Cipő ki volt rakva? Kapukód megadva a Mikulásnak? Ahogy egyik kollégám kisfia mondta:
-Írd ki apa a wi-fi jelszót, hogy tudjon kapcsolódni a hálózatra a Mikulás!
Modern világ. Régen ilyenkor cipőt pucolt az ember gyereke. Most wi-fi jelszót tesz ki, mert mi van, ha virtuális Mikulás jön? Az ajándék is úgy jön, neten, tömörítve mindenféle fájlok által határolva. Egy Mikulás csomag, ami itt Britanniában nincs, csak csoki, meg új almás telefon vagy új tablet, úgy hat év felett, szóval egy Mikulás csomag nem okoz már örömet, vajon mi lehet benne? A Mikulás, ami egy szép dolog volt, igazi gyerek ünnep, manapság ugyanúgy marketing eseménnyé vált, mint a többi „ünnep”. Sajnos. Néha látom a Mikulást, ahogy a Jerry Maguire filmből megismert Cuba Gooding jr. módra táncol és kiabálja: Virítsd a lóvét!
-Most jön a Télapó súlya? Vagy a rénszarvasoké? Vagy annak, amit itt hagytak? – kérdezte KZS bristolszakértő egy vastag pulóverben ülve, mert bizony hideg lett errefelé.
-Az is jön, ez csak olyan…
-Környezetszennyezés.
-Ne már!!
-Felesleges szavakkal szennyezed a környezetet. És! Ettől nem leszel soványabb- intett felém egy I LOVE LONDON feliratú frissen beszerzett bögrével.
Én nem gondolom, hogy… Mindegy.
A súlyokról lesz szó. Nemcsak arról, amit reggelente emelgetek és a végére tutira dupla olyan nehéz lesz. Nem csak arról, amit a munkahelyemen cipelek naponta. Nemcsak az én súlyomról, ami az idők során sok változáson ment át. Nemcsak arról, ami a vállamat nyomja. Mindig. Sosem a csípőmet vagy az ujjamat. Anatómia, na! Nemcsak a bojlertestű britek súlyáról, amiről már EU által fizetett tanulmány is született, hogy emiatt gyorsabban süllyednek a brit szigetek. A világ súlya is benne lesz. Meg minden, ami tegnap eszembe jutott.
A munkahelyemen emelgetett kilókra nem érdemes sok szót pazarolni. Ez a meló, ezt kell csinálni. Lehetőleg magyarosan, okosban, nem duplán-triplán emelgetni azt, amit egyből a helyére lehet tenni. Mert Hofi óta, mi magyarok tudjuk:
-A labda nem lehet hülye, mert abban legalább levegő van!
Mivel egy magyar gondolkodik is, hát sokkal hatékonyabban végzi a munkáját, mint egy bennszülött vagy majdnem itt született, lassan ők vannak többen. Tény, munkahelyi tapasztalatom alapján a hatékonyság errefelé ismeretlen fogalom. Úgy vannak vele, ha a náciknak / németeknek / van, akkor egy angolnak nem kell. Esetleg ha nagyon kell, akkor megveszik. Vagy a hatékonyságot vagy azt, aki tudja mi az. Ez eddig működött, most kicsit akadozik. Így megy ez!
-A Te súlyod a fő téma, Gyuri! Csak úgy mondom!
KZS bristolszakértő kedvessége mindig jól jön. Néha eltévedhetne.
Az én súlyommal talán csak születésemkor nem volt probléma, 3 kiló 60 deka, bár anyám erről mást mondana a majd 18 órás vajúdása után. Egy fénykép valahol igazolja, hogy már akkor is rendelkeztem életem három nagy problémájával. Igen azzal is, de most a kilók. Tehát a hajammal, ami akkor szögegyenes, nagy és fekete volt. Ez úgy tíz éves korom után erőteljesen hullámosodni kezdett és olyan is maradt, amíg úgy nem döntött úgy harmincéves koromra, hogy a mélybe veti magát. Meg se állt a padlóig! Aztán már csak nyomokban maradt, ahogy Egyes Számú Olvasóm, az anyósom Zsuzsa mondta, ligetes lett. Emlékét megőrzöm. A Másik nagy probléma a szájam volt, ami aztán elérte a pofa szintet és azon is maradt. Általában akkor nyitottam ki, amikor nem kellett volna és akkor is, amikor kellett, csak ugye az arányok nem stimmeltek. Most sem. Nos, azon a valahol meglévő képen ott van a megoldás, mikor is délutáni uzsonnámat fogyasztom éppen: az öklöm a számban van.
