Egy be-fektetést, Ödön?
-Ne merészelje!!
Sikítás. Csörömpölés. Zuhanás.
-Csináljon valamit, érti?! Csináljon!!
Újabb sikítás. Lábak dobogása. Valaki kap egy pofont.
Báró Keresdy Ödön sóhajtva kelt fel és a beszűrődő holdfényben megnézte a zsebóráját. Hajnali fél három. Megint kezdik. Mint tegnap is. Újabb puffanások, kiabálások. Úriemberek ezek?! Felkelt, kinézett az ablakon. A kastély kertjében csend volt. A szomszédban nem. Tegnap egy órán keresztül ment a műsor. Pedig ez az Apponyi Pubi kastélya. Egy kastély! Csupa előkelő úriemberrel és hölggyel. Mert a Pubinak újra eljegyzése van és ezért egy vidám hétvégére hozta össze a barátait. Vagy negyvenet.
-Nem akarok nagy felhajtást, kérlek. Csak akiket kedvelek, azok jönnek – mondta még a Magyar Érték Bank elnöki irodájában az Andrássy Pubi .
Báró Keresdy megigazította a nyakkendőjét és várt. Mert ilyenkor jön az, ki mennyi kölcsönt szeretne. És ki vagy mi a fedezet.
-Kérlek, szükségem lenne némi támogatásra – kezdte a gróf.
-Természetesen egy báró Keresdy mindig kiáll egy gróf Andrássy mellett.
-Nagyon kedves tőled, ám itt most…khm…más támogatásról lenne szó – pöckölte zavartan a hamut a gróf.
-Hallgatlak – dőlt hátra fölényesen Ödön, mert tudta, Ő fog diktálni.
-A Gyopárossy Berci említette…
Báró Keresdy Ödön sóhajtott: nem Ő fog diktálni. Mert a Berci az, aki minden felett áll. Aki által egy báró Keresdy, bankár lehet. A többi már csak formaság volt. Nyolcvanezer pengő, csak úgy. Mit számít?
Igazán jó hangulat volt a hétvégén, vadászat, kocsikázás, jó borok az ifjabb Steiner Banditól, akinek volt egy liaison-ja az előző grófnővel. Ahogy Kertessy Félix báró mondta:
-Beérett a termés, a Bandi szüretelt, a Pubi meg ott maradt a dugójával, csak a palack már nem volt ott.
Ajtó csapódás, zokogás, majd némi üvegnemű törése. Aztán kopogtattak. Meglepetten nyitott ajtót. Egy zilált külsejű, kistermetű férfi állt a homályban, vállát fájlalva.
-Igen, kérem?
-Bocsáss meg, Ödön! Életbevágó! – rebegte az alacsony, alighajú férfi.
-Mégis hogy gondolja? Ismeretlenül az éjszaka közepén? És, hogy csak úgy…Ödön?!
-Gróf Szapáry-Schweidel Konrád. Szervusz, kérlek.
Báró Keresdy ledöbbent. Az ország leggazdagabb embere. A Mieink meghatározó tagja. Akinek még a Gyopárossy Berci is csak jelent. Aki ellent mondhat még Neki is. Ott fent.
-Bocsáss meg kérlek, báró Keresdy Ödön. Fáradj be.
-Szervusz, kérlek. Elnézést, de…
-Természetes, kérlek. Konyakot, barackot? Foglalj helyet- mutatott a kanapéra Ödön és cigarettát kínált, majd meggyújtotta.
Mintha foltok lennének az arcán. Aztán eszébe jutott, Ő a Púderes gróf. Aki állítólag mindig púderrel fedi az arcán lévő foltokat. Aha.
-Talán furcsállod, kérlek, hogy ily kései időpontban zavargok nyugalmadban.
-Ugyan gróf úr…
-Konrád. Ödön kérlek, muszáj volt – motyogta a kisember.
Furcsán beszél. Mintha dagadt lenne az arca- mustrálta a halvány fényben Keresdy a grófot.
-Ödön, a Berci azt mondta, te tudsz segíteni – motyogott ismét gróf Szapáry.
A Gyopárossy. Megint. Nem lehet! A Szapáry annyira gazdag, mit tud Ő segíteni? És ez miért kelt már most rossz érzést benne?
