MISI MESÉK 1.
TRABI, A FÉLFÜLŰ NYÚL
Illusztráció: Sági Mira
TRABI, A FÉLFÜLŰ NYÚL
Kép Ernő, a gömbölyű bohóc, akinek elveszett a mosolya, nézte Misi ágyát. A sárga takaróval, a méhecskés párnával. És azzal, ami eddig nem volt ott.
-Trombi- sziszegte Kép Ernő.
Semmi.
-Trombi! – mondta hangosabban Kép Ernő, mert úgy látszik hiába elefánt valaki, nagy fülekkel, mégsem hall jól.
-Én? – hallatszott bizonytalanul.
-Te vagy Trombi, a fehér elefánt, aki kék volt?
-Igen. Talán. Azt hiszem.
-Fújjál riadót – mondta határozottan Kép Ernő.
-Miért én? És mi az a riadó? – kérdezte szeppenten a plüss elefánt.
-Mert arra kérlek és Te elefánt vagy. Ormánnyal. Tudsz trombitálni. Tehát fújjál riadót.
-Hogyne. Szívesen- toporgott Trombi.
-Akkor fújod? – nézett rá türelmetlenül Kép Ernő.
-Mi az a riadó és hogyan kell fújni?
Kép Ernő sóhajtott. Ilyen az, amikor csak Ő látja a szomszéd szobában a tévét, mások meg nem tudnak semmit.
-A riadó az, amikor nagyon nagy baj van és az, aki tud fújni, trombitál és figyelmezteti a többieket.
-Hűha! – emelte meg az ormányát Trombi – És hol van baj?
-Itt van baj, Trombi. Nézz oda – intett fejével Misi ágyára Kép Ernő.
-Az Misi ágya.
-Helyes. És mit látsz rajta? – kérdezte Kép Ernő.
-Takarót. Anya vasalta a múltkor, itt bent, mert Apa valami …valami izét…- Trombi zavartan elhallgatott, mert nem jutott eszébe a szó.
-Bütykölt – mondta valaki az alsó polcról.
-ValiMaci te fent vagy? – lepődött meg Trombi.
-A polcon. Egy ideje. Akkora lármát csaptok, hogy leesik a ragtapaszom, ami a fülemet tartja – dohogott ValiMaci.
-Bocsánat, de Kép Ernő szerint trombitát kéne riadóznom – mondta Trombi.
-Riadót trombitálni- magyarázta Kép Ernő mérgesen – ValiMaci látod?
-Téged?
-Nem engem. Azt ott Misi ágyán.
-Látom, Kép Ernő. Párna, az a neve – mondta higgadtan ValiMaci.
-Olvasnék, ha hagynátok – kiáltotta mérgesen Könyvkukac, aki zoknikból állt és szemüvege volt.
-Most ne olvass Könyvkukac. Nézz Misi ágyára – mondta Kép Ernő.
-Ez izgalmasabb.
-És mi az az ez? – érdeklődött Trombi.
-Természettudományi kislexikon gyerekeknek – mondta Könyvkukac.
-És mi az a kislexikon?
-Az egy könyvfajta, Trombi.
-És mi az a könyvfajta?
-Többféle könyv van Trombi – kezdte Könyvkukac- Például…
-Tényleg nem látjátok vagy csak a fényerő gyenge? – hitetlenkedett Kép Ernő.
-És mi az a fényerő? – kérdezte Trombi.
-Ja tényleg mi az?
A többiek az ágy melletti székre néztek. Még csak ez hiányzott! Egy kék rövid nadrágos kisfiú bábú játék volt a széken, akinek nagyon kicsi volt a feje és még kisebb az arca.
-Pici Pofi már csak te hiányoztál –sóhajtott Kép Ernő.
-Jaj de jó! Mindenkinek – rikkantotta vidáman Pici Pofi.
-Mindenkinek – mondta csendesen Könyvkukac, mert most nem volt őszinte és ezt szégyelte, de nem akarta megbántani Pici Pofit.
Mert új volt és pici. Kicsinél is kisebb arccal.
-UHU-gy vélem nem kell riadót fújni- dörmögte a polcról valaki.
-Boglya is felébredt, jaj de jó!
-Pici Pofi UHU-toljára mit mondtam neked, hogy hívnak?
-Ne már, honnan tudjam. Nekem kicsi a fejem, kevés fér bele. Boglya, azt mondtad. Anya kapott ajándékba. Na tudom! – kiáltotta Pici Pofi.
