Nem szégyen az
-Mondja, Zsolt.
-Úgyis tudja, Foki.
-Biztos benne?
-Mint az Ügy sikerében.
-Mindmeghalunk.
Fokföldi Tivadar százados nézte egykori kollégáját, Zsombhor Zsoltot /a h néma/, aki régi helyén ült, a számítógép mögött, cowboy csizmás lábát az asztal sarkán pihentetve. Egy Chris Hemsworth személyesen. Nem szégyen az, csak kár, hogy más nem lehet olyan. Akkor, az Amerikában született, de az Ügy támogatására hazatérő Zsombhor család ifjú, FBI akadémiát végzett sarja, kezdő hadnagyként megoldott egy ügyet, Fokföldi főhadnaggyal, amiben több millió angol font értékű gyémánt előkerült és több millió forint értékű egyén pedig eltűnt. Azóta Zsombhor hadnagy szépen lépdelt felfelé, már őrnagy. Hiába, a tehetség, a kemény munka, a több éves tapasztalat ezt teszi egy huszonhat éves rendőrrel. Esetleg kell egy apuka, aki a sokác medvevadászatok biztonságáért felelős kormánybiztosi posztból indított, aztán feljebb lépett a határon túli magyarság sajttermelésének főkoordinátorává és most, mint a miniszterelnök mellé rendelt hangulatvezérlési álcanélküli miniszter szolgálta a haza üdvét. A gyors emelkedés egyesek szerint egy pendrive-nak volt köszönhető, ahol a Mieink /az Igaz Magyarok elitgárdája/ beszélgetnek arról, hogyan is kell a megszerzett EU pénzeket biztonságosabb helyre költöztetni, a saját zsebükbe. Persze az ilyen rágalom nem szégyen, csak igaz. És ez az, amit nem lehet megbocsájtani. Mint az köztudott.
Zsombhor Zsolt őrnagy felállt. Bár Foki már alacsonynak született, inkább alulról 172 centi, mint felülről, a kétméter körüli Chris Hemsworth hasonmás nem keltett benne jó érzést. Nem szégyen az, csak rossz. Folyamatosan. Zsombhor őrnagy gondosan rendetlenre vágott szőke hajával, facsaromabugyim pillantású kék szemével, okosborotvával épített borostájával, anyahajók parkolására alkalmas vállával, kifogástalan öltönyével, megvakultamveddle színű nyakkendőjével, több ezer dolláros órájával a jobb kezén /mert az igazi idő csak a jobb oldalon lehet!/, amerikaiasan ízléstelen ezüst karkötővel a bal kezén, virtigli cowboy csizmában, százezres insta követő táborral és milliós tiktak nézettséggel, ott tornyosult Fokföldi Tivadar rendőr százados előtt. És akart valamit. Ez biztos. Mint hogy Foki nem nézett a szemébe. Nem szégyen az, egészségvédelem.
-A régi szép idők, Foki – sóhajtott az őrnagy és megveregette a százados vállát, aki ettől még kisebb lett.
-Rizsát a tányérra Zsolt. Nosztalgia meg Zsuzsikánál – morogta vállát keresve a százados.
-Itt van? – csillant fel Zsolt szeme visszaemlékezve azokra a napokra, mikor is Zsuzsika, a kapitányság akkori takarítónője, a maga negyvenkettő kilójával megtanította Zsombhor hadnagyot a nagy igazságra: Kis dudákkal is lehet nagy nótákat játszani! Nem szégyen az, a jóból keveset adnak, de nótázni mindenki szeret.
-Nincs Zsuzsika. Szóval, őrnagy úr?
-Tudja Foki, ha valaki az Ügy elkötelezettje, akkor…
-Zsolt. Mondja, amit akar, aztán hagyjon dolgozni.
-Már bocsánat Foki, de nincs ügye – húzta ki magát Zsombhor őrnagy.
Fokföldi Tivadar százados, akit a kapitányságon Ibolya vagy Büdös Állat néven jobban ismertek, bólintott. Gondolta, hogy ez a Chris Hemsworth utánzat nem a régi szép idők miatt jött, hanem mert értesült bizonyos eseményekről, amiben Fokföldi százados főszerepet játszott. Mivel ő hozta létre az eseményt.
