Tegye mindenki a szívére a kezét. A másik oldalra. Úgy. Hányszor mondtátok már életetekben azt, amikor megkérdezi valaki:
-Mi újság?
-Semmi.
Na ugye. Mikor azon tanakodtam miről is szóljon a mai bejegyzés, az jutott eszembe, igazából semmi sem történt a héten.
-És az mennyi volt? – kérdezte KZS bristolszakértő, aki rezzenéstelen arccal fogadta az ötletet.
-Hát semmi.
-És mennyi semmi?
-Mi az, hogy mennyi semmi?
-Az pont olyan, mint az ötleted. Hülyeség.
-Oké. Arról fogok írni.
-Helyes. Legalább önmagad adod- bólintott KZS bristolszakértő és kilépett a vonalból.
Mindig ezt csinálja, mert nem akar megsérteni. Amúgy rendszeresen gyalogol a lelkivilágomban:
-Olyan sötét helyen régen jártam- szokta mondani.
Bántani nem akar, viszont mindig sikerül. Ügyes lány, hiába. Emlékszem egy ciderben áztatott este után elmeséltem, hogy készítenék egyszer egy filmet, aminek az lenne a címe: SEMMI. És arról szólna, hogy egy pasi felébred, a felesége megkérdezi:
-Jól vagy? Álmodtál valamit?
-Semmit – morogná a pasi.
Aztán egész nap teszi a dolgát, utazik, vásárol, zajosan megy az Élet körülötte, balesetet lát, veszekedést, szerelmet, gyerekzsivajt és mindenfélét. Végig csendben van. Munkahely, utca, villamos, metró, bolt, mindenhol történik vele valami, mégis mikor a felesége megkérdezi tőle este:
-Milyen napod volt? Történt valami?
-Semmi – morogná a pasi és jönne a VÉGE felirat.
Persze nem lesz ilyen film, mert nem tudok filmet rendezni. Illetve tudok, csak most nem jut eszembe hogyan kell. Mint az köztudott. Ám az alapötlet jó. Hányszor mondjuk azt, semmi sem történt aznap vagy azon a héten? Aztán mikor belegondolunk, akkor mennyi minden jut az eszünkbe. Erről szól a mai blog.
A munkahelyünkön semmi sem történt. A szokásos teljesen normális elhagyomazagyam dolgok mentek. Sok új ember jött, egyelőre még több távozik. Főleg a fekete munkaerő mozgékony. Bár volt egy Abu Mohamed nevű fickó, egy hétig akadályozott mindenkit a munkában. Viszont negyven perc szünetet tartott, mert az autója mellett imádkozott egy kukát kiérdemlő szőnyegen. A pasi egyszerűen SEMMIT nem tudott megjegyezni. Nem ismerte a termékeket. Megmutattad hol van, öt perc múlva már azt se tudta, hogy megmutattad. Ehhez persze úgy viselkedett, mint aki szívességet tesz azzal, hogy ott van! Amikor az ilyen hasznos munkaerőt elküldik, akkor persze rögtön az jön, hogy azért, mert fekete vagy fátyolos. Pedig egyszerűen nem tud, nem akar dolgozni. Talán soha életében nem dolgozott, sohasem látta hogyan kell. Ahonnan Ők jönnek ez előfordul. Folyamatos felhő figyelői munkakörre talán alkalmas. Persze ha a felhők lassan mennek. Oszama Bin Laden azt mondta: Az én népem nem munkára, harcra való. Láttam. Igaza van. A feketék egyébként hihetetlenek, vannak, akik rendesen dolgoznak, mármint fekete tempóban és vannak, mint Colin, aki álomszerűen lebeg a valóságtól függetlenül ide oda, tökéletesen szép angolsággal beszél és nem csinál semmit. Néha elmegy cigizni, néha visszatér. Száz yardos egydobozos sétában nincs nála jobb, az tutit!
Az is semmi, hogy Seb, az ifjú angol munkaerő migrénes fejfájás miatt a hét öt munkanapjából négyet úgy a műszak közepén fejez be. Normál dolog. Mikor a legtöbb meló volt, be se jött. Amúgy mérnök lesz. Illetve annak fog tanulni. Illetve tanulni nem szeret, de mérnök lenne. Illetve mérnök se lenne, ha kapna másért annyi jövedelmet. Illetve semmit se csinálna, csak legyen meg a jövedelem. Anglia jövője, reménysége. Poor England. Nála az öt órai tea helyett öt órai fejfájás van. Másik fantasztikus lény, az Lilly, aki egy semmi kislány. Kétszer simán elmentem mellette, mikor egyszer észrevettem. Amit tud, az a tökfeleslegsenteszemmertjó dolgok. Példa:8 ananász van egy dobozban. Mikor 14-et kértek tőle, akkor angolosan oldotta meg a dolgot: mindent átpakolt két másik dobozba, 7-7 darabot. Nem hagyta a nyolc darabot az egyikben, hatot a másikban. Így aztán pont kétszer annyi ideig tartott a dolog. Very british. Ez csak nekünk valami, nekik semmi.
