„ Na hogy a fasznak és a pisztolynak melyik oldalán vagy, az a nem mindegy.” A magyar sorozatok egyik gyöngyszeme, az Aranyélet. Ebben hangzik el Hollós Endre, főfoglalkozású bűnöző örökérvényű igazsága.
Mert nem mindegy. Ahogy finomabban mondani szokás, nem mindegy a ló hátán vagy esetleg alatta. Más a perspektíva. A ló hátán egészen mást látni, mint mellette. Vagy alatta. Amikor leszáll vagy leesik valaki a lóról és úgy csapja el a valóság, mint rövidlátó bakter a miskolci gyors.
-Jaj Gyuri ez annyira egyszerű. A ló hátán az van, amit ígérnek, alatta meg a valóság. Bekaphatod – mondta álmosan KZS briszolszakértő, akinek már nem kell plusz műszakokban heti hét napot dolgoznia, mert a nembeszélünkróla erőteljes hátrálásban van errefelé és most több hetes alváshiányt próbál behozni.
Milyen igaz! – gondoltam és felrémlett előttem, hogy egy évvel ezelőtt minden csütörtökön este nyolckor Britannia kiállt a háza, lakása elé és kolompolt, dudált, tapsolt az NHS, az itteni egészségügyi dolgozók hősiessége tiszteletére. Boris a komisszal az élen. Mindenki hangoztatta minden fórumon, hogy megfizethetetlen az, amit ezek a hősök tesznek és HŰ meg JAJ! Akkor egy liberáldemokrata képviselő asszony, aki amúgy nővér volt és vissza is ment nővérnek, mondván ott valóban tehet valamit, azt mondta: Egy év múlva ez már nem fog számítani. Amit kapott szerencsétlen, az olyan igazi humánus és keresztény és emberi volt, csak azért nem küldték máglyára, mert az környezetszennyező. És drága a fa. Ez volt a ló teteje, most fordult a nyereg és az NHS hősök szembesültek a valósággal, az 1%-os béremeléssel. Ez úgy 16-20 penny /64-80 Ft/ óránként. Mert megfizethetetlenek. Nem is fizetik meg őket. Ez persze nem egyedi jelenség. A világon SEHOL sem fizetik meg az egészségügyi dolgozókat, egy politikus mindig többet keres és jóval többet talál. Mint az köztudott.
A ló melyik felén a jó, az mindig remek kérdés. Én sokáig úgy tudtam, rajta ülni az igazi. Mondjuk sosem voltam állatkínzó, ezért én magam sosem ültem lovon, van éppen elég baja szegénynek, majd pont én hiányzok neki! A hátára se kívánt. Aztán kérem jöttek sokan és azt mondták, mivel én nem értek egyet dolgokkal, hát nekem a ló alja marad, nem is érdemlek mást, ami ott van az az enyém. Nos sosem értettem, hogy mások miért tudják jobban mi kell nekem, mit szeretnék. Nem is fogom megérteni, tény a felajánlott oldal helyett inkább otthagytam a lovat. Tök jól elvan nélkülem. Amúgy meg szerintem az ember döntse el maga, melyik oldalon akar lenni. A lónál főleg.
A munkahelyem se maradjon ki, ha már a ló túloldaláról van szó. Amolyan angolos dolog ez. Vagy totál gázzal tolunk valamit vagy még a vasmacskát is kidobjuk a Miniből fékezés gyanánt. Nincs átmenet. Egy példa. A raktár készletet két ember leltározza, folyamatosan. Ez a permanens leltározás egy világtalálmány. Sosem pontos, semmi értelme, de az egyik ember már menedzser asszisztens, a másik a beosztott. Mert az kell. Egy vezető, aki nem tudja, mit kell csinálni, de vezet. Vak vezet zseblámpával. Annyit is ér.
