Álomszekrény
SZÉKELY NAGY GYÖRGY:
ÁLOMSZEKRÉNY
Mit vesz ki a nyuszi?
-Ez a pogácsa…Khm…olyan furcsa egy kicsit.
-Az íze?
-Miért formája van?
-Ne már Kissróf! Felismerted, nem?
-Mert mondtad Csili.
-Csilla! Esetleg Csák asszony!
Dános Kristóf lehunyta a szemét és legyötörte a pogácsát, amit a szomszédasszony, Csák Csilla követett el előre megfontolt szándékkal. Ott ültek a két ház kocsibeállója közötti kicsiny füves részen azon a padon, amit még Csilla vett meg, majd hagyott kint az esőben, aztán a hóban, majd újra az esőben, amikor is Kristóf meglátta, hogy a bokor alján lapul valami. Összeszerelte, letisztította, lefestette és felállította a szép ződ gyepre, ahogy mondani szokta AZ ÉGIG ÉRŐ FŰ című film alapján. Csilla három héttel később vette észre, mikor felhúzott lábbal, egyik kezében egy tányér süteményre emlékeztető ételszerkezetet, a másikban a kialudt cigarettáját tartva olvasott egy kéziratot a padon. Akkor Kristóf azt mondta:
-Tetszik a pad, Csili?
-Csilla! Esetleg Csák asszony! Ne vágjál fel vele, már évek óta itt van.
-De ez az a pad, amit te…
-Ugye? Én! Megint én! Teszel te valamit azért, hogy ez a közös terület egy oázis legyen? – mutatott vádlóan a férfira.
Dános Kristóf nyelt egyet, aztán még egyet és bevonult a házába. Így megy ez azóta is és így fog menni, amíg valami meg nem változik, esetleg jó magaviseletért előbb szabadul!
A pogácsában ropogott valami. Kristóf a megmaradt darabot ketté vette és megdöbbenve látott benne egy vastagabb lila csíkot.
-Ez akkor most céklás? – mutatta Csillának.
A nő odapislantott, majd kivette a darabot a férfi kezéből és vádlóan rázta a szeme előtt:
-Bakker Kissróf! Ez a körömlakkom! Ott volt a tészta mellett, mert…! Volt képed megenni?!
-Már bocsánat, de én a töpörtyűs változatot ismerem, ez…
-Férfiak! Töpörtyűs körömlakk. Ez a ti öv feletti gondolkodásotok. A has számít. Vagy ami alatta fityeg – legyintett a nő, majd a szemüvegét kereste, amit a férfi lehúzott az orrára – van pofád még azt is elvenni?!
-Van – felelte Kristóf és lenyelte a maradék pogácsának mondott darabot.
-Amúgy Kissróf, most mivel festem ki a körmömet? Jön a nyuszi és mit fog szólni?
-Répa van, picinyem? – váltott rajzfilm hangra a férfi.
Csák Csilla merev arccal nézett rá, amitől mindig zavarba jött.
-Bitang nagy humor. Gondolom a neten gyűjtöd, aztán betanulod és a sok táruljlábú macát azzal teszed vízszintesbe.
Dános Kristóf az elmúlt hat évben már leszokott arról, hogy Csilla beszólásait megértse. Főleg, ami a nála megforduló hölgyekre vonatkozott. Ilyenkor terelni próbált.
-Csill! Mit keresett a körömlakk a pogácsa tészta közelében?
-Akkor értem rá. Gyúrni. Meg közben körmöt festeni, de aztán mégse. Hm. Ez a Csill, egész jó. Persze Szabó Magda már kitalálta a Tündér Lalában és egy patikust nevezett így, de maradhat.
-Csill! Körömlakk – próbálkozott Kristóf.
-Egyfajta lakk, több színben, amit a kéz vagy láb körmök védelmére visznek fel és a pasik szeretik, ha bizonyos helyeken látják. Csilipédia.
Kristóf ezt már ismerte. Mikor a szomszédasszony kioktatta a maga sajátos módján, akkor mindig azt mondta: Csilipédia. Mármint a válasz ott található meg. A baj csak az, hogy ehhez Csilla is kell, ami mindig valami lealázó szöveggel kezdődik és egy még jobban lealázó szöveggel végződik. Mert Csák Csilla ilyen.
-Szerintem egy pasas sem akarja a pogácsában látni. Már ha ez az – morogta Kristóf.
A reakció nem maradt el. Csilla felállt a padról, leejtette a kéziratot, ami mindig ott volt nála, sokszor tányér vagy hamutartó helyett, mondván legalább arra jó. Aztán megitta a citromos sört, egy csendes levegő távozást engedett el és hátat fordítva ment a lakása felé. Nem tudott bemenni.
-Mi a…
-Kilincs – javasolta Kristóf.
-Mert azon keresztül bejutok, mi?
-Csak ha lenyomod. Akkor az ajtónak nevezett szerkezet kinyílik és bemehetsz. Szívesen.
Csák Csilla lesújtó pillantást vetett a férfira és a kilincset lenyomva kirobbantotta az ajtót, belépett és átesett az időközben keresztbe dőlő hullahopp karikán, amit négy éve vett, mondván napi félórás edzéssel ledolgozza az általa „kapaszkodó szalonnának” nevezett deréktáji oldalsó felesleget. Akkor letette az előszoba szekrény mellé a sporteszközt, ami békésen pihengetett, mert sosem zaklatták többet.
-Ez is miattad van! – kiabálta Csilla és eldobta az üres sörös dobozt, ami csattant egyet a közben Kristóf által bezárt ajtón.
-Szóltál, Csill? – nyitotta az ajtót vigyorogva Kristóf és a kint hagyott kulcsot felakasztotta a helyére.
-Soha többé nem akarlak látni, te Dános! – sziszegte a földről a nő és Kristóf tudta, estig nem fog találkozni a szomszéd asszonnyal.
A Kalács utca 4A és 4B egy ikerház volt a csendes kerület még csendesebb utcájában. Hatalmas gesztenye és platán fák által árnyékolt utcában még a postás is alig járt, mert egyrészt az emberek nem leveleztek már egymással, másrészt ott élt Győző a méretes rottweiler-kuvasz keverék kutya, akiről mindenki azt gondolta, hogy lassú, amíg el nem helyezte foglenyomatát az illető elérhető testrészén. Ezért Guszti, a postás mindig felcsörgetett egy lakót a Kalács utcából, merre van Győző, az eb, akinek heti szórakozás volt elbújni Guszti elől, aztán megkergetni, felborítani és jó alaposan végig nyalni. Egészen érdekes zamata volt.
Megszokott dolog volt, hogy az utcatáblát átjavítottak Kakaós, Lekváros, Mézes vagy Térd Kalács utcára. Egy időben Nemzeti Kalács utca is ékeskedett a táblán, amit másnapra átragasztottak egy nagy piros ANYÁD! felirattal. A Kalács utca 4 valamikor egy egész ház volt, ahonnan kihaltak a lakók, a tettesek azóta sem lettek meg, az örökösök eladták a házat, az új tulaj lebonttatta a régi házat, aztán egy ikerházat építtetett a helyére és darabonként annyiért adta el, mint amennyiért egy házat értékesített volna. Később ez az ötlet több Kalács utcai ingatlannál sikeresen alkalmazásra került, egyet bontunk, kettőt építünk és ennek csak az vetett véget, hogy a rendőrség az önkormányzat illetékesét, aki az engedélyeket kiadta, a Maldív szigeteki nyaralásról visszatérve meghívta egy beszélgetésre, aminek nem lett jó vége, mert az illetékes pár évig, mint börtön könyvtáros folytatta az életét, sokkal szerényebb körülmények között, például nem nyaralt a Maldív szigeteken. Az élet nem egy vegán habostorta.
Dános Kristóf a Kalács utca 4A és 4B házakat egyszerre vette meg még igen régen, mondván az akkor még karonülő lányának legyen majd hol laknia. Megható gondoskodás. Kicsit feleslegesnek tűnt, mert a felesége egy nem szép napon összepakolta a holmiját, a lányáéval együtt, majd elment. Vagy két hónapig nem lehetett tudni hová, ekkor érkezett egy lap Anglia festői Bath városából: Dugd fel a házadat, köcsög! megjegyzéssel, tudatva anya és lánya nem óhajt visszatérni a Kalács utcai házba. Egyikbe sem. Dános Kristóf, mint jól menő üzletember, szép summát fektetett abba, hogy legalább a lánya visszajöjjön, ám ez nem volt egyszerű dolog, viszont igen drága. Két év és egy leapadt bankszámla után annyit ért el, hogy évente egy hetet a lányával tölthetett, ha a lánya is beleegyezett. Ez általában nem következett be és összesen kétszer találkozott vele, a lány már magyarul sem tudott, az apját idegenként kezelte. Dános Kristóf ekkor munkaalkoholista lett. Egy barátja volt az, aki úgy egy évnyi őrület után pofán vágta, majd még egyszer és aztán egy pohár, na jó három pohár Macallan whisky után rávette Kristófot, folytassa másként az életét.
-Add ki a házat, vagy add el, a lányod úgy se jön ide.
-Persze, hogy lássam milyen boldogan él egy család mi? És nincs szükségem arra a pénzre, Gyuri.
-Jaj öregem pénzre mindig szükség van. És tuti találsz majd egy tök dilis pasast vagy nőt, akivel jól elleszel.
-Pasast nem. Köszönöm!
-Szívesen. Akkor csajt. Ideál?
-Hová álljak? – pislogott Kristóf, mert kérem három pohár Macallan whisky az több, mint mosoly, az már vigyorzuhatag.
-A női ideálod!
-Az miért fontos?