-Miért kell mindig kiabálnod? Van fülem, hallom! – mérgelődött Trombi.
-Ormányod is van, mégse tudsz trombitát riadózni. Kép Ernő mondta!
-Nem azt mondtam – sziszegett mérgesen Kép Ernő.
-De bizony. Trombi mondta az előbb, trombitát kellene riadózni, de nem tudja, hogy kell!
-Sehogy – morogta a bagoly.
-Boglya ne már! Hallottam! – fogta sírósra Pici Pofi.
-UHU-gy hiszem Kép Ernő azt mondta: Trombi fújjon riadót az ormányával, mert valami van Misi ágyán.
-És ezt Boglya, a bagoly tudja. Azta! – képedt el Könyvkukac a könyvek tetején.
-TUHU-dom. És nem Boglya. Bagoly.
-Ne már! Ezt mondta! Boglya, a bagoly – rikoltotta Pici Pofi.
-Értem. Miért kiabálsz Pici Pofi azt nem értem? – nézett mérgesen ValiMaci.
-UHU-gy gondolom kicsi a szája, kicsi a feje, kicsi a füle, ezért, ha hangosabban mond mindent, akkor hallja is – dörmögte Boglya, a bagoly, akinek talár van a vállán, bármi legyen is az.
-És akkor az esze…- legyintett Kép Ernő és kis híján leesett a könyvszekrény tetejéről.
-Ennyi mindenem van? Ne már! – hangoskodott Pici Pofi.
-Ennyi. És akkor most mi a problémád Kép Ernő? – legyintett volna a kezével Könyvkukac, de egy kukacnak nincs keze.
-AZ a problémám – mutatott Misi ágyára Kép Ernő.
Mindannyian odanéztek. Misi ágya rendben volt. A sárga takaró, a méhecskés párna, a kis szék Pici Pofival, egy valami a párnához támasztva.
Hohó! VALAMI A PÁRNÁHOZ TÁMASZTVA!?
-Látjátok? – kérdezte Kép Ernő.
-Látom – mondta ValiMaci.
-Én is – mondta Könyvkukac.
-Látom? –kérdezte bizonytalanul Trombi.
-Én nem! – rikkantotta Pici Pofi, mert hanyatt feküdt a széken.
-UHU-gy gondolom mindannyian látjuk. Pici Pofi meg elhiszi.
-Mér én? Ne már!
-Te hanyatt fekszel Pici Pofi – mosolygott volna Kép Ernő, de neki elveszett a mosolya.
-Ti tudjátok mi ez?- érdeklődött ValiMaci.
-Nagyon hasonlít egy nyúlra. Láttam a Kis háziállatok című könyvben- vetette közbe Könyvkukac.
-Szerintem egy ló. Amiken azok a valamik rohangálnak a filmeken, mert lusták gyalogolni – állította Kép Ernő.
-Az milyen egy nyúlló? – érdeklődött Trombi.
-UHU-gy gondolom kérdezzük meg őt magát – lépett előrébb Boglya, a bagoly, akinek a legtöbb helye és a legtöbb esze volt a szobában.
-Mert tud beszélni? – suttogta Könyvkukac.
-Szerintem játék ő is, tehát UHU-gyanúgy tud beszélni, mint mi.
-Ez a Boglya ez nagyon okos! – kiáltotta Pici Pofi.
-UHU bagoly vagyok. Nos akkor- köszörülte torkát Boglya, a bagoly – Te ki vagy?
Mindenki lélegzet visszafojtva várta a választ.
-Trabi vagyok, a félfülű nyúl, aki mindent hall – jött a válasz.
A többiek hátrahőköltek. Trabi? Félfülű? Meg nyúl és mindent hall?
-Ez mind te vagy egyszerre? – hüledezett Trombi.
-Igen, Trombi.
-Juj! Ismer engem, ismer engem! – próbált beljebb bújni az árnyékba Trombi.
-Honnan ismerne, mikor csak most került ide? – kérdezte Kép Ernő.
-Te vagy Kép Ernő, aki látja a képernyőt, ezért sokat tudsz – mosolygott Trabi, a félfülű nyúl.
-Hűha! Engem is ismer!
-UHU-gy nem kell meglepődni. Elég hangosak voltatok az utóbbi időben, megjegyezte ki kicsoda.
-Pontosan így volt, kedves Boglya, a bagoly – mosolygott Trabi.
-Te mindig mosolyogsz? – kérdezte szemüvege mögül Könyvkukac.
-Így varrták a számat- felelte Trabi.
