Kivételesen nem betűhiba. Tényleg így akartam írni. Nem véletlenül keletkezett.
-Ebben az írásban egy jó van.
-Tényleg?
-Tényleg. Igaz, az egy idézet.
Szóval harácsony. Mert kérem a nembeszélünk róla óta ez az első amolyan nagyjából egészen jó és szabad karácsony, persze maszkban, meg mindmeghalunk üzemmódban, harácsonnyá vált. Mindenki most akarja behozni az elmúlt két év veszteségét. Minden téren. Megértem, hogy két éven keresztül piszkosul vacak volt mindenkinek. Na jó, nem mindenkinek, mert ugye:
-Olyan világ nem lészen, hol gazdag kárát ne a szegény fizesse.
És ezt egy katolikus hittérítő mondta! Szóval azért maradtak bőven, akik most milliárdokért ugrálnak az űrbe, a dolgozói meg futólépésben pisilnek, ha van idejük. Ilyen a világ. Mert azt azért lássa már mindenki, mindig azok kiabálnak a veszteségeik miatt, akiknek nagyon nem kellene. Tény, azt jobban meghallani, mert ugye Ők fentről kiabálnak és azt aztán tessék meghallani, mert a Média ebből él. Akiknek meg lenne miért kiabálniuk egyrészt nem teszik, mert aki kiabál, annak nincs igaza, másrészt hiába is tennék, senki meg nem hallaná, mert a Média nem tud pénzt csinálni belőle.
-Aki sír, attól el kell venni!-mondta I. Ferdinánd császár és magyar király gróf Zrínyi Miklósnak, aki persze nem ezért rohant ki 1566-ban Szigetváron.
KZS bristolszakértő most azt mondaná, éppen ideje lenne rátérnem a lényegre, mert még két korty van a havasigyopár-levendula-zsálya teájából, ami jót tesz a… és itt valami még jönne. KZS bristolszakértőnek most komoly és szomorú családi ügye van, ezért nem is zaklatom, mert hol van az én hülyeségem az Ő bajához. Csak remélni tudom, hogy minden jó lesz, karácsonykor az angyalok mással vannak elfoglalva. Nem mondok olyan botorságot, hogy tudom milyen érzés, mert nem igaz. Azt senki sem tudhatja, mert az Ő családja, az Ő problémája. Hasonló helyzetben lehet valaki. Voltam én is. Akkor időm se volt megijedni, aztán vége lett.
A legjobb haverom, 3 éves korunk óta ismerjük egymást, kórházba került és én komolyan azt hittem, oké, kicsit helyre kell tenni a srácot, mert túl sokat dolgozott és elfelejtett élni. Aztán múlt héten megírta milyen közel volt ahhoz, hogy átigazoljon egy másik csapathoz, itt leadva a szerelését. Csak ültem és nem értettem, hogy a bánatba lehet ilyen? Én két hónappal fiatalabb vagyok. Hogy lehet az, hogy neki ennyire komoly problémája van?
-Ha Te elmennél orvoshoz, bitangul meglepődnél azon, amin mondana – mondta Aliz.
-Mármint, hogy szerintem mi bajom van?
-Azon – legyintett nejem az itteni háziorvosok, GP-k, szokásos első kérdésére.
Harácsony. A haverom is harácsolta az életet, ahogy írta: 42 éven át hajtott és most látja nem érte meg. Én meg mondtam, ne már, három gyereked van, jól élnek, két fantasztikus unokád, a feleséged negyven éve veled van és még mindig együtt vagytok, nem egymás mellett. Erre Ő, igen, de közben teljesen elfogytam, minden értelemben. És erre nem tudtam mit mondani. Fizetni kell mindenért. Pénzzel, egészséggel, boldogsággal, a számla az mindig jön és helyetted senki sem fizeti ki. És egyre magasabbak a költségek.
Harácsony. Az emberi élet a legolcsóbb, mert nincs igazi ára és sok van belőle. Olyan világban élünk, ahol mindent feláldozunk a látszatért. Hogy annak lássanak, ami megfelel a trendnek. Fész-Insta-TikTak és egyebek. Nem kilógni a sorból. Mert régen az olyanra felnéztek. Most meg lenézik. Eggyé lenni a tömeggel és nem kitűnni. Semmivel. A világ mindig változik, amíg van világ. Aztán ki tudja, mi lesz? Jöhetnék most azzal, az én időmben a karácsony nem a pénzről szólt. Nem igazán az ajándékokról, az csak kellék volt. A családról szólt, a szeretetről. Hogy egy napra elhagyunk minden gondot, bánatot és csak öleljük egymást, beszélgetünk az asztalnál, néha nevetünk nagyokat, bólogatunk piciket és mindig mosolygunk. Szépen felöltözve, mert méltóságot kell adni az ünnepnek, egymásnak. A szeretet megvan minden nélkül, csak ember kell hozzá. Ám azért a szép ruha, a méltóság teszi teljessé az ünnepet. Az egymás iránti tisztelet és azok előtt, akik már csak a szívünkben vannak jelen, örökre.