-Mert pont az ellenkezője kell neked. Magas vagy sovány vagy, még van hajad. Meg olyan pocsolyábaléptemsároslettalábnyomom színű szemed. Gyengének látszol, de az is vagy. Szeretnél két méter lenni, de nem jön össze. Langyosnescafébarna a hajad pedig te tejfölszőkét szeretnél. Nincs szakállad, bajuszod és önbizalmad. Azért kell egy dilis nő neked, hogy megtanulj élni. Kizökkentsen mindenből. Legyél dühös meg kanos. Érted? Jó, látom már nem tudsz gondolkodni. Mondjuk máskor sem. Találok neked valakit! – ígérte Gyuri és még egy orca egyenesítést elhelyezett a barátján, ne feledje másként kell élnie az életet ezentúl.
Dános Kristóf valóban így tett. Bizonyítva egy jókor, jó helyen elhelyezett pofon igenis hatással van az emberre. Már csak irányította a cégeit. Rákapott arra, hogy beszálljon induló vállalkozásokba, majd miután beindultak, haszonnal szálljon ki belőlük. Utazott és hölgyek társaságát is kereste, meg is találta, ami mindig addig tartott, amíg a hölgy nem emlegetett olyan borzalmas dolgokat, mint hogy elhozná a fogkeféjét, a szempilla spirálját és néhány intim betétjét Kristóf fürdőszobájába. Ez mindig a vég szomorú, de szükségszerű pillanata lett.
Akkor éppen húsvét vasárnapja volt, amikor beállva a háza elé, azt vette észre, a másik ház autóbeállóján egy kicsit inkább ütött, mint kopott Nissan Note állt. A kapun, amit bedöntött. Tény a kapu nem volt jó állapotban, legfeljebb annak mondhatónak lehetett nevezni, de Kristóf nem szeretett a „lánya házával” foglalkozni. A Nissan Note pont beleillett a képbe, azzal se foglalkozott senki. Az ajtaja nyitva és cigaretta füst kígyózott ki.
-Hülye léclengető – hallotta meglepetten.
Kristóf egy nőt látott az autóban, olvasott valamit és egy tollal firkált a lapokra.
-Elnézést hölgyem!
A nő kinézett a szemüvege felett és intett a cigarettával:
-Két oldal, pasikám és a tiéd vagyok – aztán megállt és így folytatta – nem egészen, de részleteket kaphatsz.
Dános Kristóf türelmesen állt az autója mellett és megszemlélte a hölgy által okozott károkat. A falécekből összerakott kapu kiszakadt a helyéről és az autó rajta állt. Meggyőződése volt, hogy a nő nem vette észre a kaput. Hm. De mit keres itt?
-Na megvan. Süket locsogás szex helyett, majd átpofozom – magyarázta a nő és az anyós ülésre tette a kéziratot – mondjad mi a pálya?
-Pálya? A kapu, hölgyem.
A nő kiszállt az autóból és Dános Kristóf nyelt egyet. Száznyolcvan magas lehet, gondolta. Rövid mogyoró barna hajában vörös csík futott végig, ferdén. Egy ujjatlan valamikor póló a hátán BREXIT az elején BORIS felirattal, az I betű helyén egy középső ujj meredt. És persze igen kedves örömhalmok is. Enyhe has, talán szélesebb csípő, barnára sült kemény combok, egyenes lábak, bőr szandál lakkozott körmű lábfej. Akárcsak a kezén itt is minden köröm más színben pompázott. Kristóf a vállát nézte. Amit faragni nem lehetett volna tökéletesebbre és egy márványszobor nyak méltó folytatása volt. Kicsi gömbölyű áll, piros ajkak, a cigaretta nem hiányzott belőle. Szép egyenes orr, apró szeplő rajta. Égőbarna szemek, amik Kristófnak kicsit szomorúnak és üresnek tűntek. Amikor szenvedély lobog bennük, gyönyörű lehet – gondolta. Magas homlok, íves szemöldök.
-Méretet is veszel?
-Dános Kristóf vagyok. Ez az én házam.
-Aha. Mit mondtál kicsoda? – nyomta el a csikket a bedöntött kapun a nő.
-Dános Kristóf. Megkérdezhetem mit csinál a házam kapuján, hölgyem?
A nő körülnézett. Aztán észrevette talpa alatt a kaput.
-Bakker, ezt mikor tetted ide? Nem a bejáratnál kéne lennie? – értetlenkedett -Ja! Biztos nem mondta senki neked. Te ilyen kockafej vagy, a Dínó mondta.
-A kicsoda?
-Aki mondta nekem van itt egy üres kecó, cuccoljak be és a kockafejjel egyezzek meg, próbáljak szexszel fizetni, kényelmesebb és szereti a lökőbajnokságot a fószer.
-Elnézést ezt elmondaná érthetően? Dínó?
-A Gyuri. Akkor nem ismeri? Kakaós csiga vagy milyen utca.
-Kalács.
-Ha jobban szereted, nekem tök mindegy. Várjál felírtam, kit is kell leszexelnem a kéróért.
A nő kiborította a Nissan tetejére a táskáját. Egy női táskában rengeteg hasznos dolgot lehet találni. Dános Kristóf szerint a habverő és a tojás szeletelő nem tartozott ezek közé. Döbbenten figyelte mire jut a nő, mert a tárgyak már csak olyanok, hogy kevésbé sík felületekről legurulnak. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy a keresett cetlit egy tamponos dobozból húzza ki.
-Dános Kristóf. Kalács utca 4A – olvasta a nő fennhangon.
-Én vagyok.
-Az utca? – állt komoly arccal a nő.
-Nézze hölgyem, ha elmondaná miért is jött, mert ugye húsvét van.
-Nem mondod, pasikám? Akkor azért a sok tojás, meg nyúl? És mióta?
-Pár ezer éve, talán kimaradt az életéből. Szóval miért…
-Beköltözöm. A Dínó mondta, a Gyuri: tedd oda magad Csillukám és érezd jól magad.
-Szakács György? – villant némi világosság Kristófban és pár pofon is eszébe jutott, meg a whiskyk.
-Na ha az szakács – ingatta a fejét a nő.
-Szóval a Gyuri küldte, mert kivenné a házat? – próbálkozott Kristóf.
-Nem veszek ki semmit. Én szerkesztő vagyok, meg korrektor egy csipetnyi marketinggel. De van egy haverom ő orvos. Ő tud kivenni. Igaz szülész és ő mondjuk nálad ugye…
-Szóval. Szeretné kivenni a házat.
-Nem.
-Nem?
-Én beköltözni akarok, mert nincs hol laknom.
-Értem. Illetve nem értem – motyogta Kristóf és a vállakat nézte.
-Mondta a Dínó, nehéz lesz veled. Skubiz felém pasikám. Nem azt kell nézni. Kicsit feljebb. Jöttem, megálltam, pakolok, beköltözök. Kulcs? Nehogy azt mond, hogy a kapuban?!
-Csak úgy beköltözik?!
-Nem csak úgy, így – vett ki egy méretes sporttáskát a nő a hátsó ülésről és elindult az ajtó felé.
-Pár dolgot meg kellene talán beszélnünk – próbálkozott Kristóf.
-Igen- állt meg a nő – valami zavart, mikor beparkoltam.
-A kapu.
-Azta! És a kulcsot még nem adtad ide.
-Esetleg, ha a nevét, hölgyem…
-Csák Csilla. Nem Csácsi, nem Csacsi és nem Csili, értem?
-Értem. A bérleti díj…
-Pasikám. Nem fogunk összeveszni -mosolygott Csilla és ment a zárt ajtó felé.
-Ezt tojta a nyuszi – fújt egyet Dános Kristóf és elindult a kulcsokért.
Ennek már hat éve.
Kikísérte az elegáns kosztümben feszítő hölgyet, kezet csókolt neki és a szeme sarkában látta Csillát, amint éppen öklendezést utánozott az ajtóban. Kristóf még intett a hölgynek, ahogy elment az autójával és visszafordulva megállt a nő előtt, aki éppen cigarettázott, hörpölt a dobozos sörből és áthatóan bámulta a férfit.
-Ez a szakadt, lenőtthajú luvnya is kellett neked, Kissróf?
-Ő nem…Muszáj volt.
-Ennyire jó az ágyban? – kérdezte lebiggyesztett ajkakkal Csilla.
-Csak mikor a lekvárt teszi el dunsztba.
-Ezt a figurát még nem ismertem – vonta fel a vállát a nő.
-A konyhában voltunk Klaudiával.
-Neve is van. Akkor komoly?
-Mint a vakbélgyulladás.
-Fura egy neve van, Kissróf. Szóval konyha? Jól főz?
-Jól eszik.
Csilla kajánul vigyorgott.
-Virslit, mi?
– Számlákat. Mivel könyvelő.
-Azért ne legyél már nagyképű, Kissróf. Egy meg egy az mindegy. Már ha van egy meg egy, ugye.
Dános Kristóf szó nélkül bement a házába. Aztán egy pohár vörösborral meg egy kis dobozzal tért vissza. Leült a nő mellé. Letette a dobozt és élvezettel kortyolt a borból. Várta mikor fog a nő megszólalni. Mert hosszabb ideig nem tud csendben maradni. És persze kíváncsi. Most is már negyedszer pislantott a dobozra. Na még kettő – gondolta Kristóf.
-Levegőznie kell, Kissróf?
-Nekem?
-Neked mindegy. A doboznak.
-Nem. Csak kihoztam.
-Hm – fújta a füstöt Csilla.
Kettő, egy és… számolt vissza magában Kristóf.
-Nekem hoztad?
Igen, igen, igen! Tudta, hogy így lesz.
