GYERE VELEM KÖNYVESBOLTBA, ANYA!
Marci állt a konyhaajtóban és nézte az Anyát, aki vacsorát főzött. Vagyis tableten rendelt valami dobozos izét, aminek doboz íze volt és azt kell mondani nagyon finom, mert Apa azt mondta bitang drága és finom, edd meg. Marci a Nagymama kelkáposzta főzelékét szerette, kunkorira sütött virslivel és igazi kenyérrel, amiért a Nagymama mindig elment a piacra a Lipótihoz. Ők sosem mentek piacra. Most Anya arcán rángani kezdett egy izom, Marci tudta, nem lehet hozzászólni.
– Mit akarsz?!
– Kérdezni szeretnék Anya – mondta Marci, mert azt mondta neki Gyuri bácsi, az ember szeretne és kér, nem pedig akar.
– Mondjad már? Mi kell ?!
Marci megszeppent. Mert nem kell neki semmi. Anya kellene, hogy beszéljen vele. Figyeljen rá. Hogy kézen fogva menjenek a három utcával arrébb lévő suliba és ne az autóból dobja ki egy:
-Siess már, itt nem szabad megállnom! – kiáltással.
Egy ölelés kellett volna, ott Anya puha ölében, azzal az Anya illattal, ami csak neki van és nézni azt a barna szeplőt, ami fülén van és vicces.
-Mondjad, mert nem érek rá!
Anya sosem ér rá. Mert rohan. A munka miatt. Meg a háztartást vezeti, pedig autója is van. Apának hivatalos vagy milyen, pedig az csak egy kocsi, ami vacakabb, mint a főnökéé. Anya autóval megy mindenhová, mert rohan. Gyuri bácsi azt mondta, meg akarja előzni a saját életét, amit csak gyalog járhat végig az ember. Marci szeretett gyalogolni. Nagymamával sokat sétáltak a városban, amit majd Marci a szívébe fog zárni, mert olyan szép. Nagyon szerette a régi épületeket, hogy Nagymama mindenről tudott egy mesét, a sarkoknak neve volt, itt kaptam életem első csókját, itt borult fel a tejes kanna, mert játszottam a Terussal, itt volt a legjobb fagyis, meg ilyenek. Nagymama nem rohan, ahhoz az ő lestrapált csülkei nem alkalmasak. Marci nem tudta mi az a csülök, aztán egyszer látta a tévében és gondolta megmondja a Nagymamának, hogy neki nincs olyan, hiába van lestrapálva. Ami biztos valami kozmetikum, ami a nőknek kell. Anyának is rengeteg van a saját polcán. Mert Apának külön van. És Anya most is rohan, mert ő ilyen.
– Megmondod végre mit akarsz? Na?!
– Gyere velem könyvesboltba, Anya – mondta Marci.
Anya felkapta a fejét a tabletről. Fáradt szemével nézte a kócos barna srácot a vakondos kertésznadrágban, ahogyan néz komolyan mégis mosolygó szemekkel. És Apát látta, mikor fiatalok voltak és ugyanilyen szeme volt, amiben csak Ő volt, Anya, meg a Szerelem.
– Hogy hová? Könyvesboltba? Minek? Ha könyvet akarok, veszek a neten. Micsoda butaság ez fiam?
– Az nem butaság. Könyvesbolt. A Gyuri bácsi vezeti és Aliz néni csinál kakaót nekem. És azt mondta Gyuri bácsi, mindenkinek jót tesz, ha könyvesboltba jár. Elmehet az álmaival és újra mosolyogni fog.
– Ki az a Gyuri bácsi?
– Övé a könyvesbolt. Nagymamával járunk oda. Mert Aliz néni mondta, hogy ők nem könyveket árulnak, hanem élményt az embereknek. Olyanokat, amitől egy másik világban lehetnek. És ez Neked is jó lenne, Anya.
Anya akkor arrébb tolta tabletet, pedig éppen licitálni lehetett volna egy designer ruhára, amitől a Fejes Babett epeömlést kapott volna. Nézte a fiát és Apa szemét.
-Ezt kérem a szülinapomra. Lehet?
Anya szemét akkor elöntötte a könny és megölelte a fiát. Marci érezte a vállán a nedvességet, ám tudta ez most nem bánat, ez valami olyan szívbe záros dolog.
– Lehet Marci. Elmegyek Veled szombaton a Gyuri bácsihoz.
– Juj de jó! Tudtam, tudtam! Meséltem Aliz néninek milyen kávét szeretsz! Már vett hozzá olyan vidám kakaóport is.
Anya mosolygott és megtörölte a szemét.
– Vegán, Marci, vegán. Ezt is tudja? És megcsinálja nekem?
– Persze. Szereti a könyveket. Aki szereti a könyveket, az szereti az embereket is.
Anya nevetett.
– Azt tudod Marci, hogy Apával egy könyvesboltban ismerkedtünk meg?
– Hűűű, tényleg?!
– Gyere, elmesélem – kuporodott a padlóra tett párnára Anya, ölébe húzva a fiát és mesélt neki.
Marci mosolygott és teli volt Anya illatával. Ami a legjobb a világon.