Nem morgott velem. Nem is volt vonal a szája. Csak nézett és ez rosszabb volt, mintha beszólt volna.
-Jól vagy? – kérdeztem KZS bristolszakértőt.
-Most, hogy látlak, már nem. Mi van veled? Mint akinek hál Istennek nem jut répaföld és nem kell kapálnia.
-Elvesztettem öt szép vasárnapot.
-A múltkor egy kastély Kentben. Most öt vasárnap. Egyre jobb vagy, Gyuri.
-Ez most komoly.
-Veled?
Ekkor olyasmi történt, ami még soha. Én bontottam a vonalat.
Május 2-a volt az a nap, amikor úgy teljesen tele volt mindennel a hócipőm. Is. Akkor volt vége az öt nap szabadságunknak is és EZ a vasárnap öt éven keresztül szabad nap volt. Ám idén, a Cég úgy gondolta, inkább dolgozzunk, mert…És itt annyira gyenge magyarázat jött, hogyha a lepkefing eléri, darabjaira hullik. Mert a PÉNZ-ről van szó, hogy több kell nekik. Nem lesz több, de a laptopon az jött ki. Május első hétfője itt mindig Bank Holiday, vagyis államilag fizetett ünnep. Ezeken a napokon nem volt kiszállítás, ezért az előtte lévő vasárnapon nem kellett szednünk, mondhatjuk, mi is kaptunk egy fizetet napot. Amikor hétfőn dolgoztunk, akkor arra plusz pénzt kaptunk. Ez idén úgy változott, hogy elvették a vasárnapot és a hétfői munkáért nincs plusz pénz. Ez így lesz a többi Bank Holiday alkalmával is. És erre mondtam, hogy elvesztettem öt vasárnapot. Ez pedig bitang rossz érzés.
Túl kell lépni rajta. Ez a legjobb. Ne foglalkozz vele. Menj máshová dolgozni. Legyél olyan, mint ők. Köszönöm, nem megy. Ez is el fog múlni, mint minden más. Csak ugye:
-Ragasztott csészéből nem lehet teát inni.
Ősi kínai mondás. Itt most lehetne sorolni mennyi mindent lehetett volna csinálni. Elmondani, egyáltalán beszélni a dolgozókkal vagy hasonló abszolút nem angol dolgokat csinálni. Ám a HA-val kezdődő mondatok értelméről pont egy angol, Churchill mondta, hogy tök feleslegesek. Nos az én vergődésem is felesleges. Tudom is, mégis a rohadt életbe! Miért lesz minden jó munkahely előbb utóbb egy Szarevő, Shiteater cég? Ez is benne van a növekedésben? Vagy eddig is ilyen volt és én láttam szebbnek? Ki tudja?
A lényeg, hogy a Mrs. Covid által keltett hiszti lecsengőben van és emiatt megnőtt a rendelések száma. Ez az angol cégek többségét felkészületlenül érte, mint a budapesti Közterület fenntartót a decemberi havazás. Mert ilyenek ezek! Csak jönnek, aztán ott vannak.
Igyekszem bemutatni, hogy egy átlag angol cég mit is csinál így Mrs. Covid után Boris Johnson előtt. A Cég el kezdte visszahívni az államilag fizetett szabadságon lévő embereit. Kevesen jöttek vissza. Mert ugye havi plusz 120 fontért? Ne már! Abból otthon Várna-Alsón királyként élhet! Aztán volt, aki visszajött, megkérdezte mennyi lesz az óra bér emelés. Ezt az angol mondatot nem is értették.
-Most volt 40 penny emelés – mondta büszkén a Cég.
-Az az állami kötelező. Azon felül mi lesz? – kérdezték a visszatértek.
-Most volt 40 penny emelés – mondta büszkén a Cég.
Ezek az emberek ekkor elmentek. A végén az lett: sok megrendelés, sok munka, kevés ember. Ekkor átszerveztek. Először is kineveztek két menedzsert és pár csoportvezetőt. Olyanokat, akik ha udvart söpörnek, meg kell mutatni, mi az az udvar, hogy söpörni tudjanak. Szerintem a söprűt sem árt. Meg a lapátról egy fényképet. Ezután eldöntötték, hogy mivel most már van Team leader, jöhet a Twilight shift-nek nevezett köztes műszak, este 5-től hajnali 3-ig. Igen, mert Team leader nélkül nem lehet. Mi hónapokig dolgoztunk mindenféle vezető nélkül, mert a délutános műszak vezetői mind délelőtt dolgoznak. Angol dolog. A köztes műszaknak, Twilight, kell egy vezető. Nem azért, hogy vezessen, hanem hogy legyen. Nem azért, hogy bármiben is segítsen, hanem hogy legyen. Tetszik érteni ugye? Very british.