-Szóval maga is benne van, Zsolt?
A magas férfi nevetett, kicsit olyan hangon, mint mikor azt hiszi valaki, a szorult helyzet végre feloldódik, és mégsem.
-Miket mond, százados úr? Csak nem gondolja? – fölényeskedett az őrnagy.
-Nem gondolom.
-Na látja.
-Tudom –ült le egy csupor kávéval Fokföldi százados.
-Hogy is mondta annak idején szegény Dudásnak, mikor elkaptuk? Csumidázzál, mosolyalbum.
Fokföldi százados csak nézte a föléje tornyosuló őrnagyot, aki erre kicsit kisebb lett, aztán még kisebb és a végén egészen hasonlított az egykori hadnagyra, aki állandóan valami kütyü segítségével akarta megérteni a magyar valóságot, mert akkor még nem tudta, azt nem lehet megérteni, élni kell benne. Nem szégyen az, nemzetpolitika.
-Foki. Mondja el az ügyet. Legyen szíves.
-És ezt IPhone nélkül, Zsolt? Szavamra guglizni fogok.
Mert az egykori Zsombhor hadnagy mindig a kütyükön kereste a magyar valóságot, amit az amerikai ész és a Google nem értett. Ezért Foki mindig azt a tanácsot adta a hadnagynak:
-Guglizzon Zsolt, guglizzon!
Az őrnagy nevetett, Foki nevetett, a telefon csöngött. Fokföldi százados elővette az egyik legnagyobb fegyverét, egy Nokia 3310-es telefont. Amit sokan utáltak, mert miután a százados befejezte rajta a megbeszéléseit, általában bilincs csattant, néha egy slampec röppent a leendő sértett orcájára, nagyon ritkán az orvos azt mondta: nyolc napon túl gyógyul.
-Fokföldi. Kézcsók! Nagyon kedves, de már itt van. Nem. Még százados. Pár percig biztosan. Mindig hálás lennék, drága. Hogy nem lehet? Azért én próbálkozom. Kézcsók! – bontotta a vonalat a százados.
-Csak nem az Icuka volt, akinél be akar kerülni a legjobb kettő közé? -vigyorgott Zsombhor őrnagy.
-Zsolt – szólalt meg Foki és széttárta a kezét, egy olyan nemáhaver mozdulattal.
-Rendben. Khm. Nem kellett volna megírni azt a jelentést, Foki.
A százados bólogatott. Mert történt egy érdekes dolog a kerületben.
Egy hölgy jelentette, hogy a Viktor király utca 21 szám előtt túl sok autó parkol és nem lehet közlekedni tőlük. Ekkor az ügyeletes keresett egy ráérő marhát, akit oda ehet szalajtani. Aztán Fokföldi százados némi kocsi ajtóval való harc után kiszállt az autóból, intézkedni. Nem szégyen az egy húsz éves autónál, tény. Mint az a három motor csere és teljes generál, amit az El Chessem Kft végzett az autón. Papíron. Kicsit nagyobb költséggel. Ahogy szokás. Az autót nem is látták. A technika csodája. Fokföldi százados becsengetett, bemutatkozott és a megjelenő szekrény méretű egyénnél érdeklődött, miért ez a sok autó.
-Igyí k csertju! Menj a ’csába!- mondta a szekrény méretű.
A százados mutatta az igazolványát.
-Szterety jivó sz nim! Töröld ki vele! – nevetett a szekrény méretű egyén, Foki vele együtt.
-Nu sto tü bljáty továris? Mi a „füttyöm” van elvtárs?– kérdezte Fokföldi százados és ezzel elérte, hogy a szekrény méretű egyén eljött a kapuig, amit aztán Fokföldi százados segített a talpával kinyitni és ettől a szekrény méretű egyén hosszabb álomra szenderült. Nem szégyen az, csak a beton volt hideg.
