„ Az mindig nagy kérdés egy várnál is, hogy érdemes-e felmászni a ki vagy belátásért” – mondta KZS bristolszakértő, mikor mondtam, hogy a legfőbb célom a whisky pusztításon kívül az, hogy lássam a várat és a híres táblát, amin az áll: Itt lépett be a várba William Wallace a skót szabadság legnagyobb harcosa.
Csütörtökön olyan verőfényre ébredtünk, hogy a fal adta a másikat. A reggelinél kicsit Barcelonában éreztük magunkat, annyi spanyol volt az étteremben. És most nem a pincérekre Mariara, Joséra vagy Jesusra gondolok, hanem igazi spanyolokra, akik elszórt csoportokban az egész helyiséget elfoglalták. Ez a reggel volt az, mikor is megkóstoltam a melegített haggist, a skót nemzeti étket, ami nélkül ugyanúgy nincs Skócia, mint whisky nélkül. Ettem már jobbat is, igaz nem haggisból. Mire hasonlít? Igazából olyan volt, mint egy zsírosabb májas hurka, igazi gerslivel és só nélkül. Nem rossz. Hoztam is haza egy dobozzal, hogy mikor kellő bátorságot szerzek, akkor rávessem magam, mint kisgyerek az internetre. Jól lakni persze a szokásos FEB-vel laktam jól, ami Full English Breakfast-ot takarja. Mivel 11 órára szólt a hivatalos belépőnk a várba, ezért a Jolán ( Google Maps) által 20 percesnek mondott utat 10 órakor kezdtük meg. Sütött a nap és csak 4 fok hideg volt, mikor másszon fel az ember egy várhoz, ha nem ekkor. Nagyon hasonlított arra, amikor valaki a Vérmezőről kapaszkodik fel a budai várba. Itt is elkezdtük számolni hány lépcsőfokot megyünk, de a szufla hamarabb elfogyott, mint a lépcső. A lényeg: 10.38 kor fent voltunk a vár előtt. Nagyon klassz volt. Miután egy automatánál megkaptuk az előzetesen lefoglalt belépőinket, 34 font, de ki számolja, körülnéztünk kicsit. Ami hasonló a mi budai várunkhoz, hogy a gagyi tömeg itt is mindent eláraszt. Minden ami skót és tajvani készítésű itt megtalálható. Ehhez jön még a whisky, a skót duda cd-k halma, mindenféle skót viselet, a kilt-től ( ez a szoknya, ami alatt vagy van valami vagy csak a duma) a raglanon keresztül ( ez az a lebernyeg, amit magukon keresztül hajtva viselnek) a barett-ig ( ez a jellegzetes sapka szerűség). Lehet rendelni is, interneten személyesen vagy bosszúból. Aztán a kasmír. Ami itt szent dolog és annyiba is kerül. 49.99 font egy akkora sál, ami egy bővebb lélegzettel ellátott hölgy fél formájára sem elég. Viszont kérem ez egy tuti dolog. Mert szinte minden második ember vesz belőle. Mivel minden második turista kínai. Ez komoly. Ezért a skót bolt tulajdonosok rájöttek, hogy ha mindennapi whiskyre valót meg akarják keresni, akkor a nemzeti büszkeség kicsiny háttérbe szorításával kínai eladókat kell alkalmazni. Mivel itt Edinburgh-ban is rengeteg van belőlük, ez nem probléma. Ezért aztán minden souvenir boltban legalább három kínai szorosacopfom mosolyú lánykát lehet találni. Az is tuti, hogy ezekben a boltokban mindenhol skót duda zene szól. Na jó üvölt. A britek már régóta állítják, hogy ezt a skótok kizárólag az Ő bosszantásukra találták ki, pedig nem így van. Aki nem érez rá az ízére vagy nem süket, azt is bosszantja. Nemzetiségtől függetlenül. Én például nagyon bírom – Hiába mondod, itt a hülyeségedre nincs kedvezmény – figyelmeztetett nejem, mikor a Scotland, the brave nótát felismerve fütyülni kezdtem. Tényleg nem volt. Amúgy whisky, skót shortbread azaz linzer és haggis mindenhol