Apám mindig azt mondta: Ne ígérj meg csak olyat, amit meg is tudsz tartani. Én ugye megígértem a folytatását cornwall-i nyaralásunknak, de valahogy sehogy sem jött össze. A múlt században Magyarországon volt egy mondás, miszerint a magyar mezőgazdaságnak öt baja van, a négy évszak meg a párttitkár, ám erre hivatkoznom nem lenne szerencsés. És ugye a mostani fiatalok nem tudják mi az a párttitkár. Bár szinte naponta találkoznak velük, csak most már funkciókban vannak./ Egy szintén múlt századi mondás szerint A káder nem vész el, csak átalakul/ Szóval a majd hónapos késésnek több oka is volt. Az egyik veleszületett, a lustaságom. A másik, hogy a leendő szabad piac mámorában leledző britek még mindig nem akarnak dolgozni és ez megint plusz munkát teremtett nekünk. Aztán a laptop úgy döntött nem hajlandó tölteni a benne lévő akkumulátort. Se. Meg az idejét sem velünk. A töltő jet dugó csatlakozója ugyanis visszahúzódott, mint a tenger Weston-nál, ha mi ott vagyunk és nem volt hajlandó egyetlen dugásra sem / na jó csatlakozásra sem/. Így vettünk egy külső akkumulátor töltőt, ami egy hét alatt ért ide Németországból és további napokba tellett mire a postán átvettük. Aztán két napba, hogy végre töltse is azt az akkumulátort. Most végre van szufla gépben, és van szabadnap és van magyar bor a pohárban, így aztán csak a delete gomb ment meg Benneteket attól, hogy ne olvassátok el a következő sorokat. /De olvassátok lécci,lécci,lécci!/
Lelant faluban marad abba a történet, ahol egy nagyon szép családi panzióban laktunk. Meglepően nagy és kényelmes ágyunk volt, meglepően nagy és kényelmes fürdőszobával, ahol le is tudtam ülni a nemes gondolatok legjobb lelőhelyére. Mikor megtettem, meglepően forró volt a radiátor, ami azért a kinti 29 fokhoz szerintem túlzás. Meglepően nem volt meleg víz viszont a zuhanynál, ami pedig piszok jól jött volna. Igaz kárpótlásul hideg víz sem volt. Így aztán maradt a mosdó, ahol viszont mindenféle víz volt, igaz jó brit szokás szerint két külön csapból. Mivel errefelé még mindig nem hisznek a keverő csap nagyszerű mivoltában és abban, hogy Boris Johnsonnak borzalmas frizurája van, így marad ez a leforrázottkezedrögtönhűtheted megoldás. Szokás kérdése, mint a melegített blackpudding, amitől vagy rögtön vagy később, de a gyomrodnak felszínen is érezhető reakciója lesz. /Amúgy én szeretem. Igaz KZS bristolszakértő szerint Nincs rossz kaja, csak nem eléggé éhes az ember/ Szóval egy négy maréknyi mosdóban megfürdeni tetőtől talpig akkor, amikor a tető ilyen messze van a talptól mint nálam, nem kis dolog, de ez mondjuk semmi volt a charlestowni fürdőszoba szekrényhez képest. Jól aludtunk meg minden és 9 órakor Debbie a tulajdonos hölgy egy igen finom reggelit és három tök jópofa kutyát tálalt fel, mindezt egy Mozart szimfónia kíséretében. A kutyák rögtön lerohanták Alizt és versengtek a simogatásáért. Én is próbálkoztam az egyiknél, de úgy nézett rám, mint ateista macska templom egerére. Az aznapi célunk az volt, hogy megnézzük Aliz régen várt álmát, St. Michael’s Mounth-ot és túléljük a meleget. Valaki odafent úgy gondolta rátesz még egy lapáttal, biztosan ráért vagy nem volt jobb dolga vagy akciós volt a brikett. Lett volna ötletem mivel játsszon inkább. Az út alig félóra volt, 8 mérföld. Mondjuk volt pár körforgalom és néhány száz autó, mindez úgy 10 óra körül. St. Michael’s Mounth nevezetessége, hogy egy ötszáz méteres kövesúton lehet eljutni a szigetre és az ott emelkedő