„ Nem hiszem el, nem hiszem el!” ez volt a szavajárása velem kapcsolatban legcsinosabb Főnöknőmnek, akinek nagy szerencsére hosszú szőke haja van, ezért nem tudott az égnek állni. Volt olyan pillanat, mikor a fejét verte az asztalba. Nem semmi hatással voltam rá, mit tagadjam. Aztán az asztal védelmében, vettem neki ajándékba egy kispárnát, amit minden szektor értekezletre vagy egyéni értékelő elbeszélgetésre elhozott. Ez nekünk természetes volt, mások abszolút nem értették, de nem kellett nekik mindent tudni. Egyszer fordult elő, hogy az ominózus kispárna nem volt meg, mikor időpontom volt a Főnökasszonyhoz. – Egy pillanat – mondta és lerobogott az áruházba, majd olyan átszellemült arccal tért vissza egy vadonatúj darabbal, mint aki sikeresen szabadult egy kisebb és magányos helyiségből. Amúgy nagyon klassz főnök volt, sokat tanultam tőle, most is csak köszönni tudom Marton Gabi! A kispárna remélem megvan.
KZS bristolszakértő mondta: Rengeteg dolog lesz, amit nem hiszel el, pedig úgy van, de legalább annyi, amit elhiszel, de nincs úgy. Ez világos, mint a Guiness sör. Nos, ugye aki látott már Guiness sört az tudja, hogy az olyan sötét, mint egy éjszakai kormányszóvivő, de ezen most ne akadjunk fenn.
Nem hiszem el, hogy már ennyi ideje itt vagyunk és olyan természetesen telnek napjaink, mintha mindig is éltünk volna. Teljesen normális, ha pizsamában vásárló bojlertestű brit hölgy áll előttem a sorban egy boltban vagy, hogy bal oldalon megyek 40 mérfölddel a 30-as táblánál és képzeljétek el, mikor beülök Bogiba már rögtön a jobb oldalról húzom a biztonsági övet. Hiába: iskola! A brit tv műsorok már olyanok, mint az otthoniak: nézem, de minek. Mikor szállodában reggelizünk már teljesen nyilvánvaló, hogy igazi angol reggelit választok, mert meghiggyétek tényleg finom. A paradicsomos bab pirítóssal vagy a gravy szószban hátúszást is vállaló puhára főtt zöldség még nem jön be, de hát ugye az idő végtelen, szinte bármi megtörténhet, még Brexitánia is kiléphet az európai szabadpiacra, ami nincs.
Nem hiszem el, hogy bekövetkezett az, amire sosem gondoltam: rövid nadrágban lépdeltem Britannia szent földjén. Komoly riadalmat keltve ezzel a portsmouthi emberek többségében. De sorjában. 1976 óta nem volt olyan meleg időjárás, mint amilyen beköszöntött a közelmúltban. Kérem a britek már 24 fok felett elvesztik a hőérzetüket és ezt mértéktelen ivással próbálják helyrehozni, ami persze nem működik, de kellemes. Most tessenek elképzelni azt, amikor egész héten 32-35 fok van és este 20 fokra „hűl le” a levegő. Ez már itt a világvége. És ha a hőség nem lenne elég, még hozzájön a látvány. Már párszor leírtam, hogy nincs az a napszemüveg,szem elé helyezett betongerenda, amivel ki lehetne védeni azt a retina károsodást, amit az alig öltözött brit hölgyek okoznak. Én tudom, hogy kívülről Britanniát tenger veszi körül, ami hullámzik. Na de belülről meg a brit hölgyek hullámoznak. Amúgy ha sokáig nézed a tetoválásukat, még tengeri beteg leszel. Az a látvány, ami a múltkor ért, az még nekem is sok volt. Álltam a buszmegállóban, ki volt írva a 36-os busz 14 perc múlva jön, ami ugye azt jelenti bristoliasan : bármikor. Mert vagy jön, vagy nem, kicsit olyan, mint az 50%-os nemi erőszak: a pasi akarta a hölgy nem. Jött viszont egy 48-as busz, ami olyan helyeken is jár, ahol az egyetlen fehér dolog a jegy, és akkor egy