-Összességében annyi pénzből, amennyibe ez a hazamenetel került Nektek, simán lenyomtatok volna egy hét New Yorkot. Biztos jól választottatok? – kérdezte KZS bristolszakértő, mikor úgy futtában összeadta a költségeinket.
Tény, ez volt a legdrágább „nyaralásunk”, amióta Bristolban vagyunk. Ennél még Barcelona is jobban jött ki, pedig ott négyen voltunk. Ami igazán megdobta a költségeket, az az itthoni teljesen felesleges karantén. Mert ezt saját zsebből álljuk és nem fizetik nekünk. Nagy különbség. Két heti bérünk, fejenként. Gombócból sem kevés. És mondhatnám, hogy Boris a komisz ilyen hülye, ez van, de sajnos sehol Európában nem teszik azt, ami normális lenne: két 48 óra különbségű negatív teszttel lehet jönni-menni. Na ja! Könnyű Mrs. Covidnak! Ő maszk nélkül, teszt nélkül megy , ahová akar. És mindenki összeféli magát tőle. Állítólag brit tudósok már tesztelik a hangalapú hashajtót. lesz egy SHIT WITH ME! nevű app, ami aktiválás után Corona virus! felkiáltásokat hallat, vagy tíz választható nyelven és a bélműködés megindul. Csodás a technika.
Amúgy az oxfordi brit tudósok megint bejelentették, hogy egy lépésre vannak a vakcinától.
-Tudod Gyuri, az hogy mekkora egy lépés, azt mindig a cél elérhetősége határozza meg. Te például egy lépésre vagy attól, hogy jól tudjál angolul. Na de! Egyrészt nem tudod, merre kell lépned, másrészt, ha angolul mondják nem érted meg – vigyorgott a tableten KZS bristolszakértő én meg nem értettem miért is kapcsolt ki olyan gyorsan a berendezés.
Két hétig otthon lenni és nem kimozdulni, az nem könnyű dolog. Mondom én ezt három nap után. Mert persze sok mindent lehet csinálni, olvasni, filmet nézni, takarítani, távolból szidni mindenét annak a korlátolt nullának, aki hisz a karantén hatékonyságában, mert ilyen erővel a Mikulás rénszarvasai után is takaríthatja trágyát a háztetőn, meg mindenféle mást is. Csak hát az a fránya tudat, hogy ugyan a francnak sincs kedve kimenni 5 fokban, bokát kapkodó szélben, az orcámba vágó esőben, DE nem mehetek ki oda, ahová nem is akarok, ez borzasztó. Ezt egy nap után. Hm. Ahogy Stallone Oscar című filmjében mondja:
-Tudni tudtam, csak nem sejtettem!
Pedig komolyan jó volt otthon. Senki ne kezdje azt hinni, hogy a honvágy és egyéb ilyen nemzeti színű zokogáskésztető érzések jöttek elő bennem. Mert nem. Csak egyszerűen jó volt. Sokat olvastam, sokfélét. Aztán írtam egy tök jó novellát,amivel céljaim vannak, amit le is mentettem egy pendrive-ra. Aztán a novella nem volt többet. Mert megsérült, mint pedofil diplomata joga, mikor megírták róla, hogy ő egy pedofil diplomata. Szóval próbáltam előcsalogatni, aztán segédprogramot küldtem rá és igyekeztem nem szidni Bill Gates-et, pedig megérdemli bármikor. Mert senki annyi jót nem tett az emberiségnek, amivel ennyire rosszá tette az emberiséget, mint Bill Gates.Tény, ma reggel Aszi sem volt képes semmit sem tenni vele, ezért aztán letöröltem azt a fájlt, amibe mentettem. Meglátjuk mennyire emlékszem rá. Megírom még egyszer. Csak ugye ez megint egy olyan dolog, hogy nekem már nem lesz az igazi. Mert amiket használtam mondatokat, hasonlatokat, az nem biztos, hogy még egyszer eszembe jut. Mint mikor a csekély szellemi képességű grófot kérdezik:
-Tud lovagolni?
-Egyszer lovagoltam, de már nem tudom hogyan kell.
-Szokott vadászni?
-Egyszer vadásztam, de már nem emlékszem hogyan kell.
-Ugye egy gyereke van gróf úr?
Szóval otthon jó volt lenni. A budapesti közlekedés még mindig fantasztikus. Bárki jár bármerre, rá fog jönni, tényleg jó. Nagyon jó volt régi barátokkal találkozni, jó volt látni, hogy jól vannak. Nem volt panaszkodás és sírás, valahogy ez a sok felesleges dolog, amit ránk mértek, megváltoztatta kicsit őket. Nagyon jó volt bemenni egy Libri boltba és keresni A JÓEMBER című könyvemet. Mivel nem most kezdtem tanulni a hovátegyünkegykönyvethogysenkisetaláljameg nevű tömegsportot, kis idő után megtaláltam mind a két példányt Farkas Andi könyve alatt. Mert mindkettőnek zöld a borítója. Visszagondolva egykori főnökeimre Horváth Jánosra, Langer Imrére vagy Danninger Gyurira,az egykori Sport könyvesboltban a Rákóczi úton, ha ők ilyet vettek észre, akkor másnap nem kellett volna könyvet pakolnom. A boltjukban biztos nem. Igazából a Romantikus Könyvek nevű pontonon való elhelyezés is furcsa volt. Tény ,az az Erawan kiadónak szólt. Mert sajnos azt, hogy a könyv miről szól valójában, nem jutott el a bolti dolgozóknak. Azért őszintén, aki olvasta már A JÓEMBER című könyvet, nem a romantika az első, ami eszébe jut róla. Annak idején, amikor még voltak könyvesbolti eladói szakmunkások, akkor a minimum volt a fülszöveg elolvasása és aztán annak figyelembe vételével a könyv elhelyezése a megfelelő helyen. Már előre féltem Szlavicsek Judit Légy/Ott című krimijét, hogy egyáltalán a krimikhez teszik-e vagy csak megnézik: Erawan , akkor romantikus. Amúgy ez is egy nagy tévedés, mert főleg most, már többféle irányzat van a kiadó könyvein belül, sőt Fejős Éva sem csak romantikus könyveket ír, hanem életkönyveket. Így megy ez!
