KI-BEJÁRAT

-Biztos arra van? – kérdezte Lajos.

-Biztos- válaszolta Vilmos.

-Mert jó lenne kimenni innen! – mondta Lajos.

-Nem mondod?! Szerinted én itt akarok maradni, mikor fogy a levegőnk és rohadt meleg van?

-Nálad sosem lehet tudni. Ugye már az ötleted is… – legyintett lemondóan Lajos.

-Az ÉN ötletem, vattaagyú, az jó volt. Tökéletes. Egy dolgot kivéve.

-Ugye, ugye!

-Hogy veled jöttem ide – sziszegte Vilmos.

-Na most, ezt nem értem – nézett Lajos.

Vilmos sóhajtott, majd meglendítette a hatalmas kalapácsot és törte tovább a betonfalat. Miért pont Lajost hozta el erre a melóra? Az Integetős, ez volt a beceneve. Mert egyszer úgy bukott le, hogy tele volt a szajréval, mikor elment mellette egy rendőrautó és rá mosolygott egy rendőrnő. Ő meg vissza mosolygott, integetett és a karja alól kihullott néhány műszaki cikk, ami nem az övé volt és ez a rendőröknek problémát jelentett. Lajosnak meg két évet. Nos, igen. Vilmos úgy gondolta, Lajos erre a feladatra jó lesz. Jó olcsó.

Annyira egyszerű lett volna az egész. Szombat este, az ékszerüzlet raktára, különlegesen drága holmikkal és az alapanyagokkal, zárva van. Mellette balra egy elegáns férfiruha üzlet. Jobbra egy nagyon híres étterem. Senki se figyel arra, hogy két ember besurran egy kütyü által kinyitott rácson keresztül. Amit aztán visszaeresztenek. Mert a Tuti Tomi úgy csinálta meg a masinát. Zöld gomb nyit, piros zár. Kapcsoló kioldja a riasztót. Ezért harminc százalékot kér a cuccból, amire a Lenyúlós Matyi már vevő, előleget is adott. Minden sima. Bejönnek, kirámolják a raktárat, mennek. Minden feltűnés nélkül. És erre mi történik? Mi jön? Egy kilátástalan helyzet. Bezártság, reménytelenség. Fogyó levegő és bitang meleg. Ott álltak megtörten, halvány reménnyel, egy szál semmiben. És ez volt a legtöbb.

-Nem érted Lajos, nem érted? Ki az, aki nem nézte meg milyen elemet tesz a Tuti Tomi kütyüjébe?

-Lapos kellett volna – gondolkodott hangosan Lajos.

-Működő. Érted, működő!

-Az hány voltos?

Vilmos nem először érezte úgy, hogy a társa csak azért van ott, hogy ne legyen egyedül.

-Ráadásul, miután ÉN kiiktattam a riasztót…

-Leverted a kalapáccsal. Meg kell mondanom, nagyon helytelen dolog, nagyon helytelen- intett fenyegetőleg az ujjával Lajos.

Vilmos nyelt egyet és megtörölte csupa verejték homlokát, ami pont annyira volt felesleges, mint Lajosban értelmet keresni.

-Levegő nélküli raktár, bakker! – lihegte Vilmos.

-Igen. Micsoda dolog ez? Egy betörő meg is fulladhat tőlük? Mit képzelnek ezek? Fel kellene jelenteni őket! – mérgelődött Lajos.

-Az NHBNY –nél például.

-Bizony! Az mi? – kérdezte Lajos.

-Nagyon Hülye Betörők Nyughelye – felelte mérgesen Vilmos.

– Már meg ne sértődj, kedves Vilmos, de ez, ugye, még tőled is durva – mondta megbántottan Lajos.

-Az lesz a durva, ha megoldom az egyre fogyó levegő problémáját, kedves Lajos!

-Azta! Hogyan, Vilmos?

-Mondjuk, megfojtalak – mosolygott sátánian Vilmos.

-Akkor én hogyan fogok kijutni? – kérdezte ámulva Lajos.

-Másodlagos kérdés – vigyorgott Vilmos és meglendítve a kalapácsot, újabb ütést mért a betonfalra, ami már repedezett.

