„Hogy ki van a Jó vagy a Rossz oldalon, az mindig csak Tőled függ!” Ezt a bölcs Popper Péter mondást szoktam itt is emlegetni, mikor is minden nap kijelentem, a britek a rossz oldalon vezetnek. Ugye amikor még kialakult ez a rendszer, akkor a nemesek a bal oldalukon kardot viseltek és ha egymás mellé lovagoltak, akkor jobb volt ha nem akad össze a fegyverük, tehát így is közlekedtek. És a megszokás nagy úr, nagyon sokáig így is maradt minden. Aztán persze Amerika mást csinált és tessék, most már a világ kisebbik részén közlekednek fordítva. /Magyarországon 1941 óta van a mostani közlekedési rend/. Történt tehát nálunk Bristolban, hogy tulajdonosai lettünk egy kedves autónak, aminek JOBB oldalon van a kormánya és ott is kell vezetni. Bal oldalon váltani, de a többi ugyanaz, mint a másik autóban. KZS Bristol szakértő szerint hamar meg lehet szokni a másik oldalon való vezetést. Mások is azt mondták úgy két hét és oké lesz. Részben igazuk lett. Mert arra hogy JOBBRA nagy ív BALRA kis ív, már zsigerből figyelek. Igaz mondogatom magamnak amit a szomszéd autós rémülten figyelt, de nem miattam ment át a teli sárgán. Arra, hogy lehetőleg NE a járdán vagy a szélén menjek, arra is egyre jobban készülök és mindig bocsánatot kérek Bogitól /Ő az autó/ és a járókelőktől, ha mégsem sikerül. Betartom a sebesség határt /30 mérföld/óra úgy 50 km/h / és nem lepődöm meg, mikor a Sainsbury kamionja úgy 55mp/h sebességgel elhúz mellettem vagy valaki villog rám, hogy lassú vagyok. Szóval jobb oldalon ülve vezetni. Nem hiszitek el, de egy dolog van, amit még nem szoktam meg. Még mindig baloldalra nyúlok a biztonsági övért. Már nem verem az ajtót jobb kézzel, hogy váltani akarok, már nem a térképzsebben keresem a rádiót, de az öv, az nem megy.Elindulni oké, menni oké, kanyarodni stb oké. Öv nem. Ami szokatlan: nagyon szűk utcák vannak, valamelyik oldalon tuti parkolnak, így aztán egy sávon megy minden. Ha szembe jön valaki, mindig az „menekül” akinél hely van. Bármilyen hihetetlen, a brit autósok általában türelmesek és beengedik egymást a forgalomba, kivéve a buszt vagy mentőt. Így aztán én is tapasztaltam, hogy türelmesen, néha igen vidáman fogadták kóborlásaimat a forgalomban. A motorway-n /az itteni autópálya/ mindig beengedtek a sávba, vagy beljebb mentek vagy lassítottak. Érdekes, hogy a külső sávot zsúfoltság, ami itt mindennapos, esetén a következő kijárónál lekanyarodók FOLYAMATOSAN használhatják. Nem áll ott rendőr vagy egyéb szerv, csak mindehol kamerák vannak. És működnek. A motorway tájékoztató rendszere fantasztikus és a városi része ki van világítva. A tájékoztatás: nos kérem a városban minden utca elején van utca tábla úgy 50-60 cm-re a földtől. Ha épp ott áll valaki, akkor nem látod. Aztán soha többé. Az az általános európai és más földrészeken is szokásos rend, miszerint utcatáblát FELTESZÜNK házfalra vagy bárhová és nem térd magasságba, mert hátha nem motorosok vagyunk akik kanyarba bedőlve pont szembetaláljuk a táblát, itt nem létezik. Mint hogy az sem, hogy esetleg pl. a Wells road 445 szám környékén ÚJRA kiírják melyik utcában vagyunk is. Itt ugyanis az a szokás, hogy egyszer kiírtuk, ha nem láttad Really? Oh my God! Így aztán tájékozódni tényleg nem egyszerű. A másik