Nos ez az a műszak, akiket mi Vámpíroknak nevezünk. Mert azok. Elszívják a termékeket a polcról. Az energiánkat, a türelmünket. Igazi angolokból álló csapat, egy litván illatfelhővel, pár bolgár csevegőgéppel és egy olyan lassú lengyel lánnyal, hogy bár most kerül szóba, megjelenni csak az írás végén fog. A most leírtak az én munkahelyemen történtek. Más, hasonló szintű angolokat foglalkoztató helyeken is ez van, talán frekventáltabb munkahelyeken kitaláltak olyat, amin jobban lehet nevetni. Bár amiket KZS bristolszakértő szokott mesélni, vannak kétségeim, ilyen például, hogy naponta folyatni kell a kórházban a csapokat, biztos működnek-e?
Az első lépés. 17 órakor kezdődik a műszak. Ezért 17.05-kor még a kantin teli van velük. 17.15-kor az egyik hamiltonszínű ember leül enni, a másik pedig neki áll telefonálni Nigériába, mert ő angol. A harmadik megvárja őket. Az apró angol lányka akkor röppen vissza ötödször, mosolyog vár egy kicsit és kimegy. Amikor azt mondtam Aliznak, szerintem ilyenkor engedi el Anglia Szabad Levegőjét, csúnyán nézett rám. 17.20-kor a szünetünk végén, mi már dolgozunk, a Vámpírok el kezdenek beszállingózni. Tehetik, mert a Team leader velük együtt van még munkánkívül. Aztán nekilátnak. El kezdik azokat a járatokat szedni, amit éppen mi szedünk. Ez már olyan hagyomány. Volt, amikor a járatszámokat leosztották, akkor jobb volt. Mi nem kaptunk számot, mert mi nem tartozunk a Vámpírok közé. Mi csak úgy vagyunk. És a délutános műszak Team leadere délelőtt van. Mint az köztudott.
Második lépés. A Vámpírok behozzák a dobozokat, amibe pakolunk. Ebből van karton és műanyag. Ezt mindig a kezdésnél megmondják, melyiket használjuk. Igazából látható, hogy az elmúlt öt azaz 5 órában mibe szedtünk, de ekkora súlyú feladatokkal nem lehet őket terhelni. A bajszos balkáni balerinák hat azaz 6 nap alatt értették meg, NEM kék műanyagba szedünk. Ekkor átváltottak dobozokra. Mindenki más kék műanyagra. Mert akkor az kellett. A hölgyek most nincsenek, de Paulina, a lengyel lassulóbajnoknő, tegnap pótolta őket. Mindenki dobozba szedett, ő kék műanyagba. És persze nem szólt érte egy vezető sem. Főleg azért, mert csak egy volt és öt helyen kellett volna lenni. És mert nem Vezető, kinevezett Team leader. Nagy különbség. Egyszer szóltam, hogy a sofőrök fognak szívni, hogy egyszer doboz, egyszer műanyag rekesz, mert az autóban szétcsúszik és akkor borul minden. Jött is az angol válasz:
-Not is my business. Nem az én dolgom.
Igaza van, azért mert főnök miért lenne? Csak egy dolog. Amikor éppen két főnök is bent volt, Aliznak szóltak, itt a kenyér szállítmány, mit kell vele csinálni? A hülyék még ezt sem tudták.
-Mit mondtam neked, mikor megjöttetek hat éve?- kérdezte KZS bristolszakértő.
-Meghíztál Gyuri.
-Mindig ezt mondom és mindig igaz. Mi volt a második mondatom?
-Az angolok nem higgadtak, hülyék.
-És akkor te ezt még mindig nem hiszed. Tényleg híztál.