Harácsony. Mikor anno először hallottam azt, hogy jobb módú családok szállodában wellneszelik az ünnepeket, arra gondoltam, mit veszítenek ezek az emberek, csak azért, hogy kényelemben legyenek? Amikor mosogatás után törölget az ember és élete legklasszabb beszélgetése zajlik. Amikor segít a kistányérokat bevinni és az anyja megkócolja a haját. Amikor látni a másikon az a süti mennyire jól esik neki. A fáról lopott szaloncukrok közös habzsolása. Együtt, otthon, mindannyian. Manapság ez szállodában a menő. Trendi. Készül harminc szelfi, két videó és négy fész beszólás. Mindegyik arról milyen helyen vannak, mi a kaja, milyen és mennyi ajándék van az asztalon. Meg alatta is, mert nehogymá! Csak igazi mosoly nincs és igazi boldogság. Megvett látszat és tessék fussa rája, láthatjátok.
Harácsony. Persze nem igaz, hogy ez mindenhol így van. A cél viszont ez, mert az az igazi. Nos, megkérdezte tőlem Ági, A magyar szerzőkért oldal angyala, mikor a bejgli novelláról beszültünk, hogy lesz-e nálunk bejgli, itt Bristolban? Lesz, mondtam, mert Aliz csinál. Aztán egy nap alatt megeszem, a mákost először, mert azt nem szeretem. Csak nem az igazi. Miért? kérdezte. Mert nincs meg benne az otthon. Itthon nem lehet otthoni bejglit csinálni, mert ahhoz kell a család, Taxi kutya, aki mindig „kér” bejglit aztán sosem eszi meg, a mindig kicsit ferde fa és valami, ami csak otthon lehet meg. Az Együtt. Anélkül meg nincs bejgli. Meg semmi. Az itteni karácsony évek óta arról szól, három vagy négy napig nem kell dolgozni. És van egy délután, amikor KZS bristolszakértőnél összekoccanunk egy jó kis dumára, hülyéskedésre, falatokra, pár pohár finom szőlőkivonatra. Mert nála az előtér akkora, mint a mi lakásunk. Na az ott kicsit olyan, mint otthon. Nekik is, nekünk is. Nem könnyű időszak azoknak, akik itt élnek. Messze az otthontól. A világ ilyen, elharácsol életet, boldogságot. Mi döntöttünk így. Legalább is mindig ezt mondjuk.
Harácsony. Minden drágább lett. A benzin. Tavaly ilyenkor 1,22 volt. Most 1,49 font literje. Nem lett kevesebb az olaj, csak most direkt nem termelnek ki többet, hogy drágább legyen. Mert akkora veszteségük volt…ja nem. Kisebb volt a nyereség, ezért van most a harács. Ami ugye egy török adófajta volt olyan pénzbeszedésre, amire nem tudtak mit kitalálni. Mint az köztudott. Lehetne sorolni, de minek, minden drágább lett. Persze máshol is. Itt talán még nem érezni annyira. A változást már látni, az árcédulákon. Hogy a bath-i vásár kisebb és hangulatát vesztett lett, mert az eddigi negyven árus helyett jó ha húsz van, az is szétszórva, mert a nembeszélünkróla újra támad és mindmeghalunk. A hangulat nem volt meg. A jó kis hömpizés, a mosolygó sok gyerek, a folytonosan a telefonjukat néző homo smartphonicus hadak, a kínai tömegek teli szatyrokkal és teli szájjal beszélve, néhány aranyláncos, aranyórás Addidas susugóba öltözött cselovek, sok pénzzel… Hiányzott. Még akkor is, ha életem legjobb hamburgerjét ettem 6 fontért /szavas burger volt isteni hagymával, gombával, bacon-nel!/ amit két éve 4 fontért nem ettem meg, mert drága. Most vettem, mert talán jövőre már nem vehetek. Vagy csak maszkos hamburgert. Vagyis mit tettél Gyuri? hallom KZS bristolszakértő hangját, te is harácsolsz. Többet veszel el, mint kéne. Egy hamburgerrel? Nem, azzal, hogy nem érdekel, mennyibe kerül és emiatt a jövő sem érdekel.
Harácsony. A szoba átalakítása, ami egyben konyha, étkező és nappali, arról szólt, legyen helyem írni úgy, hogy közben nem zavar semmi, ezalatt Aliz mozdulatlan tabletezését értem. Mert kibírja. Úgy egy perc harminchat másodpercig, aztán mocorog. Mindig. Akkor a laptop felett állandóan ezt láttam. Barbi elmondta, hogyan tudjuk ezt kikerülni és egy szombaton hirtelen felindulásból átrendeztük a szobát. Valóban jobb itt írni. Apró részletkérdés, hogy soha ilyen keveset nem írtam, mint most. A harácsolással, mármint, hogy nekem jobb legyen, egy dolgot elértünk. Nem maradt hely a karácsonyfának. Annak, amit öt éve mindig felállítunk december elején. Bárhogyan néztük, mértük, saccoltuk, nem jött össze a hely. Ezért vettünk egy 50 centis karácsonyfát, nagyon óccsón, hat féle világítást lehet beállítani rajta! Nagyon klassz, mondjuk zsebben elfér. Ahogy Aliz mondta, a mostani karácsonyi hangulatunkat tökéletesen kifejezi. Egyetértek. Tegnap tettük a majdnem helyére és világított, szép volt. Amíg az elem tartott. Viszont így kiderült, az az elem, amit őrizgettünk nem új, hanem kidobni való. Még jó hogy van karácsony!