-Nem. Tudod van egy nő, akinek a legszebb nyaka van a világon. És minden évben kidob, mikor randizni akarok vele. Meg kinevet, mikor virágot viszek neki a születésnapjára, de ha nem viszek, akkor kiabál és palacsintasütőt vág hozzám.
-Rántotta készítőt – morogta Csilla.
-Olyan nincs is.
-Hozzád vágtam, tehát van. Szóval az enyém? Mi van benne? – csillogott a nő szeme és Kristóf nagyon szépnek látta.
-Ajándék.
-Ne már! Azt hittem Nesznyusz.
-Tessék? – pislogott Kristóf.
-Csilipédia pasikám. Nyúlpor, forróvíz és kész a húsvéti nyuszi.
-Ilyeneket mikor találsz ki? Amúgy nem talált. Bontsd ki, nem jössz rá mi az – tolta kicsit közelebb a csomagot a férfi.
-Figyu Kissróf én nem vettem neked semmit. De ha gondolok énekelek valamit.
Dános Kristóf rémült mosollyal az arcán hárította el az ajánlatot. Még emlékezett arra, amikor Csilla egy úgynevezett szerelmi csalódás és hat doboz sör után Demjén Rózsi számát üvöltötte a Kalács utca éjszakai csendjében, kicsit átköltve:
–Mikor elindul a hasam; A wc papír elszakad; Mikor kitörlöm vele; A fele mindig ott marad!
A lakók megosztottak voltak. Sokan mentőt akartak hívni, mások rendőrt, megint mások kézre eső lapátot kerestek, hogy elragadtatásukat fejezzék ki a művész iránt, igaz az életét akarták elragadni. Még Győző az eb is reszketve gubbasztott egy távoli szemetes konténerben, mert félt a démonoktól.
Volt még egy kísérlet az éneklésre. Ez akkor következett be, mikor Csilla, ahogy ő mondta bolygóközi mozgást végzett. Nem tudta eldönteni, hogy a Föld vagy a Hold az, ahol áll éppen és a biztonság kedvéért az ajtó melletti lámpába kapaszkodott, amit a lámpa nem bírt ki és kiszakadt a helyéből. Ezek után másnap Kristóf igyekezett a lámpát visszaszerelni, amihez fúrnia kellett. Ezt az akkor éppen első másnapját élő Csilla nehezményezte és a hálószoba függönyében, enyhe karnis hatással az alján, megjelent és kijelentette, ha ezt a zajongást tovább folytatja Kristóf, a tepsit fogja elhelyezni az orcáján úgy, hogy nem vajazza ki és akkor jobban fog fájni.
-Csak felsrófolom neked, amit letéptél – védekezett a férfi.
-Kissróf, gyerekes sróf, van az udvarunkban – rikoltotta akkor Csilla a nem hagyományos népdalt, mire a férfi pánikszerűen hagyott ott mindent, ám Csilla akkor már „dallamban” volt és tovább harsogott, ahogy később monda, dúrmollban.
Viszont a Kissróf név akkor maradt Kristófon. És most a kis doboz kettőjük között.
-Valami briliáns nyakék?
-Ne már. Ahhoz egy randi is kellene.
-Bebakkerolna – morogta Csilla.
-Igen, utána azt tervezem – suttogta Kristóf.
A nő vágott egy fintort, a férfi eleresztett egy sóhajt, most ennyi jött össze, pedig húsvét van.
-Cigi?
-Nem.
-Ciki?
-Nálad Csill, minden lehetséges – mosolygott a férfi.
-Nem lakbér emelés vagy valami puncis vacsora meghívó, ugye?
-Puccos. Nem. Kinyissam neked?
-Mert egy nő ehhez sem ért, mi?
Dános Kristóf sóhajtott. Soha sincs olyan, hogy egy nővel szemben igaza legyen. Soha. Kibontotta a csomagot és a már csomagolópapírmentes dobozt átnyújtotta:
-Boldog húsvétot Csák Csilla!
-Nem fizetek többet a kecóért – emelte fel a kezét a nő.
-Hat éve ugyanannyit fizetsz. Ha nem felejted el – csóválta a fejét Kristóf.
-Ez most…
-Nézd meg! – mondta keményen a férfi – légy szíves!
-Nyomottul erőszakos vagy. És ha nem kell? Vagy kiugrik belőle egy adóellenőr?
Kristóf szó nélkül kivette a nő kezéből a dobozt és kinyitotta. Névjegy kártyák voltak.
CSÁK CSILLA KÖNYVMESTER. Cím és telefon, e-mail cím, közösségi média elérhetőségek. Nagyon elegánsan, mesterien. A nő meglepődött. Aztán szívott egyet az orrán. Hirtelen mozdulattal megtörölte a szemét, majd átölelte a férfit és megcsókolta. Dános Kristóf alig hitte. Mire élvezte volna, Csilla kibontakozott az ölelésből.
-Cukipofi vagy, Kissróf. Sehol a randira hívás?
-Most akartam elmondani, csak a csók…
-Egy cuppancs volt, ne lihegd túl. Szóval randi?
-Egy vacsora. Bárhol. És nincs virág, mert utálod- emelte fel a kezét a fréfi.
-Egy vacak kórót sajnálnál tőlem – nevetett lekezelően a nő.
-Eddig mind az öt alkalommal azt mondtad, két feltételed van: ne legyen virág és óvszer.
-Ja. Mert mindkettő felesleges, ha rólad van szó.
Dános Kristóf az égre nézett és talán valami földöntúli üzenetet várt onnan: mit csináljon? Minden évben egyszer megpróbálta, hátha most sikerülni fog, Csilla elmegy vele vacsorázni meg…a többi. Nem sikerült. Pedig még az adu ászt is bevetette, akkor nem kell lakbért fizetnie. Nem volt elég.
-Ami a randi dolgot árnyékolja…
-Fogadjunk, megint dolgod van, Csill.
-Pontosan. Határidő, tudod.
-Boldog Betty új könyve – mondta Kristóf.
-A hegyek hódítója – sóhajtotta Csilla.
-Valami hegyi doktor sorozat másolat?
-Rosszabb. Argentin szerelmi történet, ami a fővárosban, Rioban kezdődik.
Kristóf értetlenül bámult Csillára:
-Milyen Rio? De Janeiro? Az Brazília. És nem főváros.
-Jó hát Bettykénk nem az eszéről híres. Majd átírom.
-Az egészet?
-Nem. A könyv 316 oldal és csak 296 oldalt írok át.
-A többi az impresszum?
-Ilyen csúnya szavakat ne mondj korunk egyik csúcs szerzőjéről.
Dános Kristóf kiitta a vörösbor maradékát. Tudta ő, hogy Csilla ilyenkor csak eljátsza a butavagyokszopoknyalok nő figurát. Pedig egy nagyon okos nő. Aki ezt titkolja. Magányosan él és Kristóf megesküdne rá a Csillától tanult kifejezéssel, hogy nem olyan kottyonlötty, mint ahogy mutatja. Csak ha ilyen, mindenki békén hagyja és elkerüli. Még soha nem jött férfi hozzá. A házhoz szállítókon kívül. Igaz, olyan híre volt, hogy kizárólag a kerítésen keresztül érintkeztek vele, mert sajnos a gravitáció furán működött a Kalács utca 4B-ben, aminek az egyik szállító enyhén lilás bal szeme volt a bizonyítéka, ami egy állítólag paraeliptikus pályán repülő sörösdoboz miatt lett az arcszíntől eltérő. A paraeliptikus szót a Csilipédiában lehet megtalálni, mint az köztudott. Akkor Kristóf némi bankjegy kombinációval rendezte a dolgot és később már minden szállító tudta, a szomszéd fickó ápolja azt a dilis nőt, aki ott lakik és olyan süteményt tud sütni, ami keresztül viszi a Ford Transit lemezoldalát. Ettől még Csilla okos. Kristóf szerette az okos és szép nőket. Ezt közölte is Csillával, aki pislogott párat és szótlanul távozott, amitől a férfi lebénult. Még sosem történt olyan, hogy Csilla szó nélkül távozott. Olyan se, hogy szó nélkül érkezett. Olyan se, hogy szó nélkül ott lett volna.
Amikor Boldog Betty sikerkönyv szerző asszony új könyvvel jelentkezett, akkor Csák Csilla mindig szomorú lett. Mert tudta megint mennyi dolga lesz és sohasem jó érzés mások helyett dolgozni, aztán látni, hogyan csöpögnek a nők a közösségi médiában az Írónő után és a Könyvhéten kilométeres sorok várnak arra, hogy az Írónő dedikálja a könyveit, a Bettyt egy tével írva. Különlegesség – magyarázta akkor a marketinges hölgy és diszkréten jelezte az Írónőnek, Betty az kettő darab T betű, ahogy a címlapon is van. Az Írónő bólintott és a következő könyvet így írta alá: BETY kéttével. Csák Csilla akkor eldőlt a röhögéstől. Az új könyv, ami a Könyvhétre kell, megérkezett Csillához és ettől a húsvét már minden varázsát elveszítette. Igaz nem is volt.
-Jó. Mikorra kell, Csill?
-Három hét, szerkesztve, korrektúra. Máskülönben a kiadó nem fizet.
-És kell a pénz.
-Még szép. Van egy tampon lakástulajdonos és mindig baja van a bérleti díj fizetéssel – simogatta a névjegyeket Csilla.
-Tampon?
-Egy vérszívó – nevetett Csilla és Kristóf vele mosolygott, majd megpróbált egy újabb csókhoz jutni.
A pofon nagyot csattant az estében.
-Ez most köszönet az ajándékért vagy egy stop tábla egyedi változata? – fogta az arcát.
-Kissróf. Ez nincs műsoron, érted? Kösz, hogy az ótvar lerobbant életkedvemet kicsit feldobtad. Nagyon szép. Más nincs?