fekete hölgy futni kezdett a busz után. Tisztára, mint 4×100-as jamaicai váltó. Egy személyben. Olyan kilengése volt a hölgynek, hogy azt nyaktörés nélkül követni sem lehetett. Közben visította, hogy: Please! Please! A buszvezető persze megvárta, de a légrugókat a másik oldalon leengedte, előre látván, ha a hölgy felszáll a buszra, annak következményei lesznek. Jól látta. Mellettem egy capuccino srác elhűlve suttogta: Men! Like my mother. But twice! (emberek, olyan mint Anyám, csak kétszer akkora) Amúgy a buszon nincs légkondicionáló, mert itt ugye nincs meleg. Ha van, akkor nem beszélünk róla és nincs. Ilyen egyszerű itt Brexitániában. Szóval meleg volt. KZS bristolszakértő akkor tért vissza nyaralásából és azt mondta: Korfun nem volt ilyen meleg, de Britannia én így szeretlek. Amúgy KZS egy brit utazási iroda jóvoltából volt Korfun ,csupa angollal és közlése szerint „Ugató kutya legyek főtt babbal egy kantoni étlapon, ha még egyszer angolokkal együtt nyaralok” . Valljuk meg ennek a valószínűsége csekély, de mit lehet tudni? Nigel „The Rat” Farage a brexit leglelkesebb híve, aki Brüsszelből kapja nem kis fizetését, mivel Britanniában nem jutott be a parlamentbe, azt mondta élő adásban, hogy 2000 ország vár arra, hogy Nagy Britanniával kereskedelmi megállapodást kössön. Ennyit a brit oktatásról. Tehát meleg volt. Ezt leginkább akkor érezhette az ember, ha a szedőterem 5 fokjából kilépett az udvar 35 fokjába és igyekezett a hűtőterem felé, nehogy megszakadjon a hűtőlánc, ami a szállítóautóink oldalán szereplő akreditációs számok garantálnak. Gondolom tudjátok mi a lényeg: nem beszélünk róla, tehát nincs. Ugye milyen egyszerű? Nyugi jön a rövid nadrág is.
Nem hiszem el, hogy mennyire jó Britanniában kirándulni. Rengeteg gyönyörű hely van, amit érdemes megnézni. El is határoztuk, hogy a hosszú hétvégémen elmegyünk Lulworth-be a tengerhez, ahol a Durdle Door nevű csoda is található és onnan Portsmouth-ba, ahol rengeteg látnivaló van. Ott alszunk és másnap visszafelé megnézzük Salisbury híres katedrálisát. Pénteken időben indultunk , a GPS szerint két óra alatt oda fogunk érni. Valóban, 3 óra 20 perc alatt odaértünk. Egyrészt egy kevésbé forgalmas, de igazi angol falusi utat választottunk, ahol több volt a kitérő, mint az egyenes út, másrészt nem messze a céltól volt egy tábla: út lezárva. Errefelé ez nem jelenti közvetlenül azt, hogy ténylegesen le van zárva az elejétől fogva, hanem majd valahol beljebb le lesz zárva. Nos mivel nem tudtuk mi lesz, ezért elfordultunk egy B jelű négyszámjegyű útra. Ez pontosan 7 láb, azaz 210 cm széles. Bogi ha jó kedvében van, pont ekkora / na jó, tükörtől tükörig 198 centi, de szokott mosolyogni. Komolyan/ Így tehát mikor az alig három méter magas sövény mögül a fordulóban feltűnt egy Mercedes Sprinter a maga 7 tonnájával, még Boginak is inába szállt az injektora. Ettől függetlenül, azt a 12 mérföldet sikerült 40 perc alatt megtenni, úgy kerülgettük egymást, tolatva, araszolva, mint ateista macska a templom egerét. És megérkeztünk gyönyörű, napfényes 25 fokos időben Durdle Door ba, ahol 2014 szeptemberében megérett az elhatározás: itt fogunk élni. KZS bristolszakértő szerint: Van ebben a helyben valami és az nem homok a cipődben. A Facebook nevű valóságbefolyásoló eszközön már láthattatok néhány képet a tengernek erről a csodájáról. Én nem vagyok annyira