Egy világbajnokságot, Ödön?
Pest az Pest. Szikrázott a tavaszi napsütésben, a bomló szirmok első illatfelhője szállt a Dunakorzón. Báró Keresdy Ödön, a Magyar Takarék Bank elnöke, akit anno, a Gyopárossy Berci kért fel erre a tisztre, mert a lojalitása kellett, nem a szakértelme, kicsit lehunyta a szemét. Megitta a kávéjának a maradékát. Mikor újra a Duna felé nézett egy mosolygó férfi ült vele szemben. A Gyopárossy Berci. Akinek se címe, se rangja, valaki betette ifjont a bencésekhez és most akkora senki, hogy már Valaki. Az Ő embere. Az egyetlen, akiben Ő megbízik, akinek a nevét senki se mondja ki és mindenki tudja. A Berci ott ül, szétvetett lábbal, kalap az asztalon. Mert a Berci az nem úriember, hanem annak mondják. Nézi báró Keresdy Ödönt. Ez pedig semmi jót nem jelentett, még 1937 gyönyörű tavaszán sem.
-Szervusz, kérlek – intett feléje.
-Egy kis lazítás Ödön? Egy bankvezérnek is jár ennyi – mosolygott joviálisan Gyopárossy.
Ettől báró Keresdy kicsit megrázkódott. Mert tudta, a Berci nem ül csak úgy le valakihez, ezt ugye nem illik, bizonyos neveltségi szint felett. Viszont Gyopárossy az, aki ezt bárkivel megteheti.
-Örülök, hogy látlak Berci.
-Ödön, Ödön, a humorod a régi! Hogy áll a Magyar Érték Bank? – göcögött a férfi és egy kapucinert rendelt az odalépő pincértől.
Keresdy bárónak már nem először támadt az az érzése, hogy Gyopárossy Berci néha kilátogat egy zárt intézményből, meglehet, ott erről nem tudnak.
-Már megbocsáss, kérlek, de ilyen bankról nem tudok.
-Tegnap küldtem egy feljegyzést. Nem olvastad?
-Meglehet, hogy elkerülte a figyelmemet, kérlek.
-Jaj, persze. Az Ancsa „művésznő”! A Körút Kabaréból – veregette meg a báró vállát Gyopárossy.
Itt? Mindenki előtt? Egy báró Keresdy vállát ütögetni, mint egy kocsis?! És honnan tudja?! A kutyamindenit!
-Kérlek ez azért mégis csak…
-Ödön. Lopod az időmet. – komorodott Gyopárossy arca.
Báró Keresdy kért egy barackot. Mert itt valami komoly jön és akkor kell a barack.
-Elnézést, kedves Berci. Tehát Magyar Érték Bank, kérlek?
-Igen. Nos. Holnaptól ez a bankod neve.
-Pardon, grácia. Mintha azt mondtad volna, kérlek, hogy ez a bankom neve holnaptól – hajolt előre a báró.
-Pontosan. És most figyelj. A vitéz Hentes Agrárbankjának van egy kis problémája.
-800 millió pengő kintlévőség az ugye, kérlek…
-Egy megoldandó probléma – legyintett a Berci – Te megoldod. Megveszed a vitéz Hentes Lóránt féle Agrárbankot.
Báró Keresdy lehajtotta a barackot.
-Abba az én bankom, kérlek, tönkremegy.
-Micsoda szavak, kérlek! Az állam egy fontos beruházás miatt, támogatja a bankodat, hogy megvehesd a vitéz Hentes Agrárbankját.
-Mint a múltkor, kérlek?
-Nem volt múltkor kérlek. Azt hittem EZT akkor megértetted – keményedett meg Gyopárossy nézése, mert nem szerette, ha lezárt és mélyen eltemetett ügyeket egyesek újra emlegetnek.
