-Hogyan tudsz olyan dologról írni, ami neked nincs?
-Talán pont azért.
-Szóval aki tudja csinálja, aki nem az tanítja?
-Ez ebben a formában, nem igaz.
-Akkor más formában?
-Úgy igaz.
-Mit vétettem, uram? – hallottam még KZS bristolszakértő elhaló szavait, aztán szombatig nem láttam.
Mert türelmesen vártam arra, hogy újra egy remek vacsorát költsünk el a bedminster-i Ganésha indiai étteremben. Ott türelmesen vártam az ételt, igen gyorsan ettem meg, kiváló volt. Megjegyzem a pincérek nem voltak annyira türelmesek és bizony mikor egy órája nem rendeltünk semmit, diszkréten elém tették a számlát. Amit aztán Aliz rendezett.
Szóval a türelem. Az kérem egy nagy erény. Itt Britanniában, ahol a logikus, hatékony, ésszerű, eltervezett szavak mögötti értelem nem ismert vagy csak pár kivételes egyénnek az, erre nagy szükség van. Nekem aztán főleg! A türelem az egyik olyan dolog, amiből kevés jutott nekem. A másik a hajam. Mármint a mostani. Sokak szerint az ész is idetartozik, amiről még a fater mondta nekem:
-Öregharcos, mikor az észt osztották kétszer álltál sorba és sosem értél célba.
Ilyen remek apám volt. Aki sokszor próbált türelemre inteni elmagyarázva az evés és a zabálás közötti különbséget. Valamint azt, hogy a várakozás fokozza a beteljesülés boldogságát. Amit rögtön megkap az ember, attól kevésbé boldogabb, mintha várna rá. Mondta ezt oktatólag úgy fél órán keresztül, miközben három darab általa Női Szeszélynek nevezett habos sütemény csoda volt köztünk. Biztos még nagyon sok fontos dolgot magyarázott, én inkább a tojáshab barnára pirult tetejére koncentráltam, ami egy hófehér habfalban folytatódott, ami egy csillogó málnalekvár csíkon pihent, az egészet egy mennyi tészta zárta és a kezemben az összegyűrt villa. Meg úgy 32 liter nyál. Mindenhol.
Vissza a türelemhez Britanniában címszóhoz. Más kultúra, más emberek. Nagyon ritkán türelmetlenek. Képesek megvárni a legnagyobb csúcsforgalomban is, hogy egy fátyolos anyuka telefonálás közben terelgetve 3-6 gyerekét megálljon az út közepén és vitatkozzon valakivel, aki éppen úgy nem látszik, mint Ő. Nem dudálnak, mikor a vadonatúj BMW-vel egy fekete 90 fokos szögben akar leparkolni az út szélén, mert autója van, matekból jó, csak vezetni nem tud.
A türelem jut eszembe mindig a Lidl kasszájánál, ahol is a feszes ezüst nadrágba és még feszesebb pólóba tuszkolt, ízlés szerint 40 és 60 közötti hölgy, megrázva higítóval szőkített haját, amiből néha hullik valami, előveszi a szatyrait, egyik sem Lidl felirattal van és lassan el kezdi belepakolni a heti betevőt. A legtöbb az kész kaja, mert már meg is főzött. Mikor ezzel készen van, akkor az egyik szatyor felét kipakolja és megkeresi a kártyáját. A jobbak ilyenkor még telefonálni is tudnak! Nem semmi. Hiába a britek, ugye! A lényeg, ilyenkor sem szól senki. Türelemmel vár.
-Akkor az nem te vagy.
-Nem, hát ki más?
-Valami klón vagy makett. Vagy ott van Aliz.
KZS bristolszakértőnek igaza van. Én ilyenkor lassan kezdek úgy igazából méregbe gurulni. Aztán a nejem megállít. Szokott ilyet tenni, hiába csillog a szemem, mikor már majdnem elérem, amit bitangul szeretnék, arrébb teszi a Tribute Ale sörösüveget. Én erre azt mondom kegyetlenség, Ő azt mondja, csak vigyáz rám. Na jó ez sör, de máskor?
-Akkor magamra vigyázok- felelte.
Szóval türelem.