Vegyük azt az egyszerű esetet, amikor is a Hovis cég a 800 darab kenyér mellé elfelejtett 4 csomag, azaz 24 darab zsemlét küldeni. A magyar megoldás: oké, elmegyek a faluba veszek 4 fontért 4 csomag zsemlét. Ez semmi! Az angol megoldás: a Hovis kiküldi a 7 tonnás teherautót a 4 csomag zsemlével. És küld vele 300 darab kenyeret is, hogy ne üresen jöjjön. Nem kell nekünk 300 darab kenyér, nem baj, holnap reggel visszaviszik. Aztán délután jöhet a 680 darab. EZ az angol megoldás. Nem semmi!
-Teljesen normális dolog, csak te csinálsz belőle ügyet-legyintett KZS bristolszakértő.
-Oké. Szerdán jöttünk haza, este kilenckor és két fekete srác az esti műszakból a falu felé sétált munkaidőben. Szerinted mit csináltak? Semmit?
-A munkakedvüket keresték.
Erre semmit se tudtam mondani. Olyan volt, mikor megkérdeztük, hogy miért nem akkor jár egy busz, mikor ki van írva a menetrendben. A válasz:
-A menetrend tájékoztató jellegű. A busz akkor jön, amikor kell.
-Késett negyed órát.
-Nem késett, akkor volt ott, mikor kellett, mert másképpen nem tudtak volna felszállni.
Erre sem tudtunk semmit sem mondani. Az angol gondolkodás nem semmi. Illetve az, de csak az európaiaknak. Így megy ez!
Egy másik semmi. Amikor azt merészeltem mondani a szója tejre, hogy az egy moslék, semmi köze nincs a tejhez, akkor csak azért nem akasztottak fel próbaidőre az udvaron, mert én vagyok a legmagasabb. És csak ketten voltunk Alizzal szedők.
-Gyuri, a szójatej, az tej.
-Mitől?- kérdeztem KZS bristolszakértőt.
-Szója tehénnek, az olyan tej.
És akkor tátva maradt a szám, benne egy adag semmivel.
A héten amúgy semmi sem történt. Aliz hosszas levelezgetés, telefonálgatás után kiderítette, hogyan tudunk majd szeptemberre oltást igazoló kártyához jutni. Persze az is lehet, semmit sem ér addigra, mert a hatodik hullám miatt a levegőt is elzárják és megint jön a dili. Van ugyan angol igazolványunk, csak az Magyarországon nem érvényes. A világ úgy 80 országában igen. Tudom, akkor menjünk oda.
-Ha nincs igazolvány, nem jöhet be az étterembe.
-És ha itt dolgozom?
-Akkor bejöhet.
Meglehet a logika is kihalóban van, mint a józan paraszti ész, amiből már csak a paraszt pejoratív változata marad. A lényeg, három nyomtatványt töltöttünk ki. Mellékeltünk személyi, útlevél, angol igazolvány másolatot. Aliz elvetette, hogy küldjük el a fecskendőt is, esetleg talajmintát az oltás helyéről valamint 72 óránál nem régebbi székletmintát. Szerinte ez nem kell, szerintem, mire odaér, kelleni fog. Külön hátrány egyébként is, hogy nincs e-személyink, nem könyökölök egyetlen kormányablakban sem és magyar állampolgár vagyok, bár külföldön élek. Ettől halmozottan senki vagyok, főleg igazolvány szempontjából. Magyarországon. Nem semmi.
Az ember azt mondaná, az EGY NYÁR című könyvemmel, nem történik semmi. Igaz, régebben úgy volt, hogy mostanra megjelenik. Most úgy van, hogy: megjelenik. Nagy felelőtlenség lenni azt mondani, július elején megjelenik. Az idén nyáron, az inkább valószínű. A jövő héten jön az utolsó részlet is. Nagyon jó kis könyv! Igaz olvastam, hogy a nyár legromantikusabb könyve már megjelent, azért az EGY NYÁR címűt várjátok meg, mert Agárdi Kristóf is tud valamit. Meglátjátok!
Barbi mostanában aktív sportéletet él, bicajozik, fut és a múltkor az Avon folyón evezett is. Nem menekülés ez az ügyfelek elől, hanem kikapcsolódás, ahogy mondta, az új monitort óvja ezzel, hogy hirtelen felindulásból elkövetett ablakon keresztül való eltávolítása ne következzen be. Mert Ő ilyen környezetbarát. Mikor kérdeztem, mit fog küldeni a bejegyzés szokásos lezárásához, azt mondta:
-Semmit.
-Semmit? Ne már Barbi! Megfizetem.
-Aha. Nem hiszem.
-Miért?
-Mert a semmi a legdrágább.
See you later!