Megértette, persze. Vitéz Hentes nagy vasút üzlete, amit báró Keresdy bankja finanszírozott és akkora mínusz lett belőle, hogy a bécsi gyors futhat rajta. Pláne, hogy vitéz Hentesnek nem volt vasútépítő cége. Ám apróságokkal nem vesztegették az időt, akkor sem.
-Természetesen, kérlek- morogta báró Keresdy és a főkönyvben szereplő mínuszra gondolt, amit persze plusszá lehet változtatni egy másik rubrikában, ám attól még megvan.
-Tehát. Olvastad a Kurirt ma reggel? Jaj, feledtem, hogy ahonnan jössz ott nincs újság – bokszolta meg a báró vállát bizalmasan Gyopárossy.
Ezek a parvenű megnyilvánulások a Bercitől! Nyilvános helyen! Mekkora egy senki ez!
-Tehát ha ott lett volna újság – göcögött saját viccén –akkor mit olvastál volna a címoldalon?
-Igen, mit kérlek?
-Újra mi rendezzük az úszó és a vizipóló világbajnokságot, kérlek. Dicsőség az országnak. A világ ránk fog figyelni! – mondta büszkén Gyopárossy.
Báró Keresdy feltette a monokliját, ám ettől még nem lett világos semmi. Az előző ilyen eseményt 21 millió pengőre tervezték, 140 millió lett belőle. Az uszodát újra kellett szigetelni, mert a víz kifolyt belőle. Két ház megsüllyedt mellette, lebontották és vitéz Hentes egy áruházat épített ott. Totál veszteség volt.
-Ez fantasztikus, kérlek. Nem is tudtam, hogy Ő, ennyire érdeklődik a vizes sportok iránt, kérlek.
-Ő, a siker után érdeklődik. És a siker meglesz. Mert ha nem, akkor…emlékszel Kismiska Lajosra?
Báró Keresdy egy újabb barack után intett. Mindenki, aki „fent” van, emlékszik Kismiska Lajosra. Akinek akkora hatalma, pénze volt, hogy azt az Adóhivatal nem tudja elképzelni. Aztán valamiért pár hét alatt egy senki lett.
-Hogyne, kérlek. Mi a teendőm?- krákogott egy kicsit báró Keresdy.
-Tudod Ödön, ezt szeretem benned. Ezt az önzetlen hozzá állásodat a problémák megoldásához, kérlek.
„Szóval akkor ebből én nem kapok semmit” – gondolta a báró.
-Tehát Ödön. A vizes vb, na, mit szólsz, milyen jó név?
-Kapitális, kérlek. Igazi Gyopárossy!
-Valóban, kérlek. Tehát a vizes vb. költségvetése 200 millió pengő.
-A múltkori, amikor építeni kellett, akkor kevesebb volt, kérlek.
-A múlt az elmúlt. Hehehe! Most van Ödön. És a vizes vb pénzügyeit a vitéz Hentes féle Agrárbank intézné. Fatális malőr, hogy ezt nem tudja teljesíteni.
„Mert a vitéz Hentes egy pancser” – gondolta báró Keresdy és nem kis teljesítménnyel érdeklődést mutatott, pedig mást akart.
-Ezért, úgy gondoltuk, hogy a Te bankod besegít, kérlek.
-Az én bankom már a múltkori tranzakció miatt, kérlek…
Gyopárossy hangosan nevetett, amire többen is odakapták a fejüket. Itt nem szokás hahotázni. Hol volt ennek a gyerekszobája? Az istállóban?!
-Jaj, Ödön! Ezzel a vicceddel mindig megnevettetsz. A Te bankod?! Komolyan a könnyem csorog, kérlek!
-Bocsáss meg, Berci. Tehát a bank, amit én irányotok általatok…
-Ez szép megfogalmazás, Ödön. És pontos. Tehát megveszed az Agrárt. Tudom, nincs rá kereted. Likviditás, kintlevőség, tőke. Nyugodj meg, kérlek.
Báró Keresdy most lett igazán ideges. Itt akkora svindli lesz, de akkora!
-Hallgatlak, kérlek – nyögte ki a báró.