Aztán találkoztam életem első dedikálásán régi kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel. És ismeretlen új olvasókkal is. Hihetetlen és fantasztikus volt! A Könyvhét ugyan elmaradt,mert az se nem focimeccs, se nem borfesztivál, tehát veszélyes, akár még gondolatok is találhatók lettek volna és akkor inkább a Covid Vírus. Az új könyvem a SZERELEM ÉS… azonban időben megjelent. Így azt is tudtam dedikálni. Évtizedeken keresztül álltam az asztal mellett dedikálásokkor, remek írók, művészek mellett. Most ezt egy fikusz tette helyettem, igen jól csinálta. Tizenhárom évvel ezelőtt az én drága Gabeszom, Csikós Gabi, megmondta, egyszer ott fogok én is dedikálni, ahol Lőrincz Laci bácsi. Felkerült a Bakancslistámra, ami ugyanolyan rövid, mint az a lista, ami a Mrs. Coviddal kapcsolatos igazságokat tartalmazza. És most valóra vált. Biztos vannak rá szavak, én nem találok most sem. Jó lett volna mindenkit megölelni, megköszönni nekik, hogy elolvasták, hogy megszerették Megyeri Norbit. És elmondani nekik, hogy a SZERELEM ÉS… című új könyvemben egy Nagy Szerelem erejéig visszatér az örök haver. Aztán azt is elárulni, hogy ebben az évben utoljára lesz egy jelenése Norbinak, a Nagy Karácsonyi Novelláskötetben, amit az Erawan fog megjelentetni. Azért remek volt látni a maszkok felett a mosolygó szemeket, néha a csillogást bennük, egy kis örömet, egy kis múltat és sok emléket. És elmondhatatlanul jó volt az a rengeteg szeretet, amit kaptam. Mondhatni, nem kaphatok ennél többet. Senkitől. Mindenkinek azt kívánom, legyen része benne.
Amivel se itthon, se otthon nem találkoztam, az Mrs. Covid. Sem személyesen, sem csak úgy futtában, sem olyannal, aki látott egy olyan embert, aki találkozott egy olyan emberrel, aki köszönt már Mrs. Covidnak. A már többször emlegetett szovjet komikus, Arkagyij Rajkin jutott eszembe, mikor elmesélte, hogy az állatok összegyűlnek és megszavazzák, hogy a Nyúl lesz a legerősebb állat az erdőben. A Nyúl ezek után leoszt egy pofont a Rókának, aki majdnem megeszi, de közben eszébe jut, a határozat szerint a Nyúl a legerősebb állat az erdőben, ezért elsompolyog. Akkor a Nyúl egy nagy rúgást helyez el a Farkas fenekén, aki bekapná reggelire, de ugye a határozat szerint a Nyúl a legerősebb állat az erdőben, ezért behúzza a farkát és elkotródik. A Nyúl ezek után fejbe vágja a Medvét, mire a ,Medve simán agyoncsapja a Nyúlat. Mert Ő nem volt ott a gyűlésen, nem tudta, hogy el lett döntve,az erdőben a Nyúl a legerősebb állat. Ennyit a vírusról.
Ami még az otthont illeti. A magyar nők még mindig fantasztikusak. Persze vannak műnők is, az igaziak többen vannak. Szerencsére. És ugye a pesti humor az még mindig él, mindenhol.Például cukrászda Újpesten:
-Elnézést, Rákóczi túrós van vagy csak én nem látom?
-Az nincs , jól látja, de van glutén és cukormentes vegán torta. Az majdnem ugyan az.
-Biztosan – bólintottam és menekülőre fogtam.
Vagy mikor két srác fel se nézve a telefonjából megbeszélte érdemes-e a Bajerra fogadni a Sevilla /ezt tessék magyarul mondani, mint se villa, se kanál/ ellenébe. Vagy mikor a metrón két lány egészen fantasztikus smink ötletekkel állt elő, hogy a maszk felett mit hová tegyenek. Esetleg az a használtruha kereskedésből szabadult prosztó, aki maszk nélkül a 20-as buszon fél órán keresztül értekezett valakivel, hogy akkor most elindult, a másik ne induljon. Mivel más nem jutott eszébe, hát ezt ismételte:
-Ne indujjá! Megyek má! Már itt vagyok az izénél! Ne indujjá! Mingyár ottan vagyok! Befordultunk itten, ahol mostan vagyunk! Ne indujjá!
Tény hamar beláttam, hogy Barbi of Google-nak megint igaza van, amikor azt mondta:
-Nagy szerencse, hogy egy okostelefon nem attól lesz okos, aki használja.
See you later!