, pedig mindenki, így KZS bristolszakértő szerint is ez teljesen felesleges, mert még saját magukat sem értik. Csak egy példa erre, az öltözködésük. Én kérem tudom, hogy itt minden kicsi, főleg a lakások ezért felöltözni sem könnyű, de azért az túlzás, hogy a britek javarésze úgy öltözik, hogy a felkelés után bezuhan a szekrénybe és ami éppen ráakad, abban indul el. Egy olyan országban, ahol bőven van pénz ruházkodásra és van is választék a legolcsóbbtól a legdrágábbig, az ember elvárná, hogy normálisan öltözzenek.De nem . Ma reggel a Sainsbury-be tartva láttam egy jó ötvenes hölgyet egy topban, buggyos gatyában és flipp-flopp papucsban, „mellesleg” akkora hőmérséklet jelzővel /2 darab/, hogy amelyik pasinak az nem tűnt fel, az vagy már túl van rajta vagy máshol találja meg a szerelmet. Vagy brit. A Sainsbury-ben volt egy férfi, vagy annak látszott, aki fekete tornacipőhöz valami joggingot húzott, ami talán kék lehetett, de most már bármilyen színűnek mondható, egy prémgalléros kabátja volt, kapucni a fején és egy teljes „mitettemahéten” mintájú atléta. És olyan szag, hogy kirakós römit lehetett volna játszani rajta. Ellenpélda egy hatvan felé közelítő hölgy aki emiatt az összes féket behúzta és OLH /Orcám Le Hull/ módra csinosan öltözve diszkrét sminkkel /na ez már külön furcsaság!/ vásárolt. Nem lehetett nem észrevenni. Jó értelemben. Amúgy ma reggel 9 órakor vagy mondhatom hajnali 9-kor, a mason smile –t / kőműves mosoly, mikor a dolgozó nadrágja lejjebb csúszik a kívánatosabbnál és egy smile jelenik meg/ villantó dolgozók vagy inkább ott lévő alkalmazottak száma csúcsot döntött és láthatóan csak egy dolog zavarta őket: a vásárlók.
Változás, hogy a jobb oldalon már úgy vezetek, mintha oda születtem volna. Komolyan már teljes biztonsággal vágódok be akár a négypályás körforgalomba is, hajtok be olyan utcába, amin egy levegővel kell végig menni, mert nincs hely ,hogy még egyet vegyek. Szóval meg lehet szokni. Amit nem, az a már általam számtalanszor említett fényszóró használata. Kérem a héten egyik este akkora köd érkezett Bishop Sutton és környékére, bár mint kiderült a kutya sem hívta, hogy az út olyan lett, mint a laza kötőszövettel rendelkező szépasszony, akinek a bájai hol itt hol ott bukkannak fel, attól függ merre fekszik, hol látható volt hol csak sejthető. Na ekkor az egyszerű brit az összes lámpát feloltotta, okostelefonján még az otthonit is bekapcsolta és ha tehette volna az öngyújtóját is tartotta volna a lehúzott ablakban, és ment ugyanúgy 50-nel /80km/h/ mert szerinte ez normális. Igencsak áldottam mindenkit, aki elintézte, hogy kopasz legyek, mert így nem hullott ki tőlük a hajam. Rémálom volt hazajönni. Az, hogy városban teljes utcai fénynél minek fényszóróval közlekedni, brit tudósok még kutatni fogják, mint minden marhaságot, ha van aki fizesse. De vannak pozitív dolgok is és ha itt él az ember, akkor inkább ezeket veszi észre. Másfél év után láttam egy olyan X3-as BMW-t ami indexelt. Gondolom beakadt a ruhaujja vagy a műkörme, mert egyébként nem tette volna, de megtörtént.
Változás, hogy szerintem kevesebb hülyeséget csinálok, mint régebben. Nejem szerint ez nem egészen így van, de itt nem tűnik fel. Én azért hiszek ebben. Apám mondta egyszer: Öregharcos te legalább kétszer álltál sorba, mikor az észt osztották. De legalább egyszer odaérhettél volna. Hm.
See you later!