A cím kölcsönbe van. Egy zsenitől. Presser könyvében olvastam. Teljesen bele vagyok veszve, mint Boris a komisz az ígérgetésekbe, csak én tudom hol tartok. Néha nem könnyű követni, ám a jóért érdemes sok mindent megtenni.
-Puha pesti vagy, azért győznek! Látod engem senki és semmi nem tud se le se meggyőzni-mondta KZS bristolszakértő, aki eljutott a bujkálás végére, be fogják adni neki az oltást. Mert Ő ugye az NHS oszlopos tagja.
Igaz mondtam neki, ha az egész brit egészségügy ilyen vékony oszlopokon áll, sok jót nem jósolok neki. Erre Ő:
-Picim, ez az oszlop kifogott már pár nagynak vélt dolgon. Is.
Nem tudom mire gondolhatott. Viszont mondta tovább:
-Ha egy gépen, egy héten csak négyszer végzünk nagytakarítás /deep cleaning/ az egy jó hét volt. / Deep cleaning mindig az elhunyt elvitele után történik, sosem a jelenlétében/
Amikor bemennek egy lélegeztetőn lévő beteghez, akkor ilyen szkafander szerűbe kell beöltözniük. Ha csak a szemetest akarja kicserélni, akkor is. Ezért aki éppen bent van, az csinál mindent. Mint egy sakk játszmában:
-Susan a baloldali harmadik billentyű LE!- és KZS bristolszakértő megcsinálja, aztán vár egy percet, mert ugye egy angolnál előfordul, hogy nem tudja melyik a bal vagy a jobb, néha azt sem, hogy van ilyen.
Nem akarok sokat beszélni róla. Győztek. A rémisztgetők, a rettegők, akik egy hamis élet illúzióját kergetik és mikor találkoznak a Valósággal, akkor inkább oda se néznek. Bármit képesek megtenni, hogy igazuk legyen és az igaz, az mindig az, amit akkor éppen mondanak. Még ha egy hete teljesen mást is mondtak.
Barbi a home office egy éves évfordulóját fogja ünnepelni. Ahogy mondta, egy ujjas ünneplés lesz. Egész nap mutatni fogja. Még szerencse, hogy az ügyfelek nem látják.
Jöttem, láttam és Győztek. A britek. Akik a bezártság miatt már szinte minden józan ítélőképességüket elvesztették. Ha csak azt veszem, milyen ötletek jönnek a rendeléseken:
-Az 5 kilós kiszerelésű zsákos krumpli legyen közel a 6 kilóhoz.
-50 darab teljesen egyforma sárgarépa kell.
-Mind a 40 kiló banán legyen kicsi és sárga. / Nyilván ez a kínai változat /
Vagy amikor Caroline a Főnökünk, aki most az éjszakásoknál van és továbbra is rejtély mit csinál, mondta: a beosztásunkon változtatni kell, mert az egyik srác szabira megy.
-Van valami tervetek, programotok, amit ez akadályozna?
Komolyan Tündérem? Minden zárva, minden hullaként hever, szerinted Cuppantásom milyen programom lehet?! Néha egészen zombik tudnak lenni. Nem is érdekli őket, meddig tart ez az egész. És már az sem, hogy mi lesz utána. Otthon vannak. Persze mennek mindenfelé, mert a törvények, amiket hoztak, pont ennyit érnek. Pénteken és szombaton a teljes Avon megyei rendőrség talpon van, hogy az egymást érő illegális bulikat bezárják. Na ja! Csak nincsenek annyian. És nem is lesznek. Ezért volt olyan, hogy a bejelentés este tízkor jött, az oszlatás hajnali háromkor, mert akkor lettek elegen. A rendőrök.
Jöttem, láttam, Győztek. A Brexit hívek. Igaz döcög a dolog és Észak-Íroszágban néha üresek a polcok. Mert az áru megjön a kikötőbe. Csak átlépi a tengeren a Boris vonalnak hívott tömény hülyeséget és emiatt papírhalmokat kell gyártani. A XXI. században. Mert a digitális része áprilisra lesz készen, igaz, majd NÉGY év volt felkészülni rá! Az egészről egy régi vicc jutott eszembe:
Ceausescu elvtárs fülébe jut, hogy a japánoknak van egy olyan gépük, ami haszontalan emberi végtermékből / igen, abból / képes tortát csinálni. Jönnek is a húzott szeműek, kérnek mintát a Conducator-tól, beteszik a gépbe és jön a torta. Szuper! Aztán az egyik takarítónő ad hozzávalót. A gép zümmög, aztán nem ad semmit:
-Szabotázs elvtársak?- üvölti a Vezér.