A házban, amire a palota megnevezés jobban illett, többen tartózkodtak, kétségtelenül vidám állapotban, amit az asztalon található porcukor okozhatott, amit egyesek felelőtlenül kokainnak mondtak volna, pedig az volt. Foki ismét felmutatta az igazolványát és rájött, ekkora nevetést semmi mással nem tudna elérni, esetleg, ha a nadrágját…ám ez csak egy futó ötlet volt. A futás pár embernek is megfordult a fejében, de a százados által leosztott első slampec meggyőzte őket, nagy összegű fogorvosi kezelést spórolhatnak meg, ha a helyükön maradnak. Fokföldi százados leült, többen nem értették, hogy a százados csoportként, hogyan fér el két vagy három széken egyszerre. Feltett pár kérdést, és bár nem szokott meglepődni, a válasz próbálkozások hallatán most mégis leesett az álla, amit az asztal alatt talált meg egy kissé mámoros egyénnel együtt, aki megszólalásig hasonlított egy államtitkárra, aki a megszólalás után az is volt. Az egyetlen nagyjából összefüggő beszédre képes férfi elmondta:
-Ez főrendőr úr, nem az, amit lát. Ez a Gyümi Kft közgyűlése.
-Kokót szüreteltek?
-Nem tudom, miről beszél. Ez egy gyümölcsfeldolgozó. Világos? – ütött a férfi az asztalra, amit harmadjára el is talált.
Fokföldi százados kinézett az ablakon és egy akkora medencét látott csúszdával, hogy egy jobb város megirigyelte volna. A hölgyekkel együtt.
-Az a gyümölcsmosó? – mutatott ki.
-Pontosan. Szóval szeretném, a MAGA érdekében, ha ez az egész nem szerepelne olyasmiben, mint jelentés.
-Mármint feljelentés?
-Bármilyen jelentés. Itt többről van szó, főhadnagy – mondta sejtelmesen a férfi és próbált a századosra fókuszálni, aki folyamatosan hullámzott, mint a forint árfolyama, a megbeszéltek szerint. Nem szégyen az, csak keveseknek jó.
„Tehát ha ügy lesz ebből, akkor megint főhadnagy leszek. Vagy még lejjebb, talán őrsparancsnok Csuhajdöngölőn” – mosolygott magában Foki. Látott néhány ismerős arcot bulvár lapokból, jól fizetett hakni művészt, egykor szebb hangokat látott énekest. És pár olyan embert, aki Nagy Embereknek intéz dolgokat. Szürke Zsebimenciások. Bólogatott és kereste szemével a kamerát, mert azt már tudta, hogy van. Ilyen helyen mindig. Nem szégyen az, információ szerzés. Zsombhor hadnagytól annak idején megtanult pár dolgot ezzel kapcsolatban, mint ahogy a hadnagy is megtanulta Berija elvtárs mondását:
-Mindig van olyan, aki arról jelent, akinek jelentenek.
Ez egy alapszabály. Ezért Fokföldi százados bólintott, beköszönt az államtitkárnak az asztal alatt, megkérte a férfit, hogy az autókkal ne a Viktor király utcában parkoljanak, hanem a közeli Felcsút téren, majd távozott. A férfi bólogatott, majd aláhullott, hogy az államtitkár ne legyen egyedül.
Foki visszatérve az irodájába felvette a kapcsolatot Bit Billel. Aki egy rendkívül tehetséges programozó volt, amíg úgy nem döntöttek, hogy egy 110 C vörös hölgy nem tehetségesebb nála és kirúgták. Azóta magán vállalkozása van, amiből megél. Van egy másik vállalkozása is, amiből jobban él, csak az nem legális. Persze ha jó helyen lenne, akkor… Tehát Fokföldi százados segítséget kért. Nem szégyen az, józanész. Bemondta a címet, hogy mire kíváncsi. Az ott lévők nevére, fényképére. A Gyümi Kft. teljes cégjegyzékére, adóbevallására. Ez utóbbin Bit Bill jót nevetett, mert már most mondta mekkora vesztesége lehet a cégnek és erre mekkora állami garanciát kapott. Sokat nem tévedett.
Fokföldi százados előtt a megkapott adatok alapján, kirajzolódott a kép. Az EU a magyar gyümölcs export elősegítésére kiírt egy pályázatot. Ezt az akkor még nem létező Gyümi kft megnyerte, majd megalakult. Nem szégyen az, csak hiba. Aztán kiadták egy lelkes pártembernek, aki élete pártjának megépítette azt a kis 220 négyzetméteres vityillót az egykori Rákosi Mátyás úton, ami most Viktor király út lett. Medencével, szaunával, nagy és kényelmes szobákkal. A lényeg azonban az volt, hogy a Gyümi Kft. kapott pár milliárd állami támogatást, a gyümölcsfeldolgozás elősegítésére, ez pedig már sok mindenkit érdekelt. Mert egy jó veszteség aranyat ér, kiválóan alkalmas pénzmosásra. Nem szégyen az, lehetőség.