-Ugye, hogy tudod a megoldást! – vidámult fel KZS bristolszakértő – ha ezt mindig megtetted volna, meglehet nincs öklöd, de soványabb vagy és tuti nem uborkát szedsz öt fokban Bishop Sutton birkákkal keretezett farmján, „értelme” angol dolgozókkal.
Nagy igazság. A harmadik probléma azon a képen: a hasam. Mert már akkor is volt. És ez aztán elkísért egész életemben. Most ugye a Nagy Pszichológus Hölgyek köteteket írnának össze, hogy örököltem /igen apám kövér volt ám senki más a családban/ és azért, valami stressz ért gyerekkoromban azért /igen megszülettem/, valamit el akartam fojtani, azért /igen, mindig éhes voltam és lusta/, tudatalatt más képem volt önmagamról /igen, mert ember vagyok/, a valósággal való szembesülésemet evéssel kompenzáltam / én mindent evéssel kompenzáltam, bár azt hiszem akkor ezt zabálásnak hívták /. A legjobb megállapítást egy egyetemi előadás után kaptam a Tanár úrtól, Popper Pétertől, amikor megkérdeztem, milyen okai lehetnek annak, hogy nincs barátnőm? Végignézett és azt mondta:
-Maga írta azt a tocsogós dolgozatot? /Ez egy más történet, egyszer elmesélem/. Aha. Maga egyszerűen lusta. Ezért aztán kövér. És ezzel mindenre van mentsége- bólintott és tovább ment.
A lustaság és a kilók, súlyok azok mindig testvérek. Most jöhetne ide egy igazi lippaiszabóság:
-Amiért nem teszel semmit, az nem fog megvalósulni.
Ám valóban, sokáig a kilóim ellen egy valamit tettem. Többet ettem és nem mozogtam. Olvasás közben mindig majszoltam valami. Diót kockacukorral, egy kis tejfölös túrót porcukorral, esetleg tepsiskrumplit szalonnával, néha a kedvencet: hurkazsíros kenyeret. Mindenki csinál ilyet. Így aztán én magam okoztam azt, hogy rengeteg megalázás ért a kövérségem miatt. Főleg a már nektek is említett ruházkodás miatt. Pedig az egyik eladó egyértelműen közölte:
-Vagy kövér vagy magas valaki. Mi az, hogy egyszerre a kettő?!
Ezt a múlt század hetvenes éveiben. Komolyan gondolta! Hát hol éltünk?! A lényeg, magas kövér gyerek vagy fiatal, az nagyon rossz kombináció. Amikor meghalt az apám tizenhétéves koromban, akkor nagyon lefogytam, ahogy egy kedves tanárnő megjegyezte:
-Sokkal jobban nézel ki, maradj ilyen!
Nem maradtam. Mikor katona voltam 138 kilóval vonultam be és májusra 89 kiló voltam a 202 centimhez. Nagy bajusszal, mert a szakasz úgy döntött bajuszt növeszt. Minden ruhám lötyögött rajtam, még szerencse, hogy ritkán engedtek haza! Bezzeg a kimenő ruhám nadrágja tíz centivel boka felett végződött, a tányérsapkám az pont jó volt. Kaptam is egyszer büntetést a VÁP-tól, ez a katonai rendészet neve volt, hogy rombolom a néphadsereg tekintélyét. Komolyan nem tudtam, van olyan. A pofám ugye! Mert ezt közöltem is az őrmester elvtárssal. Innen már simán ment minden. Büntetés, helybe topi, azaz nem mehetek sehová, konyha szolgálat vagyis csocsó vagy moslékőrség, kinek mi tetszik.
A fogyásokkal mindig az a baj, hogy ideiglenesek. Mert baromi nehéz megtartani azt a súlyt, amit elértél. Elérni, ha van benned annyi erő, az könnyebb. És a kilók meg jönnek vissza, mint maszk a nembeszélünkróla miatt. Mindig így volt. A Nagy Pszichológus Hölgyek most mondanák, mert az örökségem, a traumám, a hűtőszekrény iránti tudatalatti szerelmem. Nem. Lusta voltam. Akkor is. Ennyi. Igen, volt amikor legyőztem a lustaságot.