Kristóf mosolygott. Látta az elegemvanmindenszarból nézést a nő szemében. Mindent megadott volna neki, de a nő nem akarta. Sosem akarta. Felállt, bement a házba és egy plüss nyúllal a kezében jött ki. Csillának tátva maradt a szája.
-Ez most komoly?
-Trabi vagyok, a félfülű nyúl – utánozta egy rajzfilm figura hangját Kristóf.
-Félfülű? Kissróf te sajnálsz tőlem két fület? Vagy enyhe jelzés, hogy neked is …izé kevesebb van?
-Kézzel fogható bizonyítékom van rá, hogy…
-Oké. Azt magadnak. Miért félfülű? Van már füladó és lemaradtam? Esetleg hallgatódzási járulék?
-Nem. Van egy haverom. Nagy Gábor, ő írt meséket a Misi öccsének. Abban szerepel Trabi a félfülű nyúl. Nekem volt egy plüss nyulam még…mindegy, volt. Aztán ő lett a címlap nyúl.
-Nem láttam a mesekönyvet, Kissróf.
-Mert nem jelent meg. Senki sem adta ki. Kifogás bőven, válasz vékonyan. Mondtam én adok pénzt, aztán hajrá. Csak a Gabi ilyet nem tesz. Más pénzét nem kockáztatja. Szóval legyen a tiéd, húsvét van.
Csilla megsimogatta a bábut. Selymes puha volt, élvezet ölelni. Aztán megfogta a répát a mancsai között, az kemény volt. Szóval ezért adta! A jó édes…
-Te egy mocsok vagy Dános Kissróf – sziszegte, majd megragadva a bábut az egyszál fülénél beviharzott a házba.
-Egyszer tudnám már megint mit csináltam – motyogta Kristóf és a csillagokra nézve mondta: – egy újabb remek húsvét jön!
„A nap ragyogása arany fátylat terített a békés táj vibráló zöldben játszó csodájára, amiből angyalként bontakozott ki Emerncia karcsú, légies alakja, ahogy pompás paripájával parkolt a hapciendia korlátoltjánál, miközben szerelemtől csillogó tekintete Amoretto fekete szemét kereste a messze közeli varrondán”
Csák Csilla a harmadik citromos sörnél és a negyedik oldalnál tartott. Ettől még sikoltani támadt kedve, mert jött ez a mondat, ami után egy dolgot tehetett:
-Barackot!
Kivette a konyhaszekrényből a palackot, majd lesajnáló pillantást vetett a pohárra. Aztán visszaült az asztalhoz. Ránézett a kéziratra és a kidugaszolt üvegből derekasan ivott. Utána a tányéron lévő sonkából tömött a szájába. Egy fél főtt tojás, egy alapos adag mustár következett. Egy darab zsemle. Mert kenyeret elfelejtett venni, Kissrófnak meg minden reggel hoztak kiflit meg zsemlét, onnan az egyiket el lehet venni. A férfi sosem szólt érte, mint ahogy általában semmiért sem. Vagy muja vagy szereti Csillát. Ez utóbbi gondolat egy sóhajt eredményezett némi tojás-zsemle maradékkal együtt. Letörölte a kéziratot és magában Csák Csillát mindennek elmondta, amiért ilyen hülye volt, hogy vacsora közben kezdte el olvasni Boldog Betty új bestseller, letehetetlen, évszázados remekművét. A kezdet kétségtelenül borzalmas, ám tudta jól lesz itt még cifrább is, mint a hacienda helyett a hapcienda és annak korlátoltja, ami valójában korlát. A varronda veranda helyett már nem is lényeges. A paripa parkolása legalább vicces.
„Emerencia maga mögé rázta fekete haját és a nyakában fitymegő arany keresztet megragadva egy imát rebegett el, hogy a férfi ott legyen, ahol állni szokott és ő rárudaljon ahogy szokott és az történjen, ami szokott lenni, a szerelem belehatolva a boldogság cuppanásával és örömével Isten segedelmével kiteljesülve töltse el a lelkét neki, ahogy szokott lenni.”
Ha nem lenne szemüvege, már kiesett volna a szeme. A barackpálinkás üveg tovább apadt, Csák Csilla hangulata egyre borúsabb lett. Ajtócsapódás. Kristóf kiöltözve egy díszes tasakkal éppen beszállt a villanycsodájába, amit ő dodzsemnek szokott hívni, pedig a férfi többször megjegyezte ez egy hibrid Land Rover Defender, nem villany. pedig Csilla látta, amikor bedugta egy konnektorba a dobozból kilógó zsinórt. A fényszóró bevillant a konyhába, Csilla gyorsan leoltotta a lámpát. Kristóf intett neki, ő vissza csak nem illedelmesen.
-Megy húsvétolni egy macához! – morogta magában és rémülten vette észre, hogy a könyv hatására már ő is ilyen borzalmas kifejezéseket használ.
Baracköblítés. Újabb citromos sör a hűtőből, sonka szájba, zsemle mustárral, a tojás egyben az orcába. Kis híján megfulladt és komolyan úgy látta, az a plüssnyúl ott röhög rajta. Rossz érzés volt. Meg a fulladás közeli állapot is. Kristóf, aki elmegy a dodzsemmel, hogy egy nővel legyen. Mikor húsvét van és ünnep és Megváltó és kereszt és Kristóf egy nővel. Sosem fogja még magának se megmondani, de féltékeny lett. Mert Kissróf az övé. Mármint a főbérlője, meg elviszi az autóját műszaki vizsgára, ami mindig át is megy, ami ugye elképzelhetetlen, amilyen állapotban van. Kifizeti néha a házhoz szállítást, mert azok a hülye spermahajderek megijednek tőle, aki egy légynek nem tud ártani, de csoportos felpofozásban jó esélye van egyenes ágon az első háromba kerülni. Szipogott egy kicsit, majd sonka, zsemle tojás nélkül, mustár az ujjról. Aztán öblítés citromos sörrel.
-Azt hiszem áztatás jön – sóhajtotta és egy néptánc csoportot megszégyenítő tánclépés kombinációval a fürdőszoba felé vette az útját.
Sokan mondják azt, hogy egy jó zuhanyozás csodákra képes, ezt Csák Csilla most nem tapasztalta. A kedve úgy a lefolyó szintjén állt, a melegvíz most nem okozott örömet. Üresnek érezte magát. Húsvét vasárnap. Holnap locsolkodók lepik el az utcát. A Kalács utca 4B-t gondosan elkerülik, mert amikor a legutóbb locsolni jött valaki, egy ötéves gyereket szó szerint kisöpört a slaggal a bejáratból. Volt is vita, nyelvhelyességi verseny és Kristóf, aki elintézte a dolgot és akit tökön rúgott a végén. Véletlenül. Mert ha nem akarja a házba tuszkolni, akkor ez sosem történik meg. A férfi egy szót sem szólt, először fehér lett majd vörösre váltott és volt pofája odahányni a küszöbre. Húsvét hétfőn! Hát hol élünk?!
A szokásos hálócuccát vette fel, egy térdig érő Micimackós pólót vagy ruhát, mindegy is. Visszament a konyhába, minden ételt egy tálra rakott, majd betette a hűtőbe, a többi szennyes edényt egymásra halmozta és a mosogatógépbe helyezte, amiben már volt néhány napok óta ott várakozó edény, a megfelelő szag kíséretében. Csilla gyorsan bevágta az ajtót, aminek élénk csörömpölés lett a vége. Jól van az úgy. A konyhaszekrény pultján egy adag sütemény állt, egy műanyag edénnyel letakarva. Új recept volt, amit kipróbált, de nem lett az igazi. Pedig a tévében a Borbás Marcsié tuti jól nézett ki és mindenki két pofára ette. Mákos balántya volt a neve. Esetleg batyánla. Vagy csak batyu. Mindegy, mert nagyon ropogós lett. Főleg a töltelék. Pedig a lekvár ott volt, a méz szintén, a mák pláne. A recept hosszas tanulmányozása után jött rá, egy dolog kimaradt. Most nem az élesztő. A mák megdarálása. Kicsinyesek ezek, na. Csilla szeretett sütni. Főzni nem, de mindenféle süteményt szívesen kipróbált. A legtöbbször Kristóf volt a kísérleti alany. Nem is értette, hogy mikor a férfi fejét felkapva megérezte a készülő sütemény illatát, miért siet el valahová pánikszerűen? Mikor úgy is hagy neki és visz kóstolót. Mint a múltkor az édes tökös buktából. Mondjuk mikor leesett, megrepedt az a szép márványpadló a férfinél, de anyag hiba mindig van. Kristóf egy muzeális klopfoló segítségével tört egy darab buktát és két tányért. Megkóstolta a remekművet, majd megkérdezte Csillát, milyen tököt használt? Micsoda egy szexista állat! Csak az jár az eszébe, na. Pasi. Milyen tököt? Hát gyalultat. Erre Kristóf:
-Esetleg nem sütőtök volt odaírva?
-Nem. Nem kell megsütni a tököt, majd megsül az a buktában. Csilipédia – mondta akkor mérgesen Csilla, mert már emlékezett a receptben külön kihangsúlyozták, hogy sütőtök, mert az édes. Anyád is az, ha mézzel öntöm le- gondolta mérgesen.
-Amúgy finom?
-Amúgy az. Mert te hoztad – mondta akkor Kristóf és Csillát zavarta az a nézés.
