112. BRISTOLT LÁTNI ÉS AZ ÚJ HÓNAP | Székely Nagy György

-Megint írsz? Pedig, elvileg velem beszélsz.

-Csak eszembe jutott valami. Formában vagyok.

-Ha EZ a formád,amit látok, akkor ne legyél- javasolta KZS bristolszakértő, aki amúgy nagyon szerethető és kedves és ölelnivaló és csak azokkal ilyen, akiket nagyon kedvel. Állítólag.

KZS bristolszakértő egyébként egy tüneményes nő. A nógrádi pampák vad leánya! Igazi energia bomba, robbanni még nem láttam, mert olyankor vagy ott hagy vagy bontja a vonalat. Viszont tud igazi cukker-pakker is lenni. Erre példa. Este munka után, amikor Ő már elvileg alszik, lévén hajnali 4 órakor kel és öt órakor már úton van, elmentünk hozzá, mivel a manuális kézen viselt védőeszköz /gumikesztyű/ ellátásunkért felelős szállítási asszisztensünk. Is. Kicsit mogorva volt, átadta az eszközöket és menni akart:

-Várj még egy kicsit!

-Minden vágyam este tízkor szitáló esőben két méterről kiabálni Veled!

-Hoztam szőlőt!

-Csak fehéret? – morogta.

-Pirosat is – adtam a másik csomagot.

Elöntötte a mosoly az arcát:

-Hogy te milyen egy cukorfalat vagy! Kiskanállal vagy negyven évig elég lennél. Gyere máskor is. Esetleg nappal? Amikor csak itt hagyod? Hm? Na?

Mert ő ilyen, maradjon is sokáig velünk. Amúgy ha valakit Domestos-szal kínál, azt nagyon szereti. Mint az köztudott.

Az új hónapban mindig az a legjobb, hogy az előző véget ér. Barbi ilyenkor húzza pengére a száját, picit bólogat, aztán szó nélkül sarkon fordul, mert a szabólippai féle Világmegváltó Zuhany Hanyatt és Perkálj dolgokkal a világból ki lehet kergetni. És hogy ne így legyen, egy lockdown kevés hozzá. Már javasoltam, hogy írjon egy anti szabólippai mondás gyűjteményt:

-Minek? Te minden mondásomat leírod. Persze a jogdíj, az meg egy népmese,mi?

A blogom lényege, hogy Barbi aranymondásait az írás végén közöljem. Most is így lesz, csak még egy kis szöveg.

A január nekem a táplálkozási végtermék kategória második helyezettje lett. Sok minden miatt.

Még mindig be vagyunk zárva. Persze mi legalább mehetünk dolgozni és nem csak otthon tespedünk. Hogy ennek mi értelme van, arról van véleményem, ám ez az oldal nem a zaftos szavak bőséges gyűjteménye. És ugye minden ostobát nem lehet itt felsorolni, mert akkor hol írok én? Régebben januárban mindig elmentünk pár napra valami szép helyre, hogy jól kezdődjön az év. Mert ugye rögtön szabadsággal kezdeni az jó dolog. Idén januárban még a városba se mentünk le, mert egy bezárt halott várost ki szeret nézni? Egy archeológus esetleg. Zombik, például.

Valahogy ez az egész helyzet a logikátlan dolgokat hozza magával. Ez főleg a munkahelyünkön jelentkezik, ahol már alig dolgozunk páran, ám néhány teljesen felesleges főnök még eszement dolgokkal bizonyítja, szükség van rá. Nincs, de bizonyítja. És ugye a statisztikának jobban hisznek, mint a valóságnak. Amikor olyan főnökünk van, aki e-mailt ír a negyven méterre lévő irodába, hogy hívják fel őt, akkor ABRONCSOT! Amikor képes bemutatót tartanak arról, hogy ezentúl teljesen takarítsuk le a munkaasztalunkat, hogy aztán akik utánunk jönnek, negyed órát azzal töltsenek, hogy VISSZA pakolják mind azt, amit mi elpakolunk. Ez az angol valóság. Butaság? Nem kicsit. Ám szerintük így lesznek Szingapúr 2.0. Régebben azt írtam a 0 már megvan. Módosítom. A pont van meg. Semmi logikusat nem tehetünk. Egyrészt, mert nem angol csinálja, tehát nem lehet jó. Másrészt, nem is értik miért kellene olyat tenni? Van egy termékünk, öt kilós papírzsákban fehér, mosott krumpli. Ez elfogyott. Hogy a vevő megkapja, amit kér, ezért UGYANOLYAN krumpliból adtunk öt kilót a kimértből. A baj megtörtént, az egyik vevő panaszkodott, hogy a zacskót nem kapta meg. Én sok mindent ettem már itt, pirított papírzsákot gravy szósszal még nem, meglehet az íze ismerős lenne.

