-Most miért? Miért kell új év napján ilyenekkel foglalkozni? Egy jó kis buli után ki fogja ezt elolvasni? Ki tud olyankor olvasni? – magyarázta KZS bristolszakértő kedvenc Domestos palackját lengetve az óév utolsó napján.
Mert ugye volt pár órája és takarított egy jót, az neki olyan szenvedély, mint nekem az írás.
-Csak Gyurikám, ennek mindig van értelme. Annak, amit néha írsz…hát ugye?!
-És ha jövőre kihagylak a blogból?
-Na most aztán nagyon megfenyegettél. Magadra hagylak, hogy jól kinevessem magam – kapcsolta ki tabletjét KZS bristolszakértő azzal a bizonyos Grabowski nézéssel.
Jövőre sok minden másképpen lesz. Vagyis nem. De mégis. Mert a világ ostobaságaira nincs igazi hatásunk, hát folytatódnak. Nem lesz jobb, mondom a régi énemmel. Miért ne lenne jobb? válaszol az itteni, új énem. Világos, hogy semmiből sem tanulnak az emberek, talán nem is akarnak. A világ népei egyre inkább a tech tudatlanságot támogató populizmus irányába mennek, ezért vannak olyan vezetők, mint Twitter Tahó Trump vagy Fésűnélküli Boris, esetleg Csakénvagyok Jarosław és A Miniszterelnök úr. Ez nem fog változni, tehát lépjünk túl rajta és éljünk egy jó életet.
Mert az sem fog változni, hogy az élet jó. Hogy sosem kell Új életet kezdeni, a régit kell okosabban, jobban „megélni és nem túlélni”, ahogy azt Vavyan Fable-től megtanulhattuk. Egy közepes közgazdász, aki aztán sikeres forradalmár lett jó pénzért, azt mondta, mikor még tudta mit mond, hogy „Tanulni, tanulni, tanulni!” Aztán nem fogadta meg és a végén csak azért nem bánta meg, mert már azt sem tudta felfogni. Szomorú dolog, amit a világgal tett, az még inkább. Tény, amíg él az ember, addig tanuljon. Mindig. Mert a világ megy előre. Na jó. Néha cikk-cakkban, néha visszafordul. Néha ugyanazt csinálja, amit már egyszer megbánt. Azért csak halad előre. Mert a haladást nem lehet semmivel sem megállítani. Ahogy Hofi viccében mondja a rendőr a balesetet okozó autósnak:
-Nem látta a táblát?
-De láttam őrmester elvtárs!
-És mi volt rajta?!
-Ez a ház eladó!
Szóval haladás van, és ha csak nézzük, de nem látjuk, akkor lemaradunk róla. Ha nem tanulunk, hogy megértsük az új dolgokat, akkor csak a méreg marad, meg a csalódás. Az pedig sosem jó. Mert valamivel együtt menni mindig könnyebb, mint utolérni. Ahogy a székely mondta az idegennek:
-Aztán messze van-e Kolozsvár?
-Az attól függ elfele vagy ráfele megyen az úr.
Ilyen egyszerű. Megélni az életet, az nem egyszerű, mert mi emberek mindig bonyolítunk rajta. Aztán meg panaszkodunk, milyen nehéz nekünk. És jön a magyar dolog: bezzeg nekik. Valahogy magyar szemmel mindig a másiknak könnyebb. Valahogy mindig csak az irigylésre valót látjuk. A munkát, az éveket, a tanulást, azt sosem. Nem az az első, hogy az jut eszünkbe: ez igen. Hanem, hogy nézd már mije van, hát honnan? Ki segítette? Kinél nyalt be? Kinek feküdt le érte? Ahogy A KISFIÚ… novellámban írtam:
-Függőlegesen csak a hülyék másznak a csúcsra.
Így megy ez!
Élni tessenek. Komolyan, ennél jobbat senki nem tanácsolhat. Élni. Hogy ez kinek mit jelent, Ő dönti el. Élni. Örülni kis dolgoknak is, nemcsak nagyoknak. Mert aztán kiderül, az sokkal nagyobb öröm. Élni. Boldogság kell, mert abban minden benne van. Egészség, szerelem, egy nagy levegő egy gyönyörű tájon, nagy ölelés barátoktól, halk sóhaj a kedvestől, egy vigyor a kölyöktől jó maszatosan, egy pillantás a szülőktől, amiben minden büszkeség és féltés benne van. Élni. Tenni a dolgunkat, amivel a céljaink felé törekszünk. Mert mindig kell cél, terv. Anélkül nincs Élet. Akkor meg boldogság sincs. És:
-Boldogtalan élet, felesleges élet.
