-Ez egy cím? Komolyan? – nézett rám amolyan hanemviccelhívjunkorvost nézéssel KZS bristolszakértő egy sajtszószos nachos biztonságos fedezéke mögül.
-Ez egy jó cím.
-Ez egy hülye cím – erősítette meg KZS bristolszakértő – mi lett volna a címe ,ha szebben írod?
-Reggeli ködgomolyagok lassú verdesése a Chew Valley Lake felől , enyhe szélben, vasárnap a munka előtt.
Nagy csend támadt. Barbi csak nézett rám, megpaskolta Aliz kezét:
-Jó az a cím.
Nos ezek után maradt a cím. Mert az fontos. Legalább abból tudom miről is akarok írni. Illetve akartam. Mint a legújabb, karanténban, írt könyvemnél, aminek a címe benne van a SZERELEM ÉS… című könyvem 1962-es részében és nem a HOGY MI szavakra gondolok. Ott ugyanis elindult a történet és a negyedik fejezetnél láttam, hogy igazából nem is erre gondoltam. Nemá!! Aztán átolvasva hatodik fejezet után az egészet, egyben, kiderült, nem is olyan rossz. Mondjuk utólag találtam két dolgot, amit nem értettem.
-Nyugi Gyuri! Az olvasók értik, mert ők ugye…
-Igazán köszönöm – morogtam és egy pillanatra felötlött bennem, hogy a tányéromon lévő birka csülök csontját útjára indítom KZS bristolszakértő felé, ám mivel volt gyerekszobám, ami konyha, nappali és tanuló szoba is volt egyszerre, attól függően, hogy állt a függöny, inkább nyeltem egy adag gravy szószos krumplipürét.
Aki még látta azt a függönyt, bizton állíthatja: a színek iránti kusza érzéseimet, mondjuk, hogy nem találom el őket, AZ a darab nagyban befolyásolta.
Szóval találtam két dolgot és egy szereplőt, aki úgy ment be egy szobába, hogy ki se jött és egy másikat, aki levette a kabátját a napsütés miatt, miközben megtörölte esőben ázó arcát. Ilyen apróságok, amikor írok, előfordulnak. Ennek egyrészt az az oka, hogy a billentyűket nézem nem a képernyőt, másrészt, amikor írom a mondatot, már a következőre gondolok. Esetleg a teámra. Néha erősebbre, mint pl tea duplafilterrel. Ezeket a „szakmai” dolgokat nem akartam elmesélni az Angyaloknak, akikkel végre egy jó kis pub-ozásra összekoccantunk Frenchay egyik intézményében, a White Lion-ban. Volt munkahelyem a Greene King cég pub-ja kifejezetten jó hely. Most a Covid hiszti miatt kicsit megváltozott, ugyanúgy nem előnyére, mint az emberek. A bejáratnál két percig mesélte egy hegesztőmaszkos hölgy kétszer vastagabb sminkben, mint azt az arca elbírta, ezért végig lefelé lógott a szája és a szemei alatt két becsomagolt bőrönd volt, hogy mikor hogyan hány maszkot kell viselnünk és hol. Csak azt hagyta ki, hogy mikor vehetünk levegőt. Majd belejövünk. A rendelést egy app-on keresztül lehetett adni és kifizetni. Nem egy rossz megoldás. Pici hiba, hogy megkérdezni vagy megnézni bármit is, hogy az mégis micsoda és mondjuk nem kérek bele répát, mert azt itt mindig pacallá főzik, azt nem lehet.
-Ez biztos, hogy csirke, amit kihozott nekem?
-Ha a kedves vendégnek mást mondott, akkor nem.
Másik pici hiba, hogy Barbi magasra tartott mobillal tett a pub-ban néhány kört, hogy találjon térerőt. Azon már nem is csodálkozott, hogy ezt az italpult sarkánál lelte meg úgy térd magasságában. Elismerő bólogatások besöpörve a személyzet részéről. Az étel jó volt, az ital is. A desszertet meg megettük. DE! Végre nem bezárva, simán egymás között beszélgethettünk! Mint az emberek. Kérem én elképedve olvasom azokat a kommenteket, akik azt írják, mennyire örülnek annak, hogy nem kell emberekkel találkozniuk és milyen jó egyedül, hogy ki se kell mozdulniuk. Nemá!!! Na kérem ezek a vegetációk már a Petri csészében is egyedül lehettek. Hogy miért nem maradtak ott!