tehetséges, hogy szavakkal leírjam. De szívem-lelkem eltelt vele. Mint Attila barátom, mikor azt mondta: Gyuri ott álltam Rijekában, néztem a tengert és azt éreztem végre hazaértem. Talán ezért is remek dolog embernek lenni és nem vegetációnak. A tenger csodás volt, tiszta és ahogy Barbi of Google nagyon találóan megfogalmazta: Pasiknak úgy 3 centi hideg. Hm. A tengerben az is jó, hogy mindig fúj a szél és sosincs nagy meleg. Igaz a nap éget, főleg ha valakinek annyira lobog a haja, mint az enyém. De hát van megoldás: SAP-KA! Innen indultunk tovább Portsmouthba, ami jó 80 mérföld, igaz ezt a Google maps 80 kilóméternek írta, nos gyalogolja le a különbséget a programozó. Ekkor már komolyan meleg volt. Úgy írtuk a szállodának, hogy 16 órára érkezünk meg. A városba érve, amikor úgy tűnt el az M275-ös autópálya, mint ha nem is lett volna, igénybe vettük Jolán idegenvezetését (KZS bristolszakértő elnevezése a Goggle maps hangjára) amely nagyon komolyan közölte: (fonetikusan írom) Constitúton róadon forduljon jobbra 1000 yard múlva. Ez jó tanács volt csak ki a fene tudja mennyi az 1000 yard vezetés közben?! A lényeg azonban, hogy 16 órakor percre pontosan bejelentkeztünk a Holiday Inn Express szállodába. A szoba remek volt. Én még ilyen fürdőszobát nem láttam, hogy az az ajtó, ami zárta a fürdőszobát az zárta a WC-t is így mindkét helység használható volt. Remek megoldás! Mivel még volt idő, hiszen a Gunwharf Quays nevű kerületben laktunk a tengerparton ( ez a név egy eltévedt vikingtől származhat vagy egy sajtóhiba, ha az akkor nagyon szép helyre épült) ezért elindultunk körülnézni, a cél a Spinnaker Tower volt, ami tényleg vitorlára hasonlít. 120 méter magas és hihetetlen kilátás nyílik a tengerre, a közeli Wight szigetre, a Történelmi Dokkokra és még egy kicsit lehet látni a katonai bázisból is. Kihagyhatatlan. Van egy üvegpadlós rész, amire cipő nélkül lehet rálépni és alattad ott a 120 méter semmi. Na most annak, aki már egy sámlin is szédül a magasságtól, mint én, nem kis kihívás . De mivel úgy gondoltam, mikor lesz még egyszer ilyen lehetőségem, hát odaálltam és oda-vissza átgyalogoltam rajta. Kérem a zabszem… ugye. De nem ezért kellett a rövid nadrág, hanem a meleg miatt. Mivel Aliz nem hozott két szoknyát, ezért vettünk nekem egy rövidnadrágot és neki egy szandált rögtön reggeli után. Azt tudtam, hogy ha az RTL Klubból valaki látta volna, akkor most az én lábaim jelentenék az X factor emblémáját, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire vékonyak lettek. Ahogy elnéztem mások sem. A reggeli után tettünk egy kis sétát a tengerparton, nagyon szépen rendbe hozott kisházak, kocsmák, halpiac és sok más látványosság, mint az emeletes motorcsónak tároló fogadott minket. Portsmouthban több nevezetes hajó is található a Historic Dockyard nevű területen. Minden hajóra külön belépő van, de még a tengeralattjáró múzeumban is, ami szemben található az öböl túloldalán Gosportba. Bennünket Lord Horatio Nelson admirális Victory nevű hajója érdekelt igazán. Laza 36 font volt kettőnknek. Hm. Kívülről meglehetett nézni a HMS Warriors hajót, ami 1860-ban épült és az Egyesült Államokba hajózott a legtöbbet, a HMS M33-at, ami a dicstelen, 79000 brit, ausztrál és új-zélandi katona életét követelő 1916-os gallipolli partraszállásnál vett részt (erről brit könyvekben igen keveset olvashattok, akárcsak a búr háborúról, melynek eredményeként a világ megismerhette az új brit találmányt: a koncentrációs tábort. Mert ugye amiről nem beszélünk, az nincs) és aztán jött a csoda a HMS Victory, ami az 1805 ben lezajlott trafalgari csata zászlóshajója volt. A HMS nem azt jelenti Hű Milyen Sudár, hanem His Majestic Ship azaz Őfelsége hajója. A Victory pompás. Bár a három árbóc csak az első csarnakig van meg, hihetetlenek a méretei. 