Foki maga is meglepődött a neveken. Aztán az egyik után sóhajtott és beírta a naptárjába: ZSOLT JÖN. Ezt mutatta most meg a láthatóan zavarba jövő őrnagynak.
-Nem miattam, Foki. Tudja…
-Az apja van benne. Világos. Így tudja levenni a brüsszeli gyorsról a postát és átcímezni egy másik helyre.
-Tudja…
-Nem. Nem akarom tudni, Zsolt. Az ügyet jelentettem, nem tehetek semmit.
Zsombhor őrnagy bólogatott.
-Tehet, százados úr. A jelentést nem küldte el.
-Biztos ebben?
-Biztos. Mert nem nyomta meg az entert – mutatott a képernyőre az őrnagy.
-Nem is ismerem a hölgyet – motyogta a százados és nézte a képernyőt.
Olyasmiket kérdezni Zsombhor Zsolt őrnagytól, aki egy Ipad-del bezárt ajtókat tud kinyitni, hogy ezt most, hogy csinálta, egy zárolt gépet felnyitni és megtalálni azt a Foki által fátyolnak nevezett valamit, ami a jelentést rejtette, teljesen felesleges.
-Oké Zsolt. Mi az ajánlat?
Zsombhor őrnagy meglepődött. Ez nem a régi Foki. Valami nem stimmel.
-Komolyan, százados úr?
-Mint a maga kinevezése. Akkor mondom én. Ügy felejtve. Se adóhivatal, se ügyészség nem kap jelentést. A Gyümi Kft fizet egy kis bírságot, a szabálytalanul parkoló autók miatt. Kötelezi magát, hogy parkolót épít és az utcán rend lesz.
-Oké. És maga mit kap ebből?
Foki előrébb hajolt és mélyen nézett az őrnagy szemébe.
-Tudom, hogy ez maguknál szégyen, de van becsület is a világon, Zsolt. Nekem elég, hogy az enyém megmarad.
Zsombhor őrnagy zavarban volt. Erre mit mondjon? Felállt. Kezet ráztak. Foki odalépett a géphez és lenyomta a törlés gombot.
Ismeri? – villant fel az őrnagyban a gyanú, intett a századosnak és elsietett. Fokföldi százados kicsit elmosolyodott és elküldött egy sms-t. Később lement a parkolóba, ahol imádott Land Rover Discovery-je és egy fénykorán túl, ötvenen innen hölgy várta. Meglehetős hátsóval. Előnyös oldalát többen megcsodálták. Mellesleg.
-Foki szívem! Az a kedves Zsolt itt ment el és csak intett! Nem is mondtad, hogy mielőtt leszerelsz, még találkozol vele!
-Jucikám, váratlanul jött.
-Váratlanul? Két hete beírtad a naptáradba. Tudom mit toltál arrébb, hogy lássad! – búgta Juci.
-Mindenem a tiéd!- nyomott egy csókot az asszonynak.
-Ezt nem intézed el egy röpke vihánccal, Tivadar – mosolygott Juci, majd elkomorult az arca.
-Tudom már.
-Mindent tudsz, Juci.
-Te szégyellsz engem Tivadar! Hogy is mondtad egyszer?! Nagy kofferbe jobb pakolni, de szégyen vele utazni! Ezért, mi? Hát köszönöm, Tivadar! – vágta be az ajtót a nő.
-Mindmeghalunk – motyogta a Fokföldi Tivadar leszerelt rendőr százados és a zsebéből elővette Juci okostelefonját, hogy pár üzenetet elküldjön pár helyre, egy Viktor király úti házban történtekről, pár fotóval, amit Bit Bill segítségével valami felhőben rejtegetett és most leesett, mint váratlan eső egy kerti ünnepélyre. Nagy zuhé lesz.
Akkor most irány Hollandia, az új élet a párjával. A csomagtartóban négy koffer gubbasztott. És egy mutatós az anyós ülésen. Nem szégyen az.