Egy rövid részlettel kezdem az EGY NYÁR című most megjelent könyvemből. Itt Charles, Lady Padmore barátja beszélget Kristóffal, aki Chris Angliában és aki a könyv főszereplője. Lady Padmore pedig Cornwall első hölgye.
„- Egészen jó kinézete van, fiatal barátom.
– Uram hívjon nyugodtan Chris- nek.
– Nem lehet. Nem az a neve. Az eredetit nem tudom kimondani, tehát udvariatlan dolog lenne, ha Chrisnek vagy Christophernek hívnám.
– Részemről rendben van, uram.
– Az egy kicsit kevés, fiatal barátom, mert maga mégis csak külföldi. Amikor Lady Padmore Chris-nek szólítja, akkor bárki hívhatja már Chris- nek.
– Hogy mi?
– Ez hagyomány, fiatal barátom. Szép hagyomány, őseink öröksége. A királyság erre épül.
– Meg egy álomra, hogy még mindig Birodalom.
Charles kihúzta magát, most először arisztokratikusan gőgősnek látszott.
– Vannak dolgok, amik évszázadosak. Egy idegen, nem értheti meg. Nem is várjuk el tőle. Csak hogy tartsa be a szabályainkat, szokásainkat és tisztelje azokat. Egyetért, fiatal barátom?
– Tökéletesen, uram. Bocsásson meg.
– Spongyát rá.”
Talán ebből is látszik, mennyire fontos Angliában a hagyomány. Amire valóban egy Birodalom épült és mióta nincs Birodalom, annak álmára. Mert az van bőven, tény itt sokan valóságnak gondolják, lásd még Brexit címszó alatt.
-Gyuri az is hagyomány, hogy hetente zargatsz ezzel a blogoddal.
-Szép hagyomány.
-Az. Mint hogy mindig alázlak egy kicsit.
-Mit tegyünk, ekkorára nőttél.
-Egy csokor ciános mezei tehénlocsolta szirmos rettenet nem tud olyan kedves lenni, mint te – kapcsolta ki a mobilját KZS bristolszakértő.
Mert az már hat éves hagyomány, hogy mindig neki mondom el miről fog szólni a következő rész. Az is hagyomány, hogy erre Ő mindig azt mondja:
-Ne már! Játszál azzal, ami veled egyidős!
-Vakarjam a fülemet?
-Bármit, csak ne lássam!
Aztán persze morrant néhány dolgot. Ötletet ad és javasolja, Ő mint KZS bristolszakértő NE szerepeljen benne. Ami ugye nem lehetséges, mert Angliában a hagyományt BE KELL TARTANI, máskülönben összedől a Birodalom. Ami nincs. Mint az köztudott.
A hagyomány, annak tisztelete és betartása, az legalább annyira fontos Angliában, mint a királyi család. Vagy a krikett. A foci. A pub. Ami nélkül nincs Anglia. Mert az is hagyomány, hogy senki nem emlegeti úgy, hogy Nagy Britannia. Az csak hivatalosan van. Egyesült Királyság csak közleményekben, politikai manifesztumokban. Amúgy Anglia. Vagy Skócia. Az öngyilkosság egyik módja, ha egy skótot angolnak hívsz. Jobb, mint a kötél és olcsóbb. Hasonló a helyzet Írországban. Mert egy ott élő sosem fogja azt mondani: Én észak-ír vagyok. Mert olyan csak térképen van. Ők írek vagy ott élő angolok. Ez akkor derül ki, mikor sört rendelnek. Nagy vizeletválasztó vonal. Hagyományosan a wales-iek a senkik, mert ugye az vicc, hogy 2,5 millió ember egy külön ország és nép, mikor 800 éve Anglia. Azért a látszat megvan, a nyelvük, zászlajuk és a büszkeségük. Más úgysincs ott. Csak csodás tájak. A hagyomány szerint ez mind Anglia. Ahol vannak a hülye északiak, meg a köcsög déliek és a pofátlan londoniak.