-Van szája? Meg mosolyszája? Ne már! És nem látom?! Mér!!! – kiabálta Pici Pofi.
-Mert hanyatt fekszel, Pici Pofi és mi magunktól nem tudunk mozogni. UHU-gy hogy maradj csak nyugton – intette Boglya, a bagoly.
-Mér én?!
-Mert Te vagy Pici Pofi, azért – bólintott Trombi.
-Na jó, jó. Szóval te vagy Trabi, a félfülű nyúl.
-Igen. Aki mindent hall- tette hozzá Trabi.
-Jó. Hogy merészelsz Misi ágyán lenni? – rivalt rá Kép Ernő.
-Oda tettek – válaszolt Trabi.
Kis csend volt.
-Oda tettek? – hüledezett ValiMaci.
-Oda csak Misi tesz valakit – susogta Trombi.
-Vagy Anya – mondta Könyvkukac.
-Ki tett oda Trabi? – kérdezte Boglya, a bagoly.
-Laci.
Nagy csend volt.
-Ki? –hallatszott egy vékony hang, Trombi irányából.
-Azt mondja, Laci – nyögte Könyvkukac.
-UHU-toljára, mikor mindenki itt volt, nem volt Laci köztük. Egy Pisti volt, vigyorogva, Ő Anya testvére. Nagyon ritkán jön egy Gyuri, aki bácsi és mindig megnézi ValiMacit. DE! Laci nincs – szögezte le Boglya, a bagoly.
-Van. Ő tett ide.
-Minek? – kiáltotta Pici Pofi, aki az egészből nem értett semmit.
-Ajándék vagyok, Misinek.
-Ne már! Most mondtad, hogy Trabi vagy, a féleszű nyúl.
-Pici Pofi. Félfülű nyúl.
-Jó. De akkor hogyan lehetsz ajándék? Neked két neved van? Ne már! – kiabálta Pici Pofi irigykedve.
-Az ajándék, az mindig valami drága dolog. Meg csillog és csodálkoznak mennyibe kerül. Te, nem csillogsz és nem vagy drága. EZ biztos –jelentette ki Kép Ernő.
– Az a drága ajándék, amit szívből adnak – mondta Trabi.
-Hogy miből? – hitetlenkedett Trombi.
-Szívből. A szív az élet motorja. Minden élőlény azzal működik. Két része van jobb és bal oldal, ezek pitvarokra és kamrákra oszlanak…
-Könyvkukac, az nem olyan szív – mosolygott Trabi.
-Láttam valami cigaretta nevű valamit, azt szív-ják. Akkor abból van? – kérdezte Kép Ernő.
-Nem. Az embereknek van egy olyan szívük, amit csak éreznek. És ebben van mindenki és minden, akit vagy amit szeretnek.
-Ne már! Minek? – kérdezte Pici Pofi.
-Hogy mindig velük legyen. Amikor nincs ott akkor is.
-Na de ha nincs ott, akkor nem lehet ott – jegyezte meg Trombi.
-Ott lehet, mert abba szívbe minden és mindenki ott lehet- mondta Trabi.
-Ne már! Akkor most mi van az ajándékkal? – kiáltotta Pici Pofi.
-Én Laci ajándéka vagyok Misinek – mondta Trabi.
-Aha. Ki az a Laci? – nézett körül ValiMaci.
-Ő Apa. UHU-gy gondolom – huhogta Boglya, a bagoly.
-Nem azért, mert te bagoly vagy meg mindenféle rajtad van, de Apa az Apa és nem Laci – magyarázta Könyvkukac.
-Valamikor Laci olyan volt, mint Misi. Olyan kisgyerek. És volt Apa és Anya az életében. Aztán Laci felnőtt. Aztán megismerte Anyát és akkor egy idő után jött Misi és Laci, Apa lett. Ám ettől még Laci maradt.
-Azta! Ne már! Hűűű- hangoskodott Pici Pofi.
-Láttam a tévében, hogy van valami házasság nevű ünnepség és ott sok mindent ígérnek egymásnak. Akkor lesz Apa és Anya – mondta Kép Ernő.
-Majdnem. Hallottam, hogy sokszor csak ígérnek dolgokat, aztán nem teljesítik. Azt sosem szabad. Ezt Apa mondta. Hallottam- tette hozzá Trabi.
-Akkor Laci mondta? – nézett komolyan Könyvkukac.
-Nem. Laci az Laci. Most Apa. Régen neki is volt egy Apa – magyarázta Trabi.
