-Akkor ma ünneplés lesz, mi? Kaja, pia, ereszd el a hajamat – vigyorgott KZS bristolszakértő.
-Főleg az én hajamat.
-Mi ez a bilifüle hangulat, Gyuri?
-Mondjál csak egy okot, hogy miért is legyek csupamosoly!
-Én – közölte és ez akkora igazság volt, hogy csak egy cuppancsot küldtem a tableten keresztül.
Nem tudom leírni azt az arcot, ami ezt fogadta, egyszer látnotok kellene, világszám. Talán példát kellene vennem KZS bristolszakértőről, aki azért van szabadságon, mert valahol éppen most kellene egy félmaratont lefutnia. És megint nem tudja megtenni, mert az emberi ostobaság végtelen. Ráadásul ezt a digitális világ csak tovább erősíti. Így megy ez. Hogy miért is javasolt egy szolid, két rendőrrel is bezáratható hejehuját?
Tegnap volt 6 éve, hogy áttettük az életünket Britanniába.
Nem kezdtünk új életet, a régit folytattuk sokkal jobban, okosabban. ÉLNI JÖTTÜNK. Az Angyalok megmondták mire számíthatunk.
-Olyan baromira szar lesz az elején, hogy el se hiszed. Aztán mégis – figyelmeztetett KZS bristolszakértő hat éve.
Az lett. Aztán jobb lett. Aztán sokkal jobb. Sok munka és lemondás az elején. Kevesebb munka és lemondás a folytatás. Aztán egyre jobb lett. És akkor már nagyon jó volt.
-Mindent akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb – tanácsolta Barbi, ám kért még egy Thatcher Rosé-t, ami egy remek cider. Halkan jegyzem meg, Ő vezetett. Mint az köztudott.
Igazából semmi, de semmi okunk kesergésre, búslakodásra, asztalra borulva a fennvaló Jóisten összes anyukáját ellátni ősi foglalkozással, hátha az egyik tényleg az vagy amúgy magyar módra „Egyszer élünk! Még egy doboz gyufát, mer semmi se drága máma!” rikoltozni üres korsók felett. De…
-Ami a DE előtt van az lószar – mondta Ned Stark, mielőtt elvesztette volna a fejét a Trónok Harca első évadában.
Jó mondás rövid karrier. A DE meg…hát az van. Ennyi.
Ilyenkor, az évfordulón mindig a La Grotta nevű étteremben ünnepeltünk kicsit, az Union Streeten. Két éve, a covid hiszti óta ezt nem tehetjük. Ezért ezen a napon pizza van és vörösbor. Aztán ha tudunk szerezni tiramisu. Ha nem akkor valami más gusztustalanul egészségtelen nagyon finom habos csokis kinyalomazedényt desszert. És az évértékelés. Amikor Alizzal tök őszintén szemben egymással, egymás kezét fogva elmondjuk, milyen volt az előző év. Néha megrázó dolgok derültek ki, erről az előző részekben olvashattok. Azt a részét már elhagytuk hogy úgy Arya Stark után szabadon, mi is emlegettük azokat a mostanra már hihetetlen pozíciókba került vegetációkat, akik nagyban hozzájárultak a döntésünkhöz. Mert ahogy egy műtrágya gyártó mondta:
-Az élet rövid ahhoz, hogy senkikre pazaroljam.
Jó év volt 2020. Nem lehet mást mondani. A covid elkerült minket, a családunkat. Megjelent egy éve A JÓEMBER. Aztán szeptemberben a volt osztályomon, Dunakeszin dedikálhattam az új könyvemet, a SZERELEM ÉS… címűt. Az év végén kijött a harmadik könyvem A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ, ami szomorú és igaztalan sorsot kapott, sokkal többre érdemes, egyelőre Ő a kedvenc könyvem. Mert akit igaztalanul bántanak azt én mindig pártolom. Karácsonyra ajándékba kapták az olvasóim A KISFIÚ,AKIT NEM ÖLELT MEG SENKI című novellámat, amit több mint ezren olvastak el és ez fantasztikus.
Szóval jó volt. Persze voltak változások, mert a covid és a körülötte lévő dolgok nem a legjobbat hozzák ki az emberekből, főleg az angolokból. Megváltoztak. Sosem szerették és nem is fogják szeretni a külföldieket, de a turisták fontosak, hát nem éreztették. Most, hogy nincsenek turisták, most érezni. Munkahelyen, vásárláskor vagy Cornwallban. Nem jó érzés. Jó év volt. Mindent összevéve. Nagyon jó.