-Kapsz egy hivatalos leiratot, hogy az államkincstár egy milliárd pengős kölcsönt bocsájt a rendelkezésedre. A vizes vb és egyebek – szürcsölt a kapucínerbe a Berci.
Báró Keresdy lemerevedett. Egymilliárd pengő?! Mire készülnek ezek, te Jóisten!
-Ezt majd vissza kell fizetnie a banknak – mosolygott a Berci.
-Mégis, ugye mikor, mert…
-1986 szeptemberéig – sóhajtotta Gyopárossy és várta a hatást.
Báró Keresdynek nyitva maradt a szája. Mert kérem ez akkora pofátlanság volt, amekkorát még nem látott. Ez tulajdonképpen lopás.
-Ebből a pénzből megveszed a vitéz Hentes bankját. Magyar Érték Bank néven új bankot mutatsz be holnap 11 órakor. Mint a vizes vb hivatalos bankját, kérlek.
-Már megbocsáss, kérlek, de ezt ugye megszervezni, táblák, levélpapír és még sok minden…
-Ez a dolog már el van intézve. Mindig van pár bank, cég, ami pihen a dunna alatt, ahogy Ő szokta mondani, aztán amikor kell, elővesszük. Ez is ilyen. Tehát bejelentés. Utána jön az, hogy a vizes vb-re mit és mennyit költ a Kormány. Lesz egy vitorlás pálya a vitéz Hentes féle Hetvenhold birtoknál – mondta Gyopárossy.
-Ott nincs is víz, kérlek.
-Jaj Ödön, ne akadj már fenn minden apróságon. Vitorlás verseny van a vizes vb-n? Nincs. Na ugye. Aztán épül két szálloda. Egy uszoda kint Soroksárnál. Akkorra a villamospálya is kiér odáig.
-A városon kívül? Khm. Ez nagyon szép, de nem lesz készen, kérlek.
-Milyen jól látod Ödön, csak nem érted, kérlek. Az, hogy készen van vagy sincs, lényegtelen. Segítünk pár barátunknak, a Mieinknek, tudod, hogy bizonyos problémájuk megoldódjon. Ezt a Magyar Érték Bank finanszírozza. A te, hogy úgy mondjam, vizes bankod – somolygott Gyopárossy.
Báró Keresdy ekkor már értette. Néhány hű barát a Mieink közül megint elszórta a pénzt. Ezért Ő ott, úgy döntött, hogy segít nekik. A vizes vb egy remek eszköz ahhoz, hogy ezt megtegye. Állami beruházás, egy magánbank finanszírozza, azt aztán senki meg nem tudja miből. A vizes vb-t a pár évvel ezelőtti helyeken is meg lehet rendezni. Sokkal olcsóbban. Mint az köztudott. De ugye nem EZ a lényeg. Hanem a költség. Hogy magas legyen, mert akkor a Mieink jól járnak. A szokásos.
-Nos, Ödön? Mit szólsz hozzá?
-Piramidális kérlek. Gondolom a pontos jegyzéket…
Gyopárossy elégedetten dőlt hátra. Kivett a belső zsebéből egy összehajtott papírlapot és az asztalra tette.
-Ez kérlek…
-Tudom, Berci. Meglesz. Pontosan – tette el elegánsan báró Keresdy Ödön, még sosem volt egymilliárd pengő a zsebében.
-Tudom Ödön. Mint az Ancsa az öltözőben, ugye? – vigyorgott Gyopárossy.
Báró Keresdy kényszeredetten mosolygott. Ekkora egy tahót! A pincér egy pezsgős vödröt tett az asztalhoz, töltött a poharakba. A Berci marokra fogta a pohár szárát, amitől többen rosszul lettek. Keresdy báró finoman alányúlt a kehelynek, két ujjal, ahogy illik. Koccintottak. Berci poharából kiloccsant az ital. Hiába, úrnak születni kell, paraszt bármikor lehetsz.