-Gyuri, ne személyeskedj!
-Most valódi libákról van szó.
-El tudom képzelni.
-Akik nem hagynak aludni!
-Pláne el tudom képzelni- mosolygott KZS bristolszakértő.
Nem vesz komolyan. Sosem. Talán, ha az amazon.co.uk címen megvehető lennék, akkor. De így esélyem sincs.
Az előző blogban már említettem, hogy a kakasok szoftverén egy pörkölt erejéig állítani kellene. A vidék fejlődik. Mit nekem kakas, meg hajnali 5.45-kor az autót 15 percig melegítő szomszéd! Libák jöttek. Kettő. És kérem, ők is hajnalban gágognak, harsognak. Mert nappal alszanak, meg esznek. Milyen program van ezekben, most komolyan? Bill Gates keze betette a lábát? Bitang hangosak. És hogy tökéletes legyen a dolog: a szemközti ház kerítésénél vergődnek állandóan. Én meg azon, hogy még aludnék! Csendes vidék! Nappal! Na de éjjel vagy hajnalban? Amikor a három házzal lejjebb lévő kevert állagú és egyéni hanggal rendelkező feltűnően kutyára emlékeztető suba szőnyeg közöl valami baromi fontosat, úgy hajnali kettőkor. Erre a többi kitudjaholdugtakössze fajtájú házvédelmi dolgozó válaszol! És akkor valamelyik még hozzá tesz valamit és kezdik elölről! Nem hallottak még a messenger-ről? Nem tudják mi az az e-mail csak ettek már olyat? Hát hol élünk?
Vannak itthon furcsaságok. Mondjuk nem tudom hány év után élőben láttam Forma 1-et. Nem semmi! Rájöttem: ezt sokkal jobb egy összefoglalóban megnézni és pörgetni közben. A Mosolyalbum fiú, Ricciardo győzött, ez jó, a két kakas / Mad Max és Sir Lajos/ kiütötte egymást, ez nem jó, az F1 meg nem az, mint volt. Ettől még Kimi a király!
Aztán néztem focit. Élőben. Nem szabad. Nekem tutira nem. Igaz, nem voltam olyan bátor, hogy a magyar bajnokság fennkölt meccsét nézzem, egy Kisvárda-Mezőkövesd derbi izgalma nem az én gyönge szívemnek való ezért aztán végre láttam az ÉN csapatomat, a Tottenham Hotspurs-öt játszani. Illetve azt láttam, hogy úgy 700 millió fontnyi játékos semmit sem tud kezdeni egy 160 millió fontnyi Csapattal, lásd Crystal Palace. Ki is kaptak 3:0-ra. Mikor utoljára Spurs meccset néztem, ott is kikaptak. Következtetés: nem szabad Spurs meccset néznem. We are the Loosers! Vesztesek vagyunk! ezt tudom, de hogy ennyire, azt most láttam. Van egy 150 millió angol fontot érő játékos, horribilis havi fizetéssel és négyszer azaz négyesszer ért labdához, ebből kétszer odagurította a bedobást végzőnek! Abroncsot! És Őt nem engedték más csapathoz, mert kell a Spursnek!! Nem Kane-e! Mert miért? Nincs, aki gurítsa a labdát? Komolyan?
Másik élmény: Barcelona-Bayern München. Élőben egy BL meccs, ráadásuk a Barca-val, ami ugye szívcsücsök, mióta Cruyff odaigazolt majd 40 éve. Három évvel ezelőtt ülhettem abban a székben, ahol Cruyff, Reykard, Pep Guardiola is ült. Az felejthetetlen pillanat volt. Jelenleg egy holland ül ott és a játék alapján, azt gondolom próbálja kitalálni, mit is kellene csinálni? Most a Barca nem a legjobb és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. A Prost! Noch ein bier! bőrgatyás alakulat, akiket Bayern néven jobban ismernek, magasan jobb volt a Barca-nál. Csapat volt! Elképzeléssel, ötlettel, erővel, gyorsasággal, ami nélkül a foci nem foci. Borzalmas volt látni, hogy ezekből az Én csapatomnak semmi sem jutott. Sehol sincs az a Barca játék, amitől nagyok lettek, amiért élvezet volt nézni őket. Sok új és fiatal játékos van, Messi után egy új Barca-t kell építeni, ez tény, attól még futni, helyezkedni, játszani KELL! Amúgy 3:0 lett a krigliszaggatóknak teljesen megérdemelten. Szóval nem fogok meccset nézni, ha az én csapatom játszik, jobb ez így mindenkinek. Mint az köztudott.
