„ Van-e húsvéti érzésem? Legfeljebb ha szét akarom rúgni a tojásait a szemét román kollégámnak. Amúgy mitől lenne, mikor dolgozom? „ mondta morózusan KZS bristolszakértő ,mikor kérdeztem tőle Érez e valamit a húsvétból így az ünnepek előtt.
Tény ennyire kiszakadva az otthoni környezetből, a húsvét, mint minden más ünnep átértékelődik. Nem azért, mert ugye Britannia nem katolikus ország, de húsvét az van, mert a nagy ünnepektől jókat lehet zabálni. Ez a legfontosabb. Mindenhol. Mikor brit családok az Egy hely a nap alatt című műsorban keresnek valami olyan házat vagy lakást Spanyolországban, Portugáliában vagy kicsit messzebb a Karib szigeteken ( ahogy egy brit emberke sóhajtotta, Ez mind a miénk volt, ami az ottani ingatlanos hölgynél nem aratott sikert és látni lehetett, hogy mit gondol. Nem volt szép, de igaz.), ahová be is férnek, akkor mindig van két dolog, ami fontos: van-e elég hely a barbeque-hoz és hogy kik a szomszédok. Mert ugye az nem mindegy egy igazi britnek. Amúgy egy brit hölgy visszakapott a Thomas Cook irodától 625 fontot, mert sérelmezte, hogy Spanyolországban egy sevillai szállodában mindenki spanyolul beszélt és spanyol ételeket lehetett enni. Felháborító! Mert hol élünk?! Fish and chips sehol? Még a végén lefogynak. De erre nem kell számítani, mert Európában a britek a legkövérebb nemzet. Így esznek ezek.
Szóval hogy a húsvét meglegyen és legyen ok az evésre, a húsvétot egy napra redukálták, vasárnapra. De kitalálták, hogy a Nagypéntek legyen Good Friday, a szombat meg úgy is szabad és akkor legyen Húsvét Hétfő is. Így egy remek négy napos ünnepet kreálnak, de persze nem katolikust, csak úgy. Előtte egy vagy két héttel, iskolától függ, szünet van. Egy vagy két hét, az iskola dönti el. Amúgy is Britanniában 6 hetente van szünet az iskolákban. Nehogy elfáradjanak a gyerekek. Itt azért tessenek figyelembe venni, hogy az anyukák legnagyobb része részmunka időben vagy sehogy sem dolgozik. A hivatalos szabadság biztosítása egy cég részéről nem kötelező. Mi például szerencsések vagyunk, mert 21 nap fizetett szabadságunk van, de van ahol 10 vagy semmi. Viszont bármikor ki lehet venni szabadságot, amit nem fizetnek. Ilyenek vannak itt. A fizetett ünnep, amit itt Bank Holiday-nek hívnak, az mindenkinek jár, ha mégis dolgozol, mert a cég azt akarja, akkor viszont Virítsd a lóvét! vagyis plusz pénz jár érte. A húsvétban az a szép, hogy a Good Friday és a Húsvét Hétfő is ilyen. Nagyon szépen mutat a payslip-en vagyis a fizupapíron, ami most már elektronikus és valami felhőben van és akkor esik rám amikor akarom. Csodás a technika!
Tehát a húsvét a nagy zabálások időszaka. Ebből ugye már tetszenek gondolni, hogy nálunk, akik több száz céget, nyugdíjasotthont, éttermet és szállodát látunk el beindul a dávidjani effektus: Mind meghalunk! ( Dávid Jani kollégám volt a nagy A betűs előző munkahelyemen, voltak mindenféle dolgai, de humora is volt, amivel segített elviselhetővé néha vidámmá tenni azt a nem kis mennyiségű hülyeséget, amit kaptunk, ilyenkor mondta azt mindig: Mind meghalunk!) Mert az a nyugdíjas otthon (care home vagy nursing house) ami eddig kért egy hétvégére három kígyó uborkát (nőnapon többet) két karfiolt és 10 darab narancsot, most úgy kezdi a rendelését, hogy 10 kiló mosott fehér krumpli, 24 karfiol 3 kiló alma fajtánként. Ahogy Aliz megjegyezte: Még mindig jobb ha halálra etetik őket. Mondtam neki, hogy Oké, de ennyi karfioltól szétdurrannak. Erre Ő: Talán. De ha személyzet eszi akkor szellentenek rendelkezésükre. Én meg álltam ott, mint egyszerű brexiter, mikor egyetlen konkrét tervet kérnek tőle a jövőre nézve, ami fényes és csodás, a vak is látja, csak az nem, akinek nyitva van a szeme.
