Nyuszi hopp! Ropp és kopp...


Nyuszi hopp
Hamarosan húsvét
Nyuszi ropp
Lesz ajándék egy-két
Nyuszi kopp
Hát, ezt eltojtuk, Nyuszi

3 régi és egy új novella egyben, nektek
Húsvétkor "Húsvéti Gyuriságok" mert nincs ünnep Gyuriság nélkül
Valamint tojás nélkül, ezért eltojtuk...
Fejvakarás helyett iratkozz fel és megtudhatod az elsők között 😉
Aki feliratkozik annak megköszönjük - húsvét módra
Hallgatni jobb? Youtube-on hallhatod

 

A vér nem válik vízzé

Megjelent harmadik könyvem
ami "A vér nem válik vízzé" címet kapta.
Rendeld meg most 20% kedvezménnyel.

Szerelem és…

Kiadó:
Erawan
Oldalak száma:
349
Borító:
Puhatáblás
ISBN szám:
9786155652851
Kiadás éve:
2020
Megveszem

A történet

Egy grófi família, ősök és utódok, méltóak és méltatlanok izgalmas története.
Százharminchárom év! 1869-től egészen 2002-ig! Hosszú, irdatlan hosszú idő, sok szerelem elfér benne. Igaz és hamis. Vágyott, beteljesült. Vágyott, viszonzatlan. Odaadás, elutasítás. Buja erotika, eszelős szenvedély. Szerelem, melybe bele kell halni. Szerelem, melytől búcsúzni kell. Amely elől menekülni muszáj. Szerelemféltés okkal, ok nélkül. Végzetes párbajok, melyekben a győztes is veszít. Viharok a Sasváhry-Steiner családban.

Testvérharc, testvérbosszú. Igazságok és hazugságok. Ármány és hitszegés. Sebeket osztók és megsebezettek. Győztesek és vesztesek. Végül egy mindenhol, mindenkor felbukkanó családi ereklye, egy félelmetes kard, egy ánglius csodapenge, amely valaha Waterloonál is osztotta a halált. Jobbára kastélyok, lakások falának éke, ám időnként ölni képes. Ezúttal is.

Székely Nagy György – Szerelem és… (részlet)

Pest az Pest! Csudálatos, részegítő, zsongító, pletykás. Nagy város, nagy falu. Nő, mint a gomba az eső után, és ki tudja, mi állíthatja meg ezt a nagy gyarapodást! De hát itt is emberek élnek és halnak, szeretnek és gyűlölnek, hisznek és akarnak. Tapodják a pesti flasztert jó és rossz ügyekért, szerelmekért és barátságokért. Süt a nap és rezeg a levegő, tombol a nyár, amit szellőssé tesznek az Andrássy út fái és a Nagykörút lombjai, az Üllői úti fák, a Sváb-hegy erdei és a Margitsziget zöldje. Futkosnak a napsugarak a Dunán, játszanak a hullámokon, és fel-felnéznek a Vár büszke tömegére vagy a Gellért-hegy Citadellájára. Nyújtózkodik a város, mint jóllakott szépasszony a szerelem után, kéjesen, elégedetten, boldogan. Mert belül minden szép és úri, kívül azonban poros gyárak és bérkaszárnyák húzódnak meg szégyenlősen, bár tudják, hogy azt a sok szépet és jólétet ők teremtik meg, kiknek semmijük sincs két kezük munkáján kívül. 