van. Most a napelemes integető Fülöp hercegről nem szólnék és az egyéb retina szaggató képeslapokról és bögrékről sem. Az Armageddon című film orosz űrhajósával szólva: Ámerikai álkatrész, órósz álkátrész, mindegyik made in Taiwan! Akárcsak itt. Az idő közeledtével kicsit körülnéztünk. A város látképe fantasztikus volt. Két szobrot is láttunk. Az egyik a Háborúban elesett lovak emlékére volt állítva. Komolyan. Ugye itt Britanniában a Háború az csak az Első világháborút jelenti. Itt mindig azt ünneplik. Mert azt Ők nyerték meg. Hm. A második emlékmű a búr háborúban elesett skót harcosoké volt. A búr háború az nem a britek dicsősége. Nem is igen beszélnek róla, nem is igen tanítják. Megvolt, megnyerték kész. 1899-ben az akkor valóban hatalmas brit birodalomnak több pénz és néhány kikötő is kellett. Főleg Afrika déli részén, ami közel lévén Indiához és Kínához, fontos volt a briteknek. Mármint hogy nyugodtan hajózzanak. Amennyiben igazak a pletykák, akkor azon pöccentek be, hogy az akkori Transvaal állam egyik kikötőjében pénzt merészeltek kérni azért az ottani holland telepesek, hogy megjavítsák Őfelsége egyik hadihajóját, ami nem tudott az akkor már brit kézen lévő Fokvárosig elvergődni. Ezt a nyilvánvaló sértést meg kellett bosszulni. A valós ok azonban az akkoriban termelni kezdő arany és gyémánt bányák voltak. Akárhogy is szépítjük a dolgot , a brit birodalom is abból lett nagy, amit elvett másoktól. Ezúttal is ez történt. A britek 1899-ben kezdték el a búr háborút és először a skót gyalog és lovas ezredeket küldték oda ( meg ausztrál, indiai, egyiptomi és egyéb katonákat), akik aztán jelentős veszteségeket szenvedtek, mert a fránya búrok nem úgy harcoltak az ötszörös túlerő ellen, ahogy az angolok akarták. Nem volt jelentős reguláris hadsereg ezért aztán partizán módra, gerilla hadviseléssel és a hely tökéletes ismeretével jól megszívatták a briteket. Olyannyira, hogy egy évvel később Lord Kitchener a háború brit parancsnoka a parlamenttől kapott felszólítást, fejezze már be ezt az egészet. Ekkor támadt valamelyik talpraesett tisztnek az az ötlete, hogy a harcoló búrok gyerekeit, feleségeit és egyéb hozzátartozókat koncentráltan gyűjtsék össze táborokba és emiatt a búrok leteszik a fegyvert. A koncentrációs tábor elve bevált 1902 ben a búrok letették a fegyvert, Dél-Afrika brit kézre került. 42000 asszony, gyerek és öregember halt meg a táborokban , hol járványban, hol szomjan vagy éhen. De győztek! Ennyit az emlékműről.
Mit sem ér egy igazi túra, ha nem találkozol magyarokkal. Egy pár kért meg minket, hogy csináljunk róluk fotót, amit Aliz meg is tett. Mikor mondtam neki, meg kellene nézni, hogyan sikerült, a srác azt mondta magyarul: Kösz szépen jó lett! Mindenhol ott vagyunk. Beléptünk a kapun 11 órakor. És megláttam a híres táblát. Kicsit a földközelében, de ott volt. A skótok amúgy is szeretik kicsit kiszínezni a történelmüket. Vegyük Wallace urat, akinek a feleségét valóban kivégezték, mert lopáson kapták és nem először. Ezen aztán Wallace úr berágott és dühében lemészárolta brit helyőrség mind a nyolc tagját meg két birkát, ebéd gyanánt. Na innen aztán nem volt megállás és Stirlingnél megverték Longshank Edward azaz Nyakigláb Edward angol király seregét, ezzel rövid időre biztosítva a skót függetlenséget. Hogy mik kerekednek egy sima lopásból?!
