15.BRISTOLT LÁTNI ÉS KIRÁNDULNI

„Mindig lesznek olyan helyek, ahol még nem jártál, de menni szeretnél. A világ nem megismerhető, de láss belőle minél többet, mert azt az élményt már soha, senki nem veheti el Tőled!” Ismeretlen Utazó.
Ezt a mondást nem tudom kitől hallottam, de mivel nagy igazsága vagyon, megosztom Veletek. Kirándulni, mászkálni nem mindig szerettem, ahogy idősödtem, úgy jutottam el én is arra a fokra, hogy ezeket az élményeket senki nem veheti el tőlem. Kirándulni itt is lehet, KZS Bristol szakértő szerint, egy órányi utazáson belül vagy két évre való látni, enni és inni való található. Igaza van. A közelben van 20 mérföld /32 km/ Wells, amit majdnem úgy ejtenek mint Wales-t, de mégsem, bár elsőre az itteni kiejtés alapján nem tudod megkülönböztetni, én elsőre Weisznek értettem. Van egy fantasztikus katedrálisa, Püspöki Palotája és maga a városka is olyan, mint Jane Austin korában. Onnan 9 mérföld Cheddar, igen, a Sajt Város, ahol rengeteg látnivaló van és persze sajtok garmadája. Mindenféle. Kis boltok vannak, ahol előtted készítenek cukorkát, sajtot, pástétomot. Hihetetlen mennyiségű és fajtájú cider is van, olyan is, amit csak ott árulnak. Fantasztikus.
Azért jó, ha az embernek egy szabadnapja van, mert akkor nem kell gondolkodnia , mikor is menjen kirándulni? Mindegy milyen az idő, elindul. Így történt ez szombaton is, mikor is Abigail, a helyi tájfun még tombolt, bár szelídebben, de a Piss of Abigail , ahogy az itteniek hívták azt az irdatlan méretű vízözönt, ami ránk zúdult, még hullott bőven. És ha már really English weather akkor fújjon a szél is. Ezeken a remek kondíciókon felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy a szombat a legjobb nap egy kis tengerparti sétához Weston-Super-Mare-ban, ahol 2 mérföldnyi HOMOKOS tengerpart van! Szóval a szombat a legjobb! Árkus József az egykori Ludas Matyi szatírikus heti lap főszerkesztője mondta: A Ludas Matyi a legjobb, mert nincs másik. Tehát kirándulás. Eldöntendő: autó vagy busz. A menetidő nagyjából hasonló. Benzin olcsóbb, parkolás drága. Mivel minden nap 18 mérföldet „száguldozok” max 40 mph/óra /úgy 65 km/h/ sebességgel olyan angol utakon, ahol néha hiányolom némi sikosító szer használatát Bogi, a VW Passat oldalán, olyan szűk helyen megyek, igaz a Waitrose kamionja simán nyomta a 60 mph/h sebességet, de én főleg este, olyan kanyarokban, aminek a végén egy szerény 11%-os emelkedő van lefelé zubogó vízzel, én nem megyek többel. Van egy emelkedő Bishop Sutton előtt, ami annyira szűk, hogy Bogi behajtja a visszapillantó tükröt magától. És ez egy A típusú út, az A37 Wellsbe, ami mondjuk A3880 az keskenyebb és vannak a sövény utak, amin mész és a csigát nem tudod az út szélén beelőzni, olyan keskeny. Persze a legtöbb helyen kőkerítés vagy sövény van és minden ki-be hajtó előtt SLOW felirat, mert sosem lehet tudni, mikor támad vásárolni kedve a helybeli naccsasszonynak, beülve a Land Roverbe és menni 500 métert/!