-Van olyan érzésem, hogy emiatt a piti elem dolog miatt neheztelsz rám. Annyi féle elem van. Nem ismertem azt a működő vagy milyet. Nagy dolog – vonta meg a vállát Lajos.

-Nagy dolog, Lajos? Nagy dolog?! Nem tudunk kimenni, mert a kütyü nem működik! Ráadásul valaki volt olyan okos, hogy a nyitva lévő ajtót becsukta. Tudod ki volt az? – vicsorgott Vilmos.

-Az az érzésem, rám célzol. Én csuktam be – húzta ki magát Lajos.

-Nem mondod? És miért is?

-Hogy ne lássanak be – csóválta a fejét Lajos, mert úgy gondolta ezt azért még Vilmos is megérti.

-Aha. Itt a bolt hátsó részén. Sötétben. Szombaton éjjel.

-Meg vasárnap.

-Mit vasárnap? – lepődött meg őszintén Vilmos.

-Akkor se lássanak be.

Vilmos nagy levegőt vett és lesújtott a spéci kalapáccsal. Hátha lesz valami meglepetés. Amennyiben a szembe spriccelő egyre erősebb vízsugár az, akkor sikerrel járt.

-Mi ez? – állt a zuhatagban Vilmos.

-Víz. Általános iskola hetedik osztály kémia óra. Nem értem, miért kell neked, Vilmos.

-Ruhát akarok mosni.

-Milyen öblítőd van, mert a levendulásra allergiás vagyok – jegyezte meg Lajos.

Vilmos nem szólt semmit. Nézte a ruhájukat, amit a sarokba szórtak, mert a bezárt helyiségben nagyon meleg volt. Mondhatni, elviselhetetlenül meleg, de ezt Lajos überelte. Őt nem lehetett elviselni! Mikor rájöttek, hogy nem tudnak kimenni, egyrészt a kütyü használhatatlansága miatt, másrészt, mert Lajos bezárta a páncélajtót, ami természetesen rögtön reteszelt, légmentesen, akkor Vilmosnak támadt az az ötlete, hogy kitörnek. Balra a ruhaüzlet felé. Először Lajos nyakát nézte. Aztán a feltört szekrényekből összeszedett szajréra és ez utóbbi győzött. Mert a Lajost később is elintézheti. Micsoda öröm lesz a kezébe venni a nyakát és csak szorítani, szorítani! Mint most a páncélkazetták feltörésére hozott spéci kalapács nyelét. Amivel megpróbálja kitörni a falat balra, a férfi üzlet felé. Aztán ha ott vannak, meglátják. De levegő kell, szabadság és egy halott Lajos. Szép álmok!

-Ez a víz emelkedik – mondta Lajos.

-Mert meddig ér?

-Már a hucimucim simogatja. Hideg.

-Hideg? – suttogta Vilmos.

-Nem kicsit. Nézd meg hogy összement a hucimucim- panaszkodott Lajos.

-Inkább segítenél, Lajos.

-Én mondtam, hogy…

-Tornából fel voltál mentve. Tudom. Legalább fogd be, jó?

-Jó, ha már ennyire erőszakos vagy. Ettől még a hucimucim…

Lajos nem fejezhette be, mert Vilmos egy hatalmas ütést mért a falra, ami némi recsegés után bedőlt pár köbméter vízzel együtt, ami kisöpörte a két férfit, az általuk ejtett zsákmányt és egy meglepett rágcsálót, amelyik éppen az egyik ruhában talált csokoládét majszolta és ekkora inzultusra nem volt felkészülve. A két férfi feltápászkodott. Egy étterem közepén találták magukat, ahol érdeklődve nézték a ruha nélküli jövevényeket, akik a falat elborító hatalmas akvárium vizével együtt érkeztek, pár hal meg vízicsiga és egy maréknyi hínár társaságában. Lajos nem értette. Ő jó irányba kezdte törni a falat. Mert ha… Azt a mindenit! Háttal állt és akkor a jobb meg a bal felcserélődik. Lesz min gondolkodnia. Pár évig.

-Na most integess Lajos, itt a szabadság!

-Sajnálom, Vilmos, ilyen hideg víz után nem tudok integetni – suttogta Lajos.

-A kezeddel.

-Ja azzal?