-Nem Ceausescu elvtárs, de ebben se liszt, se cukor.
Nos a Brexiterek így jártak. Nagy szerencséjük, hogy most van ez a „nembeszélünkróla” helyzet és az emberekben nem tudatosodott, hogy finoman szólva a „szerszám” nem jó oldalán vannak. A halászok, akik pezsgővel ünnepelték a Brexitet, most nem halásznak, mert az eddig 10 pennyért árult halért a végén csak 2 pennyt kapnak, mert a többit elviszi az új, a Szabad és Független Britannia által kitalált adminisztrációs rendszer. Rosszabb, mint volt. Győztek. Ez a lényeg. Mert Britannia sosem lesz rabszolga. Pici mellékes: sosem volt az. Viszont! Több mint 100 éven keresztül ők voltak a legnagyobb rabszolgatartók. Mint az köztudott.
Jöttek, látom és Győztek! A kilók. Amik egyszer csak itt voltak, pedig nem csináltam semmit.
-Mert nem mozogsz. Csak a száddal, az meg nem elég. Látod, nekem szobabiciklim van és azon tekerek pár órát. Te miért nem? – kérdezte Barbi szigorú nézéssel.
Mit mondhatok erre? Több oka is van. Az egyik, nincs akkora szobánk, ahol egy szobabicikli elfér. Vagy ha elfér, akkor az udvaron alszom. Tudom, gyenge kifogás, többre nem futja, na! A másik, pár órám az sosincsen. Csak páratlan, az nem tudom jó-e? Ezért annyit mondtam:
-Tudod Barbi, nem tudok biciklizni.
Azt a nézést nehéz feledni. Aztán úgy fél perc múlva bontotta a vonalat. A covid hurkák, amik felkúsztak, aztán ott maradtak, az istennek se mennek le rólam, én meg hiába is mondok nekik bármit. Mint mikor Chris haverral beszélgettünk a Bristol City FA kupa sikeréről /GO CITY GO!/ és Aliz elkezdett nevetni. Kérdeztem, most mi van?
-Nem semmi, hogy ugyanazt próbáljátok egymással megértetni, úgy, hogy egy szót sem értetek belőle!
Elképzelhető, hogy amit én angolul magyarázok, azt egy angol nem érti. Ilyenkor az a helyzet, az az angol, nem igazi angol, mert akkor értené. Sima ügy. Ettől még a kilóim maradtak. Kifejezetten szemét dolog tőlük, hogy csak a hasamon. Pont azt szúrták ki maguknak! Nem fenekemen, pedig ott van hely, bár nem látom, mert kanyarban még autóban sem látok, nemhogy máshol. Nem az arcomon, pedig egyöntetű vélemény, hogy ott van a legnagyobb hely. Nem a lábamon, ahol már csak izom van, meg egy komplett orvosi látlelet a visszerekről. A hasamon! Persze csinálom a gyakorlatokat. Mondjuk ma éppen nem, mert szabadnapom van. Jó, tegnap sem, mert a vesekövem vacilált elinduljon, maradjon. Többször nekifutott a kérdésnek, éreztem a probléma súlyát. Amúgy máskor gyakorolok. Az esti csokis mazsola is törölve lett! Mert ilyen erős vagyok, megállom, hogy ne egyek. Most csokis keksz van. Így megy ez!
Jöttem,láttam, Győztek! Ők, a könyvekhez kommenteket írók. Akik elolvassák CSAK a fülszöveget és tudják, hogy az egy rossz könyv! WOW! Én 40 évig voltam a könyvszakmában, csináltam sok mindent. Erre a szintre még nem jutottam el, remélem nem is fogok. Mert ugye emberek vagyunk, ha nem is mindannyian. Nem vagyunk egyformák, szerencsére. Egyikünk se Isten, hogy azt mondja: amit ÉN mondok, az úgy van és kész! Na jó mindig vannak vegetációk vagy reinkarnációk, akik előállnak ilyennel, de ember ilyet nem tesz. Bármilyen könyvre azt mondani: Ez a legjobb, ennél nincs jobb és kész! vagy azt, hogy : Ez a legrosszabb könyv ennél nincs vacakabb és kész! csak azt bizonyítja, hogy az illető kinyilatkoztat és nem véleményt mond.