A vár kisebb volt, mint amit vártam. A skót akcentus viszont nagyobb. Az udvaron volt egy skót kockás öltözetben lévő fickó, aki olyan akcentussal magyarázta a látnivalókat, hogy a csoport legtöbb tagja csak pislogott. Mivel ugye én nem kenem inkább vágom az angolt, de azt tőből, teljesen úgy éreztem magam, mikor Szögedében voltam katona és Igaz Feri a szőke more, ahogy hívtuk, elmesélte mit is csinált otthon, Makó melletti tanyáján. Olyanokat mondott, hogy : Igazétam az anyjukon, mert takarta a likat. Ez magyarra lefordítva azt jelentette, hogy a felesége nem akart házaséletet élni a férjével, ezért pofon vágta. A másik kedvencem: Főtöttem a padra cincogáni a cirmost, dejszen lött is mezéria, mögszalajtotta kicsinyét a ögeröket, hogy mosoly vót bönnem. A nejem szerint én mindig tudok hülye képet vágni, de ha akkor lát, akkor életem csúcspontján talál. Egy nyomoronc szót nem értettem, hogy milyen padon mit csinált kivel és milyen mizéria lett abból és ezért miért volt mosoly???? Mivel mindenhol vannak rendes emberek, ezért lefordították nekem, hogy az ostoba pösti is értse: Feltette a macskát a padlásra, amelyik megkergette az egereket és Igaz Feri ezen mosolygott. Ennyit a skót idegenvezetőről.
Amúgy az edinburgh-i vár mintapéldája annak, hogy hogyan is kell nagyon pici érdekes dolgot hatalmas körítéssel eladni. A skót korona és a jogar valamint egy akkora kard, amivel egy hadseregnek is lehet szalonnát vágni, egy kicsiny teremben volt. Na de mire elérsz oda, még azt is megmutatják, hogy hány lépésre volt akkoriban a wc, ami jó középkori megoldással egy deszkalap a semmi fölött, aztán hadd hulljon bélese. A váron belül több terem és kápolna van. Érdemes megnézni, ha valaki arra jár. A várból kilépve kezdődik Edinburgh másik nevezetessége a királyi mérföld, azaz a Royal Mile. Itt épültek a nemesek házai, palotái. Szebbnél szebb épületeket lehet látni. Az első rögtön a skót whisky múzeum, ahol 162 féle skót whiskyt lehet látni és negyvenet kóstolni. Rögtön egy gagyi bolt után van, mert ugye a skót gagyi az megelőz mindent. Mint tudjuk mindenhol ez van, a turistákat etetni kell. Az az ezerhatszáz méter, amit itt végig sétál az ember, az maga a történelem. Mindkét oldalon szűk sikátorok szaladnak lefelé a városba, van olyan, ahová egy korsó sör vagy egy adag haggis után senki ne merészkedjen, mert beszorul. Az épületek csodásak, mind karbantartva. Rengeteg bolt, kasmír sál hegyek. Azt hittem, hogy minél messzebb jutunk annál olcsóbb lesz, de tévedtem. Mintha árkartell lenne, mindenki ugyanannyiért adja. Viszont a skót ruházattal más a helyzet, ott minőség, mennyiség és pofa kérdése az ár. Egy klassz skót kockás gatyónak én sem tudtam ellenállni és meg is vettem potom 14.99 ért, a hülyének is megéri, hát még nekem. Mondjuk annyi anyag van benne, hogy Aliz zsebkendőjéből kettő ilyet lehet varrni, de ott virít rajta a Scotland felirat és ez a lényeg. A St. Giles székesegyház a legnagyobb látványosság lefelé, ahol éppen nem volt senki aki belépőt szedjen, köszönjük szépen. Igazi protestáns templom, szép de nem hivalkodó. Amikor kijöttünk Aliz mondta, hogy milyen furcsa a mentő szirénája, de megmutattam neki, hogy a túloldalon egy teljes skót díszbe öltözött srác hangolja a dudáját, ami