kastélyba, ha nincs dagály vagy sok teherautó. Egyébként már a parkolóból is gyönyörű volt. Aliznak jó érzéke van a nagyszerű dolgokhoz / erre én lennék az egyik példa/, ez a sziget rögtön csúcsra került nálam . Rengetegen voltak már ilyen korán is. Elég meredek köves és sziklás részen lehetett a kastélyba feljutni. Sokan ezt a brit nyári lábbeli formulában, a flip-flop papucsban tették meg, sokan babakocsit vittek volna fel. Szinte hihetetlen, hogy mindenki túlélte a dolgot. A szigeten egy gyönyörű kert is van, a képeken láthattátok. Nehezen szakadtunk el innen. St. Ivesbe indultunk ezután, mert az is gyönyörű, ahogy előzetesen megnéztük a képeken. Igaz Debbie még a reggelinél megkérdezte, hogy hol akarunk majd parkolni? Ugyan már biztosan találunk helyet, mondtam, mire olyan „szegény bolond, legalább hisz valamiben” nézéssel válaszolt eleresztve egy sóhajt . Az én cérnám úgy egy órai parkolóhely keresgélés után szakadt el és úgy döntöttünk, irány aznapi szállásunk Newquay. Az út meleg és forgalmas volt arrafelé. Is. Ez már ugyanis az az időszak, mikor Cornwall határában már suvickolják a MEGTELT táblákat, mielőtt hamarosan kitennék őket. Jolán, akit Google Maps-nek is hívnak, alig fél mérfölddel elvétette az úticélt, de mi megtaláltuk a Port Beach szállót, ahol első dolgom volt kipróbálni jó-e a zuhany. Mert biztos, ami tuti. Mivel korán és meleg volt, ezért fürdőruhába öltözve megrohamoztuk az öblöt, ahol az óceán egyre beljebb jött. Nem volt annyira szép, mint Portkidney , ám fürdeni lehetett. Letettük a cuccunkat és bementünk a vízbe, ami a parton meleg volt, boka magasságban kellemes, térdmagasságban hideg, combközépen pedig tudodkiét jeges. Elvileg arról volt szó, hogy csobbanunk egyet, de erre csak Aliz volt hajlandó, ahogy mondta Beleültem egy jeges vödörbe. Itt is készült pár felvétel, de ennek publikálásától eltekintenék. A Cornwallban Partavetett Bálnák newquay-i összejövetelének díszvendége titulust elnyerném vele, de nem szeretném, hogy letiltsanak a Facebook-ról emiatt. Másfél óra alatt végül is négyszer menekültünk a dagály elől, ennyiszer derült ki, hogy rossz helyre pakoltunk. Amúgy KZS bristolszakértő mondta a múlt héten, mikor 32 fokos melegben Bidportnál voltak a tengerparton: A víz nem is olyan kellemetlen a hőség után. Csak előtte. Nos én nem vagyok bátor nő, így maradtam egy szolid csülökáztatásnál. Este a helyi pubban ettünk. Itt úgy működik a dolog, hogy nincs pincér. Leülsz egy asztalhoz, a számát megjegyzed. Mindent a pultnál rendelsz. Vagy fizetsz rögtön mindent vagy otthagyod a kártyádat és fizetsz a végén. A piát Te viszed rögtön, a kaját odahozzák a szám alapján. Éppen pint Korev sörömet kortyoltam, mikor hatalmas üvöltözés támadt. Mert a VB itt sem állt meg és ekkor derült ki, hogy a németek kiestek. A nácik, ahogy még mindig hívják a németeket, kiesése nagy öröm volt. A brit szeretet nem ismer határokat. Az éjszaka egy igazi zuhanyozás után jól telt és utolsó napunk reggelén egy alig úton elindultunk Padstow-ba, amire mindenki azt mondta ne hagyjuk ki. 10 óra előtt értünk oda olyan keskeny utakon, hogy azt otthon el sem hiszitek. Kettő busz és egy DAF teherautó akadt utunkba, szerencsénkre mindegyik mellett elfértünk. Igaz alig, de megvolt. Padstow valaha egy kis halászfalu volt, abból nőtte ki magát üdülő várossá. Voltak olyan részei, amikor azt hittem visszacsöppentem 25 évet az időben és Bibionéban vagyok. Le szerettünk volna menni a tengerhez, bocs