Mert ő nem szép. Tudja. Látja. A csúcsos lebegések lejjebb vannak. Felesleges szalonna rétegek jelentkeznek már többfelé. Igazán pofátlan árkok szaladnak a szeme körül szerte szét. A nyakán egy vastagabb mélyedés terjeszkedik, lassan majd lehet ott egy felirat, KÖTELET IDE. A kézfeje már ráncosabb. A lába szintén lazább, pedig van szobabiciklije, használja is fogasként. A múltkor észrevette, a bicepsze alatt növekszik egy integetőizom. Bakker! És hát a fara fura. Nagyobb. Rengőbb. Lazább. Persze sima és bársonyos, de akkor is. A kedvenc farmerja már nem jön rá, amit huszonegyéves korában vett megünnepelve az Eseményt, amikor is…tök vacak volt, de azért megünnepelte. És most nem jön rá. Pedig a férje szerette a fenekét. Sokat pihent rajta a feje, úgy mondta akkor tud igazán gondolkodni. Francokat! Akkor tudta úgy nézni a bikinis vagy monokinis csajokat úgy, hogy ő nem látta. Igaz, azt se látta, hogy a férje egy este, miután megették a tonhalas pizzát, megitta a borát, elköszönt és soha többé nem jött vissza. Megtörtént. Nem elvált, otthagyták. Simán. Utána sok pasas következett, bizonyítandó, ő igenis kell a férfiaknak. Csak az időtartam általában szűkre sikerült. Eleinte olyat keresett, mint amilyen a férje volt. A legnagyobb baromság. Aztán olyat, aki egy bika. Na azoknak a modora is olyan volt. Bunkók végtelen sora méretes szerszámmal, egyperces novellákkal, ahogy ő hívta. Akkor esetleg valami kockafejek. Atyavilág! Azt soha többé. És közben elment az élete. Csinálta, amit szeretett, kéziratokból alkotott könyveket. A KÖNYVMESTER nevet egy első könyves írótól kapta, aki nagyon hálás volt mindenért és aki két pontos vessző között vallott szerelmet, de a felesége mosolyogva vitte haza. Amikor a könyvekkel foglalkozott boldognak érezte magát. Néha azt álmodta, egyszer majd az ő könyve, amit ő írt, az aztán…De a varázs elmúlt, jött az üresség. A legrosszabb az volt, amikor feleslegesnek érezte magát. Nem kell senkinek. Illetve arra bárkinek. És ugye Kissróf…de azt nem lehet. Mert ha elbakkerolja, akkor még ő sem lesz. Félt. Talán ez az egyetlen, amitől félt.
Nagy sóhajtás, kézirat ment a székre, sör és barackpálinka pedig vele a hálószobába. Aztán vitte a nyulat is. A másik ház előtt már újra ott állt a Land Rover. Fehéren, fekete tetővel, a madzag kilógott belőle, rákötve a méretes töltőre. Milyen mérges volt a férfi, mikor Csilla teljesen véletlenül, ámbár direkt kihúzta a vezetéket, mondván megbotlott benne. Apró pici érdekesség, hogy ez éjjel történt és nem Csilla házánál, de ilyesmin csak a Kissróf akad fenn. Hát ugye?!
Szóval Kissróf már megjött. Nagyon korán. Gyorsan végzett vagy…na ne! Megint hazahozta a nőstényét. Komolyan, mint egy vadállat, amelyik a zsákmányt az otthonában akarja elfogyasztani. Bakker! Bekapcsolta a tévét, megkereste kedvenc nefigyeljodanemtörténiksemmi sorozatát, levette a hangot, lehuppant az ágyára, maga mellé tette a sört, egy zacskó hagymás-tejfölös csipszet, egy doboz marcipános bonbont, a barackpálinkát a kezében tartotta. Hol ebből, hol abból evett és közben kortyokban jött a nedű. A sorozatban éppen csókba forrt össze az egymást két évada utáló pár és lassan hanyatlottak a párnákkal teli ágyra. A rendező úgy gondolta, az együttlét hevességét a repkedő párnák sebességével illusztrálja, elég röhejes lett. Limonádé. Ki hiszi el, hogy ilyesmi megtörténik? Utálják egymást, aztán mégsem, meg smaccelhadd és társai. Nyálas, undorító. Rápillantott az ágy végébe helyezett plüss nyúlra. Már megint röhög. A répájával.
-Volt vigyor engedély, tepsifüles? – morrant a nyúlra.
-Nem, de vicces.
Csák Csilla lehunyta a szemét. Na jó. Mondjuk fél üveg pálesz és a sör. Meg a kaja. Biztosan a gyomrában lévő közelharc miatt hallja azt, hogy a plüss nyúl beszél hozzá.
-És mi az, ami egy plüss nyúlnak ennyire vicces?!
-Trabi vagyok, a félfülű nyúl.
-Nem létezik.
-De. Pedig képzeld először Zaporozsec lettem volna csak az a Gabi, aki megírt engem, szóval a feleségének nem tetszett.
-Rossz emlékek?
-Rossz autó. És a Trabi jobban hangzik. Hallottam- mondta a nyúl.
Csák Csilla kombinált megoldást választott. Sör és barack. Hátha magához tér és nem valami italalatti moziélmény kapcsán képzeli: Kissróf plüss nyula beszél hozzá.
-Figyelj lehet hülyén hangzik, de én hallom, amit mondasz.
-Tényleg hülyén hangzik, de beszélek hozzád. Persze ennyi pia után bármi lehetséges, ugye.
-De te egy plüss nyúl vagy!
-Made in China. Rá van írva a töntyöm helyén.
-Hol? – lihegte Csilla, mert az egész kezdett valóságossá válni.
-A töntyöm helyén. Ezért nem tudok szaporodni- sóhajtott a plüss nyúl – pedig a nyulaknál az gyakori dolog. Hallottam.
-Figyelj, Drabi…
-Trabi, a fél fülű nyúl. Azért van fél fülem, mert…
-A töntyömet sem érdekli – morogta Csilla.
-Ezt mondtam a Gabinak is, de hiába. Most mond meg. Hét azaz hét szereplőt írt egy mesébe! Kisgyerekeknek. Már a harmadiknál pisilniük kell.
-Ez igaz – állt fel Csilla és a legkisebb helyiségbe távozott.
Mikor visszatért, fülelt az ajtóban, de csak a lehalkított készülék hangja töltötte be a szobát, az akkor már kissé civódó álompárt, akik egy évad alatt elhidegülnek, egy újabb évad és keresztül kasul örömködnek másokkal és az utolsó évadban rájönnek: csak együtt az igazi. Vagy hússzor látta. Volt egy korszaka, amikor kezdte azt hinni, ez vele is megtörténik majd. Ezt egy olyan pillanatként élte meg, amikor megértette a sok millió romkom rajongót. Sürgősen keresett valakit, aki egy tizenegy perces együttlét, zuhannyal együtt, után megígérte holnap hívja, csak az a holnap még nem jött el. Csilla ekkor megnyugodott és többé nem gondolt a romkom rajongók elvakult tömegére csak akkor, amikor Boldog Betty új betűhalmazát könyvvé írta át. Mert azért a szerkesztette kifejezés túlzás lett volna. Jól tudta ezt Hagymás Vilmos a kiadó többségi tulajdonosa is, aki vigyázott arra, Boldog Betty a „szerkesztett” könyvet sose olvassa el.
Visszakucorodott a helyére és a sör már a kezében volt. Időnként ránézett a plüss nyúlra, de az békésen ücsörgött az ágy végében derekasan szorítva a répát. Valószínűleg Kissróf lányáé lehetett valamikor, de mikor az a Gabi, a meseíró kérte, levette az egyik fülét és címlapot csinált belőle. Mert ő olyan. Kérsz valamit és odaadja. Mint mikor körbe ette a kakaós csigát és a legjobbat, a közepét meghagyta. Akkorát nyelt, hogy időbe tellett mire az ádámcsutkája visszaért. Aztán felpillantott és ő, Csilla ott állt előtte, fogta a táskáját és megnyalta a száját. Ekkor Kissróf szó nélkül odaadta azt a legjobb falatot. Mert ő olyan. És ez a nyúl is ilyen lenne. Kicsit hülyén nézett ki répával a mancsában. Egy marcipános desszert kiesett a kezéből és mikor felvette viccesen oda kínálta a plüss nyúlnak.
-Nagyon kedves vagy, de nem ehetek ilyen kalóriabombákat – mondta Trabi.
Akkor mégis! A nyúl beszél! Hozzá! Kész, vége. Csilla, megkattantál.
-Miért? Fogyókúra?
-Nem. Valóság. Plüss nyúl vagyok, nem eszem semmit.
-A répa akkor a mancsodban…
-Jaj ne is mond. Utálom. Állandóan itt ficánkol előttem, mindenféle idióta vicceket sütnek el róla, a pasik megértően röhögcsélnek, a nők műpirulnak.
-Hogy mi? – csuklott egyet Csilla.
-Műpirulnak. Nagyon tudják. Mert tudod ők azok, akik csipesszel…
-Trabi hát mégis!
-…fogják meg a banánt, nehogy bárki is azt higgye, ők már bránermarkolásban országos bajnokok. Te ugye nem vagy ilyen?
-Mármint brenner izé?
-Bránermarkoló. Csilla! Ne már?! Ez most a pálinka vagy tényleg nem érted?
-Nem szoktam hozzá, hogy ilyesmiről egy plüss nyúllal társalogjak.
-Akkor te brasszista vagy – jelentette ki Trabi.
-Én…könyvmester vagyok.
-A kettő nem zárja ki egymást. Ja, hogy nem tudod az mit jelent? Segítek. Trabipédia. Brasszista, aki utálja a bábukat, játékokat, lenézi őket, mert ők csak bábuk és játékok. Hallottam.
-Nem vagyok… Figyelj. Ez bitang furcsa, mert…Szerintem meghülyültem. Vagy most fogok. Még röhögni se tudok rajta! – kiabálta Csilla – Nincs jó kedvem, tudod?