2126 tonna üresen, 185 ágyú volt a fedélzetén. 6 szint magas, ami azt jelenti, hogy az első szinten 5 láb (kb.165 cm ) a magasság, míg az ötödik szinten 4,1 láb vagyis 135 centi. Mielőtt a hajóra léptünk egy nagyon hosszú, nagyon sovány Anna nevű hölgy minderre felhívta figyelmünket, majd rám tekintve egy halk Oh! hagyta el a száját, majd megkérdezte milyen magas vagyok? 6.7 mondtam. Egy újabb Oh! volt a válasz, majd utunkra bocsájtott és beleszólt a rádiójába: Attention! 6.7 man is on board! Vagyis 6 láb 7 hüvelyk magas férfi a fedélzeten. Szerintem a Victoryn azóta nem volt ilyen riadó, mióta egy matróz meglátta Villeneuve tengernagy hajóhadát a távolban. Mindenhol csak azt hallottam 6.7 man is on board! És persze szóltak, hogy vigyázzak. Úgy 43 szor. Maga a hajó lenyűgöző volt. Minden pontosan helyreállítva. Az ágyúk, a fekhelyek a golyók, a muskéták minden. A negyedik szinten kezdtem magam nagyon magasnak érezni és rájöttem, ez itt nem előny. Valahogy olyan testtartással közlekedtem, mint mikor egy röpke 14 órás bejárat építés után egy egyházi nevű felettesem visszaküldött, mert látott egy helyet, ahol nem volt árcímke, s mikor lehajoltam úgy is maradtam. Úgy két napig. Egy biztos: ha bármilyen XIX. századi hajós filmet láttok, ahol Gregory Peck vagy Russel Crowe egyenesen állva kalapban beszélget a kabinjában, felejtsétek el. 160 centinél magasabb ember ott vagy térden járt vagy mindig piás volt és fetrengett, vagy makett volt. Ekkor már igazán meleg volt, úgy 32 fok. Elindultunk Salisbury felé. Fantasztikus időben és fantasztikusan szép helyeken mentünk, Bogi szinte falta a mérföldeket örömében. Amúgy a lelkem átlépte 17 éves korára a 120.000 mérföldet /192.000 km/ de ez alig látszik rajta és a kellemes utazást 7,1 l/100km fogyasztással hálálta meg. Nem semmi gépezet. Salisburyben van Britannia legmagasabb 123 méter (404 láb) magas templom tornya és egy 1277 óta működő mechanikus toronyóra, valamint a négy létező hiteles Magna Charta másolat egyike. A város igazi brit gyöngyszem, élvezet bolyongani benne, bár mint minden ilyen város, a látnivalók a város közepén viszonylag kis helyen találhatók. A katedrális is itt van. Nagyon szép kívül belül, az ablakai, az egész elrendezése. A Magna Chartát úgy képzeljétek el, hogy egy kis kuckó közepén egy üveg vitrinben van szürke alapon fekete betűkkel. Természetesen 7 fontért élethű másolatot lehet venni az üzletben, ami a katedrális egyik oldalhajójában található az étteremmel együtt. Megérte megnézni, minthogy az egész hétvége fantasztikus volt. Újabb élményekkel gazdagodtunk, amit már soha senki és semmi el nem vehet tőlünk és 6 hét múlva újra hosszú hétvége, ha minden igaz Wales-et vesszük célba. Alig 50 mérföldre van innen, ami nem távolság.
Nem hiszem el, hogy még másról is akartam írni, de szerintem ennyi szenvedés Nektek elég mostanra. De ahogy egy nagy hős mondta éjszaka is napszemüvegben: I’ll be back!
See you later!