A harmadik lépés. 17.40 körül el kezdenek dolgozni. Illetve csinálnak valamit. Főleg bisum-bisum zenét, hangosan, hogy a paprikából kiesik a mag. Aztán jön a Disznóól project. Mert abban fantasztikusak! A mi oldalunkon semmi sincs a földön, mert szerintünk az balesetveszélyes, meg ugye disznóólban nem lehet dolgozni, ott hízni kell, mert arra találták ki. Ezért aztán egy idő után átjönnek hozzánk a termékekért. Nem elsősorban azért, mert nincs náluk, hanem azért, mert a rengeteg eldobált üres doboztól nem férnek hozzá. Olyan butaság, hogy gyűjtsék össze és dobják ki a dobozokat, nem jut eszükbe, mert az Not is my business! És van külön/!/ ember, aki ezt megteszi. Ha nincs, akkor marad a szemét. Így persze a szedési sebesség és mennyiség csökken. Bár vannak olyanok, akiknél ez nem lehetséges, mint annál a hölgynél, aki egyenként pucolgatja a hagymát! Amiből nyolc darab kell egy kilóhoz! És amit még egy angol is megpucol vásárlás után! Komolyan?! A másik ilyen angol dolog: van olyan, hogy bizonyos termékek nem értik a brexit lényegét és a duplájára nőtt szállítási időre azt mondják: Rohadjon meg az egész! Meg is teszik és morcosan illatoznak a többiek között. Ekkor mi, egy külön edénybe kidobjuk az értetleneket. Az angolok megfogják, ha megfogják és arrébb dobják. Igen, a dobozon vagy a tárolóedényen belül. Nehogy már a többiek kimaradjanak! Hát hol élünk?!
A negyedik lépés. Egyszer csak a laptopok azt mutatták a Főnököknek, hogy baromira lassú a folyamat és rengeteg a hiba. Megoldás: veszünk fel plusz embereket. Azok meg nem jöttek. Mert amit a Cég kínál fizetés címen, az mosoly. Erre jött az ötlet, hogy túlórázzanak az éjszakások. Aztán kitalálták, hogy ezért alapbért adnak. Erre az éjszakások nem akarnak túlórázni. Akkor veszünk fel embert. Ügynökségtől úgy 30%-al drágábban. Angol dolog. Nos, a Vámpírok többen lettek. Az éjszakások többen lettek. Ha a Zombivadászok című film új részét forgatják, akkor nálunk van szereplő hozzá, csak úgy mondom. Az, hogy némelyik akkora, hogy csak has magasság fölött tud szedni, mert lejjebb nem tud hajolni, vagy ha mégis, akkor blokkolja a teljes szedőtermet, fejmagasság fölött nem tud szedni, mert odáig nem tud felnyúlni, ez csak nekem tűnik alkalmatlanságnak. Az hogy az egyik lengyel töltős ember trappol, mert lépni szegény valamiért nem tud és emiatt olyan gyorsan hozza a terméket, hogy még Paulina, a szintén lengyel lassulóbajnoknő is megáll, az megint csak kötözködés. Az, hogy jön három új ember, akiknek nem mondanak semmit és a második /!/ szünetben a Team leader Alizt kérdezi meg, hogy kik ezek, délutánosok?, az megint csak nekem tűnik fel. Szóval az egész olyan, mint egy filmben, ahol egy igen szép darab hölgy terült el vagy két íróasztalon egy szemüveg volt rajta és pár kiló smink, hogy jobb benyomást tegyen a Főnökére, aki úgy két percig nézte, akkor ért a kiterjedés végére és próbálta eltalálni mi hol lehet ekkora felületen. Majd azt mondta:
-A mennyiség nem pótolja a minőséget!
Nálunk is ez van. Egyszer, mikor Anglia igazi Szingapúr 2 sőt 3.0 lesz, talán belátják, az igazság a laptop mögött van.
