„-Na most azért, mentek melegebb helyre , mert Ti szeretnétek vagy azért, mert a lengyel pöcs elküldött Benneteket?” tette fel a jogos kérdést KZS bristolszakértő, aki már nyolcadik éve van folyamatos miaf..tkeresnekezekitt kapcsolatban a lengyelekkel.
Csak a szokásos történt. Nem hitték el, mikor azt mondtuk még tavaly novemberben, hogy van szabadságunk. Sosem hiszik el. Lengyel főnökünk sem. Amikor angol volt, az sem. Aztán mikor kiderül, ki kell adni a napokat, akkor tátognak, mint egyszerű brexiter, mikor találkozik a valósággal, pedig neki azt mondták, az nincs is. Van ez így. Mindenhol. Szóval kiderült, hogy van még szabadságunk. 24 éves lengyel főnökünk nem azért nem tudta, mert 24 éves és hülye, hanem mert nem érdekli, hogy Nekünk, a két magyarnak van-e még szabadsága és mert soha senki nem tanította meg neki, milyen, az ha valaki Vezető. Nem menedzser, mint Ő, hanem Vezető. Mert az előbbinek van egy kinevezése arról, hogy Ő az, az utóbbinak meg Csapata van, akikkel mindent el tud érni. Ilyen egyszerű.
A lényeg, volt szabadság és Aliz, úgy négy havi mindennapos eső után, amikor is KZS bristolszakértő azt mondja, hogy Egy fontos kérdés van csak, a jobb vagy a bal kezeden kezded el rágni az ereidet, úgy gondolta menjünk valami meleg helyre. Így született meg Málaga ötlete. 20 fok, napsütés, tenger, sangria meg minden. Szuper. Elmegyünk Marbellára meg Gibraltárra, Isteni lesz!! A mai világban kissé sokáig, 40 percig tartott, mire nejem mindent elintézett, a gibraltári kirándulással együtt. Azt ígérte fog gyakorolni, hogy jobb legyen. Remélem is.
Január 19 én még dolgoztunk, mivel vasárnap volt, mi mást lehet tenni? Este 11 felé végre aludhattunk, hogy aztán negyed háromkor felkeljünk. A gép ugyanis 6.20 kor indult. Minden nagyon profi volt, EasyJet színvonal.10 óra után már Málagaban voltunk, a Costa del Sol fővárosában. Az idő remek volt, mintha el sem indultunk volna itthonról. 7 fok, szél, eső. Sebaj! Lesz ez még sokkal jobb is. Ez így lett, mivel a taxiban jó meleg volt. A taxis nagyon rendes andalúz volt, a spanyolon kívül semmilyen más nyelvet nem beszélt. Hasonlóan a többi taxishoz. A szállodában, Hotel Soho Boutique Las Vegas, a recepciós hölgyek olyan bikaszarvával zúzott angolsággal válaszoltak dolgokra és persze rögtön kifizettették a számlát előre. Olé! Ajánlották, üljünk le nyugodtan, alig 3-4 óra és kész a szobánk. Ekkor elindultunk inkább egy kis elő városnézésre. Az első dolog, ami meglepett, az a metsző hideg szél volt, majd letépte az arcomat. Aztán az első narancs fa, amin bőven volt termés. Mellette egy pálmafa, a sok közül. Hihetetlen látvány. Esőben, 7 fokban főleg. A város kihalt volt, mert egyrészt hétfő volt és ilyenkor a spanyolok még nem elég aktívak, másrészt 12 óra előtt még a buszvezető szeme sincs nyitva, mint ezt egy megállóban láttam. Igaz ettől még az ajtókat nyitotta, csukta. Olé! A kikötő, a park és a Belváros kicsiny darabja, amerre fújt minket a szél, mind szép volt. Azért kifejezetten öröm volt egy 21 fokos szobába visszatérni. De ha már itt a tenger, akkor irány nézzük meg. Mint mindig, fantasztikus volt. Igaz itt barna homok van és kicsit keskeny tengerpart, én akkor is imádom. –Cetnek biztosan felvesznek Gyuri! – nyugtatott meg KZS bristolszakértő, mind a 42 kilójával, igaz Ő csalinak is kevés lenne.