nekem bonyolult dolog a két-három-négy pályás körforgalom. Az, hogy a jelzések kissé eldugva vagy sehogy sincsenek még hagyján, de a komoly sebességgel itt ott kivágódó autók, már inkább okoznak infarktust. A legszebb élményem a Cribbs Causwaynél volt, mikor is elöl is és hátul is belém akartak jönni dudálva. Szóval komolyan azt tettem, hogy letáboroztam egy ilyen körforgalomnál és néztem hogy is megy ez. Rájöttem. Magyarnak kell lenni. Pofátlannak, gyorsnak, teflon orcájúnak, hogy minden szitok leperegjen róla. Így aztán bevágódok Bogi mind a 160 lóerejét és 4,7 méteres hosszát és 1,7 tonnáját kihasználva megyek utamra. Utána nagy sóhaj, nedvesség ellenőrzés és go ahead. Egyszer tuti simán fog menni. Pedig a körforgalom nagy haszna, hogy ha elszúrod a kijáratot, mész még egy kört és kimész a jón. Az én csúcsom négy kör egy alkalommal. A rosszabb, ha rossz kijáraton mész ki és 9 mérföld múlva tudsz visszafordulni úgy éjjel egy órakor a holarossebbenvagyok roadon. Mert ott bizony visszafelé is 9 mérföldet kell menni. Matek, ami a kisujjamban van, igaz még sosem jött elő onnan. A britek jól vezetnek mert sokat vezetnek. Nem tartják a sebességet, esőben Aytron Sennát lepipálva száguldoznak,az indexet alig ismerik és persze itt is vannak méretes tahók,faragni való bunkók. Ahogy Hofi mondta: az, hogy valaki bunkó, az nem lakóhely kérdése. A szabályokat itt is be kell tartani, figyelni kell és egyszerre nézni a három tükröt plusz a forgalmat és a hullámzó mellű futó nőket, akkor nem lehet baj. A rendőrök. Itt kérem a rendőr nem azért van, hogy büntessen,hanem , hogy megelőzze a bajt és segítsen. Történt, hogy egy alig 25 mérföldes tévelygésem után, hajnali fél kettőkor úgy 12 óra meló után, egy ismerős Lidl tűnt fel és végre tudtam hol vagyok. Be is kanyarodtam, a rossz sávba. Mentem is a helyemre, mert láttam két reflektort magammal szemben. Olyan mázlim volt, hogy rendőrautó volt. Mert ha nem az,akkor talán sosem ülök angol rendőrautóban. Mikor feloltotta a reflektort és bekapcsolta a villogót lehúzódtam és vártam az ítéletet, mert ahogy a Nagy Miniszterelnök mondja : Nincs ingyen sajt csak az egérfogóban. Nos a rendőre odajött, megkért állítsam le a motort, húzzam be a kéziféket , majd barátságosan invitált saját Mondeojába, ahol a társa mosolyogva üdvözölt és közölte társával Car is ok! Mert eddig tartott a minden rendőrautóban bent lévő laptopon keresztül leellenőrizni mindent fizetek-e vagy sem . Ha nem, akkor ott helyben kerékbilincs és hercehurca az újbóli üzembe helyezéssel. Nagyon kedvesen elmagyarázták, hogy nem jó dolgot tettem, balesetveszélyes dolgot tettem és ez Anglia itt másképpen kell vezetni és leszek szíves legközelebb jobban figyelni valamint váltsam át a magyar jogsimat angolra, ami úgy 2067 ig lenne jó. Ezek után visszakísértek az autómhoz, majd jöttek utánam azon a 600 méteren, ami az otthontól elválasztott. Megvárták míg leparkolok és integetve elmentek. So its goes!
Nem állítom, hogy eddigi életem kedvenc tevékenysége lesz itt vezetni, de minél többet megyek, annál könnyebb. Főleg ha nem rendszeresen éjjel tenném, még jobb lenne. Addig viszont igyekszem megtalálni JOBB oldalon a biztonsági övet. Mert nem hiszitek el, de ott van.
See you later!