/ a helyi boltig. Beláthatatlan. Ahogy kijön és az is, ha nem számítasz rá. Biztosan csak nekem ennyire szörnyű, mert a helyiek közben telefonálnak, esznek, isznak. Egyszer talán majd én is. Az útjelző táblák javarésze vagy a háborúból maradt vissza, amikor is leszerelték, elforgatták őket, hogy az esetleg partraszálló németek eltévedjenek, vagy tőlünk importálták a 60-as évekből. Olyan dolgokra, hogy mondjuk BRISTOL felirat, senki se számítson. Westonba is úgy érkeztünk, hogy semmi nem jelezte, csak a helyi busz láttán gondoltuk, hogy itt vagyunk. Mikor Wellsből jön valaki a Withchurch Village táblával találkozik, ami Bristol széle és hopp egyszer csak a városban van. A faluk, városok nevét vagy jelzik vagy nem, de van amikor csak a helyi boltról tudod hol vagy. Az egyik falu, amin átmegyek valami …ord, de a növényektől nem látszik belőle semmi. Ha bárki azt hiszi, hogy ezek az utak mondjuk bajor minőségűek, azt ki kell ábrándítsam. Otthon az 1-es vagy 2-es út klasszisokkal jobb állapotban van. A víz persze megmarad a szélén közepén és akkorákat fog az autón, hogy majd kiesel a szélvédőn. Pedig van Road tax, út adó, amit minden autó után kötelező fizetni, Bogi után pl. 240 font/ év olyan 102.000 Ft., de ez ezeken az utakon nem látszik.
No ezért döntöttünk a busz mellett, vettünk napi jegyet 6,50 font/fő és bármelyik busszal mehetünk egész nap. Mi az X1-et választottuk, mert az megy Westonba. Westonról egyébként amolyan Miami Beachként beszéltek, a tengerpart miatt és hogy nyáron a dugó Bristolig tart, annyian mennek fürdeni, az akkor már melegnek számító 16-18 fokos vízbe. A busz tele volt idős angol házaspárokkal és hölgyekkel. Nos róluk tudni kell, hogy imádnak beszélgetni. Bárhol. Bármiről. Bármeddig. És kb. úgy, mint régen falun, mikor Mariska néni a két házzal arrébb kapálgató Terus néninek átkiabált: – Teruskám nincs két tojása? – Csak az uramé Mariskám, de azzal nem mész semmire! Képtelenek halkan beszélni, zengett Tőlük a busz. Volt egy bácsi, aki az egy órás út alatt két szót ismételgetett: Yeah és Hm. De azt ablakrezegtetően. Westonban alig húsz perc alatt lebotorkált mindenki és mi is elindultunk a tengerpartra. Eső, szél és hideg! Mi kell még? Mondjuk az a felismerés, hogy a busz végállomása ott van ahová mentünk. És hogy kiírhatták volna: A TENGER APÁLY MIATT MEDREN KÍVÜL VAN! Viszont sétáltunk a homokon, hülyéskedtünk, próbáltunk nem bőrig ázni. Aliz névnapját egy tengerpart vendéglőben ünnepeltük fish&chips-szel, ciderrel és a világ legjobb almás szeletével vanília fagyival. Kérem szépen sok mindent tudnék szemrehányóan megemlíteni a britekről, de ez az almás álom mindenért kárpótolt. Aztán egy kis körbenézés a városban, ahol is az emberek javarésze vásárolt. A napfény és a mozgáshiány miatt nagyon sok a bottal, mankóval vagy shopmobillal járó ember, de mindenhol gondolnak rájuk és segítik Őket, hogy minél többet vásároljanak. Rámpa, lift, emelőszerkezet, néha külön kassza, bármi, ami a vásárlást segíti.
Szerencsére az itteni magyarok szeretnek kirándulni és javarészük nem olyan, hogy szabadnapján otthon ül és nem csinál semmit, ezért aztán jobbnál jobb kiránduló helyeket tesznek fel a netre, amiket tavasszal majd megnézünk. Ha öt évig csak Britanniában kirándulunk, akkor sem fogyunk ki a látnivalóból.
Már csak az a kérdés, ha valami csoda folytán KÉT szabadnapom lesz, melyiken menjünk majd? What does it matter!
See you later!