-Én ezt a történetet befejezném – írta Münz András, akkori szerkesztőm, amikor a SZERELEM ÉS… könyvem 1962 című fejezetén dolgoztunk.
Akkor még úgy volt vége, hogy Julius von Steiner anyja azt mondja a fiának, nagybátyja, Steiner Miklós keresésének ötletére, hogy halott ügy. Aliz, a nejem, menedzserem és minden, nézte a szöveget és azt kérdezte:
-Ha Miklós elveszett, akkor miért nem veszett ügy?
András egyből rábólintott és így lett az akkor még csak a fejemben és fél oldalon leledző könyv címe A VESZETT ÜGY.
Egy jó cím, az sokat ér. Én mindig úgy kezdek egy történetet, hogy cím, első mondat, utolsó mondat, aztán közé teszem a mesét. A cím általában rögtön megvan. Aztán jön a nejem és annyit mond: Hm. Ekkor nekiállunk címet keresni és általában ő találja meg az igazit, mint jelen esetben is.
A dolog érdekessége, hogy még írtam A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ könyvemet, közben már tudtam hogyan és kivel kezdődik A VESZETT ÜGY. Mindenképpen be akartam hozni Paulát, Julius nővérét a könyvbe és tudtam, hogy az anyjuk, Mérgessy Anna is szerepel majd. Svájc adta magát az országokból Vietnám, Egyesült Államok és Magyarország volt meg. A többi jött a cselekménnyel.
Eredetileg Gaby Paledro magán nyomozó és a sütemények kérlelhetetlen pusztítója, nem volt a könyvben. Julius maga bukdácsolt volna nagybátyját keresve, majd a szöszke lányka, Caroline Stanton segített volna neki. Nézve az első pár oldalt, ahol már három karakteres, okos és szép nő szerepelt, Paula von Steiner, Anna von Rettenfeld és Clara Hoblodner, Julius titkárnője, arra jutottam, kell még egy igazi, belevaló csaj, komolyan CSAJ, közéjük, akinek humoral van és minden, ami egy nőben jó ha van. Mint az köztudott. Pont ellentéte Juliusnak. Ekkor jött Gaby és persze vele más szálak is összekötődtek, amikor olvassátok, rájöttök. Ha nem, akkor kérdezzetek bátran!
A helyszínek legtöbbjén magam is jártam. Persze Vietnám kimaradt, ám mindig előttem volt az örökké mosolygó Nguyen, még 1980 táján, akit csak Gulyásnak hívtunk, mert egyszerűbb volt. Ő sokat mesélt az országáról, az emberekről. Az ételek vietnámi nevét azóta elfelejtettem, a gyomrom mozgása azonban hagyott emlékeket. Nem szabad kihagynom a kiváló filmet, a JÓ REGGELT,VIETNÁM! címűt, a halhatatlan Robin Williams-szel és a csuda Bajor Imre szinkronjával.
A colorado-i Holy városka, mint helyszín annak köszönhető, hogy nem tudok biciklizni. Mert vagy én vagyok meg, vagy a bicikli, vagy az egyensúly. Viszont a három együtt, soha. Már eleve kihívás volt olyan bringát találni, ahol nem verem folyamatosan a térdemmel a kormányt, mint egy elfuserált Mungo Jerry számban. Viszont, imádom az országúti kerékpározást. A Giro, Tour, Vuelta, mindig megvan. És amikor úgy jön, az amerikai körversenyek egyike. Itt láttam azt a várost, ahol egy évig készülnek arra a fél órára, amíg az utolsó biztosító autó is elhalad. Ez volt Holy, Colorado-ban.
A könyv egyik nagy jelenete, amit majd elolvastok egy filmélmény alapján jött. Régi film, nagyon szeretem és most láttam az E4 csatornán újra. Aki rájön melyik az a film, az kap virtuális ölelést vagy mást.
