Amikor egy borzalmas amerikai filmben azt mondja a tipikus amerikai polgár, két falat hamburger és egy korty shake között, hogy:
-Nem csinálni semmit, az k…a fárasztó!
Eddig nálam a vicc kategória második helyén volt. Mostanra megközelíti az első helyet. Nem arról van szó, hogy nem csinálok semmit, lám most FURBLOG részt írok. Arról van szó, hogy az évek alatt kialakult menete az életemnek megváltozott. És EZT nem lehet úgy venni, hogy Halleluja, szabadság! Mert a szabadságnál tudtam azt, ekkor van vége és utána újra uborka, hagyma, paprika következik. Most pedig nem tudom, mikor lesz ez?
Ehhez csatlakozik egy nagyon jó mondat, amit ma hallottam egy beszélgetésben Péterfy-Novák Évától:
A legjobb múzsa: a határidő.
Bitangul igaza van. Amikor tudod, hogy mi meddig tart, az nekem sokkal jobb, mint az, hogy majd szólunk, mikor lehet folytatni. A parttalanság, a határok nélküliség ebben az esetben nem jó. A szerelemben pont fordítva van. Csütörtökön voltunk a munkahelyünkön, éves képzéseket ismételtünk meg. Én naivul azt hittem, ez azt jelenti, hamarosan, talán már a hétvégén dolgozhatunk. Nem azt jelentette. Így aztán a 17 napon kicsit talán morózusabb vagyok. Mert teljesen más az, hogy nem akarsz valamit csinálni, mert már a hócipő készleted tele van vele vagy nem csinálod, mert nem lehet. Így megy ez!Harmadik napja 8%-al csökken a napi fertőzöttek száma itt Britanniában. EZ természetesen nem hír, még mindig a Lazítsunk karácsonykor, szívjunk utána! projekt van műsoron. Az NHS vezetője, aki amúgy pontosan 40 nővér évi bérét kapja szintén évente alapként áldozatos munkájáért, azon kívül, hogy sajnálkozva mondta: idén a svájci síelést ki kell hagynia /amúgy van ott egy kis háza, a második Milka tehéntől balra/ azt is közölte, a mostani állás szerint húsvétra minden brit állampolgár, aki kéri, be lesz oltva. Nem az oxfordi tudósok vakcinájával, mert attól akkor is egy lépésre lesznek, hanem a másik négy félével, ahol már megtörtént a lépés. Tény itt Britanniában is belengették: lesz harmadik hullám is. Hogy ki a fene egyezett meg vele, jöjjön újra, sosem fogjuk megtudni. Persze ha van rá pénz, brit tudósok évekig ellesznek vele. Mint az köztudott.
Másik mai hír, hogy az angol foci klubok nagy bajban vannak. Itt Britanniában a fociban kizárólag magánpénz van. Állami vagy állami cég pénze nem lehet még ajándék sem! Így aztán, ha nincs bevétel a jegyekből, a meccsen elfogyasztott nem csekély mennyiségű ételből, italból és persze egyéb termékekből, mint sál, sapka vagy emblémás jégvakaró, akkor azt nincs miből pótolni. A West Ham United, ami egy kisebb londoni klub, egy egy zártkapus meccsen kettő millió fontot bukik! Az ő meccseiken 20000 az átlag néző szám. Amikor nagyobb nevű csapat jön, Liverpool, Man City vagy Chelsea akkor ez 40000 re felmegy, majdnem teltház. Egy jegy átlagosan 40-60 font. A legdrágább jelenleg a Liverpool ott az átlag jegy ár 80 font felett van. Csak jegy nincs, mert az Anfield Roadon két éve, amióta a „náci” /a német megfelelője, itt Britanniában még nem felejtették el mi volt 75 éve/ Jürgen Klopp átvette az irányítást 57540 jegyet adnak el, vagyis telt ház van. Mindig. A lényeg, a nézők nélküli meccsek bevétel kiesését, még egy akkora klub is megérzi, mint a Liverpool. Tessenek belegondolni, csak tavaly 410 millió fontot költöttek átigazolásra. A csúcs ebben a Man City, ahol Pep Guardiola 960 millió fontot kapott, el is költötte és most várják az eredményeket. Még nem jött igazán be a dolog. So it goes!
Befejeztem Almási Kitti Bátran élni! című könyvét. Én szeretem a pszichológiát, az azzal kapcsolatos nem „vájtkanapés” történeteket. A könyv kicsit lassan indult, csikorogva, keresve a fonalat vagy a cél nem volt világos, a szerkesztőnek azért szólnia kellett volna: kicsit lájtosabb is lehetne. Aztán jött egy példa a szerző életéből. Aztán még egy. Ettől fogva már nagyon jó volt. Tény vannak benne mondások, amik nálam az úgynevezett lippaiszabó faktort verik, mint:
-A világ legnagyobb gondja is könnyen megoldható lett volna, amikor még kicsi volt.
Ezt állítólag Lao-Ce mondta. Hm. Az én kedvenc megmondom, a BRISTOLT LÁTNI ÉS… blog állandó szereplője Barbi of Google ennél sokkal jobbakat tud, mint:
-Ha olyan úton mész, ahol mindenki téged bánt, azt frissen aszfaltozták.
Amikor ilyen típusú könyvet olvasok, mindig szembesülök jó pár dologgal, ami meggyőz arról, jobb ha én nem megyek pszichológushoz. Nem lenne jó nekem. Szegény pszichológusnak meg főleg nem. A SLAG című már kész művemben a főhőst elküldik pszichológushoz, aki a következő értékelést küldi a páciensről:
– Nincs vele semmi baj. Vannak nála hülyébbek is, csak Ők már feljebb jutottak. Legközelebbi pszichológiai vizsgálatát olyan kolléga végezze, aki előtte írásban jelezte öngyilkossági szándékát.
Erre mondom én azt, hogy stimmel. Mindenkinek ajánlom olvasásra a könyvet! Almási Kittiét is. Van két másik könyv, amit még várok e-könyvben, egy Kepes András és egy Csernus doki könyvet, remélem megjelenik hamarosan.
A legjobban várt könyv, az nekem A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ című könyvem lesz. Hamarosan. Hamarosan végleges borítóval. Már előrendelhetitek szólóban vagy csomagban, ahogy szeretnétek, kiadóm, az Erawan ad pár lehetőséget. Persze amit már nagyon szeretnék a kezembe fogni, a sajátomon kívül, az az AJÁNDÉK című karácsonyi novellás kötet. Mindenkitől olvastam már valamit, regényt, novellát vagy cikket, ám ilyen különlegességet, mint hogy mindenki EGY témáról ír, még nem. Már annak is örülnék, ha ebben az évben megérkezne hozzám. Felőlem a Mikulás is hozhatja vagy a Jézuska, ha ráér, akkor Boris, a komisz. Bár…
Ez volt a tizenhetedik nap!