-Szerintem Gyuri, Te egyszer voltál normális az életedben és Aliz még most is ezt nyögi – mondta határozottan KZS bristolszakértő, mikor szeptember 12én hajnalban ,mielőtt Domestossal megáldott munkáját el kezdte volna, felhívtam, hogy mégis elindulunk haza.
Mert ugye 11-én ez még úgy nézett ki, ismételten kútba esik. A brit kormány ugyanis Magyarországot is karantén listára tette, ami azt jelenti, bárki érkezik onnan, az 14 napos önkéntes karanténba vonul. Ekkor az látszott, hogy ez nagyobb cumi, mint ami elfér a szánkban. És akkor még a szívásról szó sem esett! Emiatt némi zördülés is volt köztünk Alizzal. Ahogy KZS bristolszakértő mondta:
-Bizony csak az a kés nem zördül össze a villával, ami éppen feléd repül!
Ez állítólag ősi nógrádi mondás.
Ekkor mondjuk a mosoly az olyan távol került, mint Boris a komisz a valóságtól. Aztán volt sok minden pénteken. A végére azonban valahogy minden jó lett. És visszajött a mosoly emiatt. Is. A dolgot igazából az döntötte el, hogy munkaadónk az Arthur David Food With Service Ltd. Egyik vezetője Sandra, nem értette amit kérdeztünk. Mármint hogy mikor hazajövünk Magyarországról, akkor két hét karantén lesz otthon Bristolban, ezután lesz-e még munkánk, munkahelyünk? Pislogott és aztán azt mondta.
-Sorry I don’t understand.
Akkor elmondtuk még egyszer. Akkor már a szöveget értette, hogy miért kérdezzük, azt nem.
-Nélkületek, a mosolyotok nélkül nincs nappalos műszak. Persze, hogy gyertek vissza, amikor tudtok, várunk Benneteket.
És mosolygott. Vannak pillanatok az ember életében, mikor a Megbecsülés az többet ér minden pénznél. EZ ilyen pillanat volt. Még hozzátette, hogy mindenképpen vigyünk képeket a dedikálásról, és egy példányt az új könyvből. Mert a cégemnél ez is érdekli őket. Így megy ez.
Ezek után szombaton a harmadáig tele géppel pontosan érkeztünk Budapestre. A londoni magyar nagykövetség készített egy részletes és remek tájékoztatót /köszönet Tündének, hogy az unokái és munkája mellett még arra is volt ideje, hogy elküldje nekünk/ amiben megvolt az a formanyomtatvány, ami kell a belépéskor. Ezt kitöltve mentünk a szinte üres ellenőrző ponthoz, ahol alig négy rendőr tüsténkedett. Megkaptuk a piros lapot, kiállítottak minket és mehettünk. Most talán nem részletezném, hogy vajon az olyan karantén, amiből mi ketten nem jöhetünk ki, de mindenki más aki velünk lakik igen, annak a hatékonysága mekkora, mert ugye ami nincs azt csak egy politikus tudja részletezni. Lényeg , már délután a bicskei rendőrség ellenőrzött minket. Nem nekem kellett bemennem, házhoz jöttek. Magyar rendőrök. Hát ezt is megéltem! És később is, minden nap. Egyszer volt az, hogy délután jöttek és az őrmester hölgy közölte:
-Délelőtt nem voltak itthon.
-Itthon voltunk.
-Csengettem és nem jöttek ki -mutatott a kapcsolóra.
Ezzel két probléma volt. Csukott kapunál nem érhette el, mert a természet azt a sok jót egy kis helyre zsúfolta össze. A másikat Aliz mondta:
-Az az udvari villany kapcsolója.
-Mert akkor kijöttek?
Mivel a kérdés jogos volt, bűnbánóan bólogattunk.
Tény kicsit álmosak voltunk. Fel nem foghatom, hogy akkora zajban, ami vidéken van, hogyan lehet aludni? A „Szabó Panzió”, ahol a karantént igyekeztünk átvészelni és amit Zsuzsa, az anyósom „vezet” és az ellátás rajtunk kívül az apósomra, Taxi kutyára, Cirmi,Mirci, Folti,Kormi és Mamóca macskákra is vonatkozik, Bicske Kertvárosának a szélén van és csendes. Napközben. Aztán éjjel 2.30-kor az egyes számú házőrző eb el kezd ugatni. Ezt riadólánc szerűen átveszik a többiek. Szerintem az utolsónak már gőze sincs miért ugat, de ugye ha ezt csinálja a többi, akkor neki is kell! Miután rájönnek, hogy nincs mit ugatni, elhallgatnak. 3.50. A Cirmi nevű macsek úgy gondolja, kis éji nyivákot ad elő az emeleti ablakunkban, amíg be nem engedjük. A hajnali 5 -re beállított kakas jelzi, Ő ébren van! Hogy a pörkölt szálljon rája! 6 óra, az egyik szomszéd indul. Úgy 6.20 kor, de addig járatja az autó motorját!!! 21 fok van kint, de egy benzinesnek biztos jót tesz! És akkor reggel Zsuzsa, miközben három különböző macskakajával etet három különböző macskát, amit végül is Taxi eszik meg, azt mondja:
-Ugye jól aludtatok ebben a vidéki nyugalomban?