Sok mindent terveztem januárra. Aztán kevés valósult meg belőle. Ez nem tett jót nekem. Alizról nem is beszélve. Kaptam a pofámra derekasan. Ez nem baj, mindig van ilyen. A baj, hogy nem értettem a miértjét. És ez engem zavar. Még most is. Az értelmetlen dolgok, azok mindig egy lépéssel közelebb hozzák a szerelésem leadási időpontját. Szóval ezek a dolgok nem kicsit vágtak haza. Aztán gondoltam, melózok, írok tovább és aztán ezekkel a dolgokkal nem foglalkozom. Lényegében ez nem sikerült januárban. Tudom, hogy van olyan technika, amivel dolgokat ki lehet zárni. Például ablak. Vagy ajtó. Aztán van olyan is, hogy a SHIT feliratú ajtó bezáródik és nyílik egy másik helyette DIFFERENT SHIT felirattal. És persze ha becsukódik egy ajtó, akkor valahol kinyílik egy másik. Amikor szerencséd van, még az életedben megtalálod. Ha nem, akkor ugye így jártál! Na ezek azok, amiket én elmondok, meggyőzök róla másokat és aztán ÉN nem tudom alkalmazni. Ennek több oka lehet. A legfontosabb, nem hiszek abban, hogy NEKEM működik. Másoknál sima ügy, gond nélkül. Ettől még nem leszek önmagam és persze hátrább lépek szituációkban és kapcsolatokban, mert ahol nem akarnak helyet hagyni neked, ott ne tülekedjél. Így megy ez!

Mindig előre kell menni. Mindig, mert a jövő ott van. Meg lehet szebbet és jobbat képzeltél el. Most nem olyan, ám elérheted, tegyél érte, hogy jobb legyen. Igen. Az arányok a fontosak, hogy Te mit teszel és mások mit tesznek. Keresztbe. Szóval megyek előre. Két novellát megírtam. az egyik teljesen készen van, a másikon még fésülni kell. Amikor érzed, hogy kell bele valami. Csak nem találod. Mint Fülig Jimmy a kését. Amikor meglesz, akkor arra kell vigyázni, hogy beleszúrjad és ne elszúrjad a lényeget. Mert ugye nem mindegy tanya a Bakonyban, vagy banya a takonyban. Mint az köztudott.

Az EGY NYÁR könyv elkezdődött. Nem akkor, amikor beírtam a naptáramba, pár nappal később, már februárban. Mivel pontos dátum van, mikor kell készen lennem, hát igyekeznem kell. Na de!

-Gyuri. Nem olyan bonyolult dolog. Millió ember megcsinálja. Tudja hová akar menni és egyenesen odamegy. Te ezt sosem tudod megtenni.

-Jönnek új dolgok és…

-Új busz is jön, mégsem szállsz át, csak azért mert új.

-Ez azért más.

-Te meg a régi vagy- legyintett KZS bristolszakértő.

Na de amikor a már fejben felépített történetbe bejön egy ötlet, mint kamion a sarki házba, annak van következménye. Mondjuk elölről kezdeni a könyvet. Mert eredetileg át akartam írni. Aztán láttam, hogy alig maradna valami, akkor had szóljon. Tehát újratervez, újraindul. Ahogy kell. Tök kíváncsi vagyok milyen lesz. Mert fejben jónak látszik. Aztán meglehet olyan, mint egy szépasszony, minél távolabb van, annál szebb. Pár hónap és kiderül. Addig is a barna zacskó halmokat rendezni kell. Mert billeg a könyököm az asztalon. Is.