Arra meg nincs idő, mert az élet az rövid. Minél idősebb vagy, ezt annál jobban látod. Az életet nem szabad fölösleges dolgokra elpazarolni. Ezt nekem is elmondták anno, és ugyanúgy nem érdekelt, mint mikor most én mondom el másnak, fiatalabbnak. Van, ami végtelennek tűnik, mint az emberi ostobaság. Az élet nem az. Ezért aztán tessenek megélni az életet. Tessenek boldognak lenni. Tenni érte. Mindig. Mert elérni az mindig könnyebb, mint megtartani. Meg kell tartani. Az új évben ugyanúgy, mint a régiben. Akkor is, ha változunk.
Nincs magányos boldogság, magányos élet az sok van. Ott megyünk el egymás mellett és nem szólunk egymáshoz. Nem adunk pár jó szót. Egy mosolyt, egy ölelést. Egy picike odafigyelést, amit semmilyen lájk, poszt vagy instakép nem pótolhat. Rengetegen vagyunk ismerősök a digitális hazugságok tengerében. Barátok nem vagyunk. És ezért van olyan sok, lájkok tömegével rendelkező magányos ember. David Riesman írja nagyszerű könyvében, A magányos tömegben:
-Sehol sem lehetsz annyira magányos, mint a tömegben.
Sokan vagyunk és mégis kevesen. Megtalálni a boldogságot ekkora tömegben nem könnyű. Mégis, mindig arra kell törekedni, meglegyen. Mert az az élet. Szóval nyomás!
A jövő év, ami ma kezdődik még talán titok. Talán többet várunk tőle és kevesebb lesz. Sok minden nem fog változni. Az angolok ugyanúgy nem szeretnek dolgozni 2022-ben sem, mert uralkodni szeretnek. A BMW-n továbbra is felesleges lesz az index. Az, hogy sikeres legyen egy könyv a magyar piacon, továbbra is a marketing és a pénz fogja eldönteni, nem az, hogy a könyv valójában milyen. Nem fog változni az sem, hogy a múlt év jobbnak tűnik, mint az, amiben éppen élsz. Hogy nevetni mindig jobb, mint sírni. Hogy bolondnak lenni mindig jobb, mint komolynak. Hogy tessenek tervezni és aztán elérni.
Tervek kellenek és célok. Aztán menni feléjük, tenni értük. Eljutni valahová és a végén megnézni, mi lett az eredmény. Céltalanul, csak úgy túlélni mindent, az nem élet, az vegetáció. Azért nem mondom, hogy olyan, mint a növényeké, mert nem igaz. Egy növény mindig pontosan azt teszi, amit kell, a génjeiben van a cél, arra törekszik. Az embernek megadatott a gondolkodás lehetősége, amivel változtatni tud az életén, elérheti a boldogságot. Ez a képesség mindenkiben megvan, néha kicsit kotorászni kell az iszákban, ott van az. Csak nagyon sok minden rakódik rá. Sokszor hallod, felesleges bármit tenned, „én megmondjuk a frankót!”, ahogy Bödőcs írja. Nem. Sosem mondják meg a frankót. Mondanak valamit, amit aztán vagy elhiszel, „beveszed, mint a Kalmopyrint terhesség ellen” vagy gondolkodsz rajta. Manapság akkora információ mennyiség zúdul az emberekre, hogy ki sem látszik alóla. Micsinájjak, ez van, na! Nincs így. Mindig lehet választani. Kell választani. Mert a nem választás a legrosszabb választás. A mai oktatás legnagyobb hibája, hogy gondolkodni nem tanítja meg a gyerekeket. Pedig az lenne a legfontosabb. És a legmelósabb. Anélkül nincs boldogság. Fész-Insta-TikTak van helyette. Ahol elmondják, akkor leszel boldog, ha azt teszed, azt veszed, mint Zéró Zénó, mert neki hatszázezer követője van. A nagy pásztor és a birkanyája. Ez nem élet. Szerintem. Ezért én biztosan nem ezt választom. Igen, tudom, nekem könnyű, mert… Legyen úgy.
Jövőre, ami pár órája már idén, sok célom van. Illetve célunk, mert nem egyedül megyek az úton. Meghatároztunk sok mindent. Az előző év változásai alapján. Van, ami ott véget ért és hirtelen nem tudtuk hogyan tovább. Most már egy másik úton megyünk egy remélt cél felé. Ehhez persze tanulni kell. Kezdem is a hónap közepén, egy igazi kreatív írás tanfolyammal, karácsonyi ajándék. Mert tanulni ugye, azt mindig kell. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Alig nyolc hét, mi az nekem!