Sokat utaztam vonaton, mert gyorsabb és olcsóbb, mint az autó, főleg a budapesti forgalmat és parkolást elnézve. Azért is jó volt, mert hihetetlen figurákkal találkozik az ember. Mint az a fickó, aki a térerő hiányát hangerővel próbálta pótolni, így aztán mindenki megtudhatta, hogy csakis Ilonkához szabad vinni valami telekpapírt, mert Ő az, aki azt is megteszi, amit más nem. Még nem világos, hogy ezért miért kell valami telekpapír, ha csak nem Ilonka tevékenysége annyiba kerül, hogy jelzálog lesz a házon. Aztán jött néhány tanács, hogyan kell kibulizni pár adóköteles dolgot, hogy ne legyen adóköteles. Éppen egy ilyen közepén tartott, mikor Biatorbágynál leszállt. Ezért maradok hülye.
-Te nem maradsz, te az vagy.
-Igen. Annak születtem.
-Én azt hittem fiúnak. Nahát! – poénkodott jó messziről KZS bristolszakértő.
Persze az én káromra, mert mint mondta egyszer, az sokkal olcsóbb. És sokkal mulatságosabb. Így megy ez!
A másik tanulságos beszélgetést három úrigyerek formájú úrigyerek folytatta, akik az állomásra rendeltek valakiket az otthonukból.
-Húsz perc Jani bácsi, akkor legyen az állomáson, a füvet majd utána lenyírja!
Gondolom nem a nagyapjával beszélt. A másik srác csak valami üzenetet küldött, a harmadik meg egy időpontot. Igaz trendi srácok voltak, márkás cipő, ruha, óra, persze okos. Legalább valaki. Aztán a fociról beszélgettek. Hogy kicsit snassz volt „vipi” az EB után a stadionban. Később rájöttem, ez a VIP rész lehetett. Hogy igazából nyerhetett volna az angolok ellen a válogatott, csak most nem úgy akarták. Ez mondjuk érdekelt volna, hogy akkor hogyan is akarták. Amit az albán meccsről mondott a vezérgyerek, az nekem teljesen új volt:
-Azért kaptak ki, mert vannak a nem igazán magyarok, akik nem akarták, hogy nyerjen a válogatott.
Bang! Én kérem hallottam már pár magyarázatot, hogy a mindig is túlfizetett magyar focisták miért kapnak ki, ez teljesen új volt. Nem igazán magyarok? Azok vajon kik lehetnek? Milyen magyar az, aki nem akarja egy magyar csapat sikerét? És amúgy mi köze ahhoz, hogy kritikán alul játszott az egész csapat, amúgy Mészöly módra: Lóvé az volt és van és lesz, szív egy deka sem. Ami igazán szomorú volt, hogy a másik két úrifiú bólogatott, hogy bizony ez így van. Az alapozás megvan, jöhet a többi és lesz itt minden, mit szeretnének. Ők. Más meg úgy sincs, mert éppen füvet nyír. Nekik.
A következő megjegyzés az már harcra hívta a rekeszizmomat. Egy fickó maszkban ült a vonaton és egyfolytában dumált, amit a vele szembe ülő társa néha nem értett, ezért még egyszer elmondta, hangosabban. Ettől még nem lett jobb. A Miért viselsz maszkot? kérdésre azt mondta:
-Az iskolámban már négyen is köhögtek, elrendeltem, hogy hordjanak maszkot.
-Hányan járnak oda?
-Vagy négyszázan a tanárokkal együtt.
-És négyen köhögtek?
-Most, de lesz negyedik hullám és az mindennél rosszabb lesz. Én Kásler miniszter úrnak hiszek.
-Pont neki?
-Ő a Tízparancsolat szerint él – zárta le a beszélgetést a maszkos.
Egyből tudtam nagyon le vagyok maradva. Mert oké, hogy ilyen jó poént én nem tudok kitalálni, főleg nem a vonaton, de hogy Magyarország odáig jutott, hogy egy MINISZTERnek hisznek, az már a vég. Persze hinni bármiben lehet, ahogy Vogáék énekelték:
-És én hiszek a gömbcsuklós kalácsban!
Simán. Vagy hogy Boris Johnsonnak van fodrásza. Mondjuk olyan egészségügy miniszterben hinni, aki nem ismeri a fogászatot és pókhálóval bevont kenyérgalacsinnal gyógyítana betegeket, két Miatyánk között, az nekem kissé idegen.