Az ötödik lépés. Valami véletlen folytán az egyik Nagy Ember, akit hat év alatt egyszer láttam egy szórólapon mosolyogva, betévedt a szedőterembe. Aztán keresztülesett a dobozokon. Magához tért és beszélgetett Alizzal, mondta, hamarosan megoldják a problémákat. Mint a rendelések és a szedő emberek egymáshoz való közelítését, a szedés minőségét és egyebeket. Mert a hibák száma egyenesen arányosan nőtt a Vámpírok és az éjszakások számával. Sőt! Emelkedett! Ami lehetne szép eredmény, ám nem az. Másnap megjött a megoldás: újra kell címkézni a polcokat, mert a hibák abból adódnak, hogy a padlizsánt összekeverik a cukkinivel /aubergine és courgette angolul, mint az köztudott/ főleg azért, mert egymás mellett vannak /!/ és nincs címkéje. Ő James az egyik Nagy Főnök. A címkékkel egyértelmű lesz a dolog! Ez volt az a pillanat, amikor Aliz kiment egy kicsit levegőzni, mert ez neki is sokk volt. A másik lépés a termékek leírásánál jött. Több féle hagymánk van és eddig mindegyik úgy kezdődött, hogy ONION vagyis HAGYMA, utána jöttek a jelzők, red vagyis lilahagyma, medium vagyis vöröshagyma, large, amiből úgy 70 dkg egy fej vagy spring, ami az új hagyma. A Vámpírok ezt úgy oldották meg, hogy azt a hagymát szedték, ami a legközelebb volt hozzájuk! Persze a vevők nem értékelték ezt a forradalmi újítást, mert új hagyma csokor helyett kétszer 70 deka nagy hagymát kapni, az nekik nem volt megfelelő. Az igazi megoldás az lenne, ha a vevőket változtatnánk meg. Egyszerűbb lenne, mint a Vámpírokat. Jelenleg már úgy jelenik meg a rendeléseken, hogy Onion Medium, Large Onion, RED Onion és Onion Spring. Jó trükk, a Vámpírokat nem lehet megtéveszteni, meglátják onion azaz hagyma és szedik azt, ami éppen ott van. Angol dolog. Mint a töltős embereink, akik lengyelek és sajátosan értelmezik a töltést. Elmennek a raktárba, megpakolják a kocsijukat, visszajönnek és keresik, hová kell betölteni:
-Sehová, ezt mi nem szedjük, raklapos tétel.
-Aha. És hol a raklap, ahová tölteni kell?
-Az a raktárban van, ezt a terméket itt nem használjuk.
-Aha. Akkor itt most hova tegyem?
Nekem volt egy eretnek igazi, ócska európai ötletem. Nézzék meg a szedőterem polcait. Nézzek meg mi hiányzik és azt hozzák le, töltsék be. Világos volt mindenkinek, ekkora hülyeséget csak egy EU migráns mondhat. Hát hol marad az angol okosság? A legendás brit küzdőszellem? Nehogy már más mondja meg?! Ezért aztán továbbra is kétszer vagy háromszor fordulnak, egy helyett. Fussa rája! Még.
A hatodik lépés. Öt egész napot nem voltunk bent és angol kolléganőink telesírták a Főnökök fejét, hogy megszakadnak a munkában. Ebből az A betű igaz is volt. A lényeg vettek fel ügynökségen keresztül egy férfit, aki remekül dolgozik, csak feleslegesen van ott.
-Amikor hetekig nem lesztek, pont jó lesz – mondta az egyik kolléganő, akitől megkérdeztük miért van itt az emberke.
-Szeptemberben lesz. Nem hetek, másfél hét. Addig minek?
-Kell – zárta le a kolléganő.
Azt gondoltuk, hogy amikor nem vagyunk, egy munkanap, a fickó pont jó lesz. Na de! EZ Anglia. A szabadnapot ki kell adni. És az ügynökséggel megállapodtak, mikor. És mit gondoltok mikorra kapta? Igen. Arra a napra, amikor mi is szabadnaposak vagyunk. Ettől fantasztikus Anglia. Vannak szavak: logikus, hatékony, produktív, pontos, szorgalmas, amiket nem ismernek és nem használnak, mégis milyen jól megvannak.
Errefelé Sir Richard Branson, a Virgin birodalom megalapítója és uralkodója, olyan igazmondó félisten. Máshol erre politikusok vannak. Szinte minden Vezetőnek megvan az életrajzi könyve és lelkesen idéznek belőle olyanokat, hogy:
-Vállalati kultúra nélkül az egész cég lószar!
-Mindig a dolgozókat kell megbecsülni és akkor ők is becsülik a céget. Ez a siker egyik titka.
-Az elhivatottságot, a lojalitást nem lehet megvenni. Azt el kell érni.
-Az a menedzser, aki nem köszön előre az alkalmazottnak, tévedésből lett felvéve.
És még párat. Szinte minden irodában vannak idézetek. Ott is maradnak, mert persze nem tartanak be belőle semmit. EZ Anglia. Mellesleg a Virgin mobilja is csak itt működik, külföldön alkalmazkodjon hozzá minden és mindenki, ahogy ezt egy angol joggal elvárhatja, mert angol. Remélem világos.
A jövő héten hozok egy csokor tipikus angol szokást, amitől kitépném a hajam, milyen jó, hogy már nincs.
A végén Barbi megállapítása a viszonyok egymásra hatásáról:
-Arról, hogy trutymó valami, legkevésbé a trutymó tehet.
See you later!