Mindez persze azt eredményezte, hogy dolgoztunk. Nem keveset, nem sokat, rengeteget. És nemcsak mi, hanem a sofőrök a nappalosok éjszakások, mindenki. Így aztán nem könnyen kaptuk meg a szabad hétvégénket, ami 6 hetente jön el. Most eljött. Szólt előre, a naptárban is benne volt, csak kedvenc lengyel főnökünket érte váratlanul. Mint az egyszeri asszonyt mikor kiderül, nem hízik, hanem terhes. Megkérdezi a doktor: -Nem feküdt le a férjével? – Dehogynem, minden este. – Akkor miért csodálkozik? – Mert dugni csak a Lajossal dugtam. Attól lehet gyerek? – Mire az orvos: Csak attól !Szóval megvolt a szabad hétvége és elterveztünk mindent, mikor, hova mivel, miért, hány yard és miért pont, mert nem oda, de mégis. Az idő úgy gondolta, ha a brexit szünetel, akkor akár süthet a nap meg minden. Ez a minden szombaton verőfénnyel és 26 fok meleggel jött el. Ekkor 16 millió brit úgy gondolta, elmegy kirándulni vagy a tengerparthoz. Ez azt jelentette, hogy barátok közt is vagy 5 millió autó és vagy 1 millió busz vágott neki az autópályáknak és utaknak, hogy aztán valamelyik dugót megtalálva aszalódjon egy jót.
Természetesen mi is ezt tettük. Mondtam Fruzsinak, Nyugi talán 150 mérföld lesz, alig 240 kilométer, semmi az. Igazam lett. Nem semmi volt, mikor brit idő szerint hajnali 9.40 kor, amikor itt általában még csak az asszony másik oldalára fordulnak, ha van akkora ágy vagy olyan vékony az asszony, ez utóbbi ritkább, lépésben mentünk három sávon oda és három sávon vissza az M4 autópályán London felé, míg a szembejövők Wales-be igyekeztek. Mindettől függetlenül legalább mentünk, nem úgy mint előző nap. Mikor egyetlen baleset 14 mérföldes dugót hozott össze Swindonnál. Szép teljesítmény! Aztán lekanyarodtunk Cirencister felé és azon az úton nem volt dugó. Remekül mentünk úticélunk Burton on the water felé, ami egy tündéri városka, ajánlom mindenkinek, aki csudát akar látni, képek a Facebook-on. Na de jött a GRB. Vagyis Gyuri Rémálma Beteljesül! Ez nem egy új horror film, ez egy régi dolog, mint a Jamie és a csodalámpa rajzfilm, csak itt Gyuri és a körforgalmak címen forgalmazzák. Igen ez az a hely, ahol annyiszor sikerült össze vissza, keresztól kasul mennem, hogy abból akár Yorkig eljuthattunk volna. Ezért aztán teljesen ledöbbentem, hogy odafelé minden azaz MINDEN körforgalmat egyből vettem! Olyan büszke voltam, mint az a gróf, aki remek lovas és mikor megkérdezik: – Gróf úr hogyan veszi az akadályokat? Arra azt válaszolja: – Hitelből. Burton on the water-nél jelezte egy tábla, hogy parkoló balra 4 font egy napra, ami nagyon jutányos ár még akkor is, ha a parkoló momentán a focipálya volt. Jó példa arra, hogy mindent lehet valamire használni. Maga a városka csudaszép volt. Egy folyónak kicsi, lefolyónak nagy, valami folyt rajta keresztül, amiben még egy tacskó is száraz hassal kelt át, de nagyon ott volt. A városkában szép épületek és kevésbé szép helyiek voltak, kissé mogorván, na ja,nekik dolgozni kellett. Egy motor múzeum, számos étkező és ivóhely mellett van egy Mini Village nevű hely, ahol a városka van megcsinálva 1:9 arányban. Ahogy a történet mondja, a helyi Old Inn szálloda vagy fogadó, mindegy sör van, tulajdonosának felesége „ bíztatta” az urát, hogy a szálló melletti telken kéne valamit csinálni. A tulaj megrémült, de az asszony mondta neki valami nagy dolog kellene. Na ettől barátunk megnyugodott, nem róla van szó és botorul kijelentette: Majd odateszem a várost. És lőn. Az asszony vezetésével minden házat, utcát, a templomot a szomszéd kutyáját is lemérték és megcsinálták a Mini Village-t, ami a Costwolds nevű térség egyik gyöngyszeme, potom 5 font a belépő. Ehhez járt még 42 darab indiai akik simán lepipálták hangos beszédben a lengyeleket, amiről megesküdtem volna, hogy lehetetlen. Amúgy rengetegen voltunk, ahogy mondani szokás, ha eldobsz egy használt óvszert nem hallod a plottyanást, ahogy landol valahol. Az idő szép volt, az indiaiak nem, és természetesen találkoztunk magyarokkal, aki mindenáron szelfizni akartak úgy, hogy minden benne legyen, amit akartak. Mondjuk, ha be van kapcsolva a masina könnyebb, de nem akartuk zavarni őket. Kint a tömegben ettünk igazi cornwall-i fagyit, amiből két gombóc akkora volt, hogy irigykedni kezdtem. Komolyan jól laktunk vele és mentünk tovább Broadway-be.
