-Mióta vagy te ennyire beszari, hogy azt sem mered leírni kőműves mosoly?
-Hátha nem értik.
-Magyarok? HA HA HA! Az, hogy téged nem értenek az sima ügy. De ezt a kifejezést? Hát kinek nem volt még ilyen vukszerű látványa?
-Vukszerű?
-Iskola- sóhajtotta KZS bristolszakértő és ment aludni.
Mert mostanában megint túlórázik. Vagyis heti hét napot dolgozik. Mert gyűjt valamire és mert lehet és mert nem lehet nagyon elmenni szép helyekre. Hogy meddig bírja?
-Én mindig tovább bírtam. És bírom is- mondta erre és nem vagyok biztos benne, hogy ezt a munkára értette.
Nos, akkor a kőműves mosolyról. Ezt a kifejezést, maison smile címszó alatt már próbálom pár éve tudatosítani Itt Britanniában, ami nem egyszerű. Mert minden, ami itt idegen, az nem lehet jó. Bármit terjesztesz be, ötletet, megoldást, javaslatot, minimális az esélye, hogy elfogadják az, hogy használják, az meg egyenesen annyira lehetetlen, mint Boris Johnson frizurája.
-Ebben már utolérte Churchill-t. Neki is egy kézmozdulat volt a fésülködés- mondta minap Miranda Hart a kétméteres komikus hölgy.
Szóval volt némi változás a munkahelyemen. Létrehoztak egy köztes műszakot 17 és hajnali 3 óra között. Én simán Shit Shift-nek neveztem, hivatalosan a Twilight nevet kapta. Hm. Ami azt illeti, van benne némi szarkazmus, amit akkor tapasztaltam meg, mikor úgy negyed hat körül beözönlött a társaság. Tény, már sejteni lehetett, hogy lecsapnak, mert a bőséges dezodor felhő, ami előttük járt, elárulta őket. Aztán tíz perc alatt pár dolog eltűnt. Például a rend. Aztán a kultúra. Vagy az nem is volt.
-Jesszusom szörnyű vagy. EZ Britannia. AZ Európa. Két külön dolog. A kultúra meg, ha nem pintben mérik, azoknak, akikkel te dolgozol, na jó, akikkel egy helyen vagy, nem ismert dolog. Öt év alatt ezt sem tudtad megtanulni. A should, could, would-on kívül – mondta Barbi of Google és ügyesen elrejtette a mosolyát.
Mint mikor azt vetette a szememre:
-Mások ennyi hülyeséggel és ilyen hülyén, mint te, milliókat keresnek! Mint komikusok vagy politikusok! Erre Te? Uborkát szedsz. Na köszönöm!
Igen Ez Britannia. A Market bezárása után jöttek ezek az izé, egyének. Mind angolok. És nem szeretik az idegeneket. Más angolokat se, de akik még csak nem is britek, azokat végképp nem. Nem köszönnek. Ez előfordul erre felé, más kultúra. Nem érdekli semmi más saját magukon kívül. Ha megtehetik, senkihez nem szólnak, aki nem angol. Van pár különleges tulajdonságuk. A leglassabb szedők, a legnagyobb rumlit csinálva. Olyan hatékonyságuk van, amit észre se lehet venni! Nem kis teljesítmény! Simán megy veled szembe és kerüld ki őt az egy fej káposztájával a teli kocsiddal. Mert Ő angol. Aztán a maison smile. Ugye az angol öltözködési szokásokról, miszerint beesel a szekrénybe és ami rajtad marad azt viseled, már beszéltem. Nos a „munkaruha” ami náluk azt jelenti ,nemosdkihasználd, az ugyanígy játszik. Ezért aztán a férfiak laza gatyája mindig lecsúszik és virít a maison smile, a kőműves mosoly. Néha felhúzzák. Néha úgy hagyják. Én meg nézhetem, Mint mikor rendelést vittem vissza és Nounderpants a Twilight-ok főnöke /nem tudom az-e, van-e neve, használja-e, erre három hét kevés volt / egyszer csak lehajolt előttem és mivel az iroda hónaljban szorít kicsit, nem volt hova menekülnöm. Akkor elém tárult a nottingham-i erdő mély völgye vagy két bujkáló Robin Hood-dal, a csapatukkal egyetemben. Lesokkolódtam! Ez több volt, amit a retinám kibír. Megrázó volt. Ezek után próbáltam olyankor menni, amikor nincsenek ott. Mivel azonban az irodában nem kell dolgozni /helyi szokás, Barbi erre : Abroncsot! felkiáltással csapott a homlokára/ ezért teli van. Nem könnyű. Volt olyan Twilight Man, aki felmondott, mert külföldiekkel kellett együtt dolgoznia. Aztán a barátnője is. Mert nem rasszisták, csak utálják a külföldieket. A lényeg. A kőműves mosoly napi gyomormozgatóvá vált. Egyszer még régebben próbáltuk Alizzal megtudni, esetleg ez ellen mit lehetne tenni, de még a kérdést sem értették.
-Oda kéne felugrania!
-Nem tudok akkorát ugrani.
-Ja, ha nem akarja, ugye?