abból állt, hogy bazi nagyokat fújt bele, legyen elég kraft a mjúzikhoz. Meglepően friss zenét játszott, ami talán annak a hideg szélnek volt köszönhető ami alá alá libbent a szoknyájának és lehetővé tette, hogy minden kisebb helyen is elférjen. „ Majd meghallod, az a jó a skót dudában, hogy az életben nem fogod tudni hamis-e vagy az a zene. „ mondta KZS bristolszakértő, aki ezek szerint a dudákhoz is ért. Vagy a zenéhez. Vagy ahhoz hogyan kell dudával zenélni. Okos lány az biztos.Mondása, miszerint: Kis dudával is lehet nagy zenét produkálni, örök érvényű. Mivel már délután kettő felé járt, ezért egy röpke ebéd sikeredett életünk eddigi leghidegebb éttermében életünk eddigi legtöbb jégkockát tartalmazó italával és legforróbb apple pie-ával. Mindezt kabátban. Az étterem külön nevezetessége volt, hogy tovább tartott a mosdóba eljutni, mint ott végezni azzal, amiért mentünk. És még a skótok fukarak. Hm. Ahogy fogyott a mérföld, úgy lett minden kicsit szürkébb, kicsit szűkebb, míg a végén el nem értük a skót parlamentet. A régi emléképület mellé egy katalán építész álmodta meg a 126 tagú parlament épületét, ami mindig ingyen látogatható, amikor nyitva van. Éjszakai bulik nincsenek. Egy biztonsági átvizsgálás után mehettünk és akár együtt teázhattunk volna büfében a képviselőkkel, mert ez itt természetes. Nincs külön turista és képviselői büfé. A képviselők képe ki van téve, megjelölve minden fontos adat, e-mail cím, honlap, van akinek a mobilszáma is ott szerepel. Akárcsak itt Bristolban, de máshol is, pár kattintással meg lehet nézni melyik képviselő mikor hogyan szavazott, mikor nem vett részt szavazáson vagy ülésen. Ott helyben vagy bárhol máshol. A parlamentnek külön app-ja van, azon aztán minden mindenhol elérhető. Egyetlen szabály van a látogatóknak, ha bent szavazás van, akkor nem lehet addig kimenni, amíg az le nem zajlik. Komoly. Az épület belülről Makovecz stílusú, rengeteg fa érdekes drótköteles megoldással. Enric Miralles zseniálisat alkotott. A mérföld végén található a Holyrood kastély, ahol már Stuart Mária is csintalankodott, hol a férjeivel, hol mással, mikor ki volt elérhető és Őfelsége II. Erzsébet is itt lakik, ha évente egyszer nyáron idejön úgy egy hétre . Ez ki is van írva, mert olyankor a kastély nem látogatható, megspórolva a turistáknak 20 fontot. Ez volt az egyetlen hely Edinburgh-ban, ahol látni lehetett az Union Jack-et vagyis a hivatalos brit lobogót. Egy plakáton. Mert a zászlót csak akkor húzzák fel, ha Őfelsége ott van. Mindenfelé vannak skót zászlók és sok helyen az EU zászló is lobog. Köszönhető ez annak, hogy mióta 1996-ban Skócia részleges függetlenséget ért el, az EU számtalan projektben támogatta a skót infrastruktúra fejlesztését, ha hinni lehet a parlamentben látott statisztikának, akkor pont hatszor annyi pénzt kaptak az EU-tól, mint az angoloktól. Vajon miért is nem kedvelik az angolokat errefelé? Amúgy egy abszolút és örök érvényű tanács: Soha ne emlegesd Skóciában az angolokat. Véletlenül se hívd a skótokat angolnak, de még britnek se. Ne viselj semmi olyat amin angol vagy brit zászló van. Így el tudsz kerülni számtalan megjegyzést, tegyék azt szóval, kicsit levesesebben vagy egy kemény skót ököllel. Ennyit a királynő kastélyáról.