Bizony bizony. Mivel Britannia előbb volt, mint az Egyesült Államok, ezért nem csoda, hogy ugyanazok a nevek itt is előkerülnek, mondjuk csak Nyugat Angliában három Boston nevű falu és város van, de például az egyedi Marshfield fagyit készítő utánozhatatlan trágyaszagban leledző farm is Philadelphia mellett van, ami olyan kis falu, hogy mire mosolyra húzódna szád, már túl is mentél rajta. Tehát tessenek megjegyezni Broadway egy kisváros úgy 76 mérföldre Bristoltól és alig 20 ra Stratford upon on Avontól, ahol a legenda szerint egy Shakespeare nevű zseni született. Two beers or One beer, that is the question! mondását minden komlójuice-zal gargalizáló ismeri. (A komlójuice, mint meghatározás Gáspár Dániel tulajdona. )
Két alig 14% os emelkedőn csapattunk át, hogy aztán egy szintén 14% os lejtőn viharozzunk le Broadway ba. Mondtam is Aliznak: Ha plusz 14% és mínusz 14% az nulla, akkor ,miért nem egyenes az út? (Mert a matek ugye a kisujjamban van, de sosem fog onnan kijönni) Mire Ő annyit mondott: Még egyszer sapka nélkül nem mehetsz a napra! Nem értettem, de egy jó férj először megteszi, amit a neje, mond aztán megint megteszi. A békés házasság alapja. A városban volt egy long stay vagyis hosszabb ideig is használható parkoló 5 fontért, ami nagyon megérte, mivel mint később láttuk, rövid használatú parkoló csak a táblán létezett, ott meg nagyon nehéz parkolni. Ez most nem foci pálya volt, hanem legelő és az első lépésem egy igen méretes lócitrom szélén landolt. Utána úgy haladtam, mint a vízen járó Jézus, aki tudta hol vannak leverve a cölöpök. Maga város szép volt. Hangulatos, de igazából nem fogott el egy olyan nabakkerittakarokélnimegminden érzés. Ahogy KZS bristolszakértő szokta mondani: Ha érzed a vágyat, akkor öröm, ha nem, akkor meló. Bár Ő nem a városokra gondolt, de helyt álló. Itt is sokan voltak. Láttam egy olyan Bentleyt, ami sorszámozva volt. Sötétített ablak meg pirosra festett féknyereg, ami egy ilyen autónál kimeríti a közröhej kategóríát. A sötétített üveget megértettem, mikor megláttam a tulaj hölgyét kiszállni, el is borult az ég. A tulajt megpillantva újra értelmet nyert a Kicsi a pöcsünk nagy az autónk mondás. A fickó még targoncával is alig érte volna el a 160 centit viszont a 100 kilót kacarászva. Szerencsére sok szép épület volt és érdemes volt eljönni ide. Igaz Wells maradt a trónon, az örök favorit, de soha se mond , hogy nem lesz egy jobb, mert ha mégsem akkor aztán nézhetsz.
Hazafelé szép utunk volt és Cirencisternél megint eltévedtem a körforgalomban!!! Komolyan. Pedig tudtam, hogy a táblát nem fogom látni a bokrok miatt, hogy felfestés már öt éve lekopott és mégis mentem 3 tök felesleges mérföldet. De hazaértünk. Klassz volt. Aztán másnap szembesültünk azzal, hogy elfelejtettünk sonkát főzni. Meg tojást. És hogy tulajdonképpen húsvét van. És ez mindettől függetlenül nem azt jelenti, hogy ennyire angol lettem, hanem hogy ennyire hülyülök. Mindig mondom Aliznak, hogy optimista vagyok, leszek még hülyébb is de idáig nem hitt nekem. Most már bezzeg!
Az eltévedésekre álljon itt egy Barbi of Google mondás: Ha eltévedsz lelked bús bánatos rengetegében, akkor nincs térerőd a GPS-hez.
See you later!