A válasz ellensúlyozása képen felvonul előttem a vadas, ami lesz, a rántott csirke, ami lesz, a kelkáposzta főzelék, ami lesz és akkor a pogácsa még szóba se került, mosolyogva bólintok. Kicsit álmosan, mert nem sokat aludtam. Amúgy csak megjegyzésként. Taxi, aki egy bobtail-coctail, már régóta Home Office üzemmódban „dolgozik”, csak bent a házban ugat. Hm.
Ami a helyi járványügyi osztályt illeti, az kérem mintaszerű volt. Az ügyintéző hölgy mindenben segített. Már a megérkezésünk előtt megírt mindent. Aztán Aliz beszélt vele telefonon is. Mindenben segített! Mivel ügyeletes volt, ezért VASÁRNAP átküldte az engedélyünket, amivel hétfőn mehettünk tesztre Pestre. Illetve Budára a Medicover-hez. Egy óra oda , másfél vissza. Kettőnknek öt perc a mintavétel, ugyanolyan szettel, mint Bristolban. Csak itthon ez 30000 Ft fejenként, otthon meg ingyen van. A végeredmény: negatívok lettünk, pedig mióta Bristolban élünk pozitívok vagyunk. Igaz ráment 132000 Ft de! Pénteken 13 órától szabadok lettünk! Kaptunk is egy egy vadi új maszkot az anyósomtól.
Mert az már mindenhol kell. És engem például agresszívvá tesz. Mert nem normális dolog. És meleg. És párásodik a szemüvegem. És nehezebben kapok levegőt. És állandóan piszkálom. És emiatt többet matatok a szám és az orrom körül, mint eddigi életemben összesen. Ám ha kötelező, akkor viselni kell. Persze emberek vagyunk, ha nem is mindannyian, így én is láttam, hogy a metrón, villamoson voltak, akik nem viselték. Esetleg csak bajuszkötőnek. És persze a nagyon aktív /ez vicc volt/ biztonsági őrök ilyenkor másfelé néztek. Komolyan, mint annak idején a seregben: csak ne történjen semmi. Inkább nem is látták. Na kérem! Ebben már a haldokló nyugatot utolérték a magyarok, mert ugye jó angol dolog az, hogy amiről nem beszélnek, az nincs. És íme! Ez már Pesten is így van!
Furcsa volt egykori Sári névre hallgató autómat, lánykori neve Xsara Picasso de Citroen , vezetni. Be tudtam ülni. Nem másztam. Simán elfértem. Semmi több részletben történő hajtogatás! És kérem rendesen mentem vele! Pedig nem automata! És van benne MTV! Mouse Television! Digitális számokkal jelzi mennyivel megyek. Bezony! És analóg módon nem lehet látni a legkisebb napsütésben. Sem. Nem felejtettem el váltani, csuklóból ment. És csak egyszer mentem forgalommal szemben pár métert! Nagy dolog. Tény: a szokott helyén jobb oldalon az oszlopon hiába kerestem a biztonsági övet. Főleg mert csak baloldalt volt oszlop. Hogy mik vannak itthon! Amúgy Sári és Zsuzsa az anyósom, mintha összenőttek volna, a dugattyúgyűrű is egymásnak teremtette őket!
Szombaton voltunk a Madách Színházban: Mamma mia! előadáson. Persze maszkban és olyan óvintézkedések mellett, hogy mikor operálnak nincs ilyen. Négy szektorra volt osztva a színház. Attól függően hová szólt a jegy. És csak az arra kijelölt ajtón mehettünk be. Utána persze egy helyen volt mindenki, mint egy igazi jó karanténban szokás. Lázmérés is volt! Amúgy még a Medicover-nél jártam úgy, hogy az ajtóban a hölgy homlokon akart lőni egy ilyen nemjósemmiredehasználjuk mérővel. Nem működött. Némi rázogatás, nemármosttényleg megjegyzés és akkor sem működött.