Valahol mindig süt a Nap és tovatűnnek a felhők, mosolyt csalva a szenvedő arcára. Ez egy szép lippaiszabó szöveg. Csak ugye a Nap nem süthet csak három negatív teszt után, a mosolyt meg nem látni a maszk alatt. Amikor nincs a pozitív gondolkodásnak, életszemléletnek utánpótlása, akkor jön az, amit senki se szeret, a kilátástalanság.
-Há hogyan lehetne má válámi fény a putriba?
-Le kell mosni az ablakot, Gazsi.
-Há mosnám, ha lenne!
Mindig előre kell menni, mert a jövő ott van. Senki sem fog könnyű utat ígérni, kivéve ha politikus valaki, mert ez a fajta és az egyház azok, akik bármit ígérhetnek következmények nélkül. A múltat tisztelni, a jelenben élni, a jövőt építeni kell. Mindig. Nem könnyű. Ha az lenne, akkor mindenki ezt csinálná.
Hat éve, hogy itt élünk Bristolban. Fantasztikus helyekre jutottunk el. Remek dolgok történtek velünk, amik otthon nem lettek volna. Igazán ÉLNI tudtunk, kemény munkával, tervezhetően és boldogan. Még a változás sem érintett minket annyira. Dolgoztunk, éltünk tovább. Én írtam, Aliz futott és bíztunk abban, hogy vége lesz. Még nem tartunk ott, de elérünk oda, hiszem. Nem annyira, mint egy éve, valami még megmaradt.
Alizzal abban egyetértettünk, hogy panaszra most sincs okunk. Elvileg jön az új könyvem, az EGY NYÁR, aminek első részletét nagyon jól fogadtátok, ami kicsit más, mint az eddigi könyveim. Tudom, hogy Agárdi Kristófot is megszeretitek. Meg is érdemli.
Igen, úgy volt, hogy a Könyvhétre hazamegyünk, de nem lesz Könyvhét csak szeptember első hetében, mikor a családok nagy része a gatyáját költi az iskolakezdésre. Ilyenkor szoktam mondani, talán egy hozzáértőt meg kellett volna kérdezni. Egy igazi Könyvest, aki eladással foglalkozik. Tudja hogyan kell eladni a könyveket és nem marketing szövegeket mond jó pénzért. Az Olvasókat ismeri és könyveket.Ha van még olyan. Most próbáljuk elérni, hogy szeptember elején, amikor itt is iskolakezdés és őrület van, haza mehessünk. Mert szeretnék még egyszer ebben az életben egy igazi Könyvhéten ott lenni. Egyszer még. Meglátjuk.
-Látja azt a fényt az alagút végén?
-Én kérem már az alagutat se látom.
Mindig azt mondjuk Alizzal, ez az év se legyen rosszabb, mint az előző. A mostani nem úgy indult, tavaly ilyenkor én sokkal pozitívabban láttam mindent és bíztam abban, megint Emberek leszünk. Most nem hiszek ebben igazán. Az én hibám. Valami elfogyott és nincs helyette utánpótlás. Valami eltörött és nincs ragasztó hozzá.
Lesz helyette más, mert terveink vannak. 2022 végéig megvan a táblázat. Mikor mit írok, mikor kezdem, mikor legyen készen, mikor van javítás. A címek is megvannak, van olyan, amiből már három fejezet. Van, amihez csak egy kép, amit mindig szeretek nézni. Néha félórán keresztül, egy pohár whiskyvel a kezemben és rengeteg történet cikázik össze vissza, egyelőre csak töredékek maradnak meg azon a lapon, amire az első mondta kerülni fog, mert az utolsó már megvan. És a cím. Van olyan, ami pont tegnap született meg, mint ötlet, amíg autóval jöttünk hazafelé. Mert mindig előre megyünk. Mi ketten.
Hat éve Sennyei Vera egyedi hangján szólt a fejemben:
-Isten veled Budapest, te édes;
Isten veled régi életünk.
Eljöttünk, belevágtunk egy hihetetlen kalandba, amiről csak azt tudtuk nehéz lesz. Egy remek élet lett belőle. Sok-sok örömmel, néha kis keserűséggel, sok-sok nehézséggel, néha kis bánattal. Sosem bántuk meg. Amikor nagyon lent voltunk akkor sem, amikor nagyon fent, akkor sem. A dolgok mindig változnak és én most először látom világosan: Anglia az nem a végcél, ahogy évekig hittem vagy reméltem. Biztos vagyok benne, hogy más vár rám és hogy oda fogok jutni.
Ahogy Barbi mondta:
-Amikor eléred a célt, akkor látod majd, hogy messziről mennyivel szebb volt.
See you later!