A királyi család az a dolog Angliában, sőt az Egyesült Királyságban, ami összetartja ezt az egész katyvaszt. Mert ők a példaképek. Az igazi angolok! Na jó. Vannak nem angolok, akik azzal jönnek, ez is olyan, mint a Mini nevű autó, ami egy zsugorított rondára maszkírozott BMW, de angol. Mindig az is marad. És a királyi család is angol. Még ha Viktória királynő az elején jobban beszélt németül, mint angolul és a családban voltak olyan Lordok és Ladyk, akik nem is tudtak angolul. Persze, lehet mondani, hogy Windsor néven, egy titkár, Arthur Bigge javaslata alapján, csak 1917 óta fut a család, mert előtte Sachsen-Couburg-Gotha volt a nevük másik tíz névvel együtt. Ehhez képest a Windsor egyszerű és logikus, kétséges, hogy a titkár angol-e igazán? /Sok francia és flamand őse is van, csak úgy mondom/ Nem ez a lényeg, hanem a hagyomány. Hogy a királyi család az szent. A skótok, nagyon helyesen függetlenek akarnak lenni, DE a királynőhöz ragaszkodnak. Szegény Wallace forog a sírjában. A királyi családdal lehet viccelni, van is egy The Windsors nevű bábsorozat, olyan Muppet show jelleggel, nagy sikerrel megy. Lehet őket szidni vagy imádni. Viszont soha senki nem akarja, hogy ne legyen Brit Monarchia. Így megy ez.
Az egyik legfontosabb angol hagyomány:
-Amiről nem beszélünk, az nincs.
Ezt tessenek teljesen komolyan venni. Ezt az angolok olyan magas szinten űzik, hogy erre születni kell. Itt Britanniában. Talán volt köztetek olyan szerencsés, aki látta a Monty Python Az élet értelme című filmjét, ahol azon vitatkozik pár ember, hogy Atlantisz elsüllyedhet-e elméletben vagy sem. Közben elsüllyed. Ám nem beszéltek róla, tehát nem süllyedt. Az kérem az egész esszenciája. Mert a Nem beszélünk róla, tehát nincs! az erről szól. A királyi család okán, őfelsége Erzsébet királynő és családja nem ehet tengeri herkentyűket, mondjuk halat. Őfelsége kedvence viszont a szardíniás szendvics. Ami ugye minden halandónak hal. Lenne. Ám nem beszélnek arról, hogy a szardínia egy hal, tehát akkor nincs, nem az. Problem solved! Probléma megoldva!
Bármilyen probléma van, amit amúgy az angolok gyűlölnek, ha nem beszélnek róla, akkor nem létezik. Brexit, migráció, Boris Johnson frizurája és hogy öt vagy hat gyereke van. Esetleg hét. Ki számolja? Nehéz megszokni, de hagyomány, hát alkalmazkodni kell hozzá.
Szintén hagyomány, hogy mindenki betartja és alkalmazza a Not is your business! törvényt. Nem a te dolgod. Itt most nem a magyar F…közöd hozzá kiccsávó! tételre kell gondolni. Hanem arra, hogy ami nem a Te dolgod, munkád, ügyed, azzal ne foglalkozzál. Ne vágd le magad a hajad, mert arra rengeteg fodrász van. Ne bütyköld magad az autódat, mert a szerelő abból él. Ne főzzél állandóan otthon / ez most vicc volt, aki itt él az biztos nevet rajta/ menj étterembe. Ne fesd le magad az ajtót, hívjál festőt elintézi, abból él. Ne csináld magad, mert erre is vannak mások, akik segítenek a feszültséged le vagy kivezetésében.
-Bocsánat hölgyem ön prostituált?
-Az attól függ mennyit fizet.
A Not is your business! szemlélet működteti alapjában a brit kisvállalkozásokat. Tény, akár minimálbérből is elérhető, hogy ezt megtegye valaki. Azért így kicsit másképpen fest a dolog.
-Anglia. Eső. Borzalmas kaja. Ronda nők. Mary Poppins. Anglia.