Remek ágyon, remek szobában, remek alvás volt. A reggeli kicsit távol egy nagyon szép helyen várt minket. Igazán fantasztikus választék és figyelmes kiszolgálás volt. Igaz a szobaszámot harmadjára értették meg, pedig nem is én mondtam. Mivel éjjel esett, ezért Sami-től / A Samsung telefonom neve/ kértünk tanácsot, eső és egyéb ügyekben. Mert volt wi-fi, igaz csak addig, amíg ott laktunk. Aliznak például egy fél nappal a vége előtt lekapcsolt. A jobbaknak persze végig volt. Ugye. Szép napos időt ígért Marbellára, ezért módosítás és a csütörtöki kirándulás át lett téve keddre. Taxival mentünk a buszpályaudvarra. Egyszerűbb volt, mint busszal, mert a buszjegy beszerzése nem egy sima full english breakfast dolog arrafelé. Igaz, ha már egyszer megvan a kártya,amivel használható a busz és a metro, akkor sima ügy. Na de addig. A taxisofőr igazi taxis volt. A dollárszemű fajtából. Azt bizonygatta, hogy Ő 60 euróért elvisz minket Marbellába, úgy 55 kilométer, a busz meg 40 euró, plusz a mostani taxi út. Ezt háromszor elmondta, háromszor megköszöntem, mert ugye a net világában már bitang nehéz kamuzni. És az a fránya net azt mutatta, hogy 42 euró a busz. Csakhogy oda-vissza kettőnknek. Az Ő 60 eurós ajánlata, meg csak odaszólt. Igaz kettőnknek. A végén 31 euró lett oda-vissza. Kettőnknek. Olé! Őszintén megmondom, mert tudok ilyet is, hogy én eddig Marbelláról annyit tudtam, hogy a sok weißwurzon és pretzelen nevelkedett és sörben úszó germán eljön ide, itt még rátölt, több részletben mint A klinika sorozat kitolja, amije van és ropogósra sül a napon. Aztán megy zabálni valami helyi ételt, amitől rosszul lesz és 42 scheiße után a pokolba kívánja a spanyolokat. Aztán kezdi elölről. Szóval, hogy ez Marbella. Na jó, van már bőven skandináv beütés is. Meg angol. A viselkedés az dettó. És akkor kérem Marbella Óvárosa, egy csoda. Hihetetlen, megindító, gyönyörű, beköltözik a szívedbe és bizton ott is marad. A videókat láthatjátok. A tengerpart itt is keskeny és barna, durva homokkal. Nyáron itt nem lehet úgy eldobni egy fogpiszkálót, hogy leessen. Betértünk egy helyi churros specialista helyre megkóstolni azt, amiről már rengeteget hallottunk. Tény zárás előtt mentünk, vagyis 3 óra előtt, mert itt is él a siesta 3 és 5 között szinte minden étterem, bolt, butik stb. zárva van, még januárban is. Olé! Tény, hogy angolul rendeltünk. De ennyire nyilvánvalóan utálni minket ezért, még nem tapasztaltuk. Furcsa volt végig, hogy mennyire nem bírják egyik helyen sem, ha valaki nem spanyolul beszél. Láttunk rengeteg étlapot, ahol csak spanyolul volt kiírva mi micsoda. Főleg boltokban, mikor vacsorát vettünk