A cím nem saját. Egy zsenitől kölcsönöztem. Akikből egy évszázadban egy szokott születni és mindig aktuális, akár 100 évvel később is. Szerintem már tudjátok úgy is ki mondta ezt? Bizony. Hofi. Amikor ezzel a három rövid mondattal válaszolt arra, mi is a szocializmus. Felmutatta a hüvelykujját és azt mondta:-Látja? Aztán a tenyerébe hajtotta: – Nem látja? és széttárt kézzel mondta: -Na látja!
Mert ott van az, csak rajtad múlik látod-e vagy sem. A mai digitális világban, amikor már a múlt sem az, aminek eddig tudtuk, mert mindent szebbé lehet hazudni, a látás képessége egy igen fontos dolog. Nézni mindenki tud. Na de látni!
-Szóval téged nézni érdemes?
-Ha nem látod ugye…
-Igazad van, azt sem – sóhajtott mallorcai barnaságával KZS bristolszakértő és magamra hagyott.
Látni vagy nem látni, de meglátni dolgokat, az bizony nem könnyű dolog. Mörk Leonóra remek könyvében a Törött tulipánok-ban azt írja:
-Azok az igazán vakok, akik nem akarnak látni!
Tessenek megjegyezni, ez egy bitang nagy igazság. Jó kérdés, hogy miért nem akar valaki látni?
-Téged? Ez nem kérdés – mondta komoly arccal KZS bristolszakértő.
Oké, megértem, én naponta látom magam, mit mondjak, a BBC-ben jobb a műsor.
-Mit nézel?
-Egy krimit.
-És ki a gyilkos?
-Én, ha nem maradsz csendben.
Az, hogy az emberek nem akarnak látni bizonyos dolgokat, problémákat, itt Britanniában természetes dolog, mondhatni alapvető. Már sokadszor mondtam azt az alaptételt, hogy „Amiről nem beszélünk, az nincs”. Amit nem akarunk látni, pedig ott van, az nem érdekes. Jelenleg Britannia egy új álmot talált magának. A még mindig Birodalom vagyunk és britek, tehát nekünk minden jár Álom után jött egy újabb: minden rendben van, a Brexit a fényes jövő, Boris Johnsonnal újabb aranykor jön el, előbb, mint egy fodrász. Komolyan hisznek ebben! Aztán jön a Média és teszi, amit nem kéne: ijesztget. Féljetek mindennap, mert az igazi pénz abban van! Senki se feledje múlhatatlan érdemeiket a benzin mizériában. Bizony, bizony, ha ők nincsenek, akkor sorok sincsenek a kutaknál. Piszok büszkék lehetnek magukra. Jó, tudom, az EU a hibás, meg a kelet-európai sofőrök és a váratlanul megjelenő vikingek. Bármi, csak ők nem. A benzin mizéria már a múlté, most minden újság címoldalán az van: Veszélyben a karácsony! Mármint nem lesz elegendő, tök felesleges ajándék, pulyka, lazac és pig in blanket, vagyis baconba csomagolt sertés kolbász vagy virsli. Ez utóbbi megrázó hatással van a britekre. Hiszen az angol dolog! Mi az, hogy nincs?! Hogy nem lesz?!
-Az pont annyira angol dolog, mint a kedvenc ételük: a curry. Esetleg a másik: a spagbol /spagetti bolognese/- jegyezte meg Barbi.
Mert valóban. A bacon Dániából érkezik. A kolbász hozzá, kis mértékben Angliából, nagy mértékben Németországból és Franciaországból. A pulykával ugyanez a helyzet. Van angol pulyka, de az bizony olyan kevés lenne, mint Boris hajához egy fűnyíró. Ezért a legtöbb pulyka már előkészítve, Németországból érkezik. Mi is találkozunk évente eredeti német madárral, rá van írva Hungerit Orosháza. Echte keletnémet város.
Ezt persze egy átlag angolnak hiába mondod, egy „bloody EU”-val elintézi. Egyrészt nem érdekli, honnan van, csak legyen. Másrészt az angol oktatásnak köszönhetően azt sem tudja, hol van Magyarország /azért be tudják lőni úgy Románia és Szíria közé /. Mert a hiány még nem igaz, csak a médiának kellene már valami nagyon, hogy ijesztgesse az embereket, viszont az oka az esetleges hiánynak, már megvan: EU.
Ezek után pár hajós társaság úgy döntött: Britanniába levegőt sem szállít, mert miért Ő finanszírozza a britek Brexit nevű agymenését?! Emiatt aztán van bizonyos áruhiány és ennek a média rettenetesen örül. Mert végre a nembeszélünkróla után újra megjelenhetnek a búsképű hírolvasók olyan arccal, mint aki bár nagyon akarta, de nem tudta visszafogni és most folyik le a lábán. Az olyan riporterek, akik kétségbeesett mondatokkal mutatnak egy wales-i tengerparti utcát, hogy itt 50 év múlva mindent elönt a víz, már most jajgasson mindenki és borzadjon el és vegyen hajórészvényeket, meg lapátot, jól fog az jönni. Aztán jöhet a lóarcú tudósító hölgy, aki azt ecseteli, mekkora munkanélküliség van Londonban és mellette, mögötte csupa STAFF WANTED vagyis Munkatársat keresünk felirat van. Ettől ő még kétségbeesve vízionál a brit munkaerőpiacról, amiről azt hiszi, a karfiolt ott lehet megvenni. Látják, hogy nem igaz? Nem látják, hogy nem igaz? Na látják ez nem érdekli az angolokat. Se.