Zöldség, gyümölcs, tejtermék és hasonlók esetén a JÓ leltár aranyat ér. EZ biztosan nem az, mert a leltározók angolok. Nincsenek olyan bolgár, litván, lengyel huncutságokra felkészülve, hogy a félig üres dobozra tesznek egy telit, mert a tököm fogja fél órával a munkavégzés előtt, közben vagy után emelgetni az alsót. Vagy a felsőt. Így aztán bekerül, négy teljes doboz narancs a leltárba, mert a leltárosok sem emelgetik a dobozt. Hiszen az egyik már Vezető, a másik meg ott van. Aztán jönnek azok a buzgómócsing macedónok? vagy magyarok?, kit érdekel és RENDET raknak! Tetszenek érteni?! RENDET! És lesz másfél doboz narancs.
Na ekkor jön Hofi disznója, ami papíron tizennégyet ellett de csak tíz malac lett, viszont mind a tizennégy el lett adva. Itt is ez következik be, amiből egyértelmű: mi vagyunk a hibásak. Ki más?
A másik apró pici probléma, hogy a szavatossági időt vagy a minőséget nem ellenőrzik. Oké, Not is my business! Akkor minek vagytok, picinyem? Olyan apróságokra, hogy a piros alma bajszos balkáni barátainknak egy féle, mikor három féle van, nem térek ki. Hogy kelkáposzta vagy karfiol mindegy, ládában van. Mit számít? A ló túl oldala, hogy mindenen spórolnak, mert ugye a bezárás hatalmas károkat okoz. Így aztán már szinte milliliterre mérik az üzemanyagot, a csomagoló fóliát és egyebeket. Ez amúgy nem baj, csak néha már a munkát nehezíti. Amúgy a leltáros fiúk csúcsa az volt, mikor elvesztettek másfél raklap tojást. Komolyan. Előzőnap még megvolt. Papíron. Aztán eltűnt!
-Bocsánat nem látott erre egy barna, hosszú szőrű kutyát?
-Fekete nyakörve volt és fehér foltok a fülén?
-Igen!
-Akkor nem.
Volt egy virágmentő akciónk, mikor is egy ott felejtett jobb sorsa érdemes árvácska halmot Aliz kiültetett, hátha megmarad, magához tér. A kantin és a mosdók felé vezető úton van egy rész, ahol már több éve próbálkoznak tuják megnőni, még nem jött össze nekik, ide tette a kókadt virágokat. Mostanra igazán szépek lettek. Erre jött a ló túlsó oldala, valaki Fentről elrendelte a Virágos a mi utunk a klotyóra! programot, így a mi 6 árvácskánk mellé még vagy 36 került. Remek. Mindent vagy semmit, ez itt Anglia!
A ló másik oldaláról jut eszembe az Anyák Napja, ami itt a hétvégén lesz, március 14-én. Angliában az Anyák napja mindig a Nagyböjtöt megelőző negyedik vasárnapra esik. Ez egy régi vallási hagyomány miatt van így, amikor évente egy napot kaptak a szolgálók, hogy templomba menjenek, találkozzanak a családjukkal. Ilyenkor az anyák voltak a legfontosabbak. Elvileg a templom /mother church/ felé vezető úton a gyerekek virágokat szedtek és azt az anyjuknak adták, innen az ajándékozás is. Mostanában szépségszalon bérlet a menő, nem az út széléről, az amazon.co.uk oldalról. Mother’s Day felirat amúgy mindenre kerülhet, láttam hirdetésben egy hercig Black&Decker akkus csavarhúzót is ilyen felirattal. Meg minden mást is.
Az anya gyermek viszony errefelé sem más, mint például otthon. Néha elfelejtjük, néha eszünkbe jut, ha gond van, megyünk hozzá, segít mindenben, néha emlegetjük, persze mindig a másét, sosem találva el a foglalkozását. Na de Britannia! Ilyenkor beindul minden és mindenki. Aki nem is tudja ki az anyja, az is. Aki árvának született, főleg. Képeslap halmok indulnak útnak. Közös vacsora, ebéd, virágeső.