Szép ez a város fentről nézve és hallgatván a zenéjét, azt az állandó morgást, mit csak időnként szakít félbe néhány villamos csengetése vagy autókürt hangja. A szél suhogása erősebb azért, és viszi vidám lányok kacagását, labdát kergető fiúk kiabálását, szerelmesek szavait és elhagyottak keservét. Temetők bánatát, könnyeit a világnak, a reménytelenség sikítását, a szomorúság szipogását, az értetlenség csendjét. Betölti a várost, mely a kávéházak zajával felel, az éttermek sajátos hangjával, kis budai kocsmák sramlizenéjével, cigány hegedűszójával, titkos randevúk beteljesülő nyögdécseléseivel, születő gyerekek bömbölésével. Új élet lép egy másik helyébe, kiért most jött egy szürke autó, hogy vigye a lélek nélküli porhüvelyt, hogy aztán megpihenjen itt, a városban. Mert aki itt született, az itt is haljon meg. Mert ez Budapest. Amiből csak egy van, és ez az egy a legszebb. Macskaköves utcákra omló szürke árnyú házainak tövében lépdelő urak emelik kalapjukat a zsebkendővel kacéran flörtölő hölgyek felé, frissen sült kenyér illatával keveredő jó vastag tepertőszag terjeng a hentes-mészáros boltja felől, frissen csapolt sör habja kúszik a korsó alja felé, megcsillanva a napfényben a pincér kezében, ahogy az asztalokhoz viszi, nyál gyűlik össze a könyvelőszerű úr szájában, mikor meglátja a Rezeda kocsmában Tóbiás kocsis kezében a libacombot, mely tündökölve ejti zsírkönnyeit a fehér abroszra. Fiatal fiú suttog szonetteket szíve hölgyének és véletlenül keze rátéved a leány combjára, aki persze csak kis ideig tűri, de abból a szorításból és abból a heves lélegzetből már érzi, hogy az a tiltott, az a fúj! dolog, az nagyon is jó lehet. Gyakorlott jampec támasztja a falhoz a szerelemtől elfúló hangú leányt és teszi kedvére, mit akar, nem is gondolva arra, hogy mi lesz pár hónap múlva a következménye a tettének, hiszen akkor már ő egy másik lányt dömöcköl vitézül. Kifogástalan öltözetű úr és hölgy sétál a Kerepesi úti temető lombjai között, karjuk egymásba fonva, és kapaszkodnak egymásba, míg fiuk sírjára elhelyezik a csokor virágot, majd egymásra nézve beszélnek, hogy mindent értsenek, mindent tudjanak egymásról. Kapatos munkásember, zsebében a megmaradt végkielégítéssel ér haza, ahol mosolygó asszonya a két gyereket maga mellé fogva mondja, húsvétra megjön a harmadik pulya is, és nem érti férjét, miért szidja a fennvaló Úristent, és miért veri falba a fejét, hogy a gyerekek ijedten sírni kezdenek kiserkenő vére láttán. Nyalka katonatiszt fékez autójával egy lila ruhás asszony mellett, nyitja neki az ajtót, csókolja kezét és nem titkoltan méregeti alakját, majd repíti egy csillaghegyi kis villa felé, ahol reméli, mielőbb megszabadítja a hölgyet gátlásaitól, ígéreteitől, ruhájától, templomi esküjétől. Öreg házmester nézi óráját és várja haza unokáját, hogy segítsen összeszedni az esti szemetet, mert a hatvanadik évben már sok végigmászni hat emeletet, cipekedve és lépcsőzve. Gondos kertész látja, a nap a tetejére hág az égnek, összepakolja a szerszámait és megy kuckója felé, mikor meglátja a halott fehér lányt, kinek piros vére szertehullt a fehér rózsákon, és semmibe néz két barna szemével. Aggódó anya várja, mit mond az orvos lázban fürdő gyermekéről, és sikít, üvölt mikor meglátja annak szemét, miben benne van az összes ítélet, minden, amit szavakkal elmondani nem lehet, a halál, a könyörtelen igazság. Kisfiú sétál piros lufijával a Ligetben és ereszti el hirtelen, mikor galambok rebbennek fel előtte a morzsákról, és száll a lufi, talán a meghalt kisgyerek lelkével, talán az asszony elveszett tisztességével, talán az ifjú lány ártatlanságával, talán a kirúgott munkás elveszett biztonságával, talán a kifogástalanul öltözött pár reményvesztettségével, talán a sült kenyér, a fénylő libacomb illatával, talán a macskakövek melegével, talán Pest illatával, Pest fényével, a pesti emberek mindennapjával. Mert Pest az Pest. A Város, az egyetlen, mit szeretni lehet.

Keresd a könyvesboltokban

További könyveim

A jóember

Egy főrangú pártfunkcionárius fia, Megyeri Norbert a nyolcvanas évek Magyarországán indul el az emberré, jó emberré válás útján. Nem tud és nem akar megalkudni, élni a szülei adta előnyökkel.

Megnézem

A vér nem válik vízzé

Amikor az Erzsébet híd építője, Steiner István megérkezik új otthonába, Skóciába, még nem tudja, mennyi boldogság vár rá. Felesége, Shilaghh és fia, Nicholas megadja azt neki, amire mindig is vágyott: a családot.

Megnézem