-Nagyon kedves a Bercitől, de mint tudod, kérlek a Magyar Érték Bank ugye…
-Itt most más tőkéről van szó, Ödön – mondta élesen a gróf, majd odakapott az arcához a fájdalom miatt.
-Hallgatlak, kérlek – gyújtott rá a báró és ivott egy barackot, mert tudta, most jön a lényeg.
-Én ezt nem bírom tovább. Kérlek – és a gróf szipogott. Szipogott!
Báró Keresdyben szörnyű gyanú támadt.
-Tönkrementél, kérlek?
-Már évek óta. Nem működik, csak ritkán. Ezért aztán Róza…
-Bocsáss meg, Konrád, kérlek. Most akkor a nejed őnagyságáról van szó?
-Igen, Ödön. Mekkora nagysága! Láttad. Sőt, ha jók az értesüléseim szinte a, hogy úgy mondjam, a teljes birtokot – nyújtotta a poharát gróf Szapáry egy újabb adagért.
Báró Keresdy kezdte kényelmetlenül érezni. Jázminszky Róza Eulália egy szép darab hölgy volt, akivel még leánykorában volt pár találkozója nem csak beszélgetés céljából. Mielőtt férjül foghatta volna, sikerült elmenekülnie, mert a nő egy hárpia volt, egy perszóna. Aki később becserkészte és elkapta a gróf Szapáryt. Miskolcon!
-Nézd, kérlek, ez ugye még akkor volt, amikor…
-Ödön. Én nem bírom tovább. Ha van egy revolvered, add ide, főbe lövöm magam. Csak te segíthetsz – nyögte a gróf.
Akkor báró Keresdynek lesett a húszfilléres. Öt fillér haszonnal.
-Téged ver a Róza, kérlek?
A kisember bólogatott, majd megtörölte a szemét. Az a Szapáry-Schweidel, aki könyörtelenül tiport el mindenkit, aki az útjába vagy az Ő útjába állt. És most itt szipog. Cipóra vert orcával. A kutyamindenit!
-Tudod, kérlek, mint mondtam, én tönkrementem. Úgy. Nem tudok a Róza kedvére tenni, csak néha. És Ő ezt nem tűri. Igen, Ödön, ver engem. Hozzám vág dolgokat. Olyan pofont tud adni, hogy elájulok. Rugdal. Tépi a hajam. Gyaláz, leköp.
-Nyugodj meg kérlek, nyugodj meg – próbálta vigasztalni a grófot Ödön.
Ki hitte volna? Szóval ezért a púder! Hogy az ütés nyomok ne látszódjanak. Pedig Róza asszony mindig csak a háttérben van, mint egy igazi úri asszony, nem lehet észrevenni, csak mikor kell.
-És Konrád kérlek, mit tudok én ebben segíteni?
-Csak Te tudsz Ödön, kérlek. Menj be hozzá és …
-Na de kérlek! Hajnali három van! És a méltóságos asszony budoárjába? Nagyon zsenánt ez, kérlek.
-A tőkédre van szükség Ödön! A Berci azt mondta, híres a … tőke befektetésed.
A gróf imára kulcsolt kézzel könyörgött.
-Ödön. Legyél a Rózával. Neked az semmi. Nyugtasd le, add meg neki, amit akar. Hogy ne verjen engem.
-Ez kérlek, mégis csak… úriemberek vagyunk!
-Tedd meg Ödön- kérlelte a gróf – A bankod megkapja a szerb vasút koncessziót. Az évi 800 ezer. A fele a tiéd. Könyörgöm, segíts Ödön!
Báró Keresdy Ödön felállt. Eloltotta a cigarettáját, felsegítette a grófot, igazított öltözetén. Első az úri kötelesség. Aztán a pénz. A sorrend, ugye nem minden.
-Nézd, Konrád, kérlek. Megteszem, amit tudok. Az úri becsület, ugye.
-Inkább, amit csak Te tudsz, a Berci szerint.
-Khm. Valóban. Akkor megyek, kérlek – bólintott báró Keresdy, mert Ő egy úriember.
-Köszönöm, kérlek, köszönöm! Úgy bánj a tőkével, hogy minél nagyobb hasznunk legyen. Egy be-fektetést, Ödön?