„-Szia. Mi történt a héten?
-Helló. Semmi. És veled?
-Semmi.
-Akkor, mint a múlt héten.
-Meg az az előttin.
-Igen.
-Igen.”
Aki arra tippelt, hogy ez a párbeszéd két vérfürdő között a Kill Bill valamelyik részében hangzott el, annak köszönöm, hogy Tarantino mellé emel az írásommal, sajnos ez még csak a jövő. Bele kell húznom, hat kész könyv, három megjelent és Hollywood még hallgat. Hát, mit mondjak! Kevés már ott a magyar, ez a filmek színvonalán is meglátszik. Még hét könyvnyi esélyük van, aztán roló le! Csak úgy mondom.
A fenti párbeszéd KZS bristolszakértő és köztem játszódik le. Heti rendszerességgel. Mikor Alizzal cseverésznek úgy kettő azaz 2 órát szombatonként, előtte van egy kis időm. Néha, fontos dolgokat megkérdezni, hét közben is megcsörgetem. Ilyenkor a bejelentkezés: „Már megint?” vagy „Muszáj?” „He?!” esetleg „ Szarul nézel ki, tudod?” között változik, amire mindig azt mondom „Én is szeretlek.” Mert tényleg. KZS bristolszakértőt nem lehet nem szeretni. Na jó. Lenne egy sor azokból, akik az ellenkezőjét mondják, ám ők nem tudják értékelni, hogy KZS bristolszakértő mindig őszinte, egyenes és kemény. Mindenkivel. Kivéve azzal az egy emberrel, akit szeret. Mert akkor az olvadt vaj szilárd beton hozzá képest. Szép is az!
-Nárciszok – mondtam neki.
-Azt se tudod mi a különbség a margarita és a margaréta között, melyiknek van cukor a szélén!
-Milyen virág az, amihez cukor kell?
-Megint megjöttél Gyuri, mint tegnapi gyors a vakvágányra!
Rengeteg ilyen nógrádi hasonlata van. Mint a Lapulsz, mint a krumpli a bokra alatt, amíg egy kapával ki nem ba…lak onnan!
Mindig segít. Most is azt tette:
-Miért nárcisz? Miről jutott eszedbe?
-Munkába menet rengeteget látok és szép.
-Van itt egy vegyes doki. /FYI. Csak tájékoztatás képen, a vegyes, az angol és nemzetközösségi polgárok közös gyermeke/. Mindennap látom és bizsereg a mogyoróm tőle. Még se írok róla.
-Mogyoród?
-Na majd küldjed – zárta a témát.
A nárciszok. Már február végén növekedni kezdenek szerte az út mentén, a sövények kőkerítések tövében. Ha nem jön valami igazi angol zegernye, ami ugyanaz, mint bruttyanás, csak nagyobb széllel jár, akkor egy hét és gyönyörű sárgában pompázik a vidék. Anglia főleg déli részein egész mezők vannak nárciszból és román vagy bolgár vendégmunkásokból, akik leszedik a bimbós virágokat, csokorba rendezik és mehet a piacra, üzletekbe, ahol általában 1 fontért kapható. Na jó, 99 penny. Az ára nem változott, bár mi a munkahelyünkön 1,29 ért vettük, de ki számolja. A tartalom viszont pár szállal kevesebb lett. Olyan, mint a heti helyett a két heti szemétszállítás. Nem lett drágább csak büdösebb és kapott egy slampecet a környezetvédelem, mert ami nem fér a szelektívbe, az megy a rendesbe, amit hetente visznek el. Így megy ez!
Nárciszt venni ilyenkor itt Dél és Nyugat Angliában szinte kötelező. Meg is teszi mindenki. Most is itt virít egy csokor előttem. Nagyon szép!
PEDIG! Ha az angolok tudnák, hogy ez Wales nemzeti szimbóluma, akkor…Mert az angolok nagyon angolok. Mindig. Kicsit a világ tetejének hiszik magukat, mert azok is voltak évszázadokon keresztül, mikor is a legnagyobb gyarmatbirodalommal rendelkeztek, amit aztán rendesen ki is raboltak, tessenek a Tower vagy a Windsor Kastély kincseit megszemlélni. Megvan minden, csak nem ott, ahová való. Amúgy ismerve az angolokat, tudják. Csak nem beszélnek róla, tehát nincs. Mint Boris Johnson fésűje. Ennyit az angolokról. Amúgy itt mindenkinek megvan a maga nemzeti virága. Az angoloknak a rózsa, a wales-ieknek a nárcisz, a skótoknak a bogáncs és az észak-íreknek a lóhere, mert a Guiness az nem virág.
Március elseje az Szent Dávid, Wales védőszentjének a napja. És a nárciszok napja. A nárcisz az újjászületés, az új élet szimbóluma. Wales-ben főleg, de errefelé is nagy tiszteletnek örvend. Egyszerre szokott nyílni a hóvirággal, aminek itt akkora virága van, hogy otthon biztos megadóztatnák érte.