Ezért aztán Boris Johnson és a leendő volt felesége leruccant Marbellába, kicsit lazítani. Persze lett volna dolog bőven Britanniában, de ez fontosabb volt. Nekik. Megjelent egy kép, amin Boris éppen úgy csinál, mintha festene és közben olyan arcot vág, mint akinek a lábán egy vezető nélküli kamion parkol. Az előzmény: Boris Johnson megírta az eddigi legjobb Churchill könyvet The Churchill factor címmel. Olvastam, szuper. Ő teljesen olyan akar lenni, mint amilyen Churchill volt, aki megmentette Britanniát, egyetlen beszéddel elindította a hidegháborút és festett is. A különbség: Churchill mindenben jobb volt. Tény nem volt annyi gyereke, mert ehhez is több esze volt, ismerte a gumi előnyeit és használatát nemcsak autón.
-Van különbség téli és nyári gumi között?
-Ha nővel vagy, nincs.
Itt Britanniában már dúl a karácsony. Látja? Nem látja? Na látja! Szinte mindent kapni hozzá, akár holnap meg lehetne tartani az egészet. Tény: a pulyka, a lazac és a pig in blanket az drágább, mint tavaly és még drágább, mint tavaly előtt. Szeptemberre viszont szokás szerint már az összes étteremben lefoglalták a december 25-i kajára a helyeket. Mert itt AZ a karácsony. Egy nap, amikor megesszük a világot. A többi az csak szabadnap. Viszont elmondhatják, ők ilyen takarékosak, csak egy nap van a hacacáré. Ezt látják kintről.
Na de! Aki itt él az tudja, ez akkora kamu, hogy lelóg a szigetről! Mert vegyük a karácsonyfát, amit ugye a Bonfire Night vagyis november 5 után kezdenek díszíteni. És még december 25-én reggel illik valamit feltenni rá, esetleg a tűzjelzőt vagy egy intimebb ruhadarabot, amit nem ismernek még a gyerekek, például zsebkendőt. Aztán a zabálás már december 24-én, Christmas Eve, elkezdődik. 25-én a pulyka és apuka kezének felszeletelésével folytatódik, majd 26-án az elképzelhetetlen maradék elpusztításával halad a 27-én telihordjukahűtőtmertéhenhalunk akcióval zárul. Egy ilyen 25-ei ebéd az akár két-három órán keresztül is tarthat, közben csúszik a sör, a bor és a cider, meg a sógor az asztal alá. A főmenű ilyenkor pulyka egyben, marhasült egyben vagy sertéssült egyben úgy egy tonnányi pacallá főzött zöldséggel, krumplipürével és kancsó számra locsolt gravy szósszal.Ezután édesség jön, mint a karácsonyi puding. Ami úgy az igazi, ha egy 50 méteres hátúszást le tud nyomni a rumban vagy a konyakban. Levegő vétel nélkül. Lángolva, nem keverve. Aztán jönnek tűzoltók.
Amúgy a karácsonyi puding: mindenféle édes gyümölcs aprítva vagy turmixolva, jelentős mennyiségű dióval, mogyoróval, egyebekkel, zsemlemorzsával vagy zabdarával, egy kis mézzel, cukorral. Baromi édes. Ezért aztán az angolok tesznek rá még lekvárt vagy tejszínhabot, clotted cream-et. Adunk a hurkáknak utánpótlást. Amikor tálalják, akkor jön az alkohol és az égetés. Nem olyan rossz, meg kell szokni.
-Tudod ez is olyan, mint a kondom. Ha használod, élvezheted. Ha nem, akkor csak nézheted- vonta meg a vállát KZS bristolszakértő, mert neki mostanában ilyen profán hasonlatai vannak.
Egyébként Ő nem szokott karácsonyi pudingot enni, pedig angol állampolgár, igaz azt szokta mondani:
-Állampolgár vagyok, nem hülye!
Nagy igazság. Az angolok egyébként az evésen kívül az ajándékvásárlásban sem ismernek határokat. Teljesen felesleges és soha többé nem használt ajándékok tömegét veszik. Mindent külön becsomagolva! Hogy hány erdő hever ilyenkor a brit karácsonyfák alatt, azt megsaccolni sem lehet. Pedig az angolok nagy környezetvédők és imádják David Attenborough-t, mert Ő az ő élő lelkiismeretük, aki helyettük is megvédi a Földet. Sokan úgy tudják le a környezetvédelmet, hogy Greenpeace-nek karácsonyra egy vaskosabb összeget nyomnak, amiből aztán futja a szervezetnek 20 literes fogyasztású dízel autókon tüntetésre vonulni. Mert úgy az igazi. Az angoloknál akkor ér véget a környezetvédelem, amikor a kényelmüket veszélyezteti, mert azt már nem! Hát hol élünk?!