A szereplők, akiket mindig látok magam előtt, most is megvoltak. Lengyel Tamás, mint Julius, végig botladozik a könyvön, ám mikor hidakról, gátakról van szó, akkor zseni. Tapper mérnök úr most is Jeremy Flynn, a Trónok harca Bronn-ja, mert nála tökéletesebb nem lehet senki. Paula, mint Keeley Hawes menekült és Juliushoz hasonlóan, a való életben nem igazán boldogult. Aki látta a Testőr /Bodyguard/ sorozatot, tudja kiről van szó, remek angol színésznő. Mint az, aki az anyját játsza nálam, Gina McKee.
Clara Hoblodner egy fantasztikus magyar hölgy, akivel anno együtt dolgoztam. Pontosan olyan, amilyennek leírtam, remélem tetszeni fog Klára! Caroline Stanton, a szöszke skót leány, aki belép Julius életébe és ott is marad, egy Edina nevű szöszke leányka. Mármint nekem leányka, szintén együtt dolgoztunk, papír és képeslap ügyekben, köszönöm most is. A karakter nélküle nem lett volna ilyen jó. Gaby Paledro, pedig Gabesz. Aki szintén szőke. Azt hiszem. Én mindig szőkén láttam, meglehet barna, ezt a dilemmát bele is írtam a könyvbe. A mozdulatok, a beszédstílus, a talpraesett, életvidám, szeretnivaló, belevaló CSAJ, az Gabesz. Nem is volt kétség, más nem lehet. Mert eljutottam oda, hogy kell egy igazi mosolyogni való női karakter. Pont láttam egy képet, amin Gabesz kutyákat sétáltat Stockholmban. Az eldöntött mindent. Utána már könnyű volt, mert Gabesz mondta a szöveget a fejemben és láttam, ahogy könyököl a könyvtár információs pultjánál vagy éppen áll az Erzsébet hídon és sajtos masnit eszik egy zacskóból. Ez utóbbi sütemény Aliz abszolut kedvence. Csak úgy mondom.
Akkor az a bizonyos 8. fejezet. A Pogácsák Fejedelme, a Nincs Lehetetlen Nagyasszonya, Zsuzsa, aki még anyós és örökké tevékeny nyugdíjas is és akinek az életem jobbik felét köszönhetem, aki Aliz névre a legritkábban hallgat, szóval Zsuzsa volt az, aki fejezetenként olvasta könyvet és tett javaslatokat, mi kell még, mi nem jó, ez micsoda?, komolyan kell ez?, akkor most ki mondja?! megjegyzésekkel. A nyolcadik fejezetre írt egy négy betűs szót, amit még soha nem mondott. Nekem. Olyan volt már, hogy nem tetszik. Olyan is, hogy volt már jobb. Négy betűs még soha. Ekkor kivételesen Aliz is bekapcsolódott és az említett ítélethez hozzátette: nagyon. Ugye ilyenkor az író vérig sértve érzi magát, mert nem értik meg a zsenijét. Én mondjuk végig röhögtem, amikor írtam. Ám elfogadtam az ítéletet és írtam egy új fejezetet, mert mi az nekem! Ez került végül a könyvbe. Adatott nékem egy tündéri hölgy, aki az ajándék novellákat szerkeszti, Andrea. Mikor segített A VESZETT ÜGY könyvnél is tisztázni dolgokat, kihúzni, hozzátenni elvenni, mondtam neki a bizonyos nyolcadik fejezetet. Elküldtem, elolvasta, szerinte jobb, hogy nem került a könyvbe, mert túl direkt és erős és sokszor nem érteni mit mondanak és… Jó. Legyen úgy. Az a bizonyos fejezet megvan és közre is adom a honlapomon, aztán majd eldöntitek, hogy milyen, remélem megírjátok.
A VESZETT ÜGY vagy két éve íródott. Aztán sokszor átírásra került. Andi, Zsuzsa, Aliz mind tett hozzá vagy elvett belőle. Akkor jött a Marysol kiadó, jött Vera, a szerkesztőm és pár hónapos kemény csatákkal övezett harc és munka után alig ismertem rá a könyvre. Határozottan jobb lett. Tény van benne pár dolog, amit nem szeretek, belefér. Egy igazi gyuriság született egy gyuriembertől. Nevetni, szipogni, izgulni egyaránt lehet rajta.
Szeressétek ti is úgy, ahogy én.
A VESZETT ÜGY! Veszett jó karácsonyi ajándék!