Másik változás, hogy Mrs. Covid jól van, jól érzi magát és jól is fogja érezni magát. Ezek a vírusok már csak ilyenek! Jó pár éve. Nos, emiatt maszkot kell bent, munka közben hordani. Most nem részletezem azt, hogy mennyire hiányzik egy 5 fokos szedőteremben egy levegőt SE áteresztő maszkban, szemüvegesként a Batman képzés, de minimum egy denevér tanfolyam. Akinek van szemüvege, az tudja. Aki használ maszkot, az tudja. A maszk, amit kaptunk, cserélhető betéttel van ellátva, igen klassz. Azt, hogy mikor kell a betétet cserélni tud meg az internetről, ők nem árulják el. És nem adnak pótbetétet. Nem az Ő dolguk. Mint az köztudott. Kell egy kis szórakozás is. Viszont. Nem kapni benne levegőt. Ezért átváltottam az anyósom maszkjára. És az is csak akkor működik, ha kint van az orrom. Mert ha nem így teszek, akkor elpatkolok. Nem a Covid-tól, a Covid miatt. Ahogy a The Guardian-ben írták, már jelenleg is vagy kétszer annyian haltak meg a Covid miatt, mint a Covid által. Lesz ez több is! Gondoltam, hogy én is kiabálok, hogy I can’t breath! aztán rájöttem, mivel se nem raboltam, se nem voltam börtönben, se nem adtak ki ellenem kőrözést, se nem voltam belőve így a kutyát se fogja érdekelni és biztosan nem fog MLM mozgalom indulni, hogy Mask Lives Matter! És várhatom, hogy olyasmiért, amiben nincs pénz, az itteni nemzeti hős, capuccino félisten világbajnok letérdeljen. Amit a maszknak köszönni lehet: romlott a szedési számom. Jobban elfáradok, mert kevesebb levegőt kapok. Pedig van. Komolyan. Néha rossz darabszámot szedek, mert a párás szemüvegtől nem látok rendesen. A múltkor volt egy cikk az új Indexen, amiben taglalták mit tegyünk, ha párásodik a szemüveg. Nos a web lap színvonala és a tanácsok hasznossága egy szinten van. Igazítsd meg a maszkot. Töröld meg a szemüveged. Fújd lefelé a levegőt. Ha ezek után is párásodik, akkor valamit rosszul csináltál. Igen. Felvettem a maszkot. Munkában egy rémálom. Mert vásárláskor már levetem a szemüvegem. Mások is vannak ezzel így, például az a bácsi, aki a Lidl-ben mást fogott meg alma helyett és csillogott a szeme, pedig a hölgy kiabált vele. Ilyenkor én is úgy teszek, mint anno Bilko főtörzs a filmben a barátnője pofonja előtt, lekapom a szemüvegemet és csak akkor teszem vissza, mikor nagyjából felsejlik egy olyan pult, ahol keresek valamit. Ekkor úgy van tíz másodpercem, hogy megtaláljam, mert utána jön a köd. Az agyamra is. Ennyit a maszkokról.
Ami jó hír! Újabb észrevételek jöttek A JÓEMBER című könyvemhez, amiben sok szépet irtok, ti olvasók, ez nagyon jó és köszönöm szépen! A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ című november végi könyvem első részletét nagyon sokan olvastátok, köszönöm azt is! A következő pénteken, mert Ha péntek, akkor részlet! jön egy újabb darab ÉS ! Most ha sikerül megverekednem a digitális sárkánnyal simán Györgyként, a szent csak később jön, akkor pár rövid videót is láthattok majd. Ha nem, akkor elmesélem. / A videók közlése sikerült, kicsit darabos lett, mint egy rusztikusnak mondott krumplipüré, amiben a krumplit valójában elfelejtettek összetörni, remélem láttátok! Mondom LÁTTÁTOK!!/ A könyv már a korrektornál, Lőrincz Áginál van és feladtam a leckét Müller „ Zseni” Petinek, hogy egy igazi klassz borítót álmodjon hozzá.
A Nagy Karácsonyi Novelláskötet is készül, hamarosan a novellám, az utolsó Megyeri Norbi történet, is szerkesztésre kerül. Karácsonykor sem maradtok Gyuri nélkül. Köszönöm Nektek! Köszönöm a Kiadómnak, az Erawannak! És persze mindig, mindent Évának, aki nélkül ez nem jött volna létre.
Azért, hogy ne csak mindig angol egyéneket pécézzek ki, álljon itt annak a hölgynek a története, akivel együtt indultunk el még anno szeptember 12-én Bristolból hazafelé. A kislánya, aki már gömbölyödött annyira úgy öt éves létére, mint az anyuka, kérdezte mikor megyünk már?
-Várjá má! Kiírják melyik kapu aszt megyünk!
A hölgy begyűrt valami sütit és örömmel látta a táblán kiírták.
-Megvan! 06.05 kapu gyere mááá!- és elindultak.
Nem, a bristoli reptéren nincs 06.05 kapu. Azt írták ki, hogy 06.05-kor közlik majd, melyik kapunál lesz a beszállás. Van ez így. Visszafelé úton egy nem elsőbbségi jeggyel rendelkező pár mondta, nincs csak az a két táskájuk. A személyzet mondta, rendben, de ez a két táska nagyobb, mint ami megengedett, konkrétan egy kisebb kenu lötyögött volna benne. Erre a hölgy, buzgó méltatlankodások között kipakolt a táskából, összehajtotta és betette a szerkentyűbe, amiben le lehet mérni, valóban kabin bőröndöd van, bőröndnyi kabinod. Akkor a személyzet azt mondta, oké, de a kipakolt cucc marad.
-Azt kérdezték be fér-e a táskám! Befér – mondta határozottan a hölgy és igaza volt.
A táska befért. Ami benne volt, az nem. De AZT nem kérdezték. Mint egykori tündéri kolléganőm Georgiana Saru mondta Martinnak, a főnökünknek, mikor szóvá tette, hogy nem különbözteti meg, ahogy elő van írva, a papír dobozt és a műanyag ládát, amibe a termékeket tesszük. És ez baj. Erre Georgiana megkérdezte:
-Miért? A ládát eszik meg?
A végére Barbi of Google mondása, amúgy lélekemelő és nagyigazságmerténmondom módra:
-Mindenkit megtalál a boldogság, ha jó címet adtál meg.
See you later!