-Te mindig lusta voltál, most miért nem?
-Mert lusta vagyok rá.
Valahogy így. Igazából volt olyan cél, amiért érdemes volt mindent megtenni. A nők. Lányok, asszonyok. Mindig. Aztán A JÓEMBER könyvem. Aztán, hogy a dedikáláson ne beguruljak, hanem odamenjek. Nagy erő. Mikor otthon voltam találkoztam néhány osztálytársammal a gimiből. Nagyon klassz volt! És őrületesen jó volt látni, hogy én vagyok az, aki soványabb lett az érettségi óta. Vannak még csodák!
Amikor megérkeztünk Bristolba, 130 kiló voltam. Az első osztály ugye mindig párnázott. KZS bristolszakértő erre mondani akart valamit, de a vonal éppen megszakadt. A térerő itt Angliában olyan, mint Fésünélküli Boris frizurája: nincs, de jónak mondják. Aztán a napi 13-15 óra fizikai meló megtette hatását, 92 kilóra lementem. Nem volt hasam. Csak görcs minden tagomban, alvás helyett. Soha annyi aggódó üzenetet nem kaptam, mint akkor. A legklasszabb egy havertól:
-Pici ez végstádium, mert akkor boldog szülinapot!
Ez márciusban volt, születésnap novemberben. Egyébként szerintem szuper poén. Sokáig maradt ez az állapot, mert abban a hitben voltam, hogy a napi 2-3 tonna emelgetése miatt nem fogok hízni. Aztán az a fránya testem megszokta és visszajött pár kiló. És ezen a karantén, a covidhurkákkal nem segített. Így most megint 110 kiló körül vagyok, attól függ, mikor mérjük. Mint az köztudott.
-Azért Gyuri, hatvan múltál. Ilyenkor ugye megereszkednek dolgok – nézett kajánul KZS bristolszakértő.
-Az nem dolog és…
-Egyszer nézd meg milyen lett a nyakad, versenybe szállhatsz egy teknőssel. És ugye az integető izom a karodon már csak lefelé integet. Mint az köztudott.
KZS bristolszakértőnek van ebben igazsága. Mondjuk én is tudnék példákat mondani, hogy az ő 40 kilója felmosó vödörrel, moppal és Domestos-szal együtt milyen anomáliákat vet fel, már ami látszik, ám én kedves vagyok és szóba se hozom. Na, megint a pofám!
Amúgy itt Britanniában nem számítok kövérnek. Egyébként sem érdekel senkit, hogy a Tottenham Hotspurs póló alól hány tenyérnyi has villan elő szélesvásznú állapotban. Ezért itt senkit nem néznek meg. Egy olyan országban, ahol a 130 E méretű kebeltartó normális méret, sőt nagyobb is van, egy 20 stone /kb. 130 kiló/ súlyú ember teljesen átlagos. Tény, a hölgyek, főleg egy-két gyerek után sokkal nagyobb terjedelemben vesznek részt egy kis döngesnyugodtan viháncban. Egy még az EU által finanszírozott oxfordi kutatás szerint, a britek kedvelt nyögetési póza a kutyapóz. Ennek persze semmi köze a hölgyek terjedelméhez, sokan a focit okolják, mert így jobban látni a meccset. A férfiak lényegesen sportosabb alkatúak. Tény egy idő után azok, akik a súlyok helyett a pinteket emelgetik és görgetik le a torkukon, inkább bridzsversenyzőnek hatnak. Másik ok, egy hiedelem. Ez pedig úgy szól: egy angol úgy reggelizik, mint egy király, úgy ebédel, mint egy polgár és úgy vacsorázik, mint egy koldus. Nem kell minden hülyeséget elhinni. Egy angol reggel, ha éppen dolgozik, akkor siet. Ezért jön pár szelet pirítós, lekvárral vagy vajjal, esetleg vajas papírral ínyenceknek, bögre tejes tea, meg még egy és rohan. Aztán délben kettő háromszög szendvics, esetleg egy kis bödön saláta, tejes tea meg még egy a közeli parkban, autóban vagy más nyugalmas helyen. Este aztán ami a torkon befér. Tv, fotel, kanapé és kaja hegyek, hova legyek. Ilyenkor van, amikor maga a vacsora kevés és inkább az utána lecsusszanó dolgok növelik a körméreteket, mint a chips, ami itt crisps néven zabálandó, csokis keksz vagy shortbread /skót vajas keksz, isteni!!/ és persze a sör vagy kóla, esetleg skót hazafias buzgalomból az Irn-Bru, amire ráírhatnák: a cukor mellett üdítőitalt is tartalmaz. És már kész is a bojlertestű brit. A mozgás és sport javarészt a tv-ben. Krikett, foci, rögbi. Csapat mezben. Mint az köztudott.