Ez a kicsit szelídebbre vett mondat a Blöff című remek filmben hangzik el egy new york-i maffiózó szájából. Hagyomány, hogy itt mindig esik. Ami persze nem igaz, mert néha nem. Mary Poppins kedvelt mesehős, Harry Potter már lekőrözte, ám Boris Johnson meséihez képest a fasorban sincsenek.
Ronda nők. A nők Angliában mások kicsit, tény a hosszúkás, mondhatni nyeríteni való arcforma gyakoribb, egyenesen arányos a zabbal készült ételek mennyiségével. A fogazat nyulakhoz való hasonlósága talán a túlzott répa fogyasztáshoz vezethető vissza, minden tekintetben. A hihetetlen mennyiségű smink, ami éjszaka is fent marad, ha csak a férj nem szól.
-Bocsáss meg, ha zavarlak, ma péntek este tíz van és ilyenkor szoktunk házaséletet élni.
-Ó persze, el is felejtettem. Ne haragudj! Csináld csak, majd szólj mikor végeztél, addig olvasok.
-Akkor talán ha megfordulnál, mert a lámpa jobban világítja a könyvedet.
-Milyen figyelmes vagy, látszik, hogy szeretsz.
Bár ez sarkítottnak tűnik, ám errefelé valós. Egy felmérés szerint, amit Brit Tudósok készítettek /ez most nem vicc/ az angolok kedvenc póza, a kutyapóz, mert:
-Elvettem bakker! Még nézzem is közben?! WTF!
A rengeteg smink persze nem tesz jót az arcbőrnek, az ágyneműnek és a pasiknak sem, mert aztán azt külön kell lemosni, ami ismerve az átlag angolok tisztálkodási szokásait, pazarlás. Nem kicsi. Az is tény, hogy az angol nők, mint „bojlertestű britek” közelebb állnak a valósághoz, mint Twiggy vagy Kristin Scott Thomas esetleg Keira Kinightley ceruza alkata. Egy magyar srác mondta, hogy az angol nők mozgásigénye vetekszik egy guminőével, ami nincs rendesen felfújva és aki hajlamos a tengeri betegségre az csukott szemmel csinálja, mert rosszul lesz a hullámzástól. Azokat az angol oktató filmeket, amiket én véletlenül láttam, nem ez jellemezte. Ott valahogy minden rendben volt, bár néha azért nem értettem, hogy került oda, ami odakerült.
-Vagy fiatalabbnak kellene lenned vagy másik szemüveg kell- javasolta KZS bristolszakértő, aki sosem nézett ilyen oktatófilmeket, csak látta őket.
Az angol nők között is van szép. Meg kedves és aranyos. Csak a nagyszámok törvénye alapján több a színes, szélesvásznú, bármikorterheslehetsznemveszikészre típusú. Ettől még lehet szeretni őket. Is.
Hagyomány az ötórai tea. Egyáltalán a tea. Ami még az 1600-as években terjedt el, amikor éppen valamelyik távol-keleti birodalmat rabolták ki. Tény, az akkori időben a víz felforralása egy penicillin injekcióval ért fel. Aztán az 1800 as évek elején Lady Anna, bedfordi hercegnőnek lett elege abból, hogy enni csak reggel és este lehet, közte halj éhen vagy legyél rosszul, ki hogy szereti. Ezért délutánonként visszavonult a szalonjába és teázott. Aztán a tea mellé került némi sütemény és egyéb étel. Aztán hogy ne unatkozzon, társaság. És ez aztán ötórai teává nőtte ki magát. Mindezt abból, hogy éhes valaki. Mik vannak! A teázás azóta is szokás itt Angliában. Általában bögréből. Komoly irodalma van a helyes teakészítésnek. Ami biztos. Tejjel az igazi. Kevés tejjel, amíg moslék színű nem lesz. Aztán cukor. Néha a pohár harmadáig, ez elfogadott. Kitoloncolással jár viszont, ha valaki citromot kér! Ki van zárva!!