magunknak, akkor a pénztárosok putasinglésas faktora az eget verte. Volt aki jó magyar módra jó hangosan mondta Veinte y tres euros!!23 euro. És úgy nézett ránk, mint valami fogyatékosok színjátszó köréből szalasztott bohócra. A dolog pikantériája, hogy a környék 82% ban turizmusból él. A maradék 18% mezőgazdaság. És ezt az teszi ki, hogy a turisták ellátására termelnek zöldséget-gyümölcsöt. A maradék az szőlészet. Aminek a legfőbb piaca a turizmus. Olé! „A gyűlölet mindig tudatlanságból származik. Amikor az érzelmek felülírnak minden mást. Vagy tán igény sincs tudásra.” Allport igazságával itt, bárki szembesülhet. Amúgy a churros rossz volt. /Később Gibraltárban kóstoltattak velünk egyet, az tényleg igazi csöröge fánk szerű volt/ Még a kávénál is rosszabb, pedig az elérte a FMS fokozatot, tudjátok, mint az IKEÁé, Fog Mosásra SE! Olé! Visszafelé a buszon egy akkora zivatart kaptunk, hogy áfa nélkül is sok lett volna. Aztán szakadó esőben Málagaban se lehet taxit fogni. Na de Ők nem számoltak Alizzal. Mikor a buszpályaudvarhoz befutott egy, a hölgy, aki elkapta, elkövette azt a hibát, hogy nem ült be, hanem ránk nézett és azt kérdezte: – Önök rendelték? – Of course – válaszolta Aliz és már bent is ült. Alternatív igazság. Mert ugye rendelhettük is volna. Mondjuk ahhoz kellett volna telefonszámot tudni, de ilyen apróságokkal nem foglalkoztunk. Este a tv ből kiderült, hogy 1982 óta nem volt ilyen időjárás spanyol honban. A Glória névre keresztelt vihar főleg Katalóniában 7-8 méteres parti hullámokat okozott. Mallorcán mindent bezártak minden partszakaszt és Valencia tartomány egyik üdülőfalujában eltűnt a parti kajálda sor, mert Glóriának nem tetszett. Eközben az országon belül, olyan helyeken, ahol csak tv ben láttak eddig havat, egy óra alatt majd 40 centi esett. Szóval az, hogy szakadt az eső Málagaban, az nem volt különleges. Olé!
Másnap hajnali 6 kor mentünk a találkozóhelyre és irány Gibraltár. Mert aki alig 130 kilométerre van onnan, az ne hagyja ki! Remek volt az út. Fűtés ugyan nem volt, rengeteg jó nép igen, akiket kettő óra /!/ alatt szedtünk fel az útba eső szállodákból. Angol, kanadai, dán, osztrák, francia vegyesen. Volt egy idős idegvezető úr is. Több nyelven mondta el ugyanazt a hülyeséget, hogy ha nem vele nézik meg Gibraltár nevezetességeit, akkor milyen piszok drága lesz és nem látnak semmit. –Én Őt nem akarom látni – mondta Aliz és úgy is tettünk. Én azért szívesen megmondtam volna a többieknek, hogy a híres Cable Car karbantartás miatt 24-ig nem üzemel, amit pedig az idegvezető úr úgy 23 szor megígért , de Aliz szerint kell egy kis szórakozás másoknak is. Olé!