-Nagyon magas az úr, ezért nem tud mérni – jött a jó tanács.
Brit tudósok már kutatják, hogy a magasság és a lázmérés között mi az összefüggés. Rá fognak jönni. Pár év, jó pár millió. Semmi gond, roggyantottam, papír volt nálam. Ismét semmi.
-Jól van? – kérdezte aggódva lőni vágyó hölgy.
-Én igen, a masina tán nem annyira.
-Biztos sokat használtad-jött az újabb megállapítás.
Ekkor 7.04 volt és 7 órakor nyitottak. Hm. Aztán a műszer végre mért.
-33,4. Jól van?
-Ezek után, remekül.
Ennyit a mérésről. A színház alkalmazottai is maszkban, kesztyűben, fantasztikus érzékkel tudtak mindenkitől távolságot tartani. Komolyan megérdemelnének egy MADÁCH feliratú szkafandert. Az előadás jó volt, mondjuk 8700 ft-os jegyeknél ez sem árt. A színház nem azért nem volt tele, mert nem fogytak volna el a jegyek, hanem mert a FÉLJETEK MINDENNAP! jelszó miatt sok helyet direkt üresen hagytak. Ennek a hatékonysága az ENFG /Egyszerű Népi Fogamzás Gátló/ lakossági gyógyszerével, a térd közé szorított Kalmopirinével vetekszik. Ahogy Mark Twain mondta: Könnyebb az embereket hülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy hülyítik őket! Így megy ez.
Tehát a darab. Akik jól énekeltek, mint Koós Réka vagy Sasvári Sándor, azok rosszul játszottak. Akik jól játszottak, mint Hajdú Steve, azok rosszul énekeltek. Néha a kórus és az énekes nem volt egy ritmusban, de később találkoztak.
-Majd ha Pavarotti a Nessu Dorma eléneklése után gratulál neked, akkor szóljál be – intett le KZS bristolszakértő.
-Pavarotti már nem él.
-Akkor pláne.
Ettől függetlenül az ABBA az ABBA. Jó volt. Amikor vége volt az előadásnak, kedvesen felszólítottak Bennünket, hogy maradjunk a helyünkön és utána közölték, hogy melyik sor hagyhatja el a színházat! Ezt kérem a későbbiekben, amikor újra normális élet lesz, is alkalmazni kéne.
Könyvhét nem volt, pedig azért választottuk ezt az időpontot a hazajövetelre. Micsoda tervek voltak! Az egész Erawan csapat dedikált volna! Aztán kiderült labdába se rúghat egy könyvhét a Mezőkövesd-Paks rangadó mellett. Viszont egykori kollégám, tanítványom, barátom, Herr Zoli, aki közben az egyik legjobb kereskedelmi menedzser lett, felvetette, ha úgyis itthon leszek, akkor miért ne dedikáljak egykori munkahelyemen? Nos ez elindult. Aztán pénteken reggel írtam, hogy nem megyünk. Aztán szombaton, hogy itt vagyunk, ha lehet mégis. És aztán kiderült sok egykori kollégám az Auchannál már vezető beosztásban van és segítettek. Mindenki. Mert emlékeztek rám és nem a naezmármegintittvan kategóriában. Váczi-Németi Andi az Auchan és Ilia Pali a Tálentum-Erawan részéről összefogtak és megcsinálták: szeptember 25-én már az új könyvemet a SZERELEM ÉS… címűt is dedikálhatom az Auchan Dunakeszi áruházának könyvosztályán, ami 13 évig az én „birodalmam” volt. Mit mondjak? Nem mondok semmit. Gyertek el, ha tudtok!
Nem leszek egyedül. Bármennyire is hihetetlen, de velem együtt két fantasztikus Hölgy is vár Mindenkit dedikálásra: Szénási Kriszta, akinek ha valaki még nem olvasta Születésnap című könyvét, az pótolja ezt mielőbb. És maga a legenda, Fejős Éva 32 könyv szerzője. Meglehet már 33. Aki egy műfajt teremtett az életregényeivel. És akinek HOLIDAY című könyve az legalább akkora pofon volt nekem, mint azé a rendőré, aki válasz helyett adta annak idején egy Újpest-Fradi rangadón a Népstadionban. Szóval gyertek el! Klassz lesz!
Ahogy Barbi of Google mondta egyszer:
-Az , hogy mi a könnyebb felszolgálni azt, amit ételnek hívnak vagy megenni, az mindig pozíció kérdése.
See you later!