A tea azért is fontos, mert tea nélkül nem történhet semmi. Egy munkatárs felvételénél döntő szempont: hogyan áll a kezében a teásbögre, milyen színe van a teának, mennyi cukrot tesz bele. Egy átlag angol munka mindig teával kezdődik, folytatódik és végződik. A lényeg, a két teázás közti időt valamivel ki kell tölteni. a munka kétségtelenül nem a legjobb, de ha nincs más. Bárki, aki Angliában lát egy útfelbontást, építkezést, annak komolyságát abból vonhatja le, hány teázó jut egy dolgozóra. Ha ez a szám legalább négy per dolgozó, akkor az egy komoly cég. A szünet az angoloknak még mindig tea time. A tea jött, látott, gazdaggá tett sokakat és marad. Mint az köztudott.
Nem maradhat ki. Egyrészt mert imádom. Másrészt, mert Anglia nincs meg nélküle. Ez a chippy, ahogy errefelé hívják. A fish and chips. A hal és sült krumpli. Ami szent dolog. Annyira, hogy még a háború idején sem korlátozták az árusítást, mert akkor összeomlott volna a Birodalom. A fish and chips állítólag zsidó bevándorlók találmánya, akik az olcsó hal mellé egy másik olcsó terméket, krumpli találtak megfelelőnek. Eleinte a hal bundája liszt és víz volt. Aztán ez is változott. Most már sörbundában van, ez lehet bármilyen sör. Tesznek bele sütőport vagy szódabikarbónát, hogy ropogjon. Van zabliszttel készült változat is. Természetesen codból, a tőkehal egyik változatából készül. Drágábbik fajtája a haddock /ami foltos tőkehal, mint köztudott/ , amit már sokszor láttam kiírva, még sosem ettem, mindig éppen elfogyott. Szerintem nincs is ilyen. Egyszer Hugh Fearnley-Wittignshall, a River Cottage műsor atyja, nagy halászati szakértő, egy sokkal olcsóbb hallal helyettesítette a cod-ot. A vevők 90%-a nem ismerte fel a változást, 72%-uk finomabbnak tartotta. Az a hal olcsóbb lenne. Na de a hagyomány! Hugh pajtás olyan tömegű gyalázkodással találta szemben magát, amit csak Meghan Markle tud elképzelni. Az autójára TRAITOR! ÁRULÓ! feliratot festettek és bojkottálták az éttermeit és a műsorát. Még hogy a fish and chipshez hozzányúlni!! Amúgy ezt is lehet jól vagy rosszul elkészíteni, bármilyen egyszerű is. A bundában lévő olaj mennyisége meghatározó, mit hogyan spórolnak ki belőle, mekkora a hal, amit adnak. Ami biztosan közös az összes chippyben: NINCS MEGSÓZVA SE A HAL SE A SÜLT KRUMPLI! Ha bárki ilyet tesz, az külföldi. És gyalázat. És Britannia sosem lesz rabszolga!
Hagyomány, hogy ilyenkor mindig megemlítem, hogyan is áll az éppen aktuális könyvem. Jelen esetben az EGY NYÁR. Már kapható a Libri és más boltokban is. Az Auchan áruházakba remélem még a nyáron megérkezik. Vannak, akik már olvasták és megírtak a véleményüket. Mindenkit erre biztatok, akinek van egy kis ideje rá! Nekem fontos, hogyan szerepel a Gyerek. A Leányzó, mert az Egyes Számú olvasóm azt mondta:
-Ez a könyved nem Srác. Ez egy Lány. Egy igazi Mici. Tessék Lánynak hívni.
Úgy legyen. Elvileg szeptember elején lesz Könyvhét és talán még dedikálás is. Az biztos, hogy HA lesz, akkor ott leszek és pipálom a bakancslistámon: még egyszer ott lenni a Könyvhéten. Amint tudom megírom, hol tudtok összekoccanni velem.
Hagyomány, hogy Barbi Bölcsesség zárja a blogot. Íme:
-Bármekkora hülyeséget is csinálsz, ha azt mondod hagyomány, elfogadják!
See you later!