Gibraltár egy csoda. 12 négyzetkilométer 34000 állandó lakos. Naponta 40000 turista télen, a duplája nyáron. Hihetetlen hely. Van egy főutca, ahol aztán lehet vásárolni. Mivel nincs adó, semmilyen se a termékeken, ezért az a parfüm, ami itt Bristolban 54 font, ott 32 volt. A benzin 99 penny itt 1,3 font. És még lehetne sorolni. Stadion egy van, de kórház kettő és iskola még több, mind kettő ingyenes. Sőt, ha valaki annyira jó tanuló, akkor az Gibraltár állam ösztöndíjával tanulhat Britanniában. Mindenkinek van munkája, van lakhatása. Nincsenek hajléktalanok. Nincsenek kéregetők. Van viszont egy szuper börtön a sziklába vájva, ahová bezárják a törvény ellen vétőket. A tilosban parkolókat éppúgy, int a graffitizőket. És a szemetelőket. Mindent megnéztünk, mit szerettünk volna. Gérald, egy helyi taxis /nagy Liverpool drukker, a Mo Salah nótát is ismeri és néha elmegy egy-egy meccsre Liverpoolba, persze Málagaból, mert Gibraltárról piszok drága/ volt az idegenvezetőnk. Mivel nem volt Cable Car, vele jutottunk fel a Szikla tetejére. A svéd házaspárnak, akik bevállalták, hogy rájuk másszanak a majmok, szerzett egy kisebbet. Mi kihagytuk. Viszont az egyik majom kinyitotta az ajtót és kissé szétrágott egy nejlonzacskót, amiben a svédek képeslapjai, térképe volt. Akkor még egyben. A majmokat egyébként naponta kétszer etetik. Rengeteg gyümölcsöt és zöldséget kapnak. Külön medencéjük van, ahol ihatnak. Érdekesség, hogy ezekből többet kellett csinálni, mert a közeli Afrikából /24 km/ átjárnak a madarak inni. Amúgy Gibraltár fő bevétele a turizmus. A második helyen az üzemanyag eladás áll. Minden nagy hajó itt tankol, mert itt a legolcsóbb. Tény a Famous Grouse whisky, melynek lelkes pusztítója vagyok, ott 6,9 font, Bristolban 18. Szóval ugye azért az nem mindegy. Naponta 14000 ember jön dolgozni Gibraltárba dolgozni, most mivel Unióból Unióba mennek tök egyszerűen. Ki tudja mi lesz a Brexit után. 34000 gibraltári nem tudja. A Kazalhajú Populista sem, de Ő mondja. Egyébként Gibraltár 84% ban a bent maradásra szavazott. Vajon miért? Olé!
A Glória vihar nem csillapodott ekkor sem. Igaz a recepciós lányok azt mondták, vasárnap már újra 21 fok és napsütés lesz. Málagaban, de nem Bristolban. Naponta hallottuk a Glóri mi corrazón, azaz Glória az én szívem című számot, ami olyan, mint egy sokat ismételt poén, először nevetsz rajta, aztán mosolyogsz, később már csak vicsorogsz, a végén keresed a péklapátot. Glória amúgy csütörtökön reggel bemutatkozott. Nem semmi jégesőt zúdított Málaga és környékére. Reggel nyolckor még arasznyi jeget tolva mentek a buszok. Délben, mikor mi az Óvárosban sétáltunk, már nyoma sem volt és haladtak kifelé. Lehet tanulni tőlük. A piacot itt se hagytuk ki, Aliz mindent megkóstolt, amit lehetett, egyszer kérdezte: – Ez mi? de azt mondtam: – Jobb ha nem tudod. Vettünk igazi malaga bort. Oké rá volt írva, hogy édes, de hogy az emberben mindenhol ragadjon, ahol elhalad, az túlzás. Kicsit olyan volt, mint egy aszú, de mérföldekre van tőle. Mondjuk árban pont egyenlők. Olé!
Glória mi corrazón! Ezt leszámítva remek „telelés” volt, rengeteg szép helyet láttunk, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, kicsit többek lettünk általuk, nem a churrostól. Bárki aki szépet akar látni menjen el. Megéri. Mondjuk májusban. Csak Glóriát hagyja ki. Igaz elvileg most 30 évig nem jön arra, de ugye egy hölgy bármikor meggondolhatja magát. Olé!
Csütörtökön kaptam még kint egy nagy hírt, amitől szerencsére kicsinyét felbolydul az életünk. Még másnap sem hittem el és még most is hihetetlen, ám a dolgok elindultak és nem állnak meg. Erről majd később.
A jégeső, viharos szél és a spanyolok „kedvessége” mind szokatlan volt. Ám ahogy Barbi of Google mondja: Minden csak addig szokatlan, amíg meg nem szokod.
See you later!