ÁRULÓ!
Meg fogják verni. A homokozónál. A Varga Zoli, a Nagy Tomi és a Balassa. Az új fiú meg legörbült szájjal állt és csak nézett rájuk. A mindig szép ruhában érkező új fiú. Fekete autó hozta az óvodába. Minden reggel. Gyuri egyszer hallotta azt mondja, a hatalmas bácsinak, amikor kiszállt:
-Köszönöm Apró elvtárs!
Bent elmondta, hogy az a nagy bácsi az Apró elvtárs. Volt is nevetés, amíg aztán Olga néni rájuk nem szólt, majd este mondta Gyuri anyukájának, ő az apjának és a szokásos pofon meg is érkezett. Gyuri tudta, hogy ez a nevelés, hogy megtanulja. Megkérdezte mit, apa adott még egyet és azt mondta:
-Az életet, te hülyegyerek!
Meg fogják verni. Teljesen mindegy miért, a Balassa a legerősebb gyerek a nagycsoportban, Gyuri a legnagyobb és Margit néni azt mondta, biztosan ezért korlátozottak a szellemi képességei. Gyuri nem tudta mi az, de nem merte megkérdezni. Az új gyerek már hüppögött. Lukács Laci. Az apja valami nagy ember, a Hegyről. Az anyja állítólag színésznő, ami ugye nem lehet, mert a színésznők szépek és szerepelnek, nem lehet, hogy gyerekük van.
-Mi bajod vele?
-A mi helyünkön ült – mondta a Varga Zoli.
-Megkértétek, menjen el?
-ÉN nem kérek- mondta a Balassa és meglökte a Lukács Lacit.
Gyuri elkapta és elé állt.
-Ő most velem van. Vili?
A Balassa a többiekre nézett. Mert a Gyuri egy fejjel magasabb volt nála is. Mégse hagyhatja.
-Nem a barátod.
-De a barátom – mondta Gyuri és ő is meglepődött rajta.
-Akkor én meg a Varga, meg a Nagy nem leszünk azok – vágta rá a Balassa és elment a többiekkel.
Gyuri sosem volt bátor, de az apja azt mondta, néha ki kell állni az igaz dolgokért. Ez meg az volt. Lukács Laci nyújtotta a kezét:
-Köszönöm.
Utána ez volt a köszönésük. Kezet fogtak. Együtt játszottak, együtt kerestek hangyabolyt a fal tövében, amire rá lehet pisilni és akkor a hangyák futkosnak szerte szét. Együtt építettek homokvárat és hordtak vizes homokot a Major Csillának, hogy tudjon pogácsát csinálni nekik. Egy idő után Gyuri ezt nem szerette. Mert látta, a Major Csilla a Lukács Lacit nézi. Akkor pár napig nem beszélt vele. Lukács Laci nem értette.
-A Csilla. Major Csilla – morogta Gyuri.
-Szép lány. Majd ő lesz a feleségem.
-Hűűű! Mondtad neki?
-Nem. Mert…nem – vonta meg keskeny vállát a Lukács Laci.
Akkor a Gyuri odavitte a Major Csillához és megmondta a Laci lesz a férje, ha már iskolások lesznek. És akkor…a Major Csilla megölelte és puszit adott a Lukács Lacinak! És a Gyuri csak állt. Valahol nagyon szomorú volt, valahol örült annak, hogy a Laci örül. Mert a barátja. Igazi és egyetlen. Amikor baj volt egy csínytevésből, Gyuri mindig odaállt és vállalta. Mert az apja azt mondta, vállalni kell. A Lacit meg sosem vették elő semmiért. A Gyuri az tudta, a Laci is megtenné, de Ő a nagyobb, hát ő kapja a büntetést. Meg a pofont otthon. Nevelésből.