Ezért aztán az ajándék hegyek becsomagolása, külön-külön, teljesen elfogadott és normális. Mint az ajándékok megvétele már szeptemberben vagy kicsit később. A vásárlási őrület a Black Friday nevű marketing átverésen ér a csúcsára. Majd egy kisebb hullám jön a karácsonyt követő Boxing Day-en, amikor is újra rogyásig vásárolják magukat. Így megy ez!
-Gyuri tedd a szívedre a kezed. Másik oldal! – sóhajtotta KZS bristolszakértő.
-Igen?
-A ti karácsonyi ajándékotok már június óta megvan, igaz?
-Ez igy teljesen nem igaz, mert az enyém augusztus végén jött meg.
-Egyszer, ha normális lennél…
-Olyan drága ajándékra nem költünk!
Tény: itt Britanniában valóban az a szokásunk, hogy új május környékén már megvan a karácsonyi ajándékunk és tudjuk, mit veszünk másoknak. Emellé már csak apróságokat szoktunk adni egymásnak. Én egyszer kaptam karácsonyra egy gyorshajtásos büntetést, 3 bűntetőpont és 100 font volt, ebből is látszik az én nejem milyen ügyes, ezt is el tudta intézni. Én egyszer azzal leptem meg, hogy normálisan viselkedtem. Semmi humor vagy poén. Esetleg utánoztam valamit vagy valakit. Csak én magam. /Ez egyébként 15 éves kapcsolatunk alatt egyszer esett meg, 2008. január 12-én az esküvőnkön. Ne tudjátok meg mekkora meló volt!/ Aliz majd négy óráig bírta, majd azt mondta, ha folytatom, elköltözik. Már megérte, gondoltam. Ám én is tudom, Ő is tudja, egymás nélkül már nem menne. Összetartozunk, mint a termék meg az áfa.
-Tudja hogy van ez az asszonnyal ennyi év után. Ha nincs itt, hiányzik, ha itt van idegesít.
A kreatívulásom megkezdődött, már kaptam házi feladatot. Azt mondta a Főnökasszony, engedjük szabadon a fantáziánkat. Elengedtem. Ha lehet, majd megosztom veletek a kis írásaimat. Lesznek további feladatok, arról is beszámolok, bízhattok bennem. A fantáziám az pedig teljesen szabadon fog szárnyalni mindenfelé, laptop legyen a memóriáján, ami követni tudja!
Mivel sok írásom felszabadult, sokat olvashattok tőlem még ebben az évben. Aliz ötletére most próbálunk borítókat fabrikálni hozzájuk. Nem lesz egy Müller Zseni Peti szint, de próbálkozunk, mint szűz fiú a lábak között. Ha nem vigyázunk, még sikerül. Mint az, köztudott. Tessenek majd megszámolni, elvileg HÁROM novella fog érkezni, ebből az egyik hosszabb a szokásosnál, egy fejezetnyi. Időnként, ha nem figyelek oda, elárulom a címeket is. Képes vagyok rá.
Még ma tudtok játszani a SZERELEM ÉS… című könyvemért a szerzői oldalamon. És egy nyertes egy igazi angolságokkal teli csomagot is kap tőlem. Azért előre szólok, hogy mivel az EU kilépett az Egyesült Királyságból, ezért egy levél vagy csomag akár egy hónapig is utazhat. Hol van már 1826 mikor gróf Széchenyi István 10 azaz tíz nap alatt kapott meg egy londoni levelet. Na ja! Lovakkal könnyű.
A SZERELEM ÉS… könyvem novelláit nagyon szerettem írni. Egy általam nagyon tisztelt írónő azt mondta az 1869 című írásomról:
-Én nem tudom, hogy hogyan beszéltek akkor az emberek, de amikor olvastam, elhittem, hogy úgy ahogy leírtad.
Ennél nagyobb dicséret nem kell. Sokan szerették Tapper mérnök figuráját az 1962-es részből. És persze Betty-t, akivel szombatonként randizok manapság a GURUL A PIRULA című készülő könyv kapcsán. Nem véletlen, ám a SZERELEM ÉS… legnagyobb kedvence Megyeri Norbi volt az 1978-as fejezettel. A Nagy Szerelem Rakovszki Katával. Meglehet, igazatok van, ebből egy könyvet kellett volna írni. Ki tudja? Aki még nem olvasta ajánlom figyelmébe. Különböző korok, különböző nyelvezet. A Szerelem ott van mindegyikben.
Barbi a hétvégén Oxfordban fut egy jót, mostanában egyre csak javítja a csúcsait, ahogy ő mondja:
-Mindig a maximumot kell nyújtani. Persze vannak kivételek – és csak nézett rám.
A heti Barbi Bölcsesség a blog címéhez kapcsolódik. Látja? Nem látja? Na látja.
-Olyan ez, mint az angol kenyér. Amíg nem eszel belőle, addig kenyér.
See you later!