A címhez visszatérve. Amikor végre mehettünk dolgozni, meglepődve álltunk meg a farm kapujában. Mert zárva volt. Hogy a feladat igazán angolos legyen, egy szebb napokat látott Vauxhall Corsa is ott állt, nehogy a kapuig eljussunk valahogy. Mindezt vasárnap, bokáig ködben, fejünk tetejéig Eaux de Village szagban, tök sötétben. Arra gondoltunk, ez valami elő teszt, ha megoldjuk, akkor nem vagyunk Covid tulajdonosok. Aliz simán kinyitotta a kaput, egy igen bonyolult biztonsági kallantyút húzott el és bemehettünk. Volna. Mert ugye a Corsa. Közben megjött Maisie, a munkatársunk, aki kiszállt az autóból, odament a kerítés tetején lévő ködarabhoz, kivett mögüle egy kulcsot, aztán beült és arrébb vitte a Corsát. Ja így könnyű!
-Nézd a pasi tud vízen járni!
-A fenéket! Tudja ,hol vannak a cölöpök!
Maisie visszajött és ránk nézett:
-Are you all right?
Fantasztikus mutatvány volt! Olyan angolos. Igaz arra vigyáznunk kellett, hogy a kollégánk mozgása közben ne hunyjunk egy kicsit, mert az bizony kicsit olyan mézszerű. Aztán a szedőteremben megnyugodtunk, semmi újdonság. Végre dolgozhattunk! Ezt meséltem el az Angyaloknak, kicsit tömören, hogy NEMÁ!!
-Ha könyvben írnád meg, hogyan tennéd? – kérdezte Barbi a lassan sütött sertéscombos sajtos makaróni felett.
-Az autó lassúbbodva kanyarodott a kapu elé, ahol a ködpárából egy másik harmatcseppekkel terhelt jármű bontakozott ki. A tó felől újabb ködfátyol szakadt felénk és fényszóró kévéje a kapura tévedt: zárva! Riadtan néztek egymásra a kétségbeesés fénye szemükben és egyszerre léptek ki az akkor még nedves aszfaltra. Uramisten most mi lesz? A baljós csendet magányos bárány panaszos hangja…
-Az az én hangom. Ne tovább. A nemá!! tökéletes. És akkor ezt ne meséld tovább. Mert mire belépsz azon a kapun, a következő étterem látogatásnál fogunk tartani – nézett zordan KZS bristolszakértő.
-Csak mondom. EZT ne írd meg. Főleg ne így – mondta Barbi.
-Esetleg altató mesének – mosolygott Aliz, mert Ő mindig kedves velem. Na jó 95%-ban, de az jó eredmény.
Az is jó eredmény, hogy Évával folytatott beszélgetésünket nagyon sokan láttátok. Aki nem, az pótolhatja a szerzői oldalamon. Aztán az is jó eredmény, hogy a következő könyvem szerkesztése Münz András értő-féltő keze által elkészült és hamarosan Lőrincz Ági és Müller Peti munkája nyomán nyomdaéretté válik. Alig egy hónap és megjelenhet. A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ címen. Akkor most már ezt is tudjátok. Igazi kalandregény lesz , egy ember élete keresztül a világon. Valódi regény. Remélem tetszeni fog. És hamarosan jön a Nagy Karácsonyi Novelláskötet is, benne az én novellámmal, amiben Megyeri Norbi még egyszer visszatér. Tehát zajlik minden, megy az útján. Mindig előre, mert a jövő ott van. Hamarosan találkozni fogtok néhány részlettel a könyvből, ahogy szoktam, minden fejezetből egy kicsi, hogy érezzétek a hangulatot. Számítok Rátok!
És persze a Csapat sem pihen, folyamatosan jelennek meg az Erawan könyvei. Farkas Andi és Fodor Zsana új kötete után jön Éva harmadik Szélhámos története és Szlavicsek Judit balatoni krimije. Bocsánat Judittól, de a Balatonról nekem mindig egy régi dolog jut eszembe:
-Mit szeret legjobban a Balatonban?
-A szeletet.
Elnézve Judit képeit, van ott más is, ami eltölti az ember szívét. Meg tudom őt érteni. Tehát karácsonyra lesz mit a kézbe venni, ha éppen nincs mákos bejgli vagy mince pies a közelben. Esetleg egy pohár bor. Vagy sült pulyka. Mondjuk zserbó. Sajtos pogi. Búzasör. Hideg paprikás lisztben sült ponty szelet 25-én reggel vörösboros teával igazi nagy szelet kenyérrel. Hmmmm!
A végén megosztom Barbi of Google legújabb mondását, amire azt mondtam nemá!!
-Aki nem tesz semmit saját boldogulásáért, az nem fog belefáradni!
See you later!