Az óvónők nem értették a dolgot és nem tudták, mit tegyenek. A Lukács gyerek apukája Nagy Ember. Az anyja színésznő. A Gyuri meg egy tévedésből a tizenkettedik kerületben itt ragadt munkásgyerek, az apja sofőr, az anyja gyári munkás. Kopott az ingének a nyaka, a cipőjén is látszik, kicsi már a gyerekre. Néha érezni rajta a pörkölt szagot, mert a gyerek a konyhában él. Néha van egy piros hurka az arcán. Egyszer azt mondta: ma nem ül le, mert a nagymamájának születésnapja van. Hogy miket tud összehordani! Aztán Margit néni megnézte és látta a szíj nyomát a fenekén. Akkor behívatták a szülőket. És Gyuri sokáig hurkák és foltok nélkül jött az óvodába. A Lukács Laci mindig megkérdezte:
-Miért vertek meg?
-Nem vertek meg. Apám így nevel. Hogy tisztes..tisztessen ember legyek.
-Tisztességes, úgy mondják.
-Nálatok biztosan. Abban a házban. Saját emelet, meg garázs és ilyesmi. Anyukád meg színésznő.
-Azt hiszed, hazudok neked?
-Aha – bólintott a Gyuri pedig tudta, hogy nincs igaza, ám nem akart otthoni dolgokról beszélni, mert ezt a Hegyen senki sem értené meg.
Másnap eljött este a Törő Mari! Aki egy filmben grófné volt és kegyetlen. Egy színdarabban jóságos tündér. A Lukács Laci meghajolt előtte, majd hozzá léptek.
-Gyuri, ő az anyukám. Törő Mari kiváló művész.
-Csókolom – susogta a Gyuri és nem tudta mit is kell csinálni ilyenkor.
A Törő Mari egy halk „szervusz, kisfiam”-mal megfordult és elsietett, a Laci alig érte utol.
Aztán az Olga néni azt mondta, nem lehetnek barátok. Nem játszhatnak együtt. A Lukács Laci csak állt, Gyurinak remegett a szája széle és gyűltek a könnyei. Aztán kiabált az Olga nénivel és sírt közben. Délben ráöntötte a zöldborsó főzeléket a Margit nénire, aztán az uzsonnánál megdobálta az Éva nénit mézes vajas kenyérrel. Azt kiabálta:
-Nem igazság!
Meglátta, hogy a Balassa nevet. Akkor ráugrott a Balassára és ütötte, ahol érte. Alig bírták leszedni róla. A Balassát el kellett vinni a rendelőbe, mert vérzett az orra. Este az apja megverte, vagyis nevelte és az anyja meg mondta neki, milyen rossz gyerek, hogy rosszat akar a szülőknek. Ez jobban fájt mindennél. Mert a hurkák leapadtak, a fülzúgás abba maradt, de az anyja szavait mindig hallotta. Egy hétig nem mehetett óvodába.
Mikor visszament azt látta, a Lukács Laci már a Balassával fogócskázik. Nem is érdekelte, hogy Ő ott van-e vagy sem. Megállította, nyújtotta a kezét, ahogy szokták. A Laci ránézett a kézre:
-Te nem vagy már a barátom. A Balassa az.
Gyuri körül fordult a világ. Hogy a Lukács Laci, akit Ő megvédett, akivel annyit játszottak, akit Ő vitt oda a Major Csillához, aki majd a felesége lesz, akiért annyi büntetést kapott, akiért Ő szembeszállt óvónénikkel, az apjával, az anyjával és most…
-A legjobb barátom vagy – motyogta.
-Én a Lukács Laci vagyok. Jegyezd meg.
Gyuri csak nézte a Lacit.
-Áruló – mondta neki, Laci szaladt a Balassához.
Este az apja jött érte.
-Mi a baj öregharcos? – kérdezte.
Elmondta. És várta a pofont. Az apja sóhajtott:
-A barátság fiam, az mindig a bajban mutatkozik meg. Mikor egymásért képesek vagytok mindenre.
-Nem tett semmit. Én meg…A barátom. Elárult. Hogy lehet ilyet tenni?
-Könnyen. Ő a Lukács Laci. Az a Lukács. Te pedig a Gyuri vagy csak így egyszerűen. Viszont belőled ember lesz.
-És belőle?
-Nagy Ember. És az mindig kisebb fiam, mindig.