Summantók és Star Why


Egy könyv hetente
Egy 30 éves jubileumi kiadás
Gyuri módra
Decembered jó lesz - ha feliratkoztál

Vásárlás
Feliratkozás
 

A vér nem válik vízzé

Megjelent harmadik könyvem
ami "A vér nem válik vízzé" címet kapta.
Rendeld meg most 20% kedvezménnyel.

Megrendelem
1
1

Rólam

1959-ben még a múlt században születtem, mint egyetlen gyermeke szüleimnek. Azt hiszem 12 éves voltam, mikor először dolgoztam apám mellett, aki gépkocsivezető volt és aminek az volt a fő oka, hogy se pénz se hely nem volt arra, hogy nyaraljak valahol.

A munka azóta mindennapjaimnak a része. Aztán iskolák, érettségi, amit apám már nem élt, meg pedig nagy álma volt. Nem vettek fel az egyetemre, ezért egy könyvesboltban kezdtem dolgozni és ezt úgy 38 éven keresztül tettem folyamatosan. Két munka között azért elvégeztem egy főiskolát és egy egyetemet. Olyasmibe is belevágtam, amihez nem értettem, ilyen volt a könyvkiadás, de nem bántam meg, mindent ki kell próbálni, egyszer élünk.

Pár évenként újra tanultam a szakmát, attól függően éppen hol dolgoztam. Nagyon sokáig kaptam kéziratokat, hogy véleményezzem, javítsak bele, segítsek benne. 2015-ben vettünk egy nagy levegőt és  kiköltöztünk Angliába. Más élet, más szemlélet, más világ. Azóta itt ÉLÜNK és születnek könyveim.

MIÉRT KEZDTEM EL ÍRNI!?

Az én szüleim mindig dolgoztak és mindig a pénzen veszekedtek. Senki nem mesélt nekem. A tévéből ismertem meséket. Aztán mikor már tudtam olvasni, akkor magamnak meséltem azzal, hogy olvastam.
Már akkor is sokat.

Az első siker: egy irodalom dolgozat Búvár Kund-ról tíz évesen. Aztán a Magyar Rádió Diákhumor pályázata, mint résztvevő. Nem nyertem, de legalább egy poénom elhangzott. Aztán sok mindennel és sok mindenhol próbálkoztam, könyvkiadás, könyvkereskedés stb. Persze írtam én folyamatosan, csak nem törekedtem vele sehova, senkinek. Egészen 2019-ig úgy gondoltam, ez nem az én utam.

Akkor jött a Fejős Éva Regényíró November csapat, ahová bevettek és 30 nap alatt kellett egy könyvet megírni. Az ötlet, a cím, az első és utolsó mondat már megvolt és csak közé kellett betölteni a könyvet. Aztán elindult A JÓEMBER. És a végén célba ért. Életem egyik legklasszabb hónapja volt. Megtaláltam két dolgot. Az egyik, azt az élményt, amit az írás nyújt nekem. És azt a stílust, hangot, amit tudok. És most is ebben élek.

ÖTLETEK, ÍRÁS

Az ötletek jönnek. Rengeteget olvastam, valamivel kevesebb filmet néztem és sosem tanultam írni.
Ebből jön össze az a kalandregény stílus, amiben nálam belefér a nevetés és a könny is.
A valóság mindig szebb, mint az álom, Gyula – hallom Matula bácsi hangját.

Van, amikor olvasok egy hírt, ami ott marad a fejemben, aztán tovább mesélem és jön a történet. Amit mindig filmszerűen látok magam előtt, a váltásokat is mintegy vágóként kezelem. És írom. Fejezetenként, külön, aztán összerakom és javítom, átírom. Ahogy én érzem, gondolom. Van, amikor kínlódom, mert a történet csikorog, látom a főhősömet, ahogy kinéz rám egy nemáhaver nézéssel.

Aztán mikor megakadok. Mert jön egy probléma. Amit nem lehet kikerülni. Ilyenkor a legnehezebb. Megoldom. Mindig megoldom. Csak az elején úgy érzem: végem van. Mert a történet a fontos. A mese. Hogy az embereket elvigyem egy világba, ahol csak az a történet van, amit én mesélek. Hogy pár órára maradjon a mindennapi élet a történeten kívül. Hogy szórakozzanak, nevessenek, sírjanak, izguljanak. Legyenek a vendégeim egy történetre. Ez a célom. 

MIBEN HISZEK?

Az életben. Hogy az mindig győz. Még ha az emberek ellene tesznek is sokszor. A Jóemberekben. Akik nélkül nincs élet. A hidakban, amik mindig összekötnek és sohasem szétválasztanak. A szerelemben. Ami nélkül nincs boldogság és boldogság nélkül nincs élet. A jövőben. Ami felé mindig menni kell. Bármi történjen is. Futva, lépésenként, csoszogva, kocogva, de arra. A mesében. Hogy az embereknek mindig kell egy kis álom. Egy mese, amibe beléphetnek hátrahagyva minden gondot, bánatot, örömet. A napi életet. Egy másik világ, ahol minden megtörténhet.

A legnagyobb dicséretet Gabitól kaptam, családom egyik ismerősétől, aki kemoterápiára jár. Azt mondta: Mindig viszem magammal a SZERELEM ÉS… című könyvedet, mert mikor olvasom, elfelejtem hol vagyok és miért.

Nem lesz ennél nagyobb és több. Köszönöm!