Mert van például a grízes tészta nevű étel. Azt mondják az, én elhiszem. Engem azzal körbe lehet kergetni a világon. Oda vissza. Lekvárral, keresztbe is. Másnak a legfinomabb. Ezért sosem mondtam, hogy a grízes tészta ROSSZ vagy EHETETLEN étel. Azt mondtam ÉN NEM SZERETEM! Nagy különbség. Nagyon nagy. Nem mondom, hogy bejegyzések jól estek, oké ez a véleményük, silány meg minden, borzalmas meg minden . És erről két oldalon keresztül tud írni! Azta! Hát mennyire kell ehhez keresztényi szeretet! Én, tudom múlt századi dolog, ha nem tetszik egy könyv, nem olvasom tovább. Volt olyan, hogy mégis, akkor muszáj volt. Viszont tuti, hogy nem fárasztom magam azzal, hogy írok róla. Két oldalt. Ebből is látszik, mennyit változott a világ! Csokonai, a Vitéz meg a Mihály leírt egy történetet, amiben azt akarta bizonyítani: mindenki orvos Debrecenben. Elindult a Fő utcán és akivel találkozott, azoknak elmondta : fáj a foga. Mindenki tudta mi a gyógyszer rá. És azt is tudta, amit a másik mondott az nem jó. Ennek több száz éve és lám a dolgok digitálisak lettek, digitálisan lehet bátornak lenni, a lényeg Csokonai óta nem változott. Mert, mint mondtam, emberek vagyunk, ha nem is mindannyian. Mindenkit arra bíztatok, mondja el a VÉLEMÉNYÉT minden könyvről, amit ELOLVAS vagy megért. Viszont a saját véleményét ne vegye egyetemes kinyilatkoztatásnak. Én meg teszem, amit szeretek és írok tovább. Termelem az anyagot a Győzteseknek.
Jöttem, láttam, Győztem! Bizony. Tegnap volt az évfordulója, hogy megkaptam Fejős Éva emiljét: Kiadjuk. Jó? Ez volt az, amikor megváltozott az életem. Más lett minden. Aztán persze jött a „nembeszélünkróla” is. Viszont akkor rettenetesen boldog voltam, kiadják A JÓEMBERT! Csatangoltunk Malagában egy vidám jégeső után és láttunk sok minden szépet, az egyik kávézóban már a borítót terveztük. És persze hihetetlen volt. Akkor még nem is gondoltam, 2020 a könyveim körül fog forogni. Meg persze a „nembeszélünkróla” körül. ÉN is elhittem, a nyomasztó tavasz után már egy jobb nyár és egy még jobb ősz jön. Megint hazudtak az Igazak, Akik Tudják, nem először és nem utoljára. Nem így lett, viszont szeptemberben volt egy dedikálás, amivel a második helyen lévő dolgot kihúztam az amúgy is zsugorodó bakancslistámról. Bár az év vége nem úgy sikerült, ahogy terveztem, gondoltam, vártam, A KISFIÚ, AKIT NEM ÖLELT MEG SENKI novella az sikeres volt a közben létrehozott honlapomon. Győztem! Mert EZ az év, ez a 2020 nekem, sikeres volt.
Jöttem, Láttam, Győztek. Persze most nem én győztem. Viszont azon vagyok, hogy győzzek. Mindig. Hátat a falnak, ahogy mondani szoktam. /Mellesleg egy valamikori könyv címe is ez lesz/. Mert tény, volt mostanában pár nap, ami nem volt jó. Sőt. Azonban mára megvannak a tervek új könyvhöz, novellához, legyen mihez nyúlni, ha a másik, ami már készen van, mégsem tetszik. Kicsit másabb lesz, hangulatban, korban, cselekményben és egyebekben. Aliz csinált egy naptárat, amiben jelölve van, mikor hová kell eljutnom. Ahogy Éva mondja mindig:
-A legjobb múzsa, a határidő!
A határidő megvan, most már összeszedtem magam és ha a makacs laptopom ASZI is úgy akarja, akkor beindulnak a dolgok. Nem kicsit! Elvileg februárban beoltanak valami ellen, vagy valamiért. Ha utána nem jelentkeznék, Aliz mindent tud, mit hová mentettem el. Mint az köztudott.
Barbi of Google jó tanácsa pont nekem szól:
-Az embernek azért van két füle, hogy a szavak átmenő forgalmát biztosítsa.
See you later!