Mindig vannak jó dolgok és ezekre kell koncentrálni, ezt itt Britanniában megtanultam. Mostanában valahogy vagy a dolgok lettek kisebbek vagy a szemüvegem gyengébb, de kevesebb van. A napi rutin örömök megvannak. Hiszen felkeltem, minden lábgörcs nélkül kimásztam az ágyból. Nem rúgtam bele semmibe a konyha-étkező-nappali-dolgozó szobában. Simán bekapcsoltam a vízforralót úgy, hogy a konnektor is be volt kapcsolva. Itt ugye erre külön kapcsoló van, ami nagyon biztonságos,ismerve az angolokat, kell is. Aztán elindul a nap, be tudok mászni a kocsiba, nincs az eső miatt terelés és ha van, a terelőutat se terelik el. Nem hagyom otthon az étkészletet, van mivel ennünk és van mit ennünk. Az epernek csak a fele penészes, egy görögdinnye sem folyt rá a kezemre-lábamra, mikor megemelem a hagymászsákot, nem bomlik ki a másik fele bőségszaruként ontva a vöröshagymát. Este alig van autó, igaz az mindennel világít, mert az itt angoloknak kötelező.  Nincs hirtelen ötletből elkövetett út felbontás, simán jöhetünk haza. Pontosan kezdődik a First Date című műsorom és pontosan 36 perc múlva alszom el rajta és éjjel fél egy felé már a Tatoo Fixers műsor megy  és egy laza pénisz tetoválással szembesülök a képernyőn. Aztán bemászok a helyemre, Aliz nem ébred fel, a bal lábamat bevágom a radiátorba. Viszont, a jobb kimarad! Csupa pozitív dolog. És még mennyi minden. Ami most nincs. Talán ez hiányzik, meg az idő. Kicsit betáblázva érzem magam, mert sok mindent csinálok, hogy jobb csak az járjon az eszembe és ne más.

Mindennap írok, ez jó, tény ASZI zaklatásként fogja fel. Ezért az új hobbija, van-e net vagy nincs? Ő dönti el. A wi-fi működik, igaz megint drágább lett. Aztán jön ASZI és én próbálkozom. Kikapcsolom. Bekapcsolom. Szépen beszélek vele. Csúnyán beszélek vele. Még csúnyábban beszélek vele. Fenyegetés, hogy bitjeire lesz szedve. Válasz: a windows se jön be. Jön viszont Aliz. Két mozdulat és működik minden. Mintha magamat látnám!

A cél: a február legyen jobb, mint a január. Ahogy apám mondta: Segíts magadon, mert az Isten se segít rajtad. Az apám, aki 44 éve két nap alatt elment. Akiről könyvet akartam írni, mert nekem Ő egy Isten volt. Mindig olyan akartam lenni, mint ő. Ez persze az én két műanyag formába öntött kezemmel nem jött össze. Ő mindent meg tudott csinálni én mindent el tudok rontani. Apósom pipec fűnyíróját három azaz 3 perc alatt elrontottam! Fűnyírás nélkül! Ezt csináljátok utánam! Amiben hasonlítok rá. Igyekszem mindenkinek segíteni. Kicsit tudok főzni, nem kunszt, ha a gyerekkorod a konyhában telik és ugyan olyan lúzer tudok lenni, mint ő. Nem vagyok én se jó apa, talán ez nekünk nem működik. A bátyám, aki ugyanúgy 51 évesen halt meg, mint a Fater, ő sem volt jó apa. A fia, Pisti viszont ugyanolyan Jóember és mindenhez értő, mindenkinek segítő Ember lett, mint a nagyapja. Mindig sajnálom, hogy sosem találkoztak. Ahogy múltak az évek és sok mindent tudtam meg a Faterról, rájöttem, nem volt ő se hős, se különleges, se Isten. Ember volt. Egy igazi Ember. Egy Jóember. Aki most is hiányzik és aki mindig velem van. A szívemben a többiekkel együtt. Mert az az igazi szeretett, az igazi Jóember, aki még ennyi idő után is bent van emberek szívében, nem muszájból, szeretetből. Ennél többet senki sem érhet el. Keveseknek is sikerül.

Visszatérve a februárhoz. Célok: minden héten a Könyvismertető, a Hogyan készült? rovat új része és a Bristolt látni és… blog következő fejezete megjelenjen. Olvassátok el, ez a legfontosabb. Osszátok meg, tetszen Nektek. Ez még fontosabb. Az EGY NYÁR című könyvemmel jussak el az ötödik, inkább a hatodik fejezetig. Na jó, lehet hetedik is. Elolvassam azt a négy könyvet, ami a tableten vár. Megnézzem a Marcella ITV sorozat új évadját. Lemenjen vagy két kiló és vissza ne találjon! Szó nélkül, rezzenéstelen arccal bírjam a benti Okosok Hülyeségeit. A kreált problémáikat, hogy történjen valami, amiért ők ott vannak. Nem ott, ahol én képzelem, a munkahelyemen. Barbi of Google megállapítása pont ezt világítja meg:

-Minden problémára van megoldás. Legfeljebb nem az, amit éppen alkalmaznak.

Ennek fokozása:

-Csak olyan problémával foglalkozz, amit meg tudsz oldani, a többire vannak mások.

És az adu ász:

-Ha nincs probléma, csinálj olyat, aminek csak te tudod a megoldását!

See you later!