óceánhoz, de nagyon lent volt és nagyon messze. Ezért egy mérföld után visszafordultunk. A látvány lenyűgöző volt. Szerettünk volna venni pár dolgot és ezért Jolán segítségével elindultunk egy Tesco felé. Erről kiderült, hogy sajtóhiba vagy csak papíron létezik. És ugye ott nem tudunk vásárolni. Vagy nem vagyunk elég ügyesek hozzá. Ezért hagytuk a dolgot és mentünk utolsó célunk Tintangel felé, ahol Artúr király romvára várt reánk. Már említettem, hogy a briteknek van kereskedelmi érzékük. Mert kérem Tintangel várának semmi köze Artúr királyhoz, aki a mai Bath környékén vitézkedett és egy fél Budapestnyi hely királya volt. Ettől függetlenül a városka erre a legendára épült az óceán szélére. Bitang nagy parasztvakítás, de beveszik. Rengetegen. Amúgy mi is. Van ott Merlin barlangja, ahová a gonosz Morwena bezárta, van egy Sárkány szíve nevű hely, ahol Artúr a Sárkány szívébe szúrta az Excaliburt, ami egy kard és nem vodka, meglehet Artúr azzal jobban járt volna, egy kis jéggel és citrommal. Akit az Artúr dolog jobban érdekel mindenképpen nézze meg John Boorman ír rendező, Írországban forgatott amerikai pénzen létrejött, nagyrészt angol színészek által játszott Excalibur című angol filmjét. Pont annyi köze van a valósághoz, mint Tintangel városának. Mikor megérkeztünk a meleg még melegebb lett. Ezenkívül két furcsaság is volt. Az egyik , hogy nem volt szél, pedig óceán parton voltunk, a másik, hogy volt szúnyog. És kérem a brit szúnyog is hegedül , nem skót dudán játszik. Így megy ez. Nagyon nagy melegben elindultunk az alig 40 fontos jegyek megvétele után, hogy megnézzük Artúr király várát. Először lementünk majdnem a tengerpartig. Aztán megnéztük, hogy a várrom, aminek egyébként nincs egyetlen összefüggő ép része, milyen magasan van. Még nekem is. Majd a nyakam tört ki, olyan magasan. Elindultunk. Aztán visszafordultunk. Túl meredek és túl meleg volt. Amúgy 33 fokban arra várni, hogy egy olyan lépcsőn való feljutásban legyen részem, ahová a zergék szakszervezete is mozgólépcsőt követelnének, nem volt erőnk. Jó lett volna egy mozgólépcső, valóban. De ahogy KZS bristolszakértő mondta: Az, hogy melyik lépcső mozog vagy sem az csak pia kérdése. De nem volt piánk. A város másik nevezetessége egy 1380 ban alapított postahivatal, ami még az 1950-es években is működött. Szintén nevezetesség, hogy találtunk egy kis boltot, ahol mindent meg tudtunk venni. Tesco nélkül. Csak úgy. Elindultunk utána a dögmelegben, alig 160 mérföld, mi az nekünk. Pont a legjobbkor értünk Bristolba. 16 óra után, mikor mindenki elindul haza. Lett is szép dugó. Na de mi nem azért vagyunk 3 éve bristoliak, hogy ne tudjunk kerülő útvonalat, arra biztos nem jár senki. Nem állítom, hogy életem legjobb döntése volt. Kettő óra alatt tettünk meg 31 mérföldet. Melegben. Fruzsi néha morózusan röffentett és mintha szelepei is azt kattogták volna : i-di-ot,i-di-ot.
Amikor hazaértünk, lepakoltunk és megtömtük a mosógépet, majd elégedetten ültünk le a kanapéra egy pár percre. Meglehet, ha nem jár le a mosógép másfél óra múlva, még mindig ott ülünk. A Bakancslistán eggyel kevesebb város. Még kettő van, amiből egy, Barcelona 61 nap múlva válhat valóra. De ki számolja. A harmadik az nehéz ügy. Minden tiszteletem azé, aki kitalálja melyik az. Hihetetlenül szép helyeken jártunk. Britannia olyan részein, amit el sem tudtok képzelni. Csodás ország ez. Mindenki nézze meg egyszer, ha alkalma adódik rá. Megéri. A briteknek főleg.
See you later!