Volt egy kalandom egy klojzinénivel. Ahogy még anno a múlt században a kalauz nénit hívtuk. A retúrjegynél mindig megkérdezik, mikor jössz vissza, mert azt ráírják és onnantól számított négy órán belül érvényes. Nos én valamelyik napon, pont elértem a 19.20 győri személyt. Nem volt csinos, de hasznos, elvitt Bicskéig. Mondja a klojzinéni, lejárt a jegyem. Hogy mi? Mert hogy 19.19 van ráírva utolsó indulásnak és a vonat 19.20 kor indult, tehát a bigyó szerint, amivel ellenőrzik a jegyet, már nem érvényes. Mondtam, hogy akkor rossz jegyet kaptam, mire közölte, olyat adnak, amit kérek. Mondtam ez sajna máshol sem működik és akkor tessen számolni, volt 30 kilométer sínem, meg egy hortyogó részeg mögöttem, mennyi lesz? Azt mondta semennyi, mert végül is vettem jegyet, további jó utat. Leesett az álam. Jegy nélkül. Megköszöntem a kedvességét, villantott egy 18-as mosolyt, ami úgy ötven felé egész jó arány az eredeti 32-höz képest. Mármint fog. Mint az köztudott. Végig hazafelé, a két kilométer alatt ezen gondolkodtam és újra meg kellett állapítanom, a hivatali emberek sokkal kedvesebbek lettek. Főleg miután anyósom megnézte a jegyet és kiderült azért nem stimmelt, mert az a múlt péntekre szólt, ma meg hétfő van. Huppsz! Kis keresgélés után megtaláltam az aznapra szóló jegyet.
-Jó tudni, hogy nem a MÁV a hülye, hanem te – sóhajtott Aliz a nejem, megnyugodva, nem változtam itthon sem.
Amúgy jó volt látni, hogy Budapest újra Budapest volt, pezsgett az élet, sok pláza tele volt, vendéglők és presszók is. A pesti nők még mindig hűanemjóját! NŐK, hogy bár az öltözködésük kissé eklektikus, de legalább színes és a közlekedési dugók már nem napszakokra szólnak, hanem egész napra. Micsoda fejlődés! Az is tény, az autók számának növekedése és a közlekedési kultúra terjedése fordítottan arányos. Ezt tapasztaltam. Szerintem az egyik ok, hogy rossz oldalon vezetnek. Meg az, hogy sokszor nem vezetnek, mennek.
Nem hiszem, hogy az én életemben a Városliget beton monstrumokkal való elcsúfítása befejeződik vagy hogy valaha megfelelő számú stadion lesz, ami üresen tátong, de tény, a város még mindig a legszebb a világon. Oké, eljutottam odáig, hogy nem igazán szeretnék Pesten élni, a vidék jobban bejön /kivéve a szárnyasok hajnali dumáját!/, pedig azt hittem, ilyen nem lesz. Nagyon jó volt sétálni a városban. Találkozni sok-sok ismerőssel, egykori és mostani barátokkal, barátnőkkel. Látni, hogy minden vihar ellenére megvannak, jól vannak, élik az életüket és bár mindenkinek van valami kisebb baja, teszik a dolgukat és vigyáznak a családjukra. Még mindig nehezen értik meg, hogyan lehetett egy ekkora kalandba belevágni, mint amibe belevágtunk hat évvel ezelőtt. Nem baj! A lényeg, mi se tudjuk, de megcsináltuk.
Jártam nagyon szép könyvesboltokban és ott már mindenhol rendesen vannak kitéve a könyveim, jó volt újra pontonokat rendezni. Egy kivétel, a Mamutban lévő Libri volt, ahol Szénási Kriszta könyveivel együtt egy nagyon szép sarok helyet kaptunk, az EGY NYÁR ráadásul arccal felfelé volt! Mindig klassz érzés! Sok erőt és ötletet gyűjtöttem ez alatt a két hét alatt, már világosan látok dolgokat, merre kell tovább haladnom akkor is, ha nem az a trend és magad vagy a marketingben, ami sajnos fontosabb egy jó könyvnél. Menni kell előre, írni és az Olvasókkal tartani a kapcsolatot, mindig adni nekik és kérdezni őket mi a véleményük, mire kíváncsiak. Mert Ők a legfontosabbak, hiszen szeretik, amit írok. Nem fognak csalódni bennem!
Barbinak röviden meséltem a dedikálásról. Kicsit meglepődött, hogy valaki is eljött, de láttam egy pici mosolyt a szája szélén /Aliz szerint csak tejhab volt/ tehát nem gondolta komolyan. Ugye? Mondtam, hogy az utolsó előtti nagy vágyam is teljesült, erre megajándékozott a Barbi Bölcsességek újabb darabjával:
-Amikor a vágy és valóság találkozik, azt hívják boldogságnak.
See you later!