-Tudom. Hallottam, amiket mondtál az íróról.
-Írónő. Illetve annak mondják – legyintett Csilla.
-Aha. Szóval egy senki, aki aztán Valaki lett és most már nem is lehet kisebb, ha jó helyen forog, mint a vadon élő kolléga két pontos lövés után. Meztelenül – súgta bizalmasan Trabi.
-Olyasmi. Csak én ebből élek.
-Nyársat forgatsz?
Csilla elnevette magát.
-Nem. Persze lehet jobban jövedelmezne. Könyveket szerkesztek, lektorálok, korrektor is vagyok, meg tanácsot is adok, szerintem hogyan lenne jobb a regény.
-Le se bogyózzák mi?
-Pontosan.
-Ha utálod, miért csinálod? – kérdezte Trabi.
Csilla nagyot sóhajtott, majd két csipsz után egy korty pálinka is levándorolt a lassan teltházas gyomrába. Meg kellene ennek a kitömött jószágnak magyaráznia, hogy azt a villanyszámlát valamiből fizetni kell, a dobozos sörről nem is beszélve! Tankolnia kell! Vagy odaadni a kulcsot Kissrófnak, hogy nem ér rá és akkor olcsóbb. Mondjuk semmi. Na de akkor is!
-Az a baj Trabi, hogy kell a pénz és nem utálom. Na jó, nem mindig utálom. Csak, amikor tehetségtelen nullák után kell szart lapátolni és aztán újra írni az egészet. Mint Boldog Betty-nél. Az első könyve még olvasható volt, alig a harmadát írtam át és a cselekményt pontosítottam. Nagy siker lett. Akkor a Vili, a kiadó nagyfőnöke rám bízta, hogy jön a kézirat és én csináljak könyvet belőle. Ez így megy tizenhat éve.
-Azta! És ez hány könyv?
-Harmincegy. Ez a harminckettedik. És amikor megkapom, beleolvasok, hát egyre borzasztóbb. A mostanit teljesen újra kell írnom. Nincs fantáziája a hölgynek. Nincsenek álmai – sóhajtotta Csilla.
-Aha. Na, de ha te írod, miért nem a te könyved?
-Az nem úgy van Trabi. Boldog Betty már egy brand. Egy név. A Körön belül van. Egy pénzt termelő termék. A kiadó bevételeinek negyedét ő hozza.
-Mármint TE hozod, mert te írod.
Csák Csilla lustán pislogott. A plüss nyúl jól mondja. Lényegében ő írja a könyveket. Ha nem lenne Boldog Betty, a könyvei akkor is megjelennének, mert Csák Csilla írja.
-Igen. Most, hogy mondod…
-Te amúgy nem tudsz írni?
-De. Tudok. Szerintem. Csak én lettem sikeres. Volt két könyvem, amit elküldtem egy rakás kiadónak. Alig válaszolt valaki. Aki meg válaszolt, az azt mondta, nem trendi, humoros, kevés benne a szex, meg a bántalmazás. És magyar szereplők vannak.
-Ez baj?
-Baj. Az nem menő. Az olvasók nem szeretik, mert arra emlékezteti őket, ahol ők élnek. Tudod Trabi, az emberek nem akarják a valóságot. Álmokat szeretnek. Beleélni magukat, hogy mi lehetne velük. És akkor úgy három-négyszáz oldalon keresztül ez meg is valósul. Álomban élni jó. Én nem ilyet írtam.
-Akkor mit írtál?
Csilla kortyolt és habozott. Na ja, a sör.
-Figyelj nekem elmondhatod, mert én úgysem mondom tovább – szólt Trabi.
-Na de ha beszélsz valakivel…
-Csilla, ne már! Én egy plüss nyúl vagyok. Én nem beszélek senkivel. Csak, akivel én is akarok. Amúgy itt fogok lakni és te nem hozol ide senkit.
Csilla kiegyenesedett.
-Ezt te nem tudhatod.
-És mégis, ugye. Nem volt sehol egy itt maradt alsógatya vagy zokni. Nincs nyoma eldobott óvszernek…
-Fújj!
-Óvszer. Nem fújj. A kisszekrényen sem volt kitéve, ha sürgősen kell, kéznél legyen. Törölköző sincs az ágynál.
-Törölköző? – lepődött meg a nő.
-Ugye az kell azért. Utána. Esetleg, ha csapkodós a dolog, akkor közben is. Khm.
Csilla mélyeket pislogott. Egy kis idő eltelt, mire teljesen megértette miről beszél a plüss nyúl. Honnan tud ez ilyeneket? Kissróf látta, amikor nála járt, mert szerinte egy egér szaladgált az ágy alatt és a férfi hajnali négykor átjött, kitakarított, felporszívózott, de egérnek nem volt nyoma, csak Csák Csilla szelíd horkolása töltötte be a hálót. Aztán valakinek mesélhette az a piszok. Piszok kedves volt tőle. Ez a plüss füles meg hallotta. Csilla!!! Ne már! Egy nyúl! Bábú! Meg ilyesmi! Nahát azért mégis!
-Jó. Értem.
-Tehát miről írtál?
-Tudod van egy kis szekrényem.
-Aha. Szekrényt írtál. Megjegyzem nehéz lehet egy írott szekrényt eladni.
-Trabi. Szóval van egy kis szekrényem. Idehozom.
-Cuc máj nudli! Komolyan húsvét hajnalban egy szekrényt akarsz idecipelni? Normális vagy? -hüledezett a plüss nyúl.
-Kicsit be vagyok csiccsentve, de a szekrényt elbírom.
Csilla kiugrott az ágyból. A föld galádul kiment alóla, nem tudta merre. Jó lesz négykézláb is. A komódfiókok fogantyúin felkapaszkodva elérte a tetejét. A majd fél méteres szépen faragott, lakkozott szekrényke ott állt. Magához ölelte és hanyatt esett. Nem esett jól. A már üres barack pálinkás üveg komolyan nyomta a hátát. Vissza ügyeskedte magát az ágyra. Odatette Trabi elé a szekrényt.
-Klassz. És mi ez?
-Ez az én álomszekrényem.
Boldogan simogatta. A szekrény csillogott a tévé fényében. Trabi, a félfülű nyúl egykedvűen nézte. Honnan is tudhatná, mit jelent ez neki!
-Szép. Mire jó?
Csilla elhelyezkedett az ágy végében Trabival szemben.
-Tudod nekem van egy különleges képességem.
-Ugye nem valami szeretem a selymes szőrű plüss állatokat mindenre használni dolog.
-Trabi! Te miket tanultál ott Kissrófnál?
-Hogy kinél? – kérdezte hökkenten a plüss nyúl.
-Kristófnál. Akitől kaptalak.
-Ja a poroljunkkimindenthetente fószer. Micsoda egy figura! Még engem is kimos fél évente. Aztán valami meleg izével fújkál. Kisebb lesz a répám.
-Ő egy alapos és rendes ember. Néha csodálkozom, hogy pasas.
-Néha én is. Jöhet a képesség, ha szalonna képes.
-Szalonképes.
-Legyen. Bár olyanról még nem hallottam. Tehát!
-Az a különleges képességem, hogy emlékszem arra, amit álmodtam. Mindig – mondta Csilla.
-Egy üveg pálinka után is?
-Ez most sértő volt Trabi. Azt hiszed, nem bírom a piát.
-Nem hiszem, tudom. Ő jobban bír téged. Hallottam.
-Most akkor érdekel a képességem?!
-Mint mondtam a töntyöm helyén… – kezdte a plüss nyúl.
-TRABI!!! – mondta kicsit hangosabban Csilla.
A plüss nyúl egykedvűen ült a helyén.
-Becsuktam. Mindent. Mondjad.
-Szóval emlékszem minden álmomra, amit álmodtam. Reggel egy kártyára leírom azokat, amik tetszenek vagy nagyon furcsák. Mondjuk ezt, hogy egy fél fülű plüss nyúllal beszélgettem, biztosan leírom. Aztán ezeket a kártyákat beteszem ebbe a szekrénybe. Amikor bánatos vagyok, néha előveszek egyet, újra élem kicsit és próbálom újra álmodni.
-És nem sikerül.
-Hát…igen. Csak hasonló, ami nem ugyanolyan. Ebben a szekrényben sok álom van.
-Mennyi vált valóra?
-Az úgy van, hogy…tulajdonképpen ezek kategorizálva vannak…mert amikor…
-Vetítés.
-Álmok.
-Vetítés. Semmi nem vált valóra belőlük. Gondolom a Boldog Betty könyvekhez felhasználtál párat, mert a hölgy úgy sem veszi észre. Sosem buktál le, Csilla?
Nagy sóhaj, még nagyobb korty.
-Egyszer, amikor…te ezt nem tudhatod, Trabi.
-Ez, amiben most dumálunk, egy álom, szerinted. Akkor egy mondjuk húsvéti nyúl mindent tudhat. Világos? Tehát bukás?
-Az egyik könyve, MADRIDI MATATÓ lett volna a címe, de végül az ARÉNA ATLÉTÁJA címet kapta, na az nagyon elcseszett volt, egy tapizós bikaölő, akiknek lassan vágya volt a bikák iránt.
-Tök jó, hogy nincsen gyomrom, mert most dobnék egy taccsot – jegyezte meg a plüss nyúl.