-Aha. És ők nem itt laknak – bólintott Kép Ernő.
-Mér? Nem férnek el? – kérdezte hangosan Pici Pofi.
-Az emberek külön laknak. Házakban, lakásokban. Olvastam – mondta Könyvkukac.
-Akkor te Trabi, te Lacié vagy? – érdeklődött ValiMaci.
-Igen. Mikor még Lacika volt, akkor kapott engem. Csak akkor még nem hívtak Trabinak.
-Mér? Ne már! Akkor hogyan hívtak? – kiabálta Pici Pofi.
-Sehogyan.
-Az meg milyen név, Sehogyan? – bambult Trombi.
-Tudjátok, egy ajándék be van csomagolva és aztán később kap nevet.
-Ne már! Én nem voltam becsomagolva! Én akciós voltam!- rikkantotta Pici Pofi.
-Ezt majd később. Most akkor Te hogyan lettél Trabi? – nézte mereven a félfülű nyulat Kép Ernő.
-Amikor Laci megkapott, akkor a család ment valahová, ezért Laci magával vitt az autóba. Egy Trabantba.
-Trabant 601, két ütemű motor, 24 lóerő, kilincsváltó. Különleges karosszéria. Papírjaguárnak is hívták – vetette közbe Könyvkukac, aki közelebb került az AUTÓK,MOTOROK,REPÜLŐK című könyvhöz.
-Igen. Egy szürke Trabant volt, amit sokan Trabinak hívtak.
-Ne már. Mér? –kérdezte Pici Pofi.
-Mert az emberek szerették. És amit szeretnek, annak kedves nevet adnak. Mint Pici Pofi – mondta Trabi.
-Komolyan? Engem szeretnek. Ne már!- lelkendezett Pici Pofi
-Az emberek, Pici Pofi – dörmögte Kép Ernő.
-Én utána ott laktam a Trabiban. És Laci elnevezett Trabinak. Örültem neki.
-Boglya nem örül, ha Boglyának hívjuk – mondta Könyvkukac.
-Mert az UHU-gy gondolom tévedés. Felcseréltétek a betűket- mondta tudálékosan Boglya, a bagoly.
-Pedig kedvességből csinálták. Szeretnek téged – mosolygott Trabi.
-Engem? – hökkent meg Boglya, a bagoly.
-Téged.
-Sosem mondták.
-Nem is kell. Az érezned kell- mondta Trabi.
-A mit? – nézett rájuk Trombi.
-A szeretetet.
-Az mi? – hökkent meg ValiMaci.
-Az az, amiért Te ValiMaci még mindig itt vagy a polcon, abban a nevetséges rózsaszín rékliben, fehér kis zoknikkal- nézte a darabokat Trabi.
-Az mind szeretet?
-Hallottam. Én mindent hallok. Amit az emberek mondanak.
-Nagy kunszt, mondhatom. Én is hallom, aztán? – vonta meg a vállát Kép Ernő.
-Én viszont érzem is – mondta Trabi a félfülű nyúl, aki mindent hallott.
Nagyon nagy csend lett.
-UHU-tálom, ha ellent kell mondanom, de mi játékok vagyunk, nem érzünk. TE mégis hogy a csudába? – dohogott Boglya, a bagoly.
-Amikor Laci kicsi volt, később szállt ki a Trabiból…
-Azta! Ne már! Belőled szállt ki? – hüledezett Pici Pofi.
-Az autóból szállt ki. Lassan, mert nem akart kiszállni. És Apa mérgesen becsapta az ajtót és a fülem ott maradt.
-Melyik? – kérdezte Trombi.
-Amelyik most már nincs meg. És Apa mérges volt és elrántotta Lacit, akinek a kezében voltam. Akkor leszakadt a fülem.
-Hű a mindenit – suttogta Könyvkukac.
-És Laci sírt, és vissza akart menni. Apa nem engedte. Aztán mikor visszamentek, kinyitották az ajtót és leesett a fülem.
-A másik! Ne már! – kiabálta Pici Pofi.
-Nem a másik. Az, amelyik leszakadt. Akkor Apa nem vette fel, hazamentünk. És Laci nagyon sírt. Anya azt mondta, varr másik fület nekem. De Lacinak nem kellett. Azt mondta így még jobban fog szeretni. És szeret azóta is.
-Na jó. Ettől még nem érzel – vetette közbe ValiMaci.
-Tulajdonképpen akkor kezdtem érezni, amikor Laci könnyei áztattak. Meg a puszik, amiket adott a fülem helyére. Akkor már tudtam, addig leszek Trabi, a félfülű nyúl, amíg szeretnek.