A kilókkal való harcomat a fotelból, most a kanapéról, mindig a lustaságom dönti el. Az pedig állandó, mint az, hogy nem tudom befogni a pofámat, lásd fent. Meglehet, ezért írok annyit. A Nagy Pszichológus Hölgyek ezt mondanák. Jó pénzért, bestsellerként. Mint az köztudott.
A világ vállán lévő súlyokról naponta olvashattok, hallhattok, láthattok. A legtöbbje mindig a trendnek megfelelő. Vagyis mostanában a mindmeghalunk vonal hozza a legtöbb lájkot, vele a szponzor pénzt. Tudjátok: Virítsd a lóvét! Teljesen mindegy, hogy fél, negyed, kilenced igazság. Vagy esetleg egy darab sincs benne. Az a legjobb, nincs mit cáfolni. Ezért aztán Miranda Hart itteni Stand Up komikusnak van igaza, mikor azt mondta:
-Én nem tudom mi az igazság, én híreket hallgatok.
A világ vállát nyomó súlyok közül egy van, ami végveszélybe sodorja ezt a szerencsétlen bolygót, ami amúgy tök jól ellenne magában. Ez pedig a tudatlanság. És ugye ilyenkor megint jönnek a Nagy Pszichológus Hölgyek. Mert érdekes módon az általuk favorizált elméletek minden problémára alkalmazhatók.
-Az elvtárs azt mondja feltalálta a borotváló gépet.
-Igen, elvtársam.
-Na de mindenkinek más az arcformája, elvtársam!
-Először, elvtársam.
A világ vállát nyomó súlyokat az emberek egymagukban nem tudják megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy nem tehetnek érte semmit. Csak össze kellene fogni. Mindenkinek. Hogy megmaradjon az emberiség. Ennek egyetlen akadálya: az emberiség. Mert emberek vagyunk, ha nem is mindannyian.
A magam részéről átálltam a tantrikus fogyásra, mikor is elmondom magamnak: fogytam. És el is hiszem! Ez a megoldás.
A Télapó vagy Mikulás vagy NETkrampusz elhozta Nektek az első ajándék novellát a PÁRIZS ÉS ÚJRA MI címűt. Remélem sokan olvastátok. Még többen megosztottátok a linket, amin el lehet érni. A legnagyobb ajándék nekem, ha ezt megteszitek most és a későbbi novellákkal is. Aztán írtok róla véleményt. Az is szuper dolog!
December 21-én A magyar szerzőkért honlapon olvashatjátok majd A BEJGLI TITKA című karácsonyi novellámat. Nagy örömmel írtam, remélem tetszeni fog!
December 23-án egy XIX. századi kalandtörténet érkezik a karácsonyfátok alá gróf Sasváhry András főszereplésével, ő a Sátán, ahogy akkoriban hívták. AZ IGAZI AJÁNDÉK az én ajándékom Nektek!
Hogy az év ne érjen végett mosoly és gyuriság nélkül, arról báró Keresdy Ödön gondoskodik egy 1934-ben játszódó beszélgetéssel, amit gróf Sasváhry-Steiner Andrással, az ifjabbik, folytat A KASZINÓ című novellában.
Olvasnivaló lesz bőven, néha engedjetek úgy tíz percet magatoknak és nekem. Köszönöm!
Barbi nincs jó hangulatban, ezért most csak tömören a bölcsességet kaptam meg. Még egy kis intelem, oktatás vagy figyelmeztetés sem volt a heti működésem kapcsán. Így megy ez!
-Az élet súlyát azért könnyebb viselni, mert javarészét te teszed oda és bármikor leveheted, ha akarod. A saját súlyodat is te veszed magadra, csak nem tudod levenni, amikor akarod. Akarod?
See you later!