-Ez ugye így nem ment. Ezért elővettem egy álmomat, amiben…
-A bikaölő pajtás meglátja a nézőtéren a csajt, lebénul, a bika nem, kicsit megtapossa, szúr rajta pár új légző nyílást. Bikaölő pajtás kórház, kóma, a bénulást okozó csaj véletlenül ott ápolónő és kezeli a fószert derekasan, beleesik, mint költségvetés az adósságcsapdába, mikor bikaölő magához tér meglátja a csajt és ahelyett, hogy azt mondaná hű de rusnya, élete szerelmének vallja, majd megjelenik élete szerelme 3.1 verzió, ápoló csaj olaj, egy év múlva másik város, bikaölő srác ott szeleteli a bélszínt, megint meglátja a csajt, ott hagyja a bikát, pedig az aztán egy darab, és a csajjal smaccom cuppom, majd ásó, kapa, nagymama. Valami ilyesmi.
Csilla tátott szájjal pislogott. A csipsz igen lassan csúszott ki a szájából. Csak remélte, erre a nyúl katyvaszra emlékezni fog reggel is.
-Ezt te…nem olvastad a könyvet. Te egy plüss nyúl vagy.
-Hallottam.
Csillában felébredt valami. Talán egy születendő hányinger nevű kisróka, talán valami értelem. Kissróf olvasta a könyvet! Esetleg hangosan! Onnan tudja a torzsahabzsoló!
-Kissróf hangosan felolvasta a könyvet. De minek?
-Most nem azért, de itt laksz mellette. És nem tudsz róla semmit. Van egy nagynénje, akit nagyon szeret. Ő szereti a könyveket, de nem tud már olvasni. Boldog Betty a kedvence. Ezért hangoskönyvet csinál neki. Felolvassa, elmenti és a néni lejátsza magának. Komolyan nem tudtad?
Csillának rémlett valami. Amikor a redőny véletlenül leszakadt, mert tökpipavagyokbakker állapotában sokat rángatta, csak nem jó irányba. Aztán követelte Kristóftól, hogy csinálja meg rögtön, mert ő a házi snúr vagy hasonló. A férfi azonban kijelentette dolga van, várja a nagynénje. Erre Csilla mondott pár gondosan válogatott kifejezést a férfi nők iránt való ízléséről, mire Kristóf szó nélkül otthagyta és elment. Emlékezett rá mennyire pipa volt. Most már érti.
-Nem tudtam. Sajnálom. Amúgy a könyv nagyjából erről szólt. És mikor egy tévéműsorban szembesítették Boldog Bettyt a valós tartalommal, azt mondta ő ilyet nem írt. És ez még igaz is volt. A Vili persze kidumálta, hogy a folytatás miatt csinálja az Írónő az egészet. Megúsztuk.
-Szóval, Csilla! Vannak álmaid. Elteszed őket ebbe az álomszekrénybe. Nem tudod újra álmodni, kicsit újraéled, jobb kedved lesz. És le tudod írni, milyen lenne, ha megtörténne.
-Valahogy úgy.
-Mennyi álom van a szekrényben?
Csilla kinyitotta az ajtókat. Több polc, pici színes jelzések. Mögöttük sok fehér kártya. Szép kézírással. Több száz.
-Ez mind álom? – kérdezte Trabi.
-Mind. Nyolcszázkilenvenhét. És pár olyan, ami…
-Jó, jó. Azt ne mond el. Hm. Nem értem.
-Mit nem értesz?
-Ha valaki, aki tud írni, sikeres könyveket tud írni más neve alatt és ekkora anyaggal rendelkezik, miért nem ír saját könyvet?
-Nem lehet Trabi.
-Amit az ember akar, azt megteszi.
-Főleg, ha plüss nyúl az illető és hallotta.
-Mondjuk. Csilla legyél olyan jó, és ne kezd sorolni a kifogásaidat. Gyengék.
-Mert te ezt tudod. Pedig nem mondtam semmit – mérgesedett be a nő és rossznéven vette, hogy a plüss nyúl hullámzik.
-Igen. Tessen odamenni, kivenni egy álmot a szekrényből, leülni és megírni. Aztán harcolni, hogy kiadják. Vagy add te ki mint…Trabi kiadó. Milyen jó név!
-Baromi könnyen beszélsz, mikor én…
-Száznegyvenkettő – mondta a plüss nyúl.
-Akkor nem Trabi? – vonta össze a szemöldökét Csilla, mert ezek a nyulak mozogtak.
-A száznegyvenkettes álmot írd meg.
Csilla pár kevésbé sikeres maratás után kivette a kártyát. Olvasta és egy könnycsepp gördült le az arcán. Aztán szipogott, és felkapta a plüss nyulat, az egyszem fülébe megtörölte a szemét. És az orrát is. Visszatette Trabit.
-Bocs. Te voltál kéznél.
-Hm. Ez is egy ajándék. Hm. Erre most nem mondok semmit. Megírod?
-Ez egy régi nyaralás anyámékkal. Ausztriában. Salzburg. És volt ott egy bőrgatyás srác. Tizenhat éves voltam és…
-Nosza. Nem egy Boldog Betty könyv. Őszintén tessen, ahogy történt. Az érzelmek legyenek benne. A szüleid iránt, a srác iránt. Semmi, mi lett volna ha.
-Nincs benne happy end, csak szép – suttogta álmosan Csilla.
-Rendben. A munka nehezét elvégeztem. A nyuszi kihúzta, amiről írni szeretnél.
-Ez így pofátlan egy dolog- jegyezte meg Csilla.
-Szerinted. Amúgy a portörlők gyöngyével miért is nem jön össze semmi?
Csilla gondosan simogatta a lepedőt. Mert ezt, hogy lehet elmondani egy Trabinak? Senkinek sem mondta. Nem is volt kinek. Ismerősei voltak, nem barátai.
-Mert félek, Trabi.
-Az jó.
-Jó?!
-Le lehet győzni. Akarni kell. Meg csinálni. Van a sült krumpli változat, amikor várod, hogy repüljön hozzá a ketchup. Nem jön be.
-Nem szeretem a ketchupot – morogta Csilla.
-Én sem. Viszont nem félek. Tudod, a nyulak nem félnek!
-Mert?
-Mert plüssből vagyok. Hm. Miért félsz Csilla?
-Elszúrom. Elbakkerolom. Ezt is, mint sok mindent. És akkor elveszítem, pedig kell nekem. Hogy itt legyen. Hogy mikor nem vagyok itthon és észreveszi a füstöt, kikapcsolja a sütőt. Hogy a Péklapátból hozzon meleg tepertős pogácsát, amit ő töpörtyűsnek mond és lehet vele vitatkozni. Hogy csak néha fizetek lakbért, de nem szól csak mosolyog és én akkor…
-Képzelem!
-…nem tudok megszólalni.
-Uhh! Borzalmas lehet – ismerte el Trabi.
-És ha összejövünk, meglátja, hogy nézek ki negyven felé félúton…
-Khm. Szerintem az már régen volt.
Csilla vetett egy sör-pálinka kombinációs gyilkos pillantást a plüss nyúl felé.
-Jó. Akkor ötven felé félúton. És akkor ott hagy. Vagy esetleg lesz valami zsupsz-és-lökd, de ő jobbhoz van szokva. Aztán nem jön többet. Mert megvolt. Nem fog cigit hagyni a madáretetőben, hogy amikor le akarok szokni és nem bírom, legyen honnan elvennem. Nem akarom elveszíteni. Jó így. Az álmok megvannak – sóhajtotta Csilla és kicsit imbolygott hozzá.
-Aha. Kristófról csak olyan álmaid vannak, amik karika nélkül nem adhatók el?
-Dehogy. Illetve talán. Néha. Mondjuk van egy, ami…azt minden húsvét hétfő előtt másképpen álmodom.
-Ne! Ugye nem a locsolójáról álmodsz?!
-De -susogta a nő.
-Szent sárgarépa!
-Hogy úgy locsol meg vele, mint senki más és…
Csilla hirtelen mozdulattal maga elé kapta a szemetest és tett bele pár felesleges dolgot, majd lehanyatlott az ágyra, karjával az álomszekrényt ölelve.
–Álomszekrény, álom lány; Ne nézd, amit kihánytál – hallotta még Trabit a Hooligans nótájával, aztán a sötétség.
A második liter hideg tejjel próbálta észhez téríteni magát. Fájt a feje és ugye a reggeli ébredés után az a szag a szemetesből! Nagyjából rendet rakott, zuhany meg egyebek, új hálócucc vissza, szellőztetés és pár lelkes és tudatlan locsoló más irányba terelése:
-Anyádnak nem volt jobb ötlete helyetted?! – kiabálással.
És az a rohadt dodzsem nem volt a helyén. Az álomszekrényt visszatette a komódra. Amire emlékezett, azt leírta az estéről és betette a TÖK MINDEGY jelzés mögé. A plüss nyúl ott hevert az oldalán. Beszélt hozzá, rázta, de meg se szólalt. Öcccsém micsoda álom! Komolyan. Beszélő nyúl. A legnagyobb titkát elmondta neki. Vagyis…mindegy. A plüss nyúl mellett egy álomcédula. A száznegyvenkettes. Amiről Trabi, a félfülű nyúl azt mondta, írja meg. Őszintén, szépen, ahogy történt. Nem trendin. Szívvel. A második liter tej is megérkezett. Próbált a húsvéti süteményéből enni, de annyira morzsálódott, hogy inkább egy tálkába tette és úgy kanalazta. A szalvéta, amivel le volt takarva, nagyon finomnak látszott, de nem volt az. Lassan végig vette mi is történt az éjjel. Ez a sütemény iszonyat. Aztán kinyitotta a laptopját és írt egy szép rövid levelet Hagymás Vilmos kiadó tulajdonos úrnak, hogy ez az utolsó Boldog Betty könyv, amit megcsinál. Maga se hitte volna, de elküldte. Bitang jó érzés! Aztán nyitott egy új oldalt és nagy betűkkel felírta:
CSÁK CSILLA: HAVASI GYOPÁR
Utána csak futottak ujjai a billentyűkön. Órákon keresztül.