Itt Britanniában a türelem most különösen fontos. Nem csak azért, mert hihetetlen hülyeségeket csinál a Kormány, hanem mert a nembeszélünkróla kicsit koptatta az idegeket. És elkoptatta a munkaerőt is. Nem az angolt, mert az csak ritkán van, akkor sem magas az értéke, hanem az EU migránsokét. A Daily Telegraph e heti cikkében a Fuvarozók Egyesületének elnöke mondta: nyáron lehetnek szállítási fennakadások, mert az angol kamionosok szabadságra mennek, az EU migráns kamionosokból meg 100.000 hiányzik. Mivel hazamentek és nem jönnek vissza. Újak meg nem jöhetnek, mert ez Britannia! Majd jönnek ázsiaiak. Sokkal egyszerűbb. Közelebb van, azonos kultúra meg minden. Ja nem!
-Az a jó az ázsiai sofőrökben, hogy mindent szó nélkül megcsinálnak és oda is leparkolnak, ahol nincs is parkoló. Egyszer, mindent meg tudnak csinálni- mesélte egy ismerős lorry driver azaz kamionsofőr.
Türelem kell az egészségügyben is, mert a brit egészségügy remek. Kívülről fantasztikus, amíg nem találkozol az első GP-vel. A GP a General Practitioner vagyis általános orvos rövidítése, ez otthon a háziorvos. Mivel nem viselnek köpenyt, még sztetoszkópot sem, nem is igen használják, onnan lehet megismerni, hogy Google nélkül nem rendel. Aztán rögtön ad egy levél Paracetamolt, ez olyan Kalmopyrin féle, terhesség meg/mag/szakítástól a szívizom masszírozáson át az önkéntes lábamputálásig, mindenre ezt adják. És az örök kérdés, amit feltesznek:
-Ön szerint mi baja van? Ez micsoda, amit nekem mutat?
Az a középső ujjam és azért nem más, mert volt gyerekszobám. Is. Ahhoz, hogy aztán eljussál egy valóban fantasztikusan felszerelt kórházba és ott legyen akkora szerencséd, hogy egy Dr.Kahn-hoz vagy Dr. Kovach-hoz kerülj, ahhoz aztán türelem kell. Akkora, amekkora nekem két életemben sem lesz. A másik ok: jelen pillanatban mintegy 4.000 orvos és vagy 20.000 ápolónő hiányzik a rendszerből a józan észen kívül, mert az talán sosem volt itt, mert megvehették, nem baj, ha drága. Az EU nővérek, orvosok az új szabályok miatt inkább nem jöttek vissza. Vagy elmentek Hollandiába esetleg skandináv államokba, ott az angollal jól elboldogulnak. Nem baj, jön ázsiai munkaerő! Még nem ért ide, de sebaj. Még Theresa May, egykori miniszterelnök asszony kezdett el állampolgárságot osztogatni különösebb feltételek nélkül a hong kong-i lakosoknak, kínaiaknak. Boris Johnson ezt most 2 millió hong kong-inak akarja megadni, mert akkor mennyi olcsó munkaerő jön Britanniába, mert az EU munkaerő az nem kell, ők elveszik a munkát a dolgos britek elől. Igen, ez poén, bár az angolok nem értik. Na most türelem és évek kellenek ahhoz, hogy Boris és a többi ECO okos /ECO= Eton, Cambridge, Oxford/ rájöjjön, az állampolgárságot kapott hong kong-iaknak eszük ágába sincs eljönni onnan, viszont védve vannak a kínai hatalomtól. Ravasz.
Türelem kell az angol munkaerőhöz, az én cégemnél. Először türelmesen ki kell várni, hogy a munkához közel kerüljenek. Aztán, hogy nekilássanak. És ha már nekiláttak, akkor a legkisebb kár nélkül csinálják. Tegnap az egyik új angol munkatárs, amiből az új igaz, a többi feltételezés, elindult a kis kézikocsijával kettő láda /20 kg/ mandarinért az udvar túlsó felén lévő raktárba, úgy 40 méterre van. Mikor másodszor vittem át egy megpakolt CC kocsit, jött vissza üresen.
-Nem találtad a mandarint?- kérdeztem, mert én ilyen rendes vagyok.
-Nincs nyitva a kapu – mutatott a hatalmas fémszerkezetre.
-Ott egy ajtó, bemész, megnyomod az UP gombot és kinyílik.