Harácsony. Nem kell minden elhalasztott vagy elmaradt dolgot egy évben behozni. Még akkor sem, ha igazán nem hisz valaki a jövőben, az életben. Mert idő mindig van és mindig lesz. Velünk vagy nélkülünk. Hogy mit teszel vele, az a Te döntésed. Az olyan kamu szöveget, hogy nem volt más választásom, azt tessen feledni. Mert választás mindig van. Kérdés, bátorság, eltökéltség, akarat van-e hozzá? Vagy felelősség. Amikor tudod, mi lenne a jó Neked, ám az nem jó Nekik. A családnak, másoknak, akiket szeretsz és ezért nem teszed meg.
-A villanyszámla legyőzi az önbecsülést – szoktam mondani saját példáim nyomán.
Elharácsolta tőlem egy másik élet lehetőségét az ….Na tényleg, mi? Mondjam, hogy az élet? Nem igaz. Saját magamtól vettem el, amit szerettem volna, mert nem volt erőm harcolni, mindig harcolni, esetleg lusta voltam, mint mindig, volt valami, amivel felmentettem magam a boldogság alól és még sorolhatnám.
Skacok! Sose hagyjátok ezt. Ne harácsoljatok semmit. Éljetek, mert az élet akkor is szép, amikor nem látjátok annak. A boldogság akkor is megvan, amikor nem érzed annak, nélküle semmit sem ér az élet. Ne fosszátok ki magatokat és másokat, semmiért, látszat dolgokért. Szeretetért főleg ne. Éljétek az életet, ne harácsoljátok. Legyen minden karácsony KARÁCSONY és soha sem Harácsony. Mert éreznetek KELL, lényegtelen, hogy a szalvétává hajtható telefon ott van-e a fa alatt vagy „csak” a gyerek rajzol neked egyet. Mert az utóbbi lesz igazán AZ ajándék. Tetszik tudni az olyan, mint a bejgli: benne van a szeretet és az otthon és a család. És Karácsonykor ez számít. Az igazi életben pedig MINDIG ez számít. A lényeg, legyen a Karácsony egy olyan ÜNNEP, amikor mindent félre tudsz tenni. Igen. A mobilodat is. A tabletet főleg! Feleded a fészt, instátát, pikpakkot. Beszélgetsz, mosolyogsz, lehunyod a szemed az első kanál halászlé után, aztán könnyesen vicsorogsz, mikor a szálkát köhögöd ki vagy a tüdődet, te választasz. A Karácsony egy olyan nap legyen, amikor szeretet van. Otthon van. EGYÜTT van. És persze bejgli. Főleg diós. Meg mondjuk paprikás lisztben sütött ponty szelet. És esetleg….leálltam KZS bristolszakértő.
Kedden, 21-én érkezik A magyar szerzők oldalára A BEJGLI TITKA című karácsonyi gyuriság. Mondjuk novella. Utána megtaláljátok az én oldalaimon is.
Csütörtökön, 23-án kapjátok az én karácsonyi ajándékomat, virtuális hatalmas öleléssel, meg mindennel, amit szívem szerint egyenként, személyesen kapnátok meg. AZ IGAZI AJÁNDÉK című karácsonyi kaland novella egy feledett álom része. A Nagy Könyvé, amit minden író meg akar érni. Én úgy húsz éve folyamatosan. Most már tudom, nem lesz meg. Csak a fejemben, mind a két kötet AZ IDEGEN MAGYAR címmel.
Agárdi Kristóf megtanította az EGY NYÁR című könyvemben:
-Bármekkora is egy álom, el kell engedni, ha nem felemel, hanem lehúz.
Úgy lesz Kristóf!
A KASZINÓ című kedvenc mosolyom december 30-án lesz olvasható. Kis vidámság év végére. Pezsgő lesz benne, virsli nem.
A jövő majd megoldja magát, egy kínai mondás szerint. Nos azért én majd segítek neki, sok tervvel, sok változással, sok munkával. Mi egymagunk, ahogy megmaradtunk.
Barbi otthonról dolgozik továbbra is. A haja rövidebb lett, fogyott még a biciklizéstől, futástól. Szerintem nem kellene, de hol vagyok én olyan bátor, hogy ezt megmondjam neki? Nagy dicséret volt, mikor elmondtam neki miről fog szólni a mostani írás és azt mondta:
-Aztán szépen, Gyuri. Tudsz Te olyat is. Állítólag.
Amit küldött heti bölcsességet, az nagyon betalált:
-A szeretet azért a legdrágább, mert ahhoz Ember kell, hogy adja és Ember, hogy fogadja.
Merry Christmas!