A nárcisz biztos jele annak, hogy itt a tavasz. A legszebb évszak! Minden újra friss és üde lesz, újjáéled, mint a tavaszi fáradtság. Megjegyzem, nekem már október óta tavaszi fáradtságom van és szerintem ez, következő októberig ki is fog tartani. Elnézve angol kollégáim mozgását, amit ők munkának én poén alapnak fogok fel, náluk ez a tavaszi fáradtság egész évben tart. Az a csoda, ha nincs. Mert ilyen is van. A dohányzóban pár sofőr issza a kávénak nevezett erősen barna színű, kissé vegyszerhabra emlékeztető izével díszített löttyöt. Komoly problémákról esik szó, minthogy itt vagy ott terelés van /mindig van valahol/, kiszakadt a doboz alja, mert… /mindig kiszakad pár, mert nem súlyra, tartalomra tervezték/ és persze, borús, hideg, szeles az idő. Mert milyen legyen Angliában?! Mind ezt félig hunyt szemmel. Aztán jön az, ami minden fáradtságot elsöpör. Krikett! Utána foci! Na kérem ekkor felébrednek. Régebben, mikor Becky az egyik Customer Excelence hölgy felvonultatta több folytatásban a Haközéfekszelpercekigmészazaljára domborulatait, akkor volt ilyen élénkülés. Most viszont krikett! Miket tudnak vitatkozni, te jó ég! Hogy az a béna hogy fogta az ütőt! A labdát. Rossz volt a taktika. Minden. És ezt, nárcisz nélkül! Nem semmi.
Az itt is látszik, hogy a tavasz, amit a nárciszok elhoznak, mást jelent vidéken, mint a városban. Ilyenkor az ember a városban csinál egy nagytakarítást a lakásban, mit lehet tudni, egy eltévedt, vagy illegalitásba vonult karácsonyfát mindig lehet találni. Aztán kidob rengeteg dolgot. Nem dob ki más dolgokat, amiket viszont ki kellene dobni. Néha ruhát próbál és meggyőződése, hogy az állásban összemennek. MÉG nem dobja ki, mert ugye a remény hal meg utoljára. Meg a csótány. Aztán messze lemaradva a plusz kilók.
Szóval vidéken ez is másképpen működik. Ifjú koromban /igen, voltam ifjú is, nem rögtön öregként kezdtem!/ eltöltöttem pár napot a Duna mentén egy faluban, inkább tanyán, ahol nem lehetett aludni, mert valaki mindig beledumált az alvásba. Kakas, liba, tehén és a haver, akinél voltam, hogy „ganajozni kell a tehennél, nézzed a hódat má!”. Nos kérem a napi „rutin” falun, nem városi aszfalttapodónak való. Mert senki sem mondta, hogy a „tehen” akkor is be van kapcsolva és működik, mikor éppen a ganajt lapátolod alóla. Valahogy képesek pont az embert eltalálni. Sok élményem van arról a pár napról, ez talán az egyik „legérdekesebb”. Tavasszal beindul az egész. Vetés, ültetés, permetezés. Az állatok szaporodása és még rengeteg dolog. Komolyan nem tudom, hogyan bírják.
Itt Britanniában arról lehet tudni, hogy nagyobb fokozatra kapcsoltak a gazdák, hogy több lesz a semmiből felbukkanó traktor, a birkák száma a mezőn és az úton is megnő. Beindul a brit termékek özöne, ami spárgával kezdődik, aztán eperrel folytatódik, meg rebarbarával. Mert mindig a hazai az első. És a legelső: a nárcisz.
Nincs igaza KZS bristolszakértőnek, aki a virágfelismerő képességemhez a következő viccet mesélte el:
Vízfejű Vilikét elviszik az állatkertbe, mutatják neki az oroszlánt: mi az?
-Nyufi! – bömböli Vilike.
-Nem Vilike, az oroszlán.
Mutatják az orrszavút: mi az?
-Nyufi! – mondja Vilike.
-Nem Vilike, az orrszarvú.
Mutatják a vízilovat: mi az?
Vilike arca elvidul és elrikkantja:
-Vivinyufi!
Hát ez azért, túlzás. Rengeteg virágot ismerek. Egy kedves Kiss Virág a főnököm is volt sokáig. Rózsa, liliom, gyöngyvirág, nárcisz, művirág, mind felismerem. Az illatáról is főleg az utóbbit. Régebben, még otthon mindig vettem a nejemnek virágot. Minden hónapban. Annál is régebben és a még ritkább randiaimra vittem virágot, a legkedvesebb megnyilvánulás az volt, hogy:
-Most cipeljem ezt a szart végig?
Ettől függetlenül egy nő virággal a kezében sokkal szebb látvány. Ha csak virág van a kezében, akkor meg főleg. És engem úgy nevelt apám:
-Randira vigyél virágot, öregharcos. Legalább valaminek örüljenek.
KZS bristolszakértő nézett és nem szólt sokáig. Összébb szűkült a szemöldöke, keskenyedett a szája, vagyis nekem annyi volt.
-Sosem hoztál nekem virágot, Gyuri.
-Utálod a vágott virágot.
-Ez igaz. De hoztál? Hoztál?! NEM!!
Ebből is látszik, egy nőnél soha a norma áfás életben nem lesz igazad. Sose próbáld, ne tedd.
Barbi of Google és a virágok című fejezet helyhiányában elmarad. Azt tudom, van pár növény az életében, bár munkája során inkább gyökerekkel találkozik. Szeret és tud fényképezni, tavasszal bizton meg lehet találni a Westonbirt arborétumban, ami valami csoda, amikor tele van frissen nyílott virággal. Mikor a szokásos heti szentenciát, olyan igazi Barbi mondást kértem, egy nagyon szép mondást küldött:
-A nárcisz is olyan, mint a szerelem. Akkor a legszebb, amikor kinyílt.
See you later!