Komoly tanulásba kezdünk Alizzal a közösségi média területén. Mert az már világos: a mai világban nem a könyv számít, hanem a marketing, ami mögötte van, mert az adja el, attól lesz „sikeres”. Attól kerül lájkoltak kezébe, asztalára, beszédébe. Nem, nem nyitják ki és nem olvasnak bele, ott van, ez a mai siker záloga. Meg a divat témák, amik eddig is voltak csak most már divat, tuti siker. Nem fog tőle semmi sem változni, pár év múlva azt sem fogja senki sem érteni, miért is lett divat, miért jött rá több ezer ember hirtelen, mi is történt vele, valamikor, ha megtörtént. Szép új világ.
Tehát a közösségi médiában kell elérni valamit, tovább menni a megkezdett úton. Fejlődni, több embert elérni. Hogy olvassák azt, amit írok. Az előző év decemberében sok olvasnivalót adtam Nektek. Egy fél könyvre valót, remélem tetszett. Ajándékba, hogy bárki olvashassa. Mert ez a fő cél. Olvassatok mindennap. Ha az én gyuriságaimat, annak kifejezetten örülök. Mint az köztudott.
Az új évben sem maradtok olvasnivaló nélkül, ezt garantálom. Viszont kicsit lazább lesz a heti műsor. Vegyétek figyelembe, hogy dolgozom. Már 44 éve, kicsit unalmas, sajnos azt az öt számot még mindig nem találtam el. Illetve ÉN jót ikszelek be, csak akik sorsolnak, nem jó számokat húznak ki. Alternatív igazság.
Aztán olvasok, vagy filmet nézek. Aztán satöbbi. És a kreatív írás tanfolyam az bizony kemény munka is. Vár vagy három könyv, hogy tegyek már velük valamit. Fejezzem be őket. Aztán írjam át némelyik régi, tán felejtett könyvet, hogy új környezetben, új olvasókhoz érjen el. Ez mind idő. Egy író az mindig ír, a fejében történetek sokasága indul el, alakul képekké, szövegekké, párbeszédekké. Aztán, hogy ebből mennyi éri el a klaviatúrát vagy papírt, az más kérdés. Nekem is van sok megírt apróságom, izém. Amiből talán sosem lesz semmi. Amiről néha álmodom. Ülök a kanapén, egy kortynyi whiskyvel, a mosógép éppen centrifugál, beledumál a történetbe, de az már forog a fejemben. Aztán jön: a majd leírom, amiből sokszor nem lesz semmi.
Az új évben ezen is szeretnék változtatni. Mert már abban a korban vagyok, amikor történeteket nem enged csak úgy el az ember, mint egy sunyi szellőt egy liftben. Abban a korban vagyok, amikor egy történet mellé már mindig van egy zene, egy nóta, egy emlék vagy egy sorszámmal ellátott vizeletminta. Amikor már nem lehet summantani. /Ez egy új ige, ami teljesen lefedi az angol munkatársak tevékenységét, amit a munka helyett végeznek, a kummantani és a sumákolni szavakból/. Amikor már több élményre van szüksége az embernek, minden téren és ezt egyre nehezebben éri el. Ja kérem a felejtés már könnyebb, mint a tanulás!
-Gyuri, bakker, mindjárt adok egy zsebkendőt! Menj és csináld meg. Ne rinyáljál! És!! Ne meséld el nekem – mondta KZS bristolszakértő, mikor nemrég moziba mentünk.
Új év. Új évszám. Új tervek. Régi boldogság, régi akarat. Csinálni kell. Tenni kell. A boldogságért, mindenért. Új dolgok kellenek. Sok élmény, amivel aztán új erőt kapsz, hogy menj előre. Mert a jövő az mindig ott van. Minden nevetéssel, örömmel, mosollyal. Ami mindig fontosabb, mint a többi.
Barbi karácsonykor új és nagy tervekről mesélt, amitől leesett az állam. Sosem hittem volna, hogy errefelé fog menni. Kemény út és nehéz, igazán Barbinak való. És még titok. Nagy öröm volt, hogy velem megosztotta.
-Te voltál ott – ahogy mondta.
A bölcsességeit ebben az évben is megosztja velünk. Az idei első:
-Minden új év akkor jó, ha egy másnappal kezdődik.
Happy New Year!