-Anya szokott szeretni. Mindig ezt halljuk – mondta Kép Ernő.
-Apa is szeret, higgyétek el.
-Mert hallottad Trabi – mondta Trombi.
-Mert hallottam. És tudom.
Még nagyobb csend volt.
-Duma az egész – hallották fentről Kép Ernőt.
-Ne már! Mér? Eddig olyan jó! – kiáltotta Pici Pofi.
-Ha szeret a Laci, aki most már Apa, akkor miért ad Misinek?- nézett vádlón Kép Ernő.
-Pont azért, mert szeret. És a legdrágább ajándékot adja Misinek. Amit a legjobban szeret. Engem – mondta Trabi.
-Tovább adja, hogy aztán Misi is szeresse és UHU-gyanUHU-gy adja majd tovább, amikor Misi is Apa lesz- dörmögte Boglya, a bagoly.
-Ennyi Apa nem lesz sok? – kérdezte ValiMaci.
-Abból sosincs elég. Sokszor egy sincs- jegyezte meg Kép Ernő.
-Akkor most mi van? Addig vagyunk, amíg szeretnek bennünket? – nézett félénken Trombi.
-Pontosan Trombi. Addig vagyunk, amíg szeretnek minket. Laci, aki Apa lesz. Aztán Misi, aki Apa lesz. És aztán Misinek is lesz egy Laci vagy Pisti vagy Ági vagy Vali és akkor tovább adja.
-Minket? – hüledezett Könyvkukac.
-A szeretetet. Amibe mi is beletartozunk. Mindannyian. Boglya, a bagoly, Könyvkukac, Kép Ernő, ValiMaci, Trombi és Pici Pofi.
-És most már Trabi, a félfülű nyúl is – mondta halkan Pici Pofi és ezt mindenki hallotta.
Aztán mindenki csendben nézett maga elé. Misi beviharzott a szobába.
-Sziasztok! – köszönt a játékainak.
Akkor meglátta Trabit és tátott szájjal nézte. Mert tudta már, sokszor hallotta, ki is Trabi, a félfülű nyúl. Apa legféltettebb játéka és most neki adta. Felemelte megölelte, aztán visszatette és kirohant.
-Ez volt az? – kérdezte Trombi.
-Ez.
-Szeretet, ugye így hívják? – mondta Könyvkukac.
-Igen – mosolygott Trabi.
-Ez… nagyon, szóval nagyon – motyogta elcsukló hangon Kép Ernő.
-Akkor én is azért vagyok még itt? – csodálkozott ValiMaci, akinek egy ragtapasz tartotta a fület.
-Bezony – mondta Trabi.
-UHU-gy gondolom ez inkább emberi dolog. Akkor neked, hogy lehet?- nézett a szemüvege fölött Boglya, a bagoly.
-Nagyon akartam. Hogy Laci ne sírjon a fülem miatt. És sikerült.
-Azta! Ne már! Akkor nekem is sikerülhet? – kérdezte normál hangon Pici Pofi.
-Miért ne? Hallottam már ilyet – mosolygott Trabi- Rólam már mindent tudtok, mikor ismerhetlek meg benneteket?
-UHU-gy hiszem annak is eljön az ideje, de most…-fejezte be hirtelen Boglya, a bagoly.
Misi visszajött a szobába. Leürítette azt a polcot, amire az ágyból rálátott. Aztán levette Kép Ernőt a könyvszekrény tetejéről, Boglyát, a baglyot melléje tette. ValiMacit, Trombit, Pici Pofit és Trabit is. Mindegyiket úgy, hogy lássa őket az ágyból. Könyvkukacot eléjük.
-Szeretlek Bennteket! – mondta nekik és egyenként megsimogatta őket, majd lefeküdt aludni.
Amikor már minden csendes volt, a játékok nézték az alvó Misit. És szerették, mert szerette őket.
-Azta valami mozog. Az a szeretet? – suttogta Pici Pofi.
-Nem az Könyvkukac, mert nem tud nyugton maradni – morogta Kép Ernő.
-Te meg horkolsz –vágott vissza Könyvkukac.
-Akkor ez most a szeretet? –kérdezte halkan Trombi.
A többiek mosolyogtak. Kivéve Kép Ernőt, akinek elveszett a mosolya. Viszont képes volt szeretni ezután. Sóhajtott és közelebb húzódott Pici Pofihoz. Szerette.