Innen egy röpke sétát tettünk a szálloda felé a Wawerly pályaudvar mellett, ahol is szintén volt egy skót dudás, aki kissé háromfelesbennem állásban fújta a dudát, és valóban gőzöm se volt, hogy ez hamis vagy tényleg zene. Aztán végre játszott egy olyan számot, amit már hallottam és akkor világos lett a dolog: ez hamis. Talán ettől inspirálva a Princess street ajándék boltjában, ahol akkora skót zászló volt, hogy szinte mind az 5,4 millió skót aláfért volna, Aliz beszerzett egy akciós skót duda cd-t, amit azóta meghallgattunk. Nekem tetszik, Aliz másfél szám után kérdezte meg: Van még rajta? Van.
Az utolsó napunkon sok mindenre, mivel 16 órakor indult a gépünk, nem futotta. Már az étteremben Happy Burns Day-jel köszöntek, mert január 25-e volt, Robert Burns a legnagyobb skót költő születésnapja. Ilyenkor mindenhol megjelenik a képe, minden könyvesboltban Burns kötetek lesznek a kirakatban, néha Burns verseket szavaló emberekkel lehet találkozni az Óvárosban és este mindenhol Burns estek vannak, ahol verseket mondanak, nótákat énekelnek, whiskyt isznak és persze haggist esznek hidegen, melegen, ahogy jön. A skótok meg vannak győződve arról, hogy a haggis az Burns miatt lett népszerű, mert az egyik versében főszereplő. Hiába minden bizonyíték, hogy a haggist már a XVI. században is ismerték és ették, egy skótot ilyen hülyeségekkel, hogy bizonyíték nem lehet félrevezetni. Amúgy Burns pajtás mindössze 37 évet élt és tisztességes adóhivatalnok volt. Aki kíváncsi a verseire az interneten megtalálja, ajánlom a Kaláka együttes által megzenésített változatokat mint a Jó sör vagy a Kicsi lány még az én kedvesem címűeket. Tettünk egy rövid sétát még a városban, megnéztük az egyetlen villamost, ami a reptér és a buszpályaudvar között jár és pont ugyanolyan, mint Barcelonában vagy Pesten a 4-6 os. Csak ugye mindenhol van rajta skót zászló vagy Scotland felirat. A jegykezelés egy remek formáját találták ki: minden megállóban van egy automata, ahol a villamosra szállás előtt max félórával lehet jegyet venni, kártyával is vagy érvényesíteni lehet más jegyeket. Jó ötlet. A reptérre még sem ezzel mentünk, hanem a Skylark társaság buszával, ami ott állt meg a szálloda előtt. Fejenként 4,5 font viszont lehetett kártyával fizetni. Igaz, hogy csak egyenként, mert a rendszer nem tudta kezelni, hogy két jegyet vettünk egyszerre, de ez Skócia. Alizt természetesen most is kiszúrták ( nem igaz, hogy én intéztem!) és a réz csattok megtették a dolgukat, a bőrönd ismét kipakolásra került, komolyan sajnáltam szegényeket, hogy 40 perc alatt sem találtak semmit. A tranzitban van egy hatalmas whisky bolt, mert ugye Skóciából eljönni whisky nélkül az olyan, mint kuplerájból aktus nélkül távozni. Az árak 32.99-nél kezdődtek és 249-ig tartottak. Egy üvegről beszélünk 7 decis vagy literes változatról. Minden italt meg lehetett kóstolni. Így én a Monkey shoulderst választottam. Jó vétel volt mindössze 39.99 ért. Egy liter! A gépünk késett, ezért a parkolóba Aliz jobb benyúlással 17,58 kor adta át a kártyát, hogy visszakapjuk Fruzsit. Amúgy 18.00 után még fizetni kellett volna. De Ők nem ismerik Alizt! Igaz én is csak egy kicsit.
Edinburgh volt az utolsó pipálni való tételem. Nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek. Nem olcsó, de mi az manapság az emberi életen kívül? Szép élet ez srácok, élvezzétek!
Végezetül egy örök érvényű Barbi of Google mondás: Ha az életed csak attól szép, hogy nincs másik, akkor bitangul elcsesztél valamit.
See you later!