Valaki matatott a konyhában! Elmentette az írást és kezében egy fegyverként tartott kopott tűzőgéppel kióvakodott. Kristóf éppen a mosogatógépet akarta beindítani.
-NE!!! – kiabálta Csilla és oda akart futni, de megbotlott és ráesett a férfira, közben a kopott tűzőgéppel néhány kapcsot elhelyezett rajta.
-Csill. Ez azt jelenti összetűzzük az életünket?
-Nagyon hülye. A mosogatógépben van egy kis…rendetlenség – állt fel a nő.
-Rendbe tettem. Amúgy egy héttel ezelőtt ettél sajtos tésztát. Hogy lehetett ott még a tányérja?
-Elbujdosott. Most ez a legnagyobb problémád?
-Ez. Mert neked nincs dörzsid és késsel vakartam.
-Dörzsi? Az a néni, aki takarít nálad?
-Ő Bözsi. És havonta egyszer jön, függönyt mos meg ablakot.
-Havonta?! Te beteg vagy – jelentette ki Csilla.
-És kivasalja az ágyneműt. Meg a zoknijaimat -tette hozzá Kristóf.
Csilla szája nyitva maradt. Nem kevés ideig. Ilyen nincs.
A férfi beindította a mosogatógépet, letörölte a pultot, visszatette a maradék tejet a hűtőbe. Aztán az asztalt is letörölte, kinyitotta az ablakot. Összevont szemöldökkel nézte a belső párkányt, majd egy szórófejes flakont vett elő, egy tiszta törlőszivaccsal együtt és súrolni kezdte a tetthelyet.
-Ha leveszed a függönyt kimosni, sikítani fogok!
-Ha sikítasz, akkor elárulom, hogy a póló alatt nincs rajtad semmi.
Csilla ijedten nézett végig magán. Bakker! Ez a hálócucca!
-Honnan tudtad?
-Kiböki a szemem – mutatott mosolyogva a két domborodó tornyocskára Kristóf.
Csilla elpirult és eltakarta, amit tudott. Aztán berohant a fürdőszobába és rendbe szedte magát. Ha tényleg leszedte a függönyt, megölöm – gondolta.
Kristóf komolyan állt, kihúzta magát és rázendített:
-Zöld erdő meg szagos kölni; Szabad-e löcsölni?
A kezében ott virított a még Angliából hozott különlegesség, a Mark and Spencer üzletház Pachuli márkájú parfümje.
-Ha megteszed, meghalsz, Kissróf!
-Már nincs nálad a tűzőgép.
-Van még a pogácsából- mutatott egy dobozra Csilla.
Kristóf feltette a kezét, zsebre vágta a kölnit és lefelé mutatott. A nő odanézett és egy pillanatra megállt a szíve. Az álom! Kissróffal, a locsolás és utána. Pontosan így képzelte el.
A konyha asztalon tejeskávé gőzölgött, három szelet gyönyörűséges kalács feküdt egy tányéron enyhe vaj réteggel a tetején. A középen váza, benne gyöngyvirág. Csilla döbbenten állt. A huszonnégyes álom, ami az álomszekrény titkos részében volt. Egyszer így reggelizni Kissróffal.
-Foglalj helyet. Bár már lassan dél van, szerintem nem reggeliztél.
-Ez…mindig ilyet szerettem volna…Kissróf honnan…
-Huszonnégyes. Hallottam – mondta Trabi hangján a férfi.
Csilla lerogyott a székre. Hogy mi van? Ez Trabi hangja. Pedig Kissróf csókolnivaló szájából jött. Akkor tegnap vagyis ma hajnalban, illetve… Az egészet Kristóf csinálta. Hiszen valami számtech cége is volt. A laptopját is ő állította be, miután megvette neki és bakker azóta se fizette ki. Akkor azért adta a másik ajándékot. Tudta, a Boldog Betty könyv miatt ki lesz borulva. Valami kütyüt tett a nyúlba. Rádió adó-vevőt. Hallotta mit mond ő és felelt neki. Azért nem mondott semmit, milyen is az álomszekrény, mert nem látta. Hallott mindent, amit nem kellett volna. Csak arról beszélt, amit látott már nála!
-Te egy…
-Ne hálálkodj Csill. Nagyon jó döntést hoztál. És a száznegyvenkettes álomból egy remek könyvet fogsz írni. Én tudom.
-Mert te olyan bitang okos srác vagy mi, Trabi?
A férfi mosolygott, morzsákat szedett fel az abroszról és Csilla legszívesebben egy zacskó zsemlemorzsát döntött volna az asztalra, azzal el lenne egy darabig.
-Ha annyira okos lennék, akkor már régen együtt élnék. Veled.
-Na azt adja meg neked az a magasztos atyaúristen.
-Nem adta. Most már tudom miért, Trabi elárulta – mosolygott a férfi.
Csilla inkább evett. Ezek olyan dolgok, amiket nem mondhatott el, mert Kissróf fontos neki. Nem akarta elveszíteni egy rosszul sikerült vacsora vagy egy kevésbé lelkes paplanrugdosás miatt. Mert kell neki Kissróf. Mindennap. Ezt már tudja a férfi is, Trabi révén. Bakker!!! És most főleg szüksége van rá most, hogy belekezdett valamibe, amit már most imád és nem érdekli mi lesz utána. Megoldja.
-A jövő mindig megoldja magát, ahogy kínaiak mondják, Csill.
-Hogy fogok neked lakbért fizetni, Kissróf?
-Ahogy eddig. Hol fizetsz, hol elfelejted.
-Ez nem igaz. A múlt havit – Csilla megállt a majszolásban, mert emlékezett oda akarta adni a pénzt, de az a farmer, meg a bakancs, hát azt nem lehetett ott hagyni és a táska pont passzolt hozzá, majd felveszi valamikor, addig jó lesz a régi – odaadom, csak ezt megeszem.
-Csill van egy ajánlatom. Húsvétra – kezdte Kristóf.
-Figyu én nem leszek veled vagy rajtad, hogy törlesszek – mutatott előre a kalács maradékával a nő.
-Nem is kérnék ilyet. Tőled.
Csilla mérges lett. Ez a pasi itt…
-Hogy micsoda?! Tőlem?! Persze mert a kis huszonpuncik rózsásabbak mi? Ropogósak és te meg ott turkálsz köztük, miközben mutogatod…
-Csill!!
-A bankkártyádat, meg az az ótvar dodzsemedet!!!
Kristóf felállt és két kezével az asztalra támaszkodott.
-Na jól figyeljen Csák asszony! Nem dodzsem, mert nem villany! Hibrid, érted?! Hibrid! Land Rover. Nem lengetek semmit és nem turkálok. Nem szoktam fiatal hölgyekkel lenni. Kicsit talán korosabbakkal, de nekem ők jobban feljönnek, ugye. Hozzám. Nem élek szűzies életet, férfi vagyok…
-Kac, kac – ingatta a fejét Csilla.
-Mondom férfi vagyok. Ezért, ahogy szoktad mondani, nem váglak gerincre a konyhaasztalon és csinállak be…
-Megcsinál – suttogta a nő és ivott a kávéból.
-Legyen. Tehát nem teszek ilyet, mert tisztelem a nőket, kegyedet meg kedvelem is, mert ennél többet jelentesz nekem. A sütemények ellenére.
-Azokat neked csinálom, elsősorban – emelte fel a bögréjét Csilla.
-Közlöm veled, a házat az alig látott lányom örökli. Tehát ha süteményed általi halálra ítélsz, rossz ötlet!
-Én…én…nekem kellesz Kissróf – pislogott Csilla és ő lepődött meg a legjobban, hogy kimondta.
Dános Kristóf leült a székre. Csak azt ugye kirúgta maga alól, mikor hirtelen felállt. Nagyot esett. Csilla az asztal fölött nézte a férfit.
-Fáj?
-Ugyan már. Húsvétkor mindig ezt csinálom.
-Az ajánlat…ha még aktuális, Kissróf.
A férfi felállt. Nyomogatta a tarkóját, sajgott a háta.
-Az eddigi lakbér tartozásodat bevesszük a cégbe és én annyival leszek benne, meg egy kicsivel.
-Cuppanjunk együtt Bt?
-Nem. Trabi kiadó Kft.
Csilla letette a bögrét. Erre emlékezett még az éjszakai vigasságból, aminek szomorú nyögés lett a vége. Komolyan gondolja? Akkor mégis valami páros örömködést akar?
-Nem kérek mást Csill, minthogy írd meg azt a könyvet. Aztán intézd el, hogy a vesszők jó helyen legyenek, meg hasonlókat. Ha kell pénz, akkor pótlólagos tagi kölcsönként…mindegy. Lesz pénz.
-Mert te adsz. Nekem – mutatott magára a nő.
-Igen.
-És nem kéred, hogy…
-Nem kérem. Soha.
-Szóval nem akarsz velem lenni, mi? – vágta csípőre a kezét Csilla.
Dános Kristóf lehunyta a szemét. Ilyen nincs. Évek óta másra sem vágyott, hogy Csillával legyenek együtt. Nem egymással, együtt. Aztán Trabi révén megtudta a nő attól fél, hogy akkor elveszti őt. Ez nagyon jól esett Kristófnak.
Odament Csillához és megcsókolta. A nő először lógó karokkal vett részt az eseményben.
-Egy vacak pofont sem érdemlek meg, Csill?
-Még nem szolgáltad meg- suttogta a nő és most ő kezdeményezett.
Trabi csendben ült a konyhapult tetején.
-Ekkora felhajtást, ezért?! Most komolyan, mikor mindig ez a vége!! Hú de nyálas! – mondta, de most senki sem hallotta.
Nehéz a húsvéti nyúl élete. Hallotta.