-Az ajtó sem volt nyitva.
-Benyitottál?
-Really? Oh my God! – mosolyodott el és visszament.
Angol munkaerő. Biztosan vannak más fajták is, én menedzser szinten sem találkoztam egyelőre jobbal, igaz még csak hat éve vagyok itt. Kis türelemmel még sikerülhet.
Van olyan, amiben az angol munkaerő verhetetlen. Még az otthoni A betűs cégnél / Madaras Tesco/a semmit mindenné tevő munkatársaim is tanulhatnak tőlük. Hogy az öt órai kezdés az azt jelenti, el kezd bejönni. Aztán előkészül a munkához és úgy hat óra felé már leteszi a mérleg elé az első rendelést. Ekkor elmegy wc-re és közben hopp! a kezébe szökken egy menedéket kérő tea meg egy cigaretta. Mivel az angolok nagy lélekkel rendelkeznek, nem hagyja magára őket, gondoskodik róluk. Aztán visszatér, érdeklődik mi is történt a hosszú idő alatt, amíg nem volt bent és fél hétkor nekilát! Mert türelmesen kivárta azt az időpontot, amikor már TUD dolgozni! Nem olyan Hübele Balázs módra rögtön dolgozni. Hát hol élünk?! Amiben verhetetlenek, a szünetek igényeik szerinti meghosszabbítása. Utánozhatatlan! Nekem például nincs pofám hozzá.
-Ne már Gyuri! A Bristol Airport elfogadná új kifutónak! – nevetett KZS bristolszakértő.
Mert Ő szeret engem és így mutatja ki. Tudja egykezes változatban is. Amúgy rájöttem. A szünethosszabbítás az nem más, mint alternatív béremelés. Ha a munkáltató nem emel, akkor kevesebbet dolgoznak és akkor már ott is vannak, a bér több lesz.
A türelem a fociban is fontos. Most ugye EB idején pláne! Az angolok 65 éve vártak arra, hogy elég gyenge legyen egy német válogatott és az 1966-os vb döntő óta először, legyőzzék őket. És kedden megtörtént! Mit covid, mit Brexit, mit egekig érő államadósság! A nácik a helyükre kerültek, ahogy egy brit polgár mondta. Mert errefelé inkább náci, mint német. Nagy dolog ez! Valóban jól játszottak az angolok és valahogy a tüchtig és püntlich német gépezet lett semmilyen. Pedig a németeknek volt két kapufájuk és két üreskaputsemtalálokel lövésük, amivel nyerhettek volna, DE nem nyertek. Mert ahogy Ned Stark mondta, mielőtt elvesztette volna fejét:
-Ami a DE előtt van, az lószar!
A türelem amúgy a brit oktatás alapja is. Mindig azt hangsúlyozzák, amiben a gyerek jó.
-Olvasni még nem tud jól, ám a 14 évesek futóbajnokságát megnyerte, micsoda fantasztikus teljesítmény!
Az brit oktatás sajátosságára egy példa a Manchester melletti M56 autópálya egyik vasúti hídjáról. Ügyes srácok felfestették:
GAMME OVEER /helyesen GAME OVER/
Egy lelketlen EU tanár azt mondta volna: ez két nyelvtani hiba két szóban! Egy brit tanár ilyenkor azt mondja:
-Valóban apró hiba van a két szóban, DE milyen szépen festette fel!
Ez a lényeg!
Türelem kell nekem is, több dologban is, mert több dologra várok. Az egyik az EGY NYÁR című könyvem megjelenése! Hogy még nyáron olvashassátok, ha már nyári történet. Igaz utána is jó, emléknek vagy csak mert Agárdi Kristóf egy csuda pofa. Vagy Liam, az igazi angol srác utolérhetetlen. Vagy, mert a Lányok fantasztikusak a könyvben! És ugye Cornwall, az Cornwall: nincs még egy ilyen csodahely. Aztán mozgásban van három dolog is, egyik sem én vagyok, bár a gyorsaságuk alapján én is lehetnék. És most várni kell türelemmel. Na kérem EZ nem könnyű. Mint az köztudott.
Barbitól szoktam jó ötleteket kapni. Most is jött pár, meg a BB, a Barbi Bölcsesség:
-A legnagyobb türelem ahhoz kell, hogy türelmes egyél.
See you later!