-Adjál még enni anyádnak, szívem!
-Miért eteted te annyira az anyámat?
-Hátha jövőre már nem fér be az ajtón!
És persze az itteni sajátosságok. Anyák napi gin. Komolyan. Esetleg whisky akció, mert itt is vannak kemény nők.
-Én pohár nélkül is kemény vagyok- mondta KZS bristolszakértő.
-Mert üvegből iszol?
-Veled is csak több oltanivaló van- mondta és nem mosolygott, ezért ezt a beszélgetést kihúztam a POÉN kategóriából.
Ha már Anyák napja, akkor ne feledjük, hogy az emberek javarészének van anyósa, aki szintén valakinek az anyukája. A jó édes. Erre amúgy magamtól jöttem rá. Mindig csodálkoztam, hogy mennyi anyósvicc van és az mind negatív jellegű. Tény a fiús mamákról vannak rémtörténetek, magam is voltam olyan esküvőn, ahol a tortát nem felvágta az ara, hanem az anyósa orcájába illesztette, hatalmas siker volt. Az is tény, volt már olyan is, mikor az anyós azt suttogta a vejének:
-Ha a lányommal is azt teszed, amit velem, véged van.
Biztos vannak olyan anyósok, akiket nem lehet kibírni. Mint a régi viccben, ahol az emberek azt nézik, hogy egy idősebb nő kapaszkodik egy hatodik emeleti erkély rácsba és egy fiatal férfi sodrófával üti a kezét.
-Szegény asszony! Mit művel az a mocsok!
-Az a nő az anyósa!
-Hát hogy kapaszkodik? Ne már!
A mostani anyósom, mint Első Számú Olvasóm és okleveles pogácsakészítő, nélkülözhetetlen. Jelenlegi Életemet is neki köszönhetem Aliz személyében. Imádom. Pogácsával a kezében, mintha még glóriája is lenne! Nagyon jó humora van, az anyósvicceken is jókat szokott nevetni, mikor mondok párat, igaz, a pogácsát mindig elteszi ilyenkor. Elképzelhető, hogy annyira nem szereti őket.
Az Anyák Napja lényege ugyanaz, mint a Marketing Valentin Napé. Ha nem tart egész évben, akkor azon az egyen ne erőlködj. Azt máshol. Az anyósok pedig nem sárkányok, Anyák, akinek a saját gyerekük mindig fontosabb, mint az, akit a saját gyerekük ki tud néha kergetni a világból. Mondjuk lovon.
Muszáj. Ha már a ló túl oldaláról van szó, két dolgot megemlítenem. Az egyik a BLM vagyis Black Lives Matter. Nem. All Lives Matter. Minden élet számít. Ez tetszik tudni egy kétezer éves dolog, esetleg tetszenek emlékezni, szeretet a neve. Mindig is az volt és az is lesz, marketing ide vagy oda. Semmilyen mozgalom, akció, vallás vélt vagy valós gondolat nem visz előre, ha valaki vagy valami ELLEN irányul. Ha csak az egyik oldalra mondjuk azt, hogy frankó, akkor az sántább, mint a féllábú Gizi száz méteren forró tepsivel.
A másik ló túloldala. Tegnap olvastam, hogy követelik a VOLVO kínai tulajdonú /bizony új idők, új differenciálművek!/ svéd autók emblémájának megváltoztatatását, annak fallikus jellege miatt!! Abroncsot! Gustaf Larsson és Assar Gabrielsson amikor 1927-ben megalapították a gyárat, azért választották a jobbra felfelé mutató nyilat, mint szimbólumot, mert azt akarták jelképezni vele, hogy a VOLVO-nál a fejlődés, az előre haladás töretlen. Ennyi. Semmi Bukj a bubimra, bébi! gondolat nem volt mögötte. Mármint az emblémánál. Most, hirtelen kigenderedett a dolog. Érdekes, hogy a Renault rombuszát, ami valóban egyértelmű szimbólum soha senki nem kifogásolta. Bekapni nem, nyalni igen?! Hát hol itt az egyenlőség kérem? Hol élünk? A ló melyik oldalán?!
Byung-Chul Han német /a ló túl oldala!/ tudós Pszicho politika című könyvében írja, hogy régebben muszájból adósodtak el emberek, a mai kor embere viszont szeret adós lenni, pszichológiailag függeni egy hatalomtól. Ugyancsak ő írja, az elrettentő erőszakos hatalmak kora lejárt és most a „Szeress engem, mert ha nem, akkor nem tartozol közénk” hatalmak kora jött el. Amikor nem a gumibot tart függőségben, rettegésben, hanem egy érzelmi béklyó, amit folyamatosan hazudnak a képedbe. Amit vagy beveszel vagy nem tartozol közénk. És ezt bárki láthatja korunk legveszélyesebb Bermuda háromszögében a Facebook-Instagram-Twitter nevű lélekölőn.Vagyis a lovon ülsz velünk vagy a ló túl oldalán kapod azt, amit megérdemelsz. Szép új zsivány!
Ezt a bejegyzést csütörtökön írom, mert holnap megböknek és ugye ki tudja?
– Minden mesterséges dolog hozhat változást egy élő szervezetben, ha eléri, hogy a szervezet leálljon, akkor tökéletes – ahogy Doktor Bubó mondta.
Szóval az ördög nem alszik, mostanában én se sokat. Ami viszont tök jó, az új könyv az EGY NYÁR felét már javítottam újra és átírtam, kezd tetszeni nekem, ez gyanús. Első Számú Olvasóm halad vele, már vannak jó észrevételei, például ha mindig írok a városon keresztül haladó folyóról, akkor esetleg a nevét is elárulhatnám. Jogos. És Ő megérti, hogy én jártam ezeken a helyeken Bristolban és Cornwall-ban, ám aki most olvassa majd, az nem valószínű, ezért legyek kedves konkrétumokat írni róluk, mert Bodmin, lehet a Gyűrűk ura egyik szereplője is, nekem meg egy város. Amúgy így utólag nagyon jó volt egy teljesen más hangulatú, igazi nyári olvasmányt írni. Fiatalokról, álmokról, szerelemről, egy nyárról és Cornwall-ról, mert az egy csoda, nem is érdemlik meg az angolok, komolyan. A külföldiek meg alig ismerik, mert vagy háromszáz mérföld Londontól, ami a legtöbb turistának maga Anglia, esetleg még egy egynapos kirándulás Stratford upon Avon – ba megnézni Shakespeare szülőházát, Stonehenge vagy a doveri sziklák, meg Canterbury. Az elvetemültebbek Oxford vagy Cambridge felé is eljutnak. Ez a turista Anglia. Így aztán Cornwall-ba nem jutnak el, nem fogják érezni, mennyire szeretik arrafelé is a külföldieket. Pedig nagy élmény. Mikor mondod a neved és a mosoly vicsorrá válik. Ettől függetlenül, aki teheti legalább egyszer jusson el oda! Mert utána magától fog menni, amikor tud, mert az egy olyan hely! A könyv a ló túl oldala volt nekem, azt kell mondjam, jó volt írni, benne élni. Amennyire be voltam sztremálva, hogyan fogom én ezt megcsinálni, ahhoz képest főleg. Bitang kíváncsi lennék, hogyan tetszene nektek!
A JÓEMBER egy éves és szombaton sorsoljuk a Nyereményjáték győzteseit!
A hónap során következik még pár érdekesség a könyvről. A részvételetek a játékban, lenyűgöz, köszönöm szépen.
Nem lehet bejegyzés Barbi of Google szentencia nélkül, a mostani:
-Azt, hogy a